Ebben a bejegyzésben egy pár gondolatomat szeretném megosztani, amire az Aristeas levele Philokratéshez olvasása közben jutottam. Isten evangéliuma, amelynek beteljesítője Jahósua, az Ő Felkentje, a pogány népek számára is megmenekülést hozott, miután az Isten feltámasztotta Fiát a halálból, és a megígért Szent Szellemet elküldte. Ezután sokan a pogányokból is hittek és bemerítkeztek Jahósua nevére, és Isten nem tett különbséget a körülmetéltek és minden más nép között. Ennek a készséges befogadásnak az előkészítése Isten részéről már 2-300 évvel Jahósua kora előtt megkezdődött. Az akkori hellenizált világ nyelve a görög volt, és Isten készségessé tette Ptolemaiosz Egyiptomi király szívét arra, hogy könyvtárát bővítve a teljes Ószövetséget lefordíttassa a kor világnyelvére, görögre. Ezt a fordítást Septuagintának (LXX), vagy más néven Hetvenes fordításnak hívják arról a hetven vénről, aki lefordította. Ennek történetéről szól az Ariszteasz levél.

Ami felkeltette a figyelmemet, az volt, hogy ezt a fordítást a hetven héber írástudó a Pharosz nevű félszigeten végezte, ahol az akkori világ egyik csodája állt, a világítótorony. Maga a pharosz görög szó is ezt jelenti. Számomra ennek a fordításnak a létrejötte, és története is azt bizonyítja, hogy Isten igéjének világossága felragyogott a nemzeteknek, Isten nyitott a pogányok felé, nem csak Izrael olvashatta az egyetlen igaz Isten törvényét, próféciáit, tanítását, hanem az akkori világ egésze is hozzájuthatott, ami előkészítette Krisztus befogadását is, így Jahósua és a tizenkét apostol tanítása nem légüres térbe érkezett, hanem azok, akik ismerték Isten próféciáit, az Írásokat, szintúgy felismerhették őt, mint a körülmetéltek. Mivel Isten eleve így rendelkezett, Istennél semmi sem véletlen, úgy vélem a fordítás sem véletlenül készült a Világítótorony szigetén, hanem a helynek szimbolikus jelentősége van. Már maga Egyiptom is a prófétáknál a bálványimádó világot szimbolizálta. Isten beszéde pedig világosság: „az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.”. Isten első parancsszava a teremtésnél, hogy „Legyen világosság” (amely Szó a kezdeti sötétséget és káoszt oszlatta szét), és ez esetben is felragyoghatott a világosság, Isten Igéje (logosz). Krisztust János evangéliuma a világ világosságának, és az Isten Igéjének nevezi, ami számomra azt jelenti, hogy Jahósua teljes mértékben Isten tanítását, szavát mondta, sohasem a magáét, ami már egy olyan környezetbe juthatott, ahol ezt felismerhették. Például Timóteusról, aki apai ágon görög származású volt, azt írja Pál, hogy: „És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az üdvösségre a Felkent Jahósuában való hit által.” (II. Tim. 3:15) – igaz édesanyja és nagymamája révén az igaz hittel is kapcsolatba került, de azt is hozzá kell tennünk, hogy görög nyelvet beszélő lévén, számára ezt megkönnyítette a Hetvenes fordítás léte.

Mindezekért az egyetlen Istennek legyen a hála és dicsőség! Ámen.

(A Hetvenes fordítás szerepével kapcsolatban lásd még Septuaginta vs Maszoretikus szöveghagyomány című cikket)