1. Fejezet

1. Paulosz küldött (apostol), nem emberektől sem ember által, hanem Jahósua Felkent és Isten Atya által, aki feltámasztotta őt a halottak közül, 2. és a velem levő testvérek mindnyájan, a Galatia [tartományban] levő népgyűléseknek. 3. Elfogadottság (kegyelem) nektek és béke Isten Atyánktól és urunk Jahósua Felkenttől, 4. aki önmagát adta vétkeinkért, hogy kiragadjon minket a jelen levő gonosz korszakból az Isten és Atyánk akarata szerint, 5. akinek [legyen] dicsőség a korszakok korszakaiba! Amén.

6. Csodálkozom, hogy ilyen gyorsan áttértetek a titeket a Felkent kegyelmében Meghívótól másik győzelmi/jó hírre, 7. holott nincs másik. Hanem vannak [olyanok], akik titeket megzavarnak és át akarják változtatni (más irányba fordítani) a Felkent győzelmi/jó hírét. 8. Hanem ha mi is vagy hírnök az égből hozna jó hírt [nektek] amellett (azzal szemben), amit győzelmi/jó hírként hirdettünk nektek, kitagadva (átkozott) legyen! 9. Amit előzetesen mondottunk és most ismét mondom, ha valaki nektek jó hírt hirdet amellett (v. azzal szemben), amit elfogadtatok, kitagadva (átkozott) legyen! 10. Mert most emberekre hagyatkozom vagy Istenre? Vagy keresem, hogy embereknek tetszek? Ha még embereknek tetszelegnék, a Felkent rabszolgája nem lennék. 11. Mert tudomásotokra hozom, testvérek, a jó hírként hirdettetett győzelmi hír, [mely] általam [van], hogy nem ember szerint van. 12. Ugyanis én sem embertől vettem át azt, sem nem lettem tanítva [rá], hanem Jahósua Felkent leleplezése által [kaptam]. 13. Mert ti hallottátok az életmódomat egykor a júdeaiak között, hogy mindeneket fölülmúlóan üldöztem az Isten népgyűlését és pusztítottam azt, 14. és sok kortársamat felülmúltam a júdeaiak között nemzetségemben, sokkal inkább buzgó voltam az atyai hagyományaimban. 15. Amikor pedig jónak látta [az Isten], aki engem elválasztott anyám méhétől és meghívott kegyelme által, 16. hogy felfedje a Fiát bennem, hogy győzelmi/jóhírként hirdessem őt a nemzetek között, azonnal nem bocsátkoztam tanácskozásba testtel és vérrel, 17. sem nem mentem föl Jeruzsálembe az én előttem levő küldöttekhez (apostolok), hanem elmentem Arábiába, és ismét visszatértem Damaszkuszba. 18. Azután három év múlva fölmentem Jeruzsálembe kikérdezni Kéfaszt, és ottmaradtam nála tizenöt napot. 19. De mást a küldöttek (apostolok) közül nem láttam, kivéve Jákobot, az úr testvérét. 20. Amit pedig írok nektek, Isten előtt [van], hogy nem hazudom. 21. Azután elmentem Szíria és Kilikia tartományaiba. 22. De ismeretlen voltam személy szerint Júdea népgyűléseinek a Felkentben, 23. hanemcsak hallották, hogy „a minket egykor üldöző jóhírként hirdeti a hitet, amelyet egykor pusztított,” 24. és dicsőítették általam az Istent.

2. Fejezet

1. Azután tizennégy év múltán ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabaszzal, magammal vittem Titoszt is. 2. Én pedig leleplezés alapján mentem föl. És kijelentettem nekik a jó hírt, amit kihirdetek a nemzeteknek, külön pedig azoknak, akiket [valakinek] vélnek, hogy ne hiába fussak vagy futottam. 3. De a velem levő Titosz, habár hellén, mégsem kényszeríttetett, hogy körülmetélve legyen. 4. A beférkőzött hamis testvérek miatt [mondom] pedig [ezt], akik befurakodtak, hogy kikémleljék a szabadságunkat, amely van nekünk a Felkent Jahósuában, hogy minket szolgaságba vessenek, 5. akiknek egy óráig sem engedtünk engedelmességgel, hogy a győzelmi/jó hír valódisága folyamatosan megmaradjon rátok nézve. 6. Azok [dolgaiból], akiket valamiknek vélnek, amilyenek korábban voltak nekem az semmit sem számít, Isten ember személyét nem válogatja – ugyanis nekem azok, akiket [valakinek] vélnek semmit sem tanácsoltak, hanem ellenkezőleg, látva, hogy meg vagyok bízva a körülmetéletlenség győzelmi/jó hírét illetően, amint Petrosz a körülmetéltségével, 8. aki ugyanis Petrosszal működött a körülmetéltség küldöttségében, velem is működött a nemzetek felé, 9 és fölismerve a nekem adatott elfogadottságot, Jákób, Kéfász és Jóanész, akiket oszlopoknak vélnek, a közösség jobbját nyújtották nekem és Barnabasznak, hogy mi a nemzetekbe, ők pedig a körülmetéltségbe [szóljunk]. 10. Csakhogy a szegényekről megemlékezzünk, amit igyekeztem is éppen ezt megtenni. 11. De amikor eljött Kéfasz Antiokiába, személy szerint ellenálltam, mert megrovásra méltó volt. 12. Ugyanis mielőtt némelyek eljöttek Jákobtól, a nemzetbeliekkel együtt evett. Amikor pedig megjöttek, félrevonult és elkülönítette magát, félve a körülmetéltségből levőktől. 13. És együtt képmutatóskodtak vele a többi júdeaiak, úgyhogy Barnabasz is belevitetett velük együtt a képmutatásba. 14. Hanem amikor láttam, hogy nem járnak egyenesen a győzelmi hír valóságának megfelelően, mondtam Kéfásznak mindenki előtt: „Ha te júdeai lévén a nemzetek módján élsz és nem a júdeaiak módján, hogyan kényszeríted a nemzeteket, hogy judaizáljanak? 15. Mi, természet szerint júdeaiak és nem a nemzetekből való vétkezők [vagyunk], 16. de tudjuk, hogy az ember nem lesz igazzá a törvény munkáiból, hanem a Felkent Jahósua hűsége által, és mi a Felkent Jahósuában bíztunk, hogy igazzá tétessünk [a] Felkent hűségéből, és nem a törvény munkáiból, mert a törvény munkáiból nem fog igazzá tétetni semmi test. 17. Ha pedig, akik igazzá tétetést keresünk a Felkentben mi magunk is bűnösnek találtatunk, következésképpen a Felkent a bűn felszolgálója? Semmi esetre sem! 18. Ha ugyanis, amiket eltöröltem, azokat ismét felépítem, önmagamat a törvény megszegőjének tartom (állítom). 19. Én ugyanis a törvény által meghaltam a törvénynek. [A] Felkenttel együtt megfeszíttettem. 20. Többé pedig nem én élek, hanem él bennem [a] Felkent. Amit pedig most élek hústestben, az Isten Fiának hűségében élem, aki megszeretett engem és aki kiszolgáltatta (átadta) önmagát értem. 21. Nem vetem meg az Isten elfogadását (kegyelmét). Ha ugyanis törvény által [van] igazságosság, következésképpen [a] Felkent hiába (szó szerint: ingyen) halt meg.

3. Fejezet

1. Ó értelem nélküli galaták, ki babonázott meg titeket, akiknek szemei előtt Jahósua Felkent megfeszíttetve ábrázoltatott (szó szerint: elé íratott)? 2. Egyedül azt akarom megtudni tőletek, a szellemet a törvény munkáiból kaptátok vagy a hit hallásából (híréből)? 3. Ennyire értelem nélküliek vagytok? A szellem szerint elkezdettet most test szerint végzitek be? 4. Annyit szenvedtetek hiába? Ha ugyan hiába. 5. Most, aki juttatja nektek a szellemet és aki munkálja a hatalmakat bennetek, a törvény munkáiból vagy a hit hallásából (híréből) [teszi]? 6. Mint, ahogy „Ábrahám hitt az Istennek, és igazságosságnak számíttatott be neki.” 7. Értsétek meg tehát, hogy a hűségből (hit, bizalom) [valók], ezek Ábrahám fiai. 8. Előre látva pedig az Írás, hogy a hűségből (hit, bizalom) teszi igazzá az Isten a nemzeteket, jó hírként előre bejelentette Ábrahámnak, hogy „Megáldatnak majd benned mind a nemzetek.” 9. Úgyhogy a hűségből (hit, bizalom) megáldatnak a hűséges Ábrahámmal. 10. Akik ugyanis a törvény munkáiból vannak, átok alatt vannak, megíratott ugyanis, hogy „Átkozott mindenki, aki nem marad meg mindazokban a törvény könyvében megírottakban, hogy megtegye azokat.” 11. Hogy pedig a törvényben senki nem tétetik igazzá az Istennél nyilvánvaló, mert „Az igaz hűségből (hit, bizalom) fog élni,” 12. de a törvény nem hűségből van, hanem „Aki megteszi azokat, élni fog azokban.” 13. [A] Felkent minket kivásárolt a törvény átkából átokká válva miértünk, mert megíratott: „Átkozott minden, ami a fán függő (felakasztott),” 14. hogy az Ábrahám áldása a Jahósua Felkentben legyen a nemzetekre, hogy a szellem ígéretét a hűség (hit, bizalom) által kapjuk. 15. Testvérek, ember szerint beszélek. Hasonlóan, ahogy az ember által érvényesnek nyilvánított végrendeletet senki sem érvényteleníti vagy módosítja. 16. Az Ábrahámnak pedig ígéretek lettek kijelentve és a magvának (utódjának). Nem azt mondja, hogy „És a magvainak”, mint sokakra, hanem mint egyre: „És a magvadnak”, aki [a] Felkent. 17. De azt mondom: Az Isten által előre érvényesített szövetséget a négyszázharminc év után lett törvény nem érvényteleníti, hogy eltörölje az ígéretet. 18. Ha ugyanis az örökség törvényből [van], többé nem ígéretből. Ábrahámnak ígéret által elfogadottságot (kegyelmet) adott az Isten. 19. Mi tehát a törvény (v. cselekedet törvénye)? Az engedetlenség miatt adatott hozzá, amíg eljön a mag, akinek ígéret lett, angyalok által elrendeltetve közvetítő kezében. 20. A közvetítő pedig nem egyé, de az Isten egy. 21. A törvény tehát [az Isten] ígérete ellen van? Semmi esetre sem! Ha ugyanis [olyan] törvény adatott, mely képes élővé tenni, valóban a törvény által volna az igazságosság. 22. De az Írás összezárta a mindeneket a bűn alatt, hogy az ígéret Jahósua Felkent hűségéből (hitéből) adasson a hűségeseknek. 23. De mielőtt elérkezett a hűség (hit) törvény alatt őriztettünk egybezárva az eljövendő hűség (hit) leleplezésére. 24. Úgyhogy a törvény a Felkentre irányuló pedagógusunk lett, hogy hűségből tétessünk igazzá. 25. De amikor eljött a hűség többé nem vagyunk a pedagógus alatt. 26. Hiszen mindnyájan Isten fiai vagytok a hűség által a Felkent Jahósuában. 27. Akik ugyanis a Felkentbe (re) lettetek bemártva (bemerítve), [a] Felkentet öltöttétek fel. 28. Benne nincs júdeai sem hellén, nincs benne rabszolga sem szabad ember, nincs benne férfi és nő. Ugyanis mindnyájan egyek vagytok [a] Felkent Jahósuában. 29. Ha pedig ti [a] Felkenté [vagytok], következésképpen az Ábrahám magja vagytok, ígéret szerint örökösök.

4. Fejezet

1. De [azt] mondom, ameddig az örökös gyermek, semmit sem különbözik a rabszolgától, habár mindenek ura, 2. hanem gyámok (intézők) és a ház vagyonkezelői alatt van az apától előre meghatározott ideig. 3. Így mi is, amikor kiskorúak voltunk, a kozmosz elemei (követett szokásai) alatt voltunk rabszolgaságra vetve. 4. De amikor eljött az idő beteljesedése, az Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, 5. hogy kivásárolja a törvény alatt levőket, hogy az örökbefogadást megkapjuk. 6. Mivel pedig fiak vagytok, az Isten elküldte a fiának szellemét a szíveinkbe, [aki] kiáltja: „Abba, az Atya” 7. Úgyhogy többé nem vagy rabszolga, hanem fiú. Ha pedig fiú, örökös is Isten által. 8. Akkoriban egyrészt nem ismertétek az Istent, [mint rabszolgák] szolgáltatok azoknak, amelyek természet szerint nem istenek. 9. Másrészt most megismerve az Istent, még inkább pedig, [hogy] az Isten által megismertekké váltatok, hogyan tértetek vissza ismét az erőtlen és szegény elemekhez (szokásokhoz), amiknek ismét újra szolgálni akartok? 10. Napokat figyeltek meg és hónapokat és időszakokat és esztendőket. 11. Féltelek titeket, hogy valahogy hiába fáradoztam köztetek. 12. Legyetek [olyanok] mint én, mert én is [olyan lettem] mint ti, testvérek, kérlek titeket! Semmivel sem ártottatok nekem. 13. Tudjátok ugyanis, hogy korábban testi gyengeség által hirdettem nektek a győzelmi/jó hírt, 14. és a próbatételeteket testemben nem vetettétek meg sem nem útáltátok meg, hanem mint Isten hírnökét (angyalát) fogadtatok be, mint [a] Felkent Jahósuát. 15. Hol van hát a boldogságotok? Tanúskodom ugyanis nektek, hogy ha lehetséges lett volna szemeteket kivájva átadtátok volna nekem. 16. Így tehát ellenségetek lettem igazat mondva nektek? 17. Nem jól buzgólkodnak nálatok, hanem akadályozni akarnak titeket, hogy náluk buzgólkodjatok (elkötelezettek legyetek irántuk). 18. Jó dolog nagyon elkötelezettnek lenni a jóban mindenkor, és nem csak akkor, amikor jelen vagyok köztetek, 19. gyermekeim, akiket ismét vajúdva hozok világra, amíg formát nyer [a] Felkent köztetek. 20. Szeretnék ugyanis most jelen lenni nálatok és megváltoztatni hangomat, mert kétségeskedem bennetek. 21. Mondjátok nekem, akik a törvény alatt akartok lenni, a törvényt nem halljátok? 22. Megíratott ugyanis, hogy Ábrahámnak két fia volt, egy a szolgálóleánytól és egy a szabad asszonytól. 23. Hanem a szolgálóleánytól való test szerint született, de a szabad asszonytól való ígéret által. 24. Amelyek allegorikusan vannak elmondva (Értsd: a történetek szóképek által egy második értelmet is jeleznek). Ezek ugyanis a két szövetség; egy a Sináj hegyről való, rabszolgaságra szülő, amely Hágár; 25. ugyanis Hágár Sináj hegye Arábiában van; ez pedig megfelel a mostani Jeruzsálemnek, ugyanis rabszolgaságban él gyermekeivel együtt. 26. De a fönti Jeruzsálem [a] szabad asszony, amely a mi anyánk. 27. Megíratott ugyanis: „Örvendj meddő, aki nem szültél! Törj ki ujjongásban és kiálts, aki nem vajúdtál, mert számosabbak az elhagyottnak gyermekei, mint akinek férje van.” 28. Mi pedig, testvérek, Iszak szerint ígéret gyermekei vagyunk. 29. Hanem úgy, mint akkor a test szerint született üldözte a szellem szerintit, úgy most is. 30. Hanem mit mond az Írás? „Vesd ki a szolgálóleányt és a fiát, ugyanis egyáltalán nem fog örökölni a szolgálóleány fia a szabad asszony fiával.” 31. Ezért, testvérek, nem vagyunk a szolgálóleány gyermekei, hanem a szabad asszonyé.

5. Fejezet

1. A szabadságra szabadított fel minket [a] Felkent. Álljatok tehát meg és a rabszolgaság igájával ismét ne kötözzétek le magatokat. 2. Íme, én Paulosz mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek [a] Felkent nektek semmit sem fog használni. 3. Tanúságot teszek pedig ismét minden körülmetélt embernek, hogy köteles az egész törvényt cselekedni. 4. Megszűntetek a Felkent [dolgá]ból, akik a törvény által [kerestek] megigazulást (szó szerint: megigazíttattok), a kegyelemből kiszorultatok. 5. Mi ugyanis szellemi módon hűségből (hit) várjuk a megigazulás reményét. 6. A Felkentben ugyanis sem körülmetélkedés sem körülmetéletlenség nem képes (képessége, ereje, hatékonysága van) valamire, hanem a szeretet által működő hűség. 7. Jól futottatok. Ki akadályozott meg titeket, hogy az igazságra hallgassatok? 8. A rábeszélés nem a titeket meghívótól van. 9. Kicsiny kovász az egész tésztát megerjeszti. 10. Én bízom felőletek az úrban, hogy semmi mást nem fogtok gondolni. Aki pedig megzavar titeket, hordozni fogja az ítéletet, bárki legyen. 11. Én pedig, testvérek, ha még a körülmetéltséget hirdetem, miért üldöztetem még? Következésképpen érvénytelen lenne a kereszt botlása. 12. Bárcsak meg is csonkítanák magukat a titeket felbújtók! 13. Ti ugyanis szabadságra hívattatok, testvérek! Csak nehogy a szabadság ürügy legyen a (hús)testnek, hanem szeretet által szolgáljatok egymásnak! 14. Az egész törvény ugyanis egy szóbeli közlésben beteljesedik, a „Szeresd a közelállódat mint magadat!”-ban. 15. Ha pedig egymást harapjátok és faljátok, vigyázzatok nehogy egymás által legyetek fölemésztve. 16. Mondom pedig, szellem szerint járjatok és a test vágyát egyáltalán ne töltsétek be. 17. A test ugyanis erősen vágyakozik a szellemmel szemben, a szellem pedig a testtel szemben, ezek ugyanis egymásnak ellenszegülnek, hogy ne azokat tegyétek, amiket akarnátok. 18. Ha pedig szellem szerint vagytok kalauzolva, nem vagytok a törvény alatt. 19. Nyilvánvalók ugyanis a test munkái, amelyek paráznaság, tisztátalanság, bujaság (feslettség), 20. bálványszolgálat, mágia, ellenségeskedések, viszály, rajongás (versengés), szenvedélyek (indulatok), rivalizálások, meghasonlások (széthúzások), pártok (szekták, irányzatok), 21. irigységek, [gyilkosságok], részegségek, tivornyák, és az ezekhez hasonlók, amiket előre mondok nektek, amint előre mondtam, hogy az ilyeneket cselekvők az Isten királyságát nem fogják örökölni. 22. A szellem gyümölcse pedig szeretet, öröm, béke, türelem, kedvesség, jóság, hűség (hit), 23. szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. 24. Akik pedig a Felkent Jahósuáéi, a testet megfeszítették a szenvedélyeivel és a vágyaival együtt. 25. Ha szellem szerint élünk, szellem szerint is haladjunk (követ, sorban halad, következetesen annak alapelvei szerint jár). 26. Ne legyünk üres dicsőséget kívánók, egymást provokálók, egymásra irigykedők.

6. Fejezet

1. Testvérek, ha tetten is éretik egy ember valami elesésben, ti szellemiek igazítsátok helyre az ilyet szelídség szellemében, felügyelve magadat, nehogy te is próbára tétessél. 2. Egymás terheit hordozzátok, és így töltsétek be a Felkent törvényét. 3. Ha valaki ugyanis semmi lévén úgy véli, hogy valami, megcsalja önmagát. 4. Saját cselekedetét vizsgálja meg [mindegyik], és akkor csak maga irányában lesz dicsekvése és nem a másik irányában, 5. ki-ki ugyanis a saját rakományát fogja hordozni. 6. Legyen közösségben az, akit a beszédre tanítanak az oktatóval minden javakban. 7. Ne tévelyegjetek, Isten nem lesz kigúnyolva, mert amit [az] ember vet, azt is fogja aratni. 8. Mert aki saját hústestébe vet, testéből fog pusztulást aratni, aki pedig szellembe vet, szellemből fog örök életet aratni. 9. A jót cselekedve pedig nehogy megfáradjunk, a maga idejében ugyanis aratni fogunk, akik nem lankadunk. 10. Következésképpen tehát amint alkalmas időnk van, cselekedjük a jót mindenki iránt, leginkább pedig a hűség (hit) háznépei iránt. 11. Nézzétek, milyen nagy betűkkel írtam nektek a kezemmel:

12. AKIK SZÉP ÁBRÁZATÚAKNAK AKARNAK LÁTSZANI TESTBEN, AZOK KÉNYSZERÍTENEK TITEKET KÖRÜLMETÉLKEDÉSRE, CSAKHOGY A FELKENT KERESZTJE MIATT NEHOGY ÜLDÖZTESSENEK!

13. Maguk a körülmetélkedettek sem tartják ugyanis a törvényt, hanem [azért] akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti testetekkel dicsekedjenek. 14. Nekem pedig bárcsak ne lehetne mással dicsekednem, hacsak nem a mi urunk Jahósua Felkent keresztjével, ami által nekem a kozmosz megfeszíttetett, [és] én is a kozmosznak. 15. Ugyanis sem a körülmetélkedés [nem] valami, sem a körülmetéletlenség, hanem az új teremtés. 16. És akik ezen mérőzsinór szerint fognak haladni (követ, sorban halad, következetesen annak alapelvei szerint jár) béke azokon és irgalom, és az Isten Izraelére. 17. Továbbiakban nekem fáradságot senki ne okozzon, én ugyanis a Jahósua bélyegeit hordozom testemben. 18. Urunk Jahósua Felkent elfogadása (kegyelme) [legyen] szellemetekkel, testvérek.

Ámén.