1. Fejezet
1. Paulosz, Szilvánosz és Timotheosz a Thesszalonikában levő népgyűlésnek [az] Isten Atyában és az úr Jahósua Felkentben. Elfogadottság (kegyelem) nektek és béke!
2. Hálát adunk az Istennek mindenkor mindannyiótokért, mikor az imádságainkban megemlékezést végzünk szüntelenül, 3. megemlékezve hitetek munkájáról és a szeretet fáradozásáról és a mi urunk, a Felkent Jahósusa reménységének állhatatosságáról az Isten és Atyánk előtt, 4. tudva kiválasztottságotokat, Isten által szeretett testvérek, 5. mert a mi győzelmi/jó hírünk nem csak beszéd lett bennetek, hanem hatalom is és szent szellem és sok meggyőződés, amint tudjátok milyenekké lettünk köztetek tiértetek. 6. És ti utánzóink lettetek és az úré, befogadva a Beszédet sok szorongattatásban szent szellem örömével, 7. úgyhogy mintapéldává (tüposz) lettetek minden hívőnek Makedóniában és Akhájában. 8. Tőletek zengett ki ugyanis az úr beszéde, nem csak Makedóniában és Akhájában, hanem minden helyen kiment az Isten iránt hűségetek [híre], úgyhogy nincs szükségünk bármit is szólni [felőletek]. 9. Mert azok adják hírül rólunk, hogy milyen volt a hozzátok való bemenetelünk, és hogyan fordultatok Istenhez a bálványoktól, hogy az élő és igazi (valódi) Istennek szolgáljatok, 10. és hogy várjátok a Fiát az egekből, akit föltámasztott a halálból, Jahósuát, aki megment minket az eljövendő haragtól.
2. Fejezet
1. Magatok is tudjátok, testvérek, a mi bemenetelünket hozzátok, hogy nem lett hiába(való), 2. hanem korábban szenvedve és bántalmaztatva, mint tudjátok, Filippiben bátrak voltunk a mi Istenünkben szólni az Isten győzelmi/jó hírét sok küzdelemben. 3. Mert a mi vigasztalásunk (buzdítás, intés) nem hitetésből (tévelygés) sem tisztátalanságból sem csalásból [volt], 4. hanem amint méltónak találtattunk az Isten által, hogy reánk bízza a győzelmi/jó hírt, úgy szóltunk, nem mint akik emberek tetszését keresik, hanem az Istennek, a szíveinket megvizsgálónak. 5. Mert sem hízelkedés beszédével nem jöttünk (szó szerint: váltunk), mint tudjátok, sem a kapzsiság leplező látszatában, Isten [a] tanú, 6. sem [mint akik] emberektől dicsőséget keresnek, sem tőletek sem másoktól, 7. noha lehetőségünk lett volna teher lenni, mint a Felkent küldöttjei (apostolai). Hanem gyermekiek lettünk köztetek, mintha dajka dédelgetné a saját gyermekeit. 8. Kedvünket találtuk ragaszkodni hozzátok, hogy nemcsak az Isten győzelmi/jó hírét adjuk át nektek, hanem a saját lelkünket is, mivel szeretettjeink lettetek. 9. Emlékezzetek ugyanis, testvérek, a fáradozásunkra és a bajlódásra. Éjjel és nappal munkálkodtunk azért, hogy nehogy megterheljünk valakit köztetek, kihirdetve köztetek az Isten győzelmi/jó hírét. 10. Ti [vagytok a] tanúk és az Isten, milyen istenfélő és igaz módon és feddhetetlenül jártunk köztetek (szó szerint: lettünk nektek), akik hűségesek vagytok, 11. úgy, amint tudjátok, hogy egyenként mindenkit közületek, mint apa a saját gyermekét, 12. intve, buzdítva és tanúságot téve arról, hogy méltóképpen járjatok a titeket saját királyságába és dicsőségébe elhívó Istenhez. 13. És ezért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy elfogadva a tőlünk hallott Isten beszédét, nem [úgy] fogadtátok be, mint emberek beszédét, hanem amint valójában van, Isten beszédét, ami munkálkodik bennetek, a hűségesekben. 14. Mert ti, testvérek, utánzói lettetek az Isten népgyűléseinek, amelyek Júdeában vannak a Felkent Jahósuában, mert ugyanazokat szenvedtétek ti is a saját honfitársaitoktól, amint ők is a júdeaiaktól, 15. akik az urat is megölték, Jahósuát, és a prófétákat, minket is üldöznek, és az Istennek nem tetszők, és szembenállnak minden emberrel, 16. akik megtiltják nekünk, hogy a nemzeteknek szóljunk, hogy [nehogy] megszabaduljanak, azért, hogy betöltsék bűneiket mindenkor. Végül eljutott ugyanis rájuk a harag. 17. Mi pedig elszakadtunk tőletek egy kis időre, arcra és nem szívre, [így] sokkal inkább igyekeztünk arcotokat (személyeteket) látni sok vágyakozás között. 18. Mivel hozzátok akartunk menni, én Paulosz, egyszer is kétszer is, és meggátolt minket a Szatanasz (ellenség). 19. Mert ki reményünk vagy örömünk vagy dicsekvésünk koszorúja, ugye ti [vagytok], a mi urunk, Jahósua előtt az ő eljövetelekor? 20. Ti vagytok ugyanis a dicsőségünk és örömünk.
3. Fejezet
1. Ezért [mivel] tovább [már] nem tűrhettük [pusztán] csak ottmaradni Athénban, 2. el is küldtük Timotheoszt, a mi testvérünket és Isten felszolgálóját a Felkent győzelmi/jó hírében, a ti megerősítésetekre és hűségetek (hitetek) bátorításáért, 3. hogy senki se tántorodjék meg ezekben a szorongattatásokban. Mert magatok [is] tudjátok, hogy erre rendeltettünk (szó szerint: fekszik, helyez). 4. Mert mikor köztetek voltunk is, előre mondtuk nektek, hogy szükséges szorongattatni, amint meg is történt és tudjátok. 5. Ezért én is, tovább nem várhattam, elküldtem a hitetekről megtudni [valamit], nem tett-e próbára valahogyan titeket a próbáratevő és hiába legyen a mi fáradozásunk. 6. Most pedig eljött Timotheosz tőletek hozzánk és jó hírt hozott nekünk, a hűséget és a szereteteteket, és hogy jó emlékezetetek van felőlünk mindenkor, kívánva minket látni éppen úgy, ahogy mi is titeket. 7. Ezért megvígasztaltattunk, testvérek, felőletek minden szükségben és szorongattatásunkban a ti hűségetek által, 8. mert most megélénkülünk (élünk), ha ti álltok az úrban. 9. Mert micsoda hálát vagyunk képesek viszonozni az Istennek titeket illetően, minden öröm felett, amivel örvendünk miattatok a mi Istenünk előtt, 10. éjjel és nappal túláradón esdekelve azért, hogy láthassuk a ti személyeteket és rendbe tehessük (kiigazítani) hitetek hiányosságait. 11. Ő maga pedig, az Isten és Atyánk, és az urunk Jahósua igazítsa utunkat hozzátok! 12. Titeket pedig bárcsak gyarapítana és tenne bőségessé az egymás és mindenki iránti szeretetre nézve, éppen úgy, ahogy mi is irántatok [viseltetünk], 13. szívetek megszilárdítására feddhetetlenekké szentségben az Isten és Atyánk előtt, a mi urunk Jahósua minden szentjeivel való megérkezésekor (megjelenésekor).
4. Fejezet
1. Egyébként, testvérek, kérünk titeket és buzdítunk az úr Jahósuában, [hogy] amint elfogadtátok tőlünk, hogy hogyan kell nektek járni és tetszeni az Istennek, amint jártok is, hogy [ebben] még inkább gyarapodjatok! 2. Tudjátok ugyanis, hogy milyen rendelkezéseket adtunk nektek az úr Jahósua által. 3. Mert ez az Isten akarata (óhaja), a ti szentségetek, hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, 4. [hogy] közületek ki-ki a saját edényét szentségben és tisztességben bírja, 5. nem vágy szenvedélyében, úgy, mint a nemzetek is, akik az Istent nem ismerik; 6. Nehogy rászedjétek és megkárosítsátok [valami] ügyben a testvéreteket, mivel „ bosszúálló” (Náh. 1:2) mindezekért, amint előre mondtuk nektek és bizonyságot tettünk. 7. Ugyanis nem a tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem a szentségre. 8. Tehát az elutasító (figyelmen kívül hagy, szembe megy, megvet) nem embert utasít el, hanem az Istent, aki a szellemét, a szentet nektek adta. 9. A testvéri szeretetről pedig nincs szükségetek, hogy írjak nektek, mert ti magatok Isten által tanítottak vagytok, hogy egymást szeressétek. 10. És mert ezt teszitek minden testvér iránt egész Makedóniában. De buzdítunk titeket, testvérek, hogy még inkább gyarapodjatok, 11. és törekedjetek nyugodt életet élni és saját dolgotokat végezni és kezeitekkel munkálkodni, amint nektek megparancsoltuk, 12. hogy tiszteletreméltóan járjatok a kívül levők felé, és ne legyen semmiben szükségetek.
13. Nem akarjuk pedig, hogy tudatlanok legyetek, testvérek, az elaludtakról, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. 14. Ha ugyanis hisszük, hogy Jahósua meghalt és feltámadt, úgy az Isten is azokat, akik elaludtak, a Jahósua által elő fogja vezetni ővele. 15. Azt mondjuk ugyanis nektek az úr beszédével, hogy mi az élők, az úr megérkezésére megmaradók, egyáltalán nem előzzük meg az elaludtakat (akik meghaltak). 16. Mert ő maga, az úr, vezényszóval, arkangyal hangjával és Isten trombitaszavával (kürtjével) leereszkedik majd az égből, és először a halottak a Felkentben föl fognak támadni, 17. azután mi az élők, a megmaradók, velük együtt el fogunk ragadtatni (elraboltatni) felhőkben az úrral való találkozásra a levegőbe. És így mindenkor az úrral leszünk. 18. Úgyhogy bátorítsátok egymást ezekkel a szavakkal!
5. Fejezet
1. Az időkről és időszakokról pedig, testvérek, nincs szükségetek, hogy írjak, 2. ugyanis magatok is pontosan tudjátok, hogy „napja, mint a tolvaj az éjszakában, úgy jön”. 3. Amikor mondják: „Béke és szilárdság (biztonság)”, akkor váratlanul beáll a pusztulás, úgy, mint a vajúdás a terhes nő számára (szó szerint: a méhében birtokló nő) és egyáltalán nem futhatnak el. 4. De ti, testvérek, nem vagytok sötétben, hogy a nappal titeket, mint tolvajokat lephetne meg, 5. mert ti mindnyájan a fény és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé és a sötétségé. 6. Következésképpen tehát ne aludjunk, mint a többiek, hanem virrasszunk és legyünk józanok! 7. Az alvók ugyanis éjjel alszanak, és a részegeskedők éjjel részegednek le. 8. De mi nappaliak legyünk józanok, felöltve magatokra a hűség (hit) és szeretet páncélját (mellvértjét) és sisakként a szabadulás (üdvösség) reményét. 9. Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem a szabadulás megszerzésére a mi urunk, a [Felkent] Jahósua által, 10. aki meghalt értünk, hogy akár virrasztunk akár elaludtunk, vele együtt éljünk. 11. Ezért bátorítsátok egymást és építsétek egyik a másikat, amint teszitek is. 12. Kérünk pedig titeket, testvérek, ismerjétek (el) a köztetek fáradozókat és az előljáróitokat az úrban, és akik intenek titeket, 13. és viseltessetek irántuk túláradóan szeretetben munkájuk miatt. Éljetek békességgel egymásközt (v. magatokban)! 14. Kérünk (buzdítunk) pedig titeket, testvérek, intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a kislelkűeket (félénk, bátortalan), gyámolítsátok a gyengéket (betegeket), hosszútűrőek legyetek mindenki iránt! 15. Ügyeljetek arra, hogy nehogy valaki a rosszért rosszal fizessen valakinek, hanem mindenkor a jót gyakoroljátok egymás és mindenki iránt. 16. Mindenkor örüljetek, szűntelen boruljatok le, 18. mindenben hálát adjatok! Ez ugyanis Isten akarata [a] Felkent Jahósuában irántatok. 19. A szellemet ne oltsátok ki, 20 [a] prófétálásokat ne vegyétek semmibe! 21. [De] mindeneket vizsgáljatok meg, a jót tartsátok meg, 22. [a] gonosz megjelenésétől (alak, ábrázat) őrizkedjetek! 23. Bárcsak Ő maga, a béke Istene szentelne meg titeket minden szempontból, és bárcsak megtartatna egész valótok, a szellem és a lélek és a test (forma) feddhetetlenül a mi urunk, a Felkent Jahósua megjelenésekor! 24. Hűséges a titeket elhívó, aki meg is fogja cselekedni. 25. Testvérek, imádkozzatok felőlünk [is]! 26. Üdvözöljétek mind a testvéreket szent csókkal! 27. Esküvel kötelezlek titeket az úrra, hogy olvassátok fel a levelet minden testvérnek! 28. A mi urunk, Jahósua Felkent elfogadása (kegyelme) veletek!