És ez az ő álma. És Íme, kiáltások és zavartság, mennydörgés és földrengés, káosz a földön! És íme, két hatalmas sárkány, akik készek ketten előre menni, hogy birkózzanak, és nagy hang támadt tőlük! És hangjukra készen állt minden nemzet a harcra, hogy harcoljanak az igaz nemzettel. És íme, sötétség és félhomály napja, nyomorúság és szorultság, szerencsétlenség és nagy zűrzavar [lett] a földön! És az egész igaz nemzet megzavarodott, félvén a bajoktól és felkészültek, hogy elvesszenek és az Istenhez kiáltottak. Kiáltásuktól pedig mintha egy kis forrásból származna, nagy folyó, bőséges víz jött; a fény és a nap felkelt, és az alázatosok felemeltettek és fölemésztették a dicsőségeseket. És felkelve Mardokeus, aki ezt az álmot látta, és amiről Isten határozott, hogy megtegye, szívében volt és éjfélig igyekezett megérteni minden részletében.

És Mardokeus a király két eunuchjával, Gabatával és Tarrával nyugodott a palotában, akik őrizték a palotát. Hallotta okoskodásukat és törekvésüket kinyomozta és megtudta, hogy kezeiket előkészítik, hogy rávessék Artaxarxészra, a királyra, és jelentett a királynak róluk. És kikérdezte a király a két eunuchot, és vallomást téve elvezettettek. És megírta a király ezeket a beszédeket emlékeztetőbe, és Mardokeus írt ezekről a szavakról. És parancsolt a király Mardokeus felől, hogy szolgálatot tegyen a palotában és adott neki ajándékokat ezek miatt. És az amádáti Aman (Hámán), a bugaiosz (ez egy cím) dicsőséges volt a király előtt. És kereste az alkalmat, hogy rosszat tegyen Mardokeussal és népével a király két eunuchja miatt.

1. És történt ezen igék után, Artaxarxész napjaiban. – Ez az Artaxarxész Indiától százhuszonhét tartományt foglalt el. 2. Azokban a napokban, amikor trónra lépett Artaxarxész Szúza városában, 3. uralmának harmadik évében lakomát készített barátainak és a többi nemzeteknek és a perzsák és médek dicsőségeseinek és a szatrapák főembereinek. 4. És ezek után megmutatta nekik királysága gazdagságát és gazdagsága örömét száznyolcvan napig, 5. amikor pedig eltöltettek a lakoma napjai, készített a király mulatozást a nemzeteknek, amelyek a városban találtattak hat napig, a király házának udvarában 6 gyolcsokkal felékesítve és lenből készültekkel a gyolcs köteleken kifeszítve és lilákkal az arany köveken és és ezüstből levőkkel a parinoiszi oszlopokon és kövek. Arany ágyak és ezüstből levők a smaragd kő, gyöngy és parinoiszi kő kövezett udvarán és áttetsző fekhelyek változatosan virágokkal díszítve, rózsákkal szórva körös-körül. 7. Arany és ezüst poharak és előttük álló karbunkulus ivócsészék harmincezer talentumból. Sok és édes bor, amit maga a király ivott. 8. Ez a mulatozás pedig nem a korábbi szokás alapján lett, de így óhajtotta a király és megparancsolta az intézőknek, hogy akarata és az emberek akarata szerint tegyenek.

9. És Vásti királynő is készített mulatozást az asszonyoknak a királyi palotákban, ahol Artaxarxész a király. 10. A hetedik napon pedig, amikor a király jókedvű volt szólt Hámánnak és Bázánnak és Tarrának és Bórazénak és Zatoltának és Abatazának és Tarabának, a hét eunuchnak, a Artaxarxész király szolgáinak, 11. hogy vigyék be a királynőt őhozzá, hogy királyi felségét rajta kimutassa és hogy övezze fel diadémját és hogy megmutassa őt minden elöljárónak és szépségét a nemzeteknek, mert szép volt. 12. És nem hallgatott rá Vásti királynő, hogy az eunuchokkal elmenjen és elszomorodott a király és megharagudott 13. és mondta barátainak: Ezek szerint szólt Vásti, tegyetek erről törvényt és ítéletet. 13. És odament hozzá Arkeszain és Marszána, a perzsák és médek fejedelmei, a királyhoz közeliek, akik a király mellett ülnek, az elsők 15. és kihirdették neki, hogy a törvények szerint mit kell cselekedni Vástival, a királynővel, hogy nem tett a királynek, az eunuchok által elrendeltek szerint. 16. És szól Mukaia a királyhoz és elöljárókhoz: Nem csak egyedül a király ellen vétkezett Vásti a királynő, hanem minden elöljáró ellen is, és a király vezetői ellen. 17. (ugyanis elbeszélte nekik a királynő szavait és mint mondott ellent a királynak). Amint tehát ellentmondott Artaxarxész királynak, 18. így ma, amikor az uralkodói hatalmak, a médek és perzsák többi fejedelmei meghallják mi lett őáltala mondva a királynak, hasonlóan merészkednek majd gyalázni férfiaikat. 19. Ha tehát jónak látszik a királynak rendeljen el királyi (törvényt) és írassék le a médek és perzsák törvényei között. És nehogy másképp cselekedjenek, se ne menjen be többé a királynő őhozzá, és a királyságát adja a király nála jobb asszonynak. 20. És hallgattasson meg a törvény a király által, amit ha megtesz királyságában, így majd minden asszony megbecsüléssel övezi körül a maga férjét, a szegénytől a gazdagig. 21. És tetszett a királynak és a fejedelmeknek a szó, és úgy tett a király, ahogy Mukakia szólt. 21. És elküldött egész királyságába a tartományok szerint, nyelvük szerint, úgyhogy nagy félelem lett házaikban.

2. Fejezet.

1. És ezen beszédek után felhagyott a király indulatával és többé nem emlékezett Vástira, megemlékezve, amiket szólt, és amint elítélte őt. 2. És mondták a király szolgái: Kerestessenek a királynak romlatlan leányokat, ábrázatuk szerint szépeket….

….

4. Fejezet.

17. vers utáni MT-ből kimaradt rész:

C) És könyörögve kérte -t [Mardokeus], megemlékezve minden tettéről és mondta:

„Uram, , mindeneket szilárdan tartó Király, mert minden hatalmadban áll, és nincs senki, aki egyenlő lenne veled, ha az a te akaratod, hogy megmentsd Izraelt, mert te teremtetted az eget és a földet és minden csodálatos dolgot az ég alatt. És te vagy mindenek ura, és nincs, aki ellenállna neked, -nak. Te mindeneket ismersz, , tudod, hogy nem gőgben, kevélységben, sem a dicsőség szeretetében tettem ezt, nevezetesen, hogy ne boruljak le a gőgös Hámánnak, mert jónak láttam volna talpát is megcsókolni Izrael szabadulásáért. De azért tettem ezt, hogy ne tegyem ember dicsőségét az Isten dicsősége fölé, és ne imádjak senkit, kivéve téged, Uralkodóm, és nem cselekedtem ezeket a dolgokat kevélységgel. És most, Elohim, király, Ábrahám Istene, kegyelmezz népednek, hogy ne nézzenek ránk pusztulásra, mert megkívánták elveszíteni a te kezdettől való örökségedet. Ne nézd le részedet, amit magadnak váltottál meg Egyiptom földjéből! Hallgasd meg könyörgésem és engeszteltess meg örökséged iránt és fordítsd gyászunkat jókedvre, mert élve dicsőítjük neved, , és ne pusztítsd el a téged dicsérők száját! És az egész Izrael teljes erejével felkiáltott, mert haláluk szemük előtt volt.”

És Eszter királynő -hoz menekült a halál küzdelmében megragadva és levágva dicsőségének ruháit, felöltötte a nyomorúság és gyász ruháit és a büszke fűszerek helyett hamuval és trágyával töltötte meg fejét és testét igen megalázta, és örömének minden ékszerei helyett megtöltötte hajának fonatékjait és kérte -t, Izrael Istenét, és mondta: „Uralkodóm, mi királyunk, te vagy egyedül! Segíts nekem, az egyedül lévőnek és akinek nincs segítsége, hacsak nem te, mert veszedelmem közel van. (kezemben). Én hallottam születésemtől nemzetségem törzsében, hogy te, , te választottad Izraelt minden nemzet közül és atyáinkat minden őseik közül örök örökségül, és úgy tettél velük, ahogy szóltál. És most vétkeztünk előtted és átadtál minket ellenségeink kezébe, amiért dicsőítettük isteneiket. Igaz vagy, ó !  És most, nem voltak elégedettek rabszolgaságunk keserűségével, hanem kezeiket bálványaik kezeire tették (szövetkeztek bálványaikkal), hogy eltávolítsák szád elhatározását és elpusztítsák örökséged és betömjék a téged dicsérők száját és kioltsák házad dicsőségét és oltárod és kinyissák a pogányok száját hiábavalóságaik kiválóságára, és hogy csodálják a testi királyt örökre. Ne szolgáltasd ki, ó , jogarodat a nem létezőknek, és ne nevessenek bukásunkban, hanem fordítsd szándékukat vissza rájuk, tedd nyilvános példává azt, aki ezt elkezdte ellenünk! Emlékezz, ó , ismertessél meg szorongattatásunk idejében és bátoríts engem, ó istenek királya, és aki győztes vagy minden fejedelmen! Adj ékesszóló beszédet szájamba az oroszlán előtt és változtasd át szívét, hogy gyűlölje azt, aki ellenünk harcol, hogy vége legyen neki és azoknak, akik egyetértenek vele. Minket pedig szabadíts meg Kezeddel és segíts nekem, aki egyedül vagyok és rajtad kívül nincs senki, ó !”  Te mindent tudsz, és tudod, hogy gyűlöltem a törvény nélküliek dicsőségét és utálom a körülmetéletlenek és minden idegenek ágyát. Te ismered szorult helyzetem, hogy utálom büszkeségem jelét, ami fejemen van azokon a napokon, amikor a nyilvánosság előtt megjelenek. Utálom, mint a havibajos kendőt és nem hordom azt magányosságom napjaiban. És szolgálólányod nem evett Hámán asztalánál, és nem tiszteltem a király asztaltársaságát, sem nem ittam az italáldozatok borát. A szolgálólányod nem örvendezett az átváltozásom napja óta egészen mostanáig, kivéve neked, , Ábrahám Istene! Ó, Isten, akinek hatalma van mindenek felett, halld meg a remegők hangját és szabadíts meg minket a bántalmazók kezéből! És szabadíts meg engem félelmemből!”