Márk emlékeztető írása (győzelmi/jó híre)
1. Fejezet
1. Jahósua Felkent jó/győzelmi hírének kezdete. 2. Amint megíratott Ézsaiás (héb. Jasájáhu; jelentés: szabadítása) a prófétának: „Nézd, elküldöm hírnökömet színed előtt, aki elkészíti majd utadat.” (Mal. 3:1) 3. „Kiáltó hangja a pusztában: Készítsétek elő útját, egyenesekké tegyétek ösvényeit” (Ézs. 40:3) 4. János (héb. Johanán; jelentése: kegyelmez) a bemerítő volt a pusztában, aki kihirdette a megtérés bemerítését a vétkek elengedésére. 5. És kiment hozzá egész Júdea vidéke és a jeruzsálemiek mind, és bemerítkeztek (bemárt) általa a Jordán folyóba, megvallva a vétkeiket. 6. És a János teve szőrével volt felöltözve és bőr övvel a dereka körül, és sáskákat evett és vadmézet. 7. És kihirdette mondva: „Jön utánam a nálam erősebb, akinek nem vagyok méltó lehajolva saruja szíját megoldani. 8. Én vízzel merítelek titeket, de ő szent szellemmel fog bemeríteni titeket.” 9. És lett azokban a napokban, hogy eljött a Galilea Necaretjéből való Jahósua és bemeríttetett a Jordánba János által. 10. És azonnal feljőve a vízből meglátta az egeket felhasíttatva, és a szellemet, mint leszálló galambot őrá. 11. És hang [lett] az égből: „Te vagy a Fiam, a Szeretett, benned tetszésem találtam.” 12. És azonnal kivetette őt a szellem a pusztába. 13. És negyven nap volt a pusztában próbára téve a Szatan által, és a vadállatokkal volt és az angyalok felszolgáltak neki. 14. És miután János átadatott, Jahósua elment Galileába kihirdetve az Isten jó/győzelmi hírét 15. [és mondva], hogy „Betelt az idő és közelít az Isten királysága. Térjetek meg és higgyetek a jó hírben.” 16. És elmenve Galilea tengere mellett meglátta Simeont és Andrást, Simeon testvérét hálót vetve a tengerbe, mert halászok voltak. 17. És mondta nekik Jahósua: „Gyertek utánam, és [azt] teszem majd veletek, hogy emberek halászaivá legyetek.” 18. És azonnal otthagyva a hálókat követték őt. 19. És továbbmenve kissé meglátta Jákóbot, aki a Zebedeusé és Jánost az ő testvérét. És azok a csónakban javították a hálókat, 20. és azonnal elhívta őket. És otthagyva apjukat, Zebedeust, a csónakban a béresekkel, elmentek utána. 21. És bementek Kefar-Náhumba. És azonnal bemenve Szombat napon a zsinagógába tanított. 22. És megdöbbentek tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van és nem, mint az írástudók (szoferim). 23. És mindjárt volt a zsinagógájukban egy ember tisztátalan szellemmel, és fölkiáltott 24. mondva: „Mi közünk egymáshoz, Necareti Jahósua? Elveszíteni jöttél minket? Tudom ki vagy, az Isten szentje!” 25. És megdorgálta őt a Jahósua [mondva:] „Némulj el és menj ki belőle!” 26. És rángatta őt a tisztátalan szellem és nagy hangon kiáltva kiment belőle. 27. És elcsodálkoztak mindnyájan, úgy, hogy vitatták maguk között mondva: „Mi ez? Új tanítás? Hogy hatalommal is parancsol a tisztátalan szellemeknek és engednek neki.” 28. És mindjárt kiment a híre mindenhova Galilea egész környékére. 29. És mindjárt kijöttek a zsinagógából és mentek Simeon és András házába Jákobbal és Jánossal. 30. Simeon anyósa pedig lázasan feküdt, és mindjárt szóltak neki felőle. 31. És odamenve, kezét megragadva felkeltette őt. És elhagyta őt a láz, és felszolgált neki. 32. Amikor pedig este lett, amikor leszállt a nap, odavitték hozzá mind a rosszul levőket és a démontól megszállottakat. 33. És az egész város odagyűlt az ajtóhoz. 34. És meggyógyított sok rosszul levőt különféle betegségekben, és sok démont kivetett, és nem hagyta szólni a démonokat, mert fölismerték őt. 35. És korán, amikor még egészen éjszaka volt, fölkelve kiment egy puszta helyre és ott imádkozott. 36. Simeon és a vele levők utána siettek, 37. megtalálták őt és mondták neki, hogy „Mindenek téged keresnek”. 38. És mondja nekik: „Menjünk máshova, a közel levő falvakba, hogy ott is hirdessek, mert ezért jöttem ki”. 39. És elment, hirdetve a zsinagógáikban Galilea egészébe, és a démonokat kivetette. 40. És jön hozzá egy leprás kérve őt [és térdre esve] mondva neki, hogy „Ha akarod, képes vagy engem megtisztítani.” 41. És könyörületre indulva kinyújtotta a kezét, megérintette és mondta neki „Akarom, tisztíttassál meg!” 42. És azonnal elment tőle a lepra, és megtisztíttatott. 43. És kemény hangon rászólva azonnal kivetette őt, 44. és mondta neki: „Nézd, senkinek semmit ne mondj, hanem menj fel, és mutasd meg magad a papoknak és vidd fel a tisztulásodért, amit elrendelt Mózes, tanúságul nekik. 45. De kimenve elkezdte hirdetni nagyon és terjeszteni a hírt, úgyhogy ő többé nem volt képes nyilvánosan a városba bemenni, hanem kint puszta helyen [volt]. És hozzá mentek mindenfelől.
2. Fejezet
1. És bemenve ismét Kefar-Náhumba napok multával, híre ment, hogy egy házban van. 2. És sokan összegyülekeztek, úgyhogy nem volt már ott hely, sem az ajtóban, és szólta nekik a beszédet. 3. És jönnek hozzá, hordozva egy bénát, akit négyen emeltek. 4. És nem tudták hozzá vinni a tömeg miatt, megbontották a tetőt, ahol ő volt és rést törve leeresztik a hordágyat, amiben a béna feküdt. 5. És látva Jahósua a hitüket, mondja a bénának: „Gyermek, a vétkeid elengedtettek.” 6. Voltak pedig néhány írástudók (szoferim) ott ülve és így gondolkodtak a szívükben: 7. „Ki ez, aki így szól? Káromol. Ki képes elengedni a vétkeket, hacsak nem az egy Isten?” 8. És azonnal fölismerve Jahósua a szellemével, hogy [így] gondolkodnak magukban, mondja [nekik]: „Miért gondoljátok ezeket szívetekben? 9. Mi az egyszerűbb, mondani a bénának: Elengedtettek a vétkeid, vagy mondani: Állj fel és vedd a hordágyad és járj? 10. Hogy pedig megtudjátok, hogy hatalma van az ember fiának vétkeket elengedni a földön – mondja a bénának – Neked mondom, kelj fel, vedd a hordágyadat és menj a házadba!”12. És felkelt és azonnal felvette a hordágyat, kiment mindenki előtt, úgy, hogy magukon kívül voltak mindnyájan és dicsőítették az Istent [mondva], hogy „Ilyet sohasem láttunk.” 13. És ismét kiment a tenger mellé. És az egész tömeg hozzá ment, és tanította őket. 14. És elmenve meglátta Lévit, aki az Alfeusé, ülve a vámszedő helyen, és mondja neki: „Kövess engem!” És fölkelve követte őt. 15. És történt, hogy étkezéshez leült ő a házában, és sok vámos és vétkező együtt telepedett le Jahósuánál és tanítványainál, mert sokan voltak és követték őt. 16. És a Farizeusok közül való írástudók meglátva, hogy a vétkezőkkel és vámosokkal eszik, mondták tanítványainak: „Hogyhogy a vétkezőkkel és vámosokkal eszik?” 17. És meghallva Jahósua mondja nekik [hogy]: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a rosszul levőknek. Nem jöttem igazakat hívni, hanem vétkeseket.” 18. És voltak János tanítványai és a Faizeusok akik böjtöltek. És jöttek és mondták neki: „Miért van az, hogy János tanítványai és a Farizeusok tanítványai böjtölnek, de a tieid nem böjtölnek?” 19. És mondta nekik Jahósua: „Ugye nem tudnak a lakodalmas ház fiai, amíg a vőlegény velük van, böjtölni? Ameddig náluk a vőlegény, nem tudnak böjtölni. 20. De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak azokban a napokban. 21. Senki sem varr új anyagból foltot régi ruhára. De ha mégis, kiszakítja abból a régiből az egészet az új, és rosszabb szakadás lesz. 22. És senki sem tölt új bort régi tömlőkbe. De ha mégis, szét fogja szakítani a tömlőket a bor, és a bor és a tömlők elvesznek. [Hanem az új bort új tömlőkbe töltik.] 23. És történt, hogy a Szombaton vetéseken ment keresztül, és a tanítványok elkezdtek utat csinálni tépdesve a kalászokat. 24. És a Farizeusok mondták neki: „Lám, mit tesznek Szombat napon, amit nem szabad?” 25. És mondja nekik: „Sohasem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor szüksége volt és megéhezett ő és a vele levők? 26. [Hogyan] ment be az Isten házába Abijathar főpap idejében és a kitevés kenyereit megette, amit nem szabad megenni, hacsak nem papok, és adott a vele levőknek is.” 27. És mondta nekik: „A Szombat (nyugalom nap) az emberért lett és nem az ember a Szombatért. 28. Azért tehát az ember fia a Szombatnak is ura.”
3. Fejezet
1. És ismét bement a zsinagógába és volt ott egy ember, akinek elszáradt volt a keze. 2. És figyelték őt, vajon szombatokon (nyugalom napon) meg fogja-e gyógyítani őt, hogy vádolhassák. 3. És mondja annak az embernek, akinek száradt keze volt: „Gyere fel a középre!”. 4. És mondja nekik: „Szabad-e szombatokon jót tenni vagy rosszat tenni, lelket megmenteni vagy megölni?” De azok hallgattak. 5. És körültekintett rajtuk haraggal, bánkódva a szívük keménységén, mondja az embernek: „Nyújtsd ki a kezed” és kinyújtotta, és helyreállíttatott a keze. 6. És kijőve a Farizeusok a Heródiánusokkal mindjárt határozatot határoztak ellene, mi módon veszítsék el. 7. És Jahósua a tanítványaival visszavonult a tengerhez. És nagy sokaság követte Galileából és Júdeából 8. és Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról és Türosz és Szidónból, igen sokan, hallva amiket csak tesz, mentek hozzá. 9. És mondta tanítványainak, hogy álljon rendelkezésére egy kis hajó a tömeg miatt, hogy ne szorongassák őt. 10. Mert sokakat meggyógyított, úgyhogy megrohanták őt, hogy megérinthessék, akiknek bajaik voltak. 11. És a tisztátalan szellemek, amikor meglátták őt, leborultak elé és kiáltották mondva, hogy „Te vagy az Isten Fia!”. 12. És nagyon megfeddte őket, hogy ne tegyék nyilvánossá őt. 13. És felmegy a hegyre és magához hívja, akiket akart, és elmentek hozzá. 14. És rendelt tizenkettőt, akiket apostoloknak (küldöttek) nevezett, hogy legyenek vele és hogy elküldje őket kihirdetni 15. és hogy hatalommal rendelkezzenek, hogy kivessék a démonokat. 16. És rendelte a tizenkettőt (és Simeonra nevet helyezett) Pétert (Kefa, kő), 17. Jákóbot a Zebedeust és Jánost a Jákob testvérét (és rájuk nevet helyezett a Boanergészt, ami a „Mennydörgés Fiai”), 18. és Andrást és Fülöpöt és Bar-Talmajt és Mátét (Mattitjahu; jelentése ajándéka) és Tamást és Jákobot aki a Halfajé és Taddajt és Simeont a Kánaánit (buzgó, zelóta) 19. és Júdást (héb. Júda/Jehuda név) az Is-kariótit (kariótbeli férfi), aki át is adta őt. 20. És bemegy a házba. És ismét összejön a tömeg, úgyhogy nem tudtak kenyeret sem enni. 21. És meghallva a sajátjai kijöttek, hogy elfogják őt, mert mondták, hogy önkívületben van. 22. És a Jeruzsálemből lejövő írástudók mondták, hogy „Baal-zebbubja van” és hogy a démonok fejedelmével veti ki a démonokat. 23. És magához hívta őket, hogy példázatokban mondja nekik: „Hogyan képes Szatan Szatant kivetni? 24. És ha királyi uralma önmagán megoszlik, nem tud felállni az a királyság. 25. És ha egy ház önmagán megosztódik, nem lesz képes az a ház megállni. 26. És ha a Szatan fölkel önmaga ellen és megoszlik, nem képes megállni, hanem vége van. 27. Merthogy nem képes valaki az erős házába bemenve az edényeit (eszközeit) elrabolni, hanem előbb az erőset megkötözi és akkor a házát ki fogja tudni fosztani. 28. Ámen mondom nektek, hogy mindenek el fognak engedtetni az emberek fiainak, a vétkek és a káromlások, amiket csak káromoltak. 29. De aki a szent szellem ellen káromolna, nem lesz elengedése a korszakra, hanem korszakos vétekkel vádolható.” 30. Mert mondták: „Tisztátalan szelleme van”. 31. És jönnek az ő anyja és testvérei és kívül megállva beküldtek hozzá, hívva őt. 32. És tömeg ült körülötte, és mondják neki: „Nézd, az anyád és testvéreid kívül keresnek téged.” 33. És felelve nekik mondja: „Ki az anyám és a testvéreim?” 34. És körültekintve a körülötte ülőkön mondja: „Nézd, az anyám és a testvéreim. 35. Aki csak megteszi az Isten akaratát, az testvérem és nőtestvér és anya.”
4. Fejezet
1. És ismét elkezdett tanítani a tenger mellett. És odagyűlt hozzá igen nagy tömeg, úgyhogy beszállt egy csónakba a tengeren, és leült, és az egész tömeg a tenger partján volt. 2. És tanította őket számos példázatban, és mondta az ő tanításában: 3. „Halljátok! Vedd észre (íme), kiment a vető vetni. 4. És lett vetésekor, hogy egy része az út mellé esett, és jöttek a madarak és megették azt. 5. És másik sziklás helyre esett, ahol nem volt sok föld és azonnal kikelt, mivel nem volt mély föld. 6. És amikor kikelt, a naptól megperzseltetett és mivel nem volt gyökere, kiszáríttatott. 7. És másik a tövisek közé esett, és fölnövekedtek a tövisek és elfojtották azt, és gyümölcsöt nem hozott. 8. És másik a jó földbe esett és felnövekedve gyümölcsöt hozott és termőre fordult, és hozott harmincszorost és hatvanszorost és százszorost.” 9. És mondta: „Akinek van füle, hallja meg!” 10. És amikor egyedül volt, megkérdezték őt a körülötte levők a tizenkettővel a példázatról. 11. És mondta nekik: „Nektek megadatott az Isten uralmának (királyságának) titka. De azoknak a kívülállóknak mindenek példázatok által történnek, 12. hogy nézve nézzenek és ne lássanak, és hallva halljanak és ne fogják föl, nehogy megtérjenek és elengedtessen nekik. (vö.: Ézs. 6:9-10)”. 13. És mondja nekik: „[Ha] nem értitek ezt a példázatot, hogyan fogjátok hát érteni mind a példázatokat? 14. A vető a szóbeli közlést (szó, tan, logosz) veti. 15. Akiknél a beszéd az útszélre esik, azok, amikor meghallják, azonnal jön a Szatan, kiveszi a beléjük vetett beszédet. 16. És ezekhez hasonlóan a köves helyre vetettek amikor meghallják a szót, azonnal örömmel fogadják azt, 17. és nincs gyökerük magukban, hanem időlegesek, majd szorongattatás lesz vagy üldözés a beszéd miatt, azonnal megbotránkoznak. 18. És mások a tövisek közé vettettek. Ezek, akik meghallják a szót, 19. és a kor gondjai, vagy a gazdagság csábítása és a többi dolgok kívánságába belemenve elfojtják a beszédet, és gyümölcstelen lesz. 20. És azok a jó földbe vetettek, akik meghallják a szót és befogadják és gyümölcsöt teremnek, harmincszorosat és hatvanszorosat és százszorosat.” 21. És mondta nekik, hogy „Csak nem azért jön a mécses, hogy véka alá tetessen vagy ágy alá, nem inkább, hogy a mécstartóba? 22. Mert nincs titkos, hanem, hogy nyilvánvalóvá váljék, sem nem lett elrejtett, hanem hogy nyilvánvalóvá váljék. Ha valakinek füle van hallani, hallja!” 24. És mondta nekik: „Figyeljetek, hogyan hallgatjátok. Amely mértékben mértek, megmérettetik majd nektek és hozzáadatik majd nektek. 25. Mert akinek van, adatni fog neki. És akinek nincs, amije van is el fog vétetni tőle.” 26. És mondta: „Úgy van az Isten uralma (királysága), mint egy ember, aki elveti a földjébe a magot 27. és alszik és fölkel, éjjel és nappal, és a mag kihajt és felnő, és ő maga sem tudja. 28. Magától hoz gyümölcsöt a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban. 29. Amikor pedig meghozza a gyümölcsöt, azonnal elküldi a sarlót, mert elérkezett az aratás.” 30. És mondta: „Mihez hasonlítsuk az Isten uralmát (királyságát) vagy milyen példázatba tegyük? 31. Mint a mustár magja, amely mikor elvettetik a földbe, kisebb, mint bármely vetőmag a földön – 32. És amikor elvettetik, felnő és nagyobb lesz minden zöldségnél és nagy ágakat hajt, úgyhogy árnyékában az ég madarai fészket tudnak rakni.” 33. És sok ilyen példázatban szólta nekik a beszédet, amint hallani tudták. 34. De példázat nélkül nem szólt nekik, de külön saját tanítványainak mindent megmagyarázott. 35. És mondja nekik azokban a napokban, amikor este lett: „Menjünk a túlsó oldalra!” 36. És otthagyva a tömeget magukkal vitték őt, amint a csónakban volt, és más hajók is voltak vele. 37. És lett szélnek nagy vihara, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy már megtelt a hajó. 38. És ő a hajófarban volt, a párnán aludt. És fölkeltik őt és mondják neki: „Tanító, nem okoz gondot neked, hogy elveszünk?” 39. És fölkelve megfeddte a szelet és mondta a tengernek: „Hallgass, némulj el!” És elállt a szél és lett nagy szélcsend. 40. És mondta nekik: „Miért vagytok félénkek? Még nincs hitetek?” 41. És nagy félelemmel megfélemlettek, és mondták egymásnak: „Tehát ki ez, hogy a szél is és a tenger is engedelmeskedik neki?”
5. Fejezet
1. És átmentek a tenger túloldalára, a gedáraiak vidékére. 2. És amikor kiszállt a hajóból szembejött vele a sírboltokból egy ember tisztátalan szellemmel, 3. akinek a sírboltokban volt lakása, és lánccal sem volt képes senki őt megkötözni. 4. Sokszor megkötöztetett lábbilinccsel és láncokkal, és szétszaggatta a láncokat, és a lábbilincseket összetörte, és senki sem volt képes őt megfékezni. 5. És mindenkor éjjel és nappal a sírboltokban és a hegyekben volt, kiáltva és vagdosva magát kövekkel. 6. És meglátva Jahósuát távolról, odafutott és leborult előtte, 7. és fölkiáltva nagy hanggal mondja: „Mi közünk egymáshoz, Jahósua, a Legmagasabb Isten fia? Esküre kényszerítelek az Istenre, ne gyötörj engem!” 8. Mert mondja neki: „Tisztátalan szellem, menj ki az emberből!” 9. És megkérdezte őt: „Mi a neved?” És mondja neki: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” 10. És kérte őt nagyon, hogy ne küldje el őket a vidéken túlra. 11. Volt pedig ott a hegynél disznóknak nagy nyája, amelyet legeltettek. 12. És kérték őt mondva: „Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk”. 13. És megengedte nekik. És kimenve a tisztátalan szellemek bementek a disznókba, és rohant a nyáj a meredeken a tengerbe, mintegy kétezren, és belefúltak a tengerbe. 14. És az azokat legeltetők elfutottak, és hírül adták a városban és a mezőkön. És odajöttek látni, hogy mi történt. 15. És mennek Jahósuához, és látták a démontól megszálltat, aki felöltözve ült és eszénél volt, az, akiben légió volt, és megfélemlettek. 16. És elbeszélték nekik, akik látták, hogy mi történt a démontól megszállttal és a disznókkal. 17. És elkezdték kérni őt, hogy menjen el a határaikból. 18. És amikor beszállt a hajóba kérte őt a démontól megszállt, hogy vele legyen. 19. És nem engedte őt, hanem mondja neki: „Menj el a házadba a tieidhez, és add hírül nekik, amit Úr veled tett és irgalmazott neked.” 20. És elment és elkezdte kihirdetni Dekapoliszban, amiket csak tett vele Jahósua, és mindnyájan csodálkoztak. 21. És átkelt Jahósua ismét a hajóban a túloldalra, ahol nagy tömeg gyűlt össze hozzá, és a tengernél volt. 22. És jön egy valaki a zsinagógai elöljárók közül, név szerint Jairosz, és látva őt a lábaihoz borult 23. és nagyon kéri őt mondva, hogy „A kislányom a végét járja, hogy eljőve a kezeidet tedd rá, hogy megtartasson és éljen.” 24. És elment vele. És nagy tömeg követte őt, és szorongatták őt. 25. És volt egy asszony, aki vérfolyásban volt tizenkét éve 26. és sokat szenvedett sok orvostól, és rájuk költötte mindenét és semmit sem használt, hanem inkább rosszabb lett. 27. Hallva Jahósuáról, odamenve a tömegben hátulról megérintette a ruháját. 28. Mondta ugyanis, hogy „Ha a ruháját érintem is meg fogok szabadulni.” 29. És azonnal kiszáríttatott a vérének forrása, és felismerte a testében, hogy meggyógyíttatott a csapástól. 30. És mindjárt felismerte Jahósua magában a belőle kijövő erőt (hatalmat), megfordulva mondja: „Ki érintette meg a ruháimat?” 31. És mondták neki a tanítványai: „Látod a téged szorongató tömeget, és mondod: Ki érintett meg?” 32. És körülnézett látni azt, aki ezt cselekedte. 33. Az asszony pedig félve és remegve, tudva, ami vele történt, eljött és leborult előtte és elmondta neki a teljes igazságot. 34. Mondta pedig neki: „Leányom, a hited megmentett téged. Menj el békével, és maradj egészséges a bajodtól!” 35. Még beszélt amikor jöttek a zsinagóga fejétől mondva, hogy „A leányod meghalt. Miért fárasztod a tanítót?” 36. Hallva Jahósua a beszédet, amit beszéltek mondja a zsinagóga fejének: „Ne félj, csak higgy!” 37. És nem engedett senkit vele menni, kivéve a Pétert és Jákóbot és Jánost, a Jákób testvérét. 38. És mennek a zsinagóga fejének házába, és látja a zűrzavart és sírókat és akik nagyon siránkoztak, 39. és bemenve mondja nekik: „Miért lármáztok és sírtok? A kislány nem halt meg, hanem alszik.” 40. És gúnyosan kinevették. De ő kivetette mindnyájukat, a kislány apját és anyját vitte magával és a vele levőket, és bement oda, ahol a gyermek volt. 41. És megragadva a gyermek kezét mondja neki: „Talithakúm!” ami lefordítva: „Leányka, neked mondom, kelj fel!” 42. És azonnal felkelt a lányka és sétált, tizenkét esztendős volt ugyanis. És azonnal álmélkodtak nagy álmélkodással. 43. És határozottan megparancsolta nekik, hogy senki se tudja meg ezt, és mondta, hogy adjanak neki enni.
6. Fejezet
1. És kiment onnan, és ment a hazájába és követik őt a tanítványai. 2. És Szombat (nyugalom nap) lévén elkezdett tanítani a zsinagógában. És sokan hallva megdöbbentek mondva: „Honnan vannak ennél ezek, és miféle a bölcsesség, ami adatott neki, és a csodajelek, amelyek kezei által lettek? Nem ez az építőmester (ács), a Mária (Mirjám) fia és Jákobnak, és Józsefnek, és Júdának, és Simeonnak testvére? És nem itt nálunk vannak nőtestvérei?” És megbotránkoztak (kételkedtek) benne. 4. És mondta nekik Jahósua, hogy „Nincs próféta megvetve, csak szülőhazájában és rokonai között és az ő házában.” 5. És nem volt képes ott semmiféle csodát tenni, kivéve, hogy egy kevés betegre rátette kezét, akiket meggyógyított. 6. És elcsodálkozott a hitetlenségük miatt. És körüljárta a falvakat körben, tanítva. 7. És magához hívja a tizenkettőt, és elkezdte őket elküldeni kettőt-kettőt, és hatalmat adott nekik a tisztátalan szellemeken, 8. és megparancsolta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra, csak egy botot, se kenyeret, se úticsomagot, se az övben rézpénzt, 9. hanem vegyenek fel sarukat, és ne öltsenek magukra két ruhát. 10. És mondta nekik: „Amikor bementek egy házba, ott maradjatok, amíg ki nem mentek onnan. 11. És ha valamely hely nem fogadna be titeket, se nem hallgatna rátok, kimenve onnan rázzátok le a port a lábaitok alatt tanúságul nekik.” 12. És kimenve hirdették, térjenek meg, 13. és sok démont kivetettek, és megkentek olajjal sok beteget és meggyógyították (therapeo: szolgálatot végez, gyógykezel). 14. És meghallotta Heródes a király, mert közismert lett a neve, és mondta, hogy: „János a bemerítő támadt fel a halottak közül, és ezért működnek a csodatevő erők benne.” 15. Mások pedig mondták, hogy „Illés (Élijahu; Jelentése: Istenem Jahú) ő.”Mások pedig mondták, hogy „próféta, mint egy a próféták közül”. 16. Meghallva pedig Heródes mondta: „Akit én lefejeztem, János, az támasztatott fel.” 17. Mert Heródes elküldetett, hogy elfogja a Jánost és megkötözte őt a börtönben Heródiásért, az ő testvérének, Filipposznak feleségéért, mivel feleségül vette őt. 18. Mert mondta János a Heródesnek, hogy „Nem szabad neked elvenned a testvéred feleségét”. 19. De Heródiás megharagudott rá és meg akarta őt ölni, és nem volt rá képes. 20. Mert Heródes félte a Jánost, igaz és szent embernek ismerve őt, és őrizte őt, és hallgatva őt gyakran zavarba jött, és szívesen hallgatta őt. 21. És jött egy kedvező nap, amikor Heródes a születésnapi ünnepségén lakomát készített az ő főembereinek és ezredeseknek és Galilea előkelőinek, 22. és ekkor bement Heródiás leánya és táncolt. Tetszett a Heródesnek és az együtt ünneplőknek. A király pedig mondta a leánynak: „Kérj magadnak, amit akarsz, és meg fogom adni”. 23. És megesküdött neki: „Amit csak kérsz tőlem, megadom majd neked a királyságom feléig.” 24. És kimenve mondta az ő anyjának: „Mit kérjek?” Az pedig mondta: „A bemerítő János fejét”. 25. És mindjárt bemenve sietséggel kért a királytól mondva: „Akarom, hogy azonnal add ide nekem egy tálban a bemerítő János fejét”. 26. És igen szomorúvá lett a király, de az eskü és a vele ünneplők miatt nem akarta visszautasítani őt. 27. És azonnal elküldve a király a testőrt, megparancsolta, hogy hozza el az ő fejét. És elmenve lefejezte őt a börtönben. 28. És elhozta az ő fejét egy tálban és odaadta a leánynak, és a leány odaadta az anyjának. 29. És meghallva tanítványai elmentek, és elvitték az ő holttestét és elhelyezték sírboltban. 30. És összegyűltek a küldöttek (apostolok) a Jahósuához, és tájékoztatták mindarról, amiket tettek és amiket tanítottak. 31. És mondja nekik: „Gyertek, csak ti magatok, puszta helyre és nyugodjatok meg kissé.” Mert sokan voltak a jövők és menők, és enni sem volt alkalmas idő. 32. És elmentek a csónakban puszta helyre magukban. 33. És sokan látták őket, amint távoznak és megismerték őket, és gyalogosan minden városból összefutottak oda és megelőzték őket. 34. És kijőve meglátta a nagy tömeget, és könyörületre indult rajtuk, mert olyanok voltak mint a juhok, akiknek nincs pásztoruk, és elkezdte tanítani őket sok mindenre. 35. És már sok óra lett, odamenve hozzá a tanítványai mondták, hogy „Puszta ez a hely és már sok óra van. 36. Engedd el őket, hogy elmenve a környező mezőkre és falvakra vásároljanak valamit maguknak és egyenek.” 37. De felelve mondta nekik: „Adjatok nekik ti enni!” És mondják neki: „Elmenve vásároljunk kétszáz dénárért és adjunk nekik enni?” 38. De mondja nekik: „Mennyi kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” És megtudva mondják: „Öt, és két hal.” 39. És megparancsolta, hogy ültessék le őket csoportonként a zöld fűre. 40. És letelepedtek csoportok százasával és ötvenesével. 41. És véve az öt kenyeret és a kettő halat, föltekintve az égre megáldotta és megtörte a kenyereket, és adott a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük, és a kettő halat szétosztotta mindenkinek. 42. És ettek mind és jóllaktak. 43. És elvitték a maradékot, tizenkét kosárral telit, és a halakból [a maradékot]. 44. És voltak, akik ettek a kenyerekből, ötezer férfi. 45. És mindjárt kényszerítette a tanítványait, hogy hajóba szálljanak és hogy előre menjenek a túlsó partra Bét-szaidába, amíg ő elbocsátja a tömeget. 46. És elbúcsúzva tőlük elment a hegyre imádkozni. 47. És amikor este lett, a hajó a tenger közepén volt, és ő egyedül a parton. 48. És látta őket, amint küszködnek az evezéssel, szembe szelük volt ugyanis. Az éjszaka negyedik őrségének idején megy hozzájuk járva a tengeren. És el akart haladni mellettük. 49. De meglátva őt a tengeren járva, azt gondolták, hogy fantom (jelenés) és fölkiáltottak, 50. mert mind látták őt és megrémültek. De azonnal szólt hozzájuk, és mondja nekik: „Bátorodjatok, én vagyok, ne féljetek!” 51. És beszállt hozzájuk a hajóba, és elállt a szél. És nagyon álmélkodtak magukban, 52. ugyanis nem értelmezték (figyel, összevet) a kenyereket, hanem a szívük érzéketlen volt (megtompult, megkeményedett). 53. És átkelve a partra Genezáretbe mentek és kikötöttek. 54. És amikor kiszálltak a hajóból azonnal felismerték őt 55. körbefutották azt az egész környéket, és kezdték hordágyakon ide-oda vinni a rosszul levőket, ahol hallották, hogy van. 56. És ahová bement, a falvakba vagy városokba vagy tanyákba, a tereken letették a gyengélkedőket, és kérték őt, hogy csak ruhájának rojtját (héb. cicit: IV. Móz 15,38-41) megérinthessék. És akik csak megérintették, megmenekültek.
7. Fejezet
1. És odagyűlnek hozzá a Farizeusok és néhányan az Írástudók (szoferim) közül eljőve Jeruzsálemből 2. és látva néhányat a tanítványai közül, hogy közönséges kezekkel, vagyis mosdatlanokkal, esznek kenyereket 3. – Mert a Farizeusok és mind a júdeaiak, ha nem mossák meg könyékig a kezüket, nem esznek, ragaszkodva a vének hagyományaihoz, 4. és a piactérről ha megjönnek és nem hintik meg magukat, nem esznek, és sok más is van, amit hagyományként átvettek hogy megőrizzék, poharak és korsók és rézedények bemártását (bemerítés). – 5. és megkérdezték őt a Farizeusok ás az Írástudók „Miért nem járnak a tanítványaid a vének hagyománya szerint, hanem közönséges kezekkel esznek kenyeret?” 6. Mondta pedig nekik: „Jól prófétált Ézsaiás felőletek, képmutatók felől, amint megíratott, hogy „Ez a nép ajkaival tisztel engem, de a szívük messze távol van tőlem. 7. De hiába tisztelnek engem, tanítva emberek rendeleteinek tanításait.” (Ézs. 29:13 – LXX szerint) 8. Elhagyva az Isten parancsát megtartjátok az emberek hagyományát.” 9. És mondta nekik: „Szépen elhagyjátok az Isten parancsolatát, hogy hagyományotokat megtartsátok. 10. Mert Mózes mondta: Tiszteld atyádat és anyádat, és hogy az apját vagy anyját gyalázó halállal végezze. 11. Ti pedig mondjátok: Ha mondja egy ember apjának vagy anyjának: „Korbán”, ami Áldozati ajándék, amivel az enyémből hasznodra lehetnék, 12. már nem hagyjátok őt, hogy valamit tegyen az apjának vagy anyjának, 13. érvénytelenítve az Isten szavát a ti hagyományaitokkal, amelyeket rendeltetek. És sok ehhez hasonlót tesztek.” 14. És magához hívta ismét a tömeget, mondta nekik: „Hallgassatok rám mind és értsétek meg! 15. Semmi az emberen kívül bemenve belé nem tudja közönségessé tenni őt. Hanem az emberből kijövők az embert közönségessé tevők.” 17. És amikor bement a házba a tömegből, megkérdezték a tanítványai őt a példázat felől. 18. És mondja nekik: „Hát ti is értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy mind a kívülről valók bemenve az emberbe nem képesek őt közönségessé tenni, 19. mert nem a szívébe mennek, hanem a gyomorba, és az árnyékszébe jut? – ami megtisztít minden eledelt.” 20. Mondta pedig, hogy „Az emberből kijövő, az közönségessé teszi az embert. 21. Mert belülről, az emberek szívéből jönnek ki a rossz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, 22. házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok, csalás, feslettség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság. 23. Mindezek a gonoszságok belülről jönnek ki és közönségessé teszik az embert.” 24. Onnét pedig felkelve elment Türosz [és Szidón] határába. És bemenve egy házba nem akarta, hogy bárki is megtudja, és nem volt képes észrevétlen maradni. 25. Hanem mindjárt egy asszony hallva felőle, aki lányának tisztátalan szelleme volt, eljőve a lábához borult. 26. Az asszony pedig hellén volt, származását tekintve sziro-főniciai. És kérte őt, hogy a démont vesse ki az ő lányából. 27. És mondta neki: „Hagyd, hogy előbb a gyermekek lakjanak jól, mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét és a kiskutyáknak dobni.” 28. Válaszolt pedig az asszony és mondja neki: „Igen, uram, és a kiskutyák esznek az asztal alól a gyermekek morzsáiból.” 29. És mondta neki: „Ezért a beszédért menj, kiment a leányodból a démon.” 30. És elmenve, a házába megtalálta a gyermeket, aki az ágyon feküdt és a démon kiment. 31. És ismét kimenve Türosz határaiból Szidónon keresztül ment Galilea tengeréhez Dekapolisz határai között. 32. És visznek hozzá egy süketet és nehezen beszélőt, és kérik őt, hogy tegye rá a kezét. 33. És kivíve őt a tömegből egyedül, bedugta ujjait a füleibe, és köpve megérintette a nyelvét, 34. és föltekintve az égre felsóhajtott, és mondja neki: „Effatha!” ami azt jelenti: „Nyílj meg!” 35. És megnyíltak a fülei, és nyelvének kötelékei megoldódtak, és helyesen szólt. 36. És megparancsolta neki, hogy senkinek se mondják. De mennél inkább parancsolta nekik, azok annál inkább hirdették. 37. És szerfelett megdöbbentek, mondva: „Mindeneket jól cselekedett, és a süketeket hallóvá teszi és a némákat beszélővé.”
8. Fejezet
1. Azokban a napokban ismét nagy tömeg volt jelen, és nem volt mit enniük, magához hívva a tanítványokat mondja nekik: 2. „Szánakozom a tömegen, hogy már három napja mellettem vannak és nincs mit egyenek. 3. És ha elbocsátom őket éhesen a házaikba, elernyednek az úton. Közülük egyesek messziről vannak.” 4. És felelték a tanítványai, hogy „Honnan lesz képes valaki ezeket itt a pusztában megelégíteni kenyérrel?” 5. És megkérdezte őket: „Mennyi kenyeretek van?” azok pedig mondták: „Hét”. 6. És parancsolja a tömegnek, hogy telepedjenek le a földre. És vette a hét kenyeret hálát adva megtörte és adott a tanítványainak, hogy tegyék eléjük és elé tették a tömegnek. 7. Egy kevés haluk is volt. És megáldva azokat mondta, hogy ezeket is tegyék eléjük. 8. És ettek és jóllaktak, és összeszedték a maradék darabokat hét kosárral. 9. Voltak pedig mintegy négyezren. És elbocsátotta őket. 10. És azonnal beszállva egy hajóba, a tanítványaival elment Dalmanuthá részeire. 11. És kijöttek a Farizeusok és elkezdték faggatni őt, kívánva tőle való jelet az égből, próbára téve őt. 12. És felsóhajtva a szellemével mondja: „Miért keres jelet ez a nemzedék? Ámen mondom, bizony nem fog adatni ennek a nemzedéknek jel.” 13. És otthagyva őket, ismét hajóba szállva elment a túlsó partra. 14. És elfelejtettek kenyeret vinni magukkal és csak egyetlen kenyeret vittek magukkal a hajóba. 15. És megparancsolva nekik mondta: „Vigyázzatok, óvakodjatok a Farizeusok kovászától és a Heródes kovászától.” 16. És tanakodtak egymás között, hogy nincs kenyerük. 17. És észrevéve mondja nekik: „Mit tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, sem nem fogjátok fel? A szívetek érzéketlen (megkeményíttetett)? 18. Szemetek lévén nem láttok, és fületek van és nem hallotok? És nem emlékeztek 19. amikor az öt kenyeret megtörtem ötezernek, mennyi korsárral hoztatok el maradékokkal tele?” Mondják neki: „Tizenkettőt”. 20. „Vagy amikor hetet a négyezernek, mennyi korsárral hoztatok el maradékokkal tele?” És mondják neki: „Hetet”. 21. És mondta nekik: „Még nem fogjátok fel?” 22. És mennek Bét-szaidába. És visznek hozzá vakot és kérik őt, hogy érintse meg. 23. És megragadva a vak kezeit kivezette a falun kívül, és szemeire köpve, rátéve kezeit, megkérdezte őt: „Vajon látsz valamit?” 24. És föltekintve mondta: „Látom az embereket, úgy mint fákat, látom akik sétálnak.” 25. Majd ismét ráhelyezte a kezeket a szemeire, és világosan látott, és helyreállt, és élesen látott mindeneket. 26. És elküldte őt a házába mondva: „A faluba se menj be!” 27. És kiment Jahósua és a tanítványai Fülöp Céráreájának falvaiba. És az úton megkérdezte tanítványait mondva nekik: „Kinek mondanak engem az emberek, hogy [ki] vagyok?” 28. Mondták pedig neki, mondván hogy „Jánosnak a bemerítőnek, és mások Illésnek (Élijah), mások pedig hogy egy a próféták közül.” 29. És ő megkérdezte őket: „Ti pedig kinek mondotok engem, hogy [ki] vagyok?” felelve pedig a Péter (Kefa) mondja neki: „Te vagy a Felkent”. 30. És megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják őróla. 31. És elkezdte tanítani őket, hogy az ember fiának sokat kell szenvedni és elvettetni (a próbán) a vének és főpapok és írástudók által, és megöletni, és három nap múlva feltámadni. 32. És nyíltan mondta el nekik a kijelentést. És magához vonva a Péter őt, elkezdte megfeddni. 33. De megfordulva és látva a tanítványait, megfeddte Pétert és mondja: „Menj a hátam mögé, Szatana, mert nem figyelsz az Istenére, hanem az emberekére.” 34. És magához hívta a tömeget az ő tanítványaival, leszögezte nekik: „Ha valaki hátam mögött akar jönni, tagadja meg önmagát és vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! 35. Mert ha meg akarja menteni saját lelkét, el fogja veszíteni azt. Aki pedig el fogja veszíteni a lelkét [értem és] a jó/győzelmi hírért, meg fogja menteni azt. 36. Mert mit használ az embernek az egész kozmoszt megnyerni és (bírságként) elveszíteni a lelkét? 37. Mert mit adhat az ember lelke váltságául? 38. Aki ugyanis szégyell engem és beszédeimet ebben a házasságtörő és bűnös nemzettségben, az ember fia is szégyellni fogja őt, amikor eljön az Atyja dicsőségében a szentek angyalaival.”
9. Fejezet
1. És mondta nekik: „Ámen mondom nektek, hogy vannak néhányan az itt állók közül, akik semmiképpen nem ízlelnek halált, amíg nem látják az Isten hatalommal jövő (királyi) uralmát”. 2. És hat nap múlva magához veszi Jahósua a Pétert és a Jákóbot és a Jánost, és fölviszi őket egyedül egy magas hegyre. És átváltozott előttük, 3. és ruhái ragyogóvá lettek, nagyon fehérré, amilyet a ruhafestő a földön nem képes így kifehéríteni. 4. És megjelent nekik Illés Mózessel, és együtt beszéltek a Jahósuával. 5. És felelve Péter mondja a Jahósuának: „Rabbi, jó nekünk itt lenni, és készítünk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet”. 6. Mert nem tudta mit feleljen, mert nagyon ijedtek lettek. 7. És lett felhő, amely beárnyékolta őket, és lett hang a felhőből: „Ez az én Fiam, a Szeretett, őrá hallgassatok!” 8. És hirtelen többé nem láttak senkit, kivéve magukat és Jahósuát egyedül. 9. És amikor lejöttek a hegyről megparancsolta nekik, hogy senkinek se beszéljék el, amiket láttak, hacsak nem akkor amikor az ember fia a halottak közül feltámad. 10. És a beszédet megtartották, maguk közt vizsgálva (megvitatva) mi az „a halottak közül föltámadni”. 11. És megkérdezték őt mondva: „Miért mondják az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönni?” 12. Mondta pedig nekik: „Illés ugyan eljőve előbb helyreállít mindeneket, de [akkor] hogy lett megírva az ember fiáról, hogy sokat szenved és megvettetik? 13. De mondom nektek, hogy Illés már eljött, és tették vele, amit csak akartak, amint megíratott róla.” 14. És odamenve a tanítványaihoz nagy tömeget látott körülöttük és velük beszélgető (vitázó) írástudókat. 15. És mindjárt az egész tömeg, mikor meglátta őt, megdöbbent (megrémült), és odafutva köszöntötték őt. 16. És megkérdezte őket: „Miről vitatkoznak velük?” 17. És felelt neki egy a tömegből: „Tanító, elhoztam a fiamat hozzád, akinek néma szelleme van. 18. És ahol megragadja, szaggatja őt, és habzik a szája és csikorgatja a fogait és elsorvad, és mondtam a tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, és nem voltak képesek”. 19. Ő pedig válaszolva nekik mondja: „Ó hitetlen nemzetség, meddig leszek veletek? Meddig foglak tűrni titeket? Hozzátok őt hozzám!” 20. És odavitték őt. És látva őt a szellem azonnal görcsösen rángatja őt, és a földre esve habzott a szája. 21. És megkérdezte az apját: „Mennyi ideje, hogy ez történt vele?” Mondta pedig: „Gyermekkorától. 22. És sokszor [a szellem] tűzbe vetette őt és vizekbe, hogy elpusztítsa őt. De ha valamit tehetsz, segíts nekünk könyörülve rajtunk”. 23. Jahósua pedig mondta neki: „Ha tehetsz? Minden lehetséges a hívőnek (hűségesnek)”. 24. Azonnal felkiáltott a kisgyermek atyja mondva: „Hiszek! Segíts a hitetlenségemnek”. 25. Látva pedig Jahósua, hogy összegyűlik a tömeg, megfeddte a tisztátalan szellemet mondva neki: „Te néma és süket szellem, én parancsolom neked, menj ki belőle és többé ne menj belé!” 26. És felkiáltva és sokat rángatózva kiment. És olyan lett, mint egy halott, úgyhogy sokan mondták, hogy meghalt. 27. De Jahósua megragadva a kezét felkeltette őt, és fölkelt (ua. a szó mint: feltámadt) 28. És amikor ő bement a házba, a tanítványai magukban megkérdezték őt: „Hogyhogy mi nem voltunk képesek kivetni azt?” 29. És mondta nekik: „Ez a fajta semmi más által nem megy ki, csak imádság által”. 30. Kijőve onnan Galileán keresztül mentek át, és nem akarta, hogy valaki megtudja. 31. Tanította pedig a tanítványait és mondta [nekik], hogy „Az ember fia átadatik emberek kezeibe, és meg fogják őt ölni, és megölve három nap múlva fel fog támadni”. 32. De nem értették a kijelentést, és féltek őt megkérdezni. 33. És mentek Kefar-Náhumba. És a házban időzve megkérdezte őket: „Miről vitatkoztatok az úton?” 34. Azok pedig hallgattak, mert azon vitatkoztak egymás közt, hogy ki a nagyobb. 35. És leülve szólította a tizenkettőt és mondja nekik: „Ha valaki első akar lenni, mindenek közt utolsó legyen és mindenek felszolgálója”. 36. És fogva egy kisgyermeket odaállította őt közéjük, és karjába véve őt mondta nekik: 37. „Valaki csak befogadna az ilyenféle kisgyermekek közül [egyet] a nevemben, engem fogad be. És valaki engem befogadna, nem engem fogad be, hanem az engem elküldőt”. 38. Mondta neki a János: „Tanító, láttunk valakit, aki a nevedben démonokat vetett ki, és megtiltottuk neki, mert nem követett minket”. 39. De Jahósua mondta neki: „Ne tiltsátok őt, mert nincs senki, aki nevemben csodát tenne és képes lenne azonnal gyalázni engem. 40. Mert aki nincs ellenünk, értünk van. 41. Mert aki megitat titeket egy pohár vízzel a Névben, mert a Felkentéi vagytok, ámen mondom nektek, egyáltalán nem veszti el a jutalmát. 42. És aki csak botlásra visz (akadályt tesz, bűnre csábít) egyet ezek közül a kicsik közül, akik hűségesek (hisznek), jobb neki inkább, ha a nyakát szamárhajtotta malomkővel veszik körül és bevettetik a tengerbe. 43. És ha botlásba visz téged a te kezed, vágd le azt! Jobb, hogy te csonkán menj be az életbe, mint két kézzel menj a Gé-Hinnomba, a kiolthatatlan tűzbe. 45. És ha a lábad visz botlásra téged, vágd le azt! Jobb, hogy te sántán menj az életbe, mint két lábbal vettess a Gé-Hinnomba. 47. És ha a szemed visz botlásba téged, vesd el azt. Jobb neked, ha félszeműen mész az Isten királyságába, mint két szemmel vettess a Gé-Hinnomba, 48. ahol a férgük nem pusztul el, és a tűz nem oltatik ki (vö.: Ézs. 66:24). 49. Mert mindenki tűzzel fog megsózatni. 50. Jó a só. De ha a só sótlanná válik, mivel fogják azt megsózni? Legyen önmagatokban só, és legyetek békességben egymással.”
10. Fejezet
1. És onnan fölkelve megy Júdea vidékére és a Jordán túloldalára, és ismét nagy tömeg gyülekezik hozzá, és amint szokta ismét tanította őket. 2. És [odamenve a Farizeusok] megkérdezték őt, hogy vajon szabad-e a férjnek az asszonyt elbocsátani, próbára téve őt. 3. Felelve pedig mondta nekik: „Mit parancsolt nektek Mózes?”. 4. Azok pedig mondták: „Megengedte Mózes elválási levelet írni és elbocsátani”. 5. Jahósua pedig mondta nekik: „Keményszívűségetek miatt írta meg nektek ezt a parancsot. 6. De a teremtés kezdetétől férfivá és nővé tette [őket]. 7. „Ezért elhagyja majd az ember apját és anyját, 8. és lesznek ketten egy testté” (Ter. 2:24) Úgyhogy többé nem ketten vannak, hanem egy test. 9. Amit tehát az Isten összekötött, ember ne válassza el!”. 10. És a házban a tanítványai ismét megkérdezték őt erről. 11. És mondja nekik: „Valaki elbocsátaná az asszonyát és házasságot köt mással, házasságtörést követ el ellene, 12. és ha ez [az asszony] elhagyva a férjét mással házasodik, házasságot tör”. 13. És vittek hozzá kisgyermekeket, hogy őket megérintse. De a tanítványok megfeddték őket. 14. Látva pedig Jahósua felháborodott és mondta nekik: „Hagyjátok a gyermekeket jönni hozzám, és ne tiltsátok azokat, mert ilyeneké az Isten királyi uralma. 15. Ámen mondom nektek, valaki nem úgy fogadná az Isten királyi uralmát, mint gyermek, semmiképpen nem megy be abba”. 16. És megölelve azokat megáldotta, kezeit rájuk téve. 17. És amikor kiment az útra valaki odafutott, és térdre borulva előtte megkérdezte őt: „Jó Tanító, mit tegyek, hogy örök életet örököljek?” 18. Jahósua pedig mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki se jó, kivéve egy, az Isten. 19. A parancsokat már tudod: Ne ölj, ne törj házasságot, Ne lopj, Ne tégy hamis tanúságot, Ne okozz kárt (fossz meg), Tiszteld atyádat és anyádat” 20. De ő mondta neki: „Tanító, mindezeket megőriztem ifjúságomtól.” 21. Jahósua pedig rátekintve (beléje látva) megszerette őt és mondta neki: „Egyvalami hiányzik neked. Menj, amid van add el, és add a szegényeknek, és kincsed lesz az égben, és gyere, kövess engem!” 22. De az elszomorodva a beszéden, szomorkodva elment, mert nagy vagyona volt. 23. És körültekintve Jahósua mondja a tanítványainak: „A vagyont birtoklók milyen nehezen fognak bemenni az Isten uralmába (királyságába)”24. A tanítványok pedig elcsodálkoztak a beszédén. Jahósua pedig ismét felelve mondja nekik: „Gyermekeim, milyen nehéz az Isten királyi uralmába bemenni! 25. Egyszerűbb a tevének (arám: kötél) a tű nyílásán keresztül átmenni, mint a gazdagnak az Isten uralmába bemenni”. 26. De még jobban megdöbbentek mondva maguk felé: „És ki képes megszabadulni?” 27. Rájuk (beléjük) tekintve Jahósua mondja: „Embereknél lehetetlen, de nem az Istennél, mert mindenek lehetségesek az Istennél”. 28. Elkezdte mondani a Péter neki: „Nézd, mi elhagytunk mindeneket és követtünk téged”. 29. Mondta pedig neki Jahósua: „Ámen mondom nektek, senki sincs aki elhagyott házat, vagy testvért, vagy anyát, vagy atyát, vagy gyermekeket, vagy szántóföldeket értem és a jó hírért, 30. hogy ne kapjon százszor annyit most ebben az időben házakat és testvéreket, nőtestvéreket, anyákat és gyermekeket, szántóföldeket, üldözésekkel együtt, és az eljövendő korszakban örök életet. 31. Sok elsők pedig utolsók lesznek, és utolsók elsők”. 32. Felmenőben voltak pedig az úton Jeruzsálembe, és előttük járt Jahósua, és álmélkodtak, a követők pedig féltek. És maga mellé véve ismét a tizenkettőt elkezdte nekik mondani az elkövetkező dolgokat, ami vele megtörténik majd 33. hogy „Nézd, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az ember fia átadatik majd a főpapoknak és írástudóknak, és halálra fogják ítélni és átadják őt a nemzeteknek (pogányok), 34. és megcsúfolják őt és leköpik őt és megostorozzák őt, és meg fogják ölni, és három nap után föl fog támadni”. 35. És odamentek hozzá Jákob és János, a Zebedeus két fia mondva neki: „Tanító, szeretnénk, hogy ha kérünk tőled, megtedd nekünk”. 36. Mondta pedig nekik: „Mit akartok, hogy megtegyek nektek?” 37. Mondták pedig neki: „Add meg nekünk, hogy egyikünk jobbod felől, a másikunk a balod felől üljön a dicsőségedben”. 38. Jahósua pedig mondta nekik: „Nem tudjátok mit kértek. Képesek vagytok kiinni a poharat, amit én kiiszom, vagy bemeríttetni a bemerítkezéssel, amellyel én bemerítkezem?”. 39. Mondták pedig neki: „Képesek vagyunk”. Jahósua pedig mondta nekik: „A poharat, amit én iszom, ki fogjátok inni és a bemerítésbe, amellyel én bemeríttetem, be fogtok meríttetni, 40. de a jobbomon vagy a balomon ülni nem az enyém megadni, hanem akiknek elkészíttetett”. 41. És meghallva a tíz elkezdtek méltatlankodni Jákobra és Jánosra. 42. És magához hívva őket Jahósua mondja nekik: „Tudjátok, hogy akiket a nemzetek vezetőinek tartatnak, leigázzák őket, és a nagyjaik hatalmaskodnak fölöttük. 43. De nem így van köztetek. Hanem aki nagy akarna lenni köztetek, a felszolgálótok lesz, 44. és aki első akar lenni köztetek, mindenek rabszolgája lesz. 45. Mert az ember fia nem azért jött, hogy neki felszolgáljanak, hanem hogy felszolgáljon és a lelkét adja váltságdíjul sokakért”. 46. És mennek Jeruzsálembe. És amikor kiment Jerikóból ő és tanítványai és igen nagy tömeg, a Timeus fia, Bar-Timeus a vak koldus ült az út mellett. 47. És meghallva, hogy Jahósua a názáreti van ott, elkezdett kiáltani és mondani: „Dávid fia Jahósua, könyörülj rajtam!” 48. És sokan megfeddték őt, hogy hallgasson. De sokkal inkább kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” 49. És megállva Jahósua mondta: „Hívjátok őt!” És hívják a vakot mondva neki: „Bízzál, kelj fel, hív téged!” 50. Az pedig ledobva a ruháját lábra állva odament a Jahósuához. 51. És felelve neki Jahósua mondta: „Mit akarsz, hogy veled cselekedjem?” A vak pedig mondta neki: „Rabbi, hogy újra lássak!” 52. És a Jahósua mondta neki: „Menj el, a hited megmentett téged.” És azonnal újra látott és követte őt az úton.
11. Fejezet
1. És amikor közelednek Jeruzsálemhez, Betfagéhoz és Bethániához, az Olajfák hegyéhez, elküldi a két tanítványát 2. és mondja nekik: „Menjetek a veletek szemben levő faluba, és mindjárt, amikor bementek abba, találni fogtok egy megkötözött csikót, akin még senki nem ült az emberek közül. Oldjátok el azt és hozzátok! 3. És ha valaki mondja nektek: „Miért teszitek ezt?” Mondjátok: „Magának az Úrnak van rá szüksége”. És mindjárt el is küldi ide. 4. És elmentek és megtalálták az utcán, kívül az ajtóhoz kötözött csikót, és eloldják őt. 5. És néhányan az ott állók közül mondták nekik: „Miért teszitek, hogy eloldjátok a csikót?” 6. Azok pedig elbeszélték nekik, amint megmondta Jahósua. És elbocsátották őket. 7. És viszik a csikót a Jahósuához, és rávetik a ruháikat arra, és leült őrá. 8. És sokan leterítették ruháikat az útra, mások pedig leveles ágakat vágtak a mezőkről. 9. És az előtte menők és a követők kiáltották: „Hozsánna! Áldott az Eljövő nevében. (vö.: Zsolt. 118:26) 10. Áldott a mi atyánknak Dávidnak eljövendő (királyi) uralma. Hozsánna a magasságokban!” 11. És bement Jeruzsálembe a Templomba. És megszemlélve mindeneket mivel már estére járt az óra, kiment Bethániába a tizenkettővel. 12. És másnap, amikor kimentek Bethániából, megéhezett. 13. És meglátva távolról egy fügefát, amelynek csak levelei voltak, odament, hátha talál majd valamit azon. És mikor odament semmit sem talált, hanem csak leveleket, mert nem volt a fügének ideje. 14. És felelve mondta annak: „Többé rólad a korszakra gyümölcsöt már ne egyen [senki]!” És hallották a tanítványai. 15. És mentek Jeruzsálembe. És bemenve a templomba elkezdte kivetni az eladókat és vásárlókat a templomban, és a pénzváltók asztalait és a galambokat árulók székeit feldöntötte, 16. és nem engedte, hogy valaki edényt vigyen át a templomon keresztül, 17. és tanított és mondta: „Nem írtatott meg, hogy „Házam az imádság háznak fog neveztetni minden nemzeteknek? (Ézs. 56:7) Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt”. 18. És meghallották a főpapok és az írástudók, és keresték hogyan veszítsék el őt. Féltek ugyanis tőle, mert az egész tömeg álmélkodott a tanításán. 19. És amikor este lett, kimentek a városon kívülre. 20. És kora reggel amikor elmentek mellette, látták a fügefát, amely gyökerestől kiszáradt. 21. És visszaemlékezve Péter mondja neki: „Rabbi, nézd a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt”. 22. És felelve Jahósua mondja nekik: „Legyen Istenhitetek! 23. Ámen mondom nektek, ha valaki csak mondaná ennek a hegynek: Kelj fel és vettess a tengerbe, és nem kételkedik a szívében, hanem bízik (hisz) abban, hogy a szó megtörténik, meglesz neki. 24. Ezért mondom nektek, mindent, amit imádkoztok és kértek, higgyétek, hogy megkapjátok, és meglesz nektek. 25. És amikor megálltok imádkozva, engedjétek el, ha van valami nektek valaki ellen, hogy Atyátok is az egekben elengedje nektek az áthágásokat.” 27. És ismét Jeruzsálembe mennek. És mikor körüljárt a templomban, hozzá mentek a főpapok és írástudók és a vének, 28. és mondták neki: „Milyen hatalommal teszed ezeket? Vagy ki adta neked ezt a hatalmat, hogy ezeket tedd?” 29. Jahósua pedig mondta nekik: „Kérdezek tőletek egy dolgot, és feleljetek nekem, és elmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. 30. A János bemerítése az égből volt, vagy az emberektől? Feleljetek nekem!” 31. És tanakodtak magukban mondva: Ha mondjuk: az égből, mondja majd: Tehát miért nem hittetek neki? 32. Ha mondjuk: az emberektől, félünk a tömegtől mindnyájan, mert a Jánost valóban prófétának tartották. 33. És felelve a Jahósuának mondták: „Nem tudjuk”. És a Jahósua mondja nekik: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket”.
12. Fejezet
1. És elkezdett nekik példázatokban szólni: „Egy ember szőlőt ültetett és körülvette sövénykerítéssel, és borprést ásott és őrtornyot épített, és kiadta azt bérbe földműveseknek, és elutazott. 2. És küldött a földművesekhez idejében egy szolgát, hogy kapjon a földművesektől a szőlő gyümölcseiből. 3. És elfogva azt megverték, és elküldték üresen. 4. És ismét küldött hozzájuk másik szolgát. Annak betörték a fejét és meggyalázták. 5. És másikat küldött. Azt megölték. És sok másikat, azoknak egy részét megverték, más részüket pedig megölték. 6. Még volt neki egy szeretett fia. Elküldte őt legvégül hozzájuk mondva, hogy „A fiam miatt elszégyellik magukat.” 7. De azok a földművesek mondták maguk között, hogy „Ez az örökös. Gyertek, öljük meg őt, és miénk lesz az örökség.” 8. És elfogva megölték őt, és kivetették őt a szőlőn kívülre. 9. Mit fog tenni a szőlő ura? – Eljön majd és el fogja veszíteni a földműveseket, és átadja majd a szőlőt másoknak. 10. Ezt az írást sem olvastátok: „Követ, amit az építők félredobtak, ez lett a szeglet fejévé. 11. -tól lett ez, és csodálatos a szemeinkben” (Zsolt. 118:23)”? 12. És keresték őt, hogy elfogják, de féltek a tömegtől, mert fölismerték, hogy róluk mondta a példázatot. És otthagyva őt elmentek. 13. És küldtek hozzá néhányat a Farizeusok és a Heriódiánusok közül, hogy megfogják őt beszéddel. 14. És mikor eljöttek mondják neki: „Tanító, tudjuk, hogy igazságos vagy és nincs gondod senkire, mert nem nézel az emberek személyére, hanem az igazságnak megfelelően tanítod az Isten útját. Szabad adót fizeni a Cézárnak vagy nem? Adjunk avagy ne adjunk?” 15. De ismerve képmutatásukat mondta nekik: „Miért tesztek engem próbára? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy lássam”. 16. Hoztak neki. És mondja nekik: „Kié ez a képmás és a fölirat?” Azok pedig mondták neki: „A Cézáré” 17. Jahósua pedig mondta: „A Cézárét adjátok meg a Cézárnak, és az Istenét az Istennek.” És elcsodálkoztak rajta. 18. És jönnek a Szadduczeusok hozzá, akik azt mondják, nincs feltámadás, és megkérdezték őt mondva: 19. „Tanító! Mózes megírta nekünk, hogyha valakinek testvére meghalt, és asszonyt hagyott hátra és nem hagyott hátra gyermeket, hogy vegye el a testvére az asszonyt és támasszon magot az ő testvérének. 20. Volt hét testvér. És az első elvette az asszonyt, és meghalva nem hagyott magot. 21. És a második elvette őt, és meghalva nem hagyott hátra magot, és a harmadik hasonlóképpen. 22. És a hét nem hagyott hátra magot. Utolsóként mind közül az asszony is meghalt. 23. Föltámadáskor kié lesz közülük az asszony? Mert heten birtokolták az asszonyt.” 24. Mondta nekik a Jahósua: „Csak nem azért tévelyegtek, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Isten hatalmát? 25. Mert amikor a halottak közül feltámadnak, sem nem házasodnak sem férjhez nem mennek, hanem mint angyalok vannak az egekben. 26. A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokornál, hogyan mondta neki az Isten mondva: Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene? 27. Isten nem a halottaké, hanem az élőké. Igencsak tévelyegtek.” 28. És odamenve egy az írástudók közül, aki hallotta őket vizsgálódni (vitatkozni), tudva hogy helyesen felelt nekik, megkérdezte őt: „Melyik az első parancs mind közül?” 29. Felelt pedig Jahósua, hogy „Az első, „Halld, Izrael, a mi Istenünk, egy, 30. és szeresd -t, az Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és teljes értelmedből és teljes erődből.” (5Móz. 6:4) 31. A második ez: „Szeresd közelállódat (felebarát) mint magadat.” (3Móz. 19:18) Ezeknél nagyobb más parancs nincs.” 32. Mondta neki az írástudó: „Helyes, Tanító, az igazságnak megfelelően mondtad, hogy Egy van és nincs másik rajta kívül. 33. És szeretni Őt teljes szívből és teljes felfogásból és teljes erőből és szeretni a közelállót mint önmagát sokkal több minden égőáldozatnál és véráldozatnál.” 34. És Jahósua látva őt, hogy értelmesen felelt, mondta neki: „Nem vagy messze az Isten királyságától”. És senki többé nem merte őt megkérdezni. 35. És Jahósua tanítva beszélt a templomban: „Hogyan mondják az írástudók, hogy a Felkent Dávid fia? 36. Maga Dávid mondta szent szellemben: „Mondta az Uramnak: Ülj le jobbom felől, amíg helyezem ellenségeidet lábaid alá.” (Zsolt. 110:1) 37. Maga Dávid mondja őt „úrnak”, és hogyan lehet a fia?” És a nagy tömeg szívesen hallgatta őt. 38. És mondta a tanításában: „Őrizkedjetek az írástudóktól, akik szeretik a köntösben járást, és a tereken levő köszöntéseket 39. és az első székeket a zsinagógákban és az első helyeket a lakomákon, 40. akik fölemésztik az özvegyasszonyok házát, és színlelve hosszan imádkoznak. Ezek sokkal súlyosabb ítéletet fognak kapni.” 41. És leülve a templompersellyel szemben figyelte ahogy a tömeg beveti a rézpénzt a templomperselybe. És sok gazdag sokat vetett. 42. És eljőve egy szegény özvegyasszony két fillért vetett, ami egy negyedpénz. 43. És magához hívta tanítványait, mondta nekik: „Ámen mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindazoknál többet vetett, akik a templomperselybe vetettek. 44. Mert mindnyájan a fölöslegükből vetettek, ez pedig a szükségéből, mindent amije csak volt bevetette, az egész megélhetését.”
13. Fejezet
1. És amikor kiment a templomból mondja neki egy a tanítványai közül: „Tanító, nézd mekkora kövek és mekkora épületek!” 2. És a Jahósua mondta neki: „Látod ezeket a nagy épületeket? Bizony nem marad itt kő kövön, ami le ne romboltatna”. 3. És amikor az Olajfák Hegyén ült, a Templommal szemben, megkérdezte őt egyedül Péter, Jákob, János és András: 4. „Mond meg nekünk, mikor lesz ez, és mi a jel, amikor készülődnek mindezek beteljesedni!”. 5. Jahósua pedig elkezdte mondani nekik: „Figyeljetek, nehogy valaki megtévesszen titeket! 6. Sokan fognak jönni nevemben mondva, hogy: Én vagyok, és sokakat meg fognak téveszteni. 7. Amikor pedig háborúkat és háborúk híreit halljátok, ne rémüldözzetek. Meg kell lennie, de ez még nem a beteljesedés. 8. Mert nemzet kel fel nemzet ellen, és királyság királyság ellen, lesznek földrengések helyenként, lesznek éhínségek. Szülési fájdalmak kezdetei ezek. 9. De ti magatokra figyeljetek (vigyázzatok)! Átadnak majd titeket bíróságoknak és gyülekezeteknek (zsinagógák), megvernek majd, és fejedelmek és királyok elé állítanak majd értem, tanúságul nekik. 10. Először azonban minden nemzet számára ki kell hirdettetnie a győzelmi/jó hírnek. 11. És amikor visznek titeket, akik átadnak, ne aggódjatok előre mit szóljatok, hanem ami adatna nektek abban az órában, azt mondjátok, mert nem ti vagytok a beszélők, hanem a szent szellem. 12. És átadja majd testvér a testvérét halálra, és apa a gyermeket, és felkelnek majd gyermekek a szülők ellen és megöletik őket. 13. És gyűlöltek lesztek mindenki előtt a nevemért. De aki végig kitart, az meg fog szabadíttatni. 14. Amikor pedig látjátok a Pusztítás Utálatosságát (bálványát) ott állva, ahol nem kellene – aki olvassa, értse – akkor a Júdeában levők fussanak a hegyre, 15. a háztetőn levő ne szálljon le, se ne menjen be valamit kivinni a házából, 16. és a mezőn levő ne térjen vissza, hogy elvigye ruháját. 17. De jaj a várandósoknak és a szoptatós asszonyoknak azokban a napokban. 18. Imádkozzatok pedig, hogy ne legyen tél. 19. Mert azok a napok nyomorúság napjai lesznek, amilyen nem történt a teremtés kezdetétől, amelyet teremtett az Isten, mostanáig, és bizony nem is lesz. 20. És ha nem rövidíti meg az Úr a napokat, talán nem menekülne meg egy test sem. Hanem a választottakért, akiket kiválasztott, megrövidítette a napokat. 21. És akkor, ha valaki mondaná nektek: „Nézd, itt a felkent, nézd ott!” Ne higgyétek. 22. Mert hamis felkentek és hamis próféták fognak támadni, és jeleket adnak majd és csodákat, hogy félrevezessék, ha lehetséges, a választottakat. 23. De ti figyeljetek (vigyázzatok)! Előre megmondtam nektek mindent. 24. De azokban a napokban, ama szorongattatás után, a nap elsötétedik majd, és a hold nem fogja adni fényességét, 25. és a csillagok az égből lehullanak, és az egekben levő hatalmak (seregek) megrendíttetnek. 26. És akkor meglátják majd az ember fiát, aki eljön a felhőkben nagy sereggel és dicsőséggel. 27. És akkor elküldi majd az angyalokat, és egybegyűjtik majd a választottakat a négy szelek felől, a föld határától az ég határáig. 28. A fügefáról tanuljátok meg a példázatot. Amikor az ága már zsendülővé válik és leveleket hajt, tudjátok, hogy közel a nyár. 29. Úgy ti is, amikor meglátjátok ezeket a történéseket, ismerjétek fel, hogy közel van az ajtóban. 30. Ámen mondom nektek, hogy bizony nem múlik el ez a nemzetség (fajta), amíg mindezek meglesznek. 31. Az ég és a föld el fognak múlni, de szavaim nem fognak elmúlni. 32. Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, sem az angyalok az égben, sem a fiú, hanem csak az Atya. 33. Figyeljetek, virrasszatok, mert nem tudjátok mikor [van] az idő. 34. Amint egy elutazó ember elhagyva a házát, és átadva a szolgáinak a hatalmat (képességet, lehetőséget), mindegyiknek a munkáját, és az ajtónállónak megparancsolja, hogy virrasszon. 35. Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, hogy a ház ura mikor jön, vagy este vagy éjfélkor vagy kakasszóra vagy kora reggel, 36. nehogy eljőve hirtelen úgy találjon titeket, mint alvókat. 37. Amit pedig mondok, mindeneknek mondom, virrasszatok!”
14. Fejezet
1. Két nap múlva volt pedig a pászka és a kovásztalan kenyerek [ünnepe]. És keresték a módját a főpapok és az írástudók, hogy csellel elfogva megöljék, 2. mondták ugyanis: „Ne az ünnepen, nehogy zendülés legyen a nép között. ” 3. És amikor Bethániában volt, a leprás Simeon házában letelepedett, odajött egy asszony, akinek drága valódi nárdus olaja volt alabástrom edényben. Összetörve az alabástrom edényt, az ő fejére ráöntötte. 4. Voltak pedig néhányan, akik bosszankodtak magukban: „Miért történt ennek az olajnak céltalan elpusztítása? 5. Mert el lehetett volna adni ezt az olajat több mint háromszáz dénárért és odaadni a szegényeknek” És kemény szemrehányást tettek neki (nőnem). 6. Jahósua pedig mondta: „Hagyjátok őt! Miért okoztok neki fáradságot (fájdalmat)? Jó cselekedetet cselekedett velem. 7. Mert szegények mindenkor lesznek veletek, és amikor akarjátok, képesek vagytok nekik jól tenni, de én nem leszek mindenkor veletek. 8. Amit bírt, megtette, előzetesen megkente a testemet a temetésre. 9. De ámen mondom nektek, ahol csak kihirdettetik a jó/győzelmi hír az egész kozmoszban, elbeszélik majd amit ez tett az ő emlékezetére”. 10. És az Iskarióti Júda, aki egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy őt átadja nekik. 11. Meghallva pedig ezt, megörültek és megígérték neki, hogy ezüstpénzt adnak. És kereste, hogyan adja át őt alkalmas időben. 12. És a kovásztalanok napja előtt, amikor a páskát föláldozták, mondják neki a tanítványai: „Hol akarod, hogy elmenve előkészítsük, hogy megedd a páskát?” 13. És elküld kettőt a tanítványai közül és mondja nekik: „Menjetek a városba, és találkozni fog veletek egy ember, aki egy cserépkorsó vizet visz. Kövessétek őt, 14. és ahová bemenne, mondjátok meg a házigazdának, hogy „A tanító mondja: Hol van a szállásom, ahol a páskát a tanítványaimmal megegyem?” 15. És ő mutat majd nektek egy nagy, berendezett, emeleti termet előkészítve. És ott készítsétek elő nekünk”. 16. És kimentek a tanítványok és elmentek a városba és megtalálták amint mondta nekik, és előkészítették a páskát. 17. És amikor este lett, megy a tizenkettővel. 18. És amikor letelepedtek és ettek, a Jahósua mondta: „Ámen mondom nektek, hogy egy közületek, aki velem eszik, átad majd engem”. 19. Elkezdtek szomorkodni és mondani neki, egyik a másik után: „Csak nem én?” 20. De mondta nekik: „Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt márt a tálban. 21. Az embernek fia elmegy, amint megíratott felőle, de jaj annak az embernek, aki által az ember fia átadatik. Jobb lett volna annak az embernek, ha nem születik meg”. 22. És amikor ettek, fogott egy kenyeret, megáldva megtörte és adott nekik és mondta: „Vegyétek, ez a testem”. 23. És vette a poharat és hálát adva adott nekik, és ittak abból mindnyájan. 24. És mondta nekik: „Ez a vérem, a szövetségé, mely sokakért kiontatik. 25. Ámen mondom nektek, hogy többé nem iszom a szőlőtő gyümölcséből addig a napig, amíg azt az újat iszom az Isten királyságában”. 26. És himnuszt énekelve kimentek az Olajfák Hegyére. 27. És mondja nekik a Jahósua, hogy „Mindnyájan el fogtok botlani (megbotránkoztok), mert megíratott: „Megverem a pásztort, és a juhok szét fognak széledni” (Zak. 13:7) 28. De a föltámadásom után előttetek megyek majd Galileába”. 29. Péter pedig mondta neki: „Ha mindnyájan elbotlanak is, de én nem”. 30. És mondja neki a Jahósua: „Ámen mondom neked, hogy te ma, ezen az éjszakán, mielőtt kétszer szólna a kakas, háromszor fogsz megtagadni”. 31. De még buzgóbban szólta: „Ha kell én együtt halok meg veled, de semmiképpen nem foglak megtagadni”. Hasonlóképpen mondták mindnyájan. 32. És mennek arra a helyre, amelynek a neve: Getsemáni, és mondja a tanítványainak: „Üljetek le ide, amíg imádkozom”. 33. És maga mellé veszi a Pétert és a Jákobot és a Jánost, és elkezdett szorongani és gyötrődni, 34. és mondja nekik: „Mélységesen szomorú a lelkem halálig. Maradjatok itt és virrasszatok!” 35. És előre menve egy kissé, leborult a földre, és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljon el tőle az óra, 36. és mondta: „Abba, Atyám, mindenek lehetségesek neked. Vedd el ezt a poharat tőlem. De ne [az legyen] amit én akarok, hanem amit te”. 37. És megy és alva találta őket, és mondja a Péternek: „Simon, alszol? Nem voltál képes egy órát virrasztani? 38. Virrasszatok és imádkozzatok, hogy nehogy próbatételre jussatok. A szellem vágyakozó (készséges), de a hústest gyenge (beteg)”. 39. És ismét elmenve imádkozott [ugyanazokat a szavakat mondva]. 40. És mikor odament, ismét alva találta őket, mert a szemeik el voltak nehezedve, és nem tudták mit feleljenek neki. 41. És megy harmadszor és mondja nekik: „Aludjatok most már és pihenjetek! Megvan. Eljött az óra, nézd átadatik az ember fia a bűnösök kezeibe. 42. Keljetek föl, menjünk! Az engem átadó (eláruló) elközelített”. 43. És azonnal amikor még beszélt jön a Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele tömeg kardokkal és botokkal a főpapoktól és az írástudóktól és a vénektől. 44. Adott pedig nekik az őt átadó (eláruló) előre megbeszélt jelet mondva: „Akit megcsókolok majd, ő az. Fogjátok el őt és vezessétek el biztonságban”. 45. És mikor odaért azonnal odament hozzá, mondja: „Rabbi”, és megcsókolta őt. 46. Azok pedig rávetették kezeiket és megragadták őt. 47. De egy az ott állók közül kirántva a kardját lesújtott a főpap szolgájára és levágta a fülét. 48. És felelve a Jahósua mondta nekik: „Mint rablóra jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem? 49. Naponta nálatok voltam, a templomban tanítva, és nem fogtatok el engem. Hanem hogy beteljesíttessenek az írások”. 50. És otthagyva őt mind elfutottak. 51. És egy bizonyos ifjú követte őt, meztelen testén egy szál gyolcsba öltözve, és megragadták őt, 52. de otthagyva a gyolcsot, meztelenül elfutott. 53. És elvezették a Jahósuát a főpaphoz, és összegyűltek mind a főpapok és a vének és az írástudók. 54. És a Péter távolról követte őt egészen a főpap udvarának belsejéig, és leült együtt a hivatali szolgákkal, és melegedett a fénynél. 55. A főpapok pedig, és az egész főtanács (szanhedrin) tanúságtételt kerestek Jahósua ellen, hogy halálra adják őt, és nem találtak. 56. Mert sokan hamisan tanúskodtak ellene, és a tanúságok nem voltak egybehangzóak. 57. És néhányan fölkelve hamisan tanúskodtak ellene mondva, 58. hogy „Mi hallottuk őt, amikor mondta, hogy Én lebontom ezt a kézzel készített szentélyt, és három nap múlva másik, nem kézzel készítettet építek fel”. 59. És így sem volt egybehangzó a tanúságuk. 60. És felállt középre a főpap, megkérdezte a Jahósuát mondva: „Nem felelsz semmit? Mit vallanak ezek ellened?” 61. De hallgatott és nem felelt semmit. A főpap ismét megkérdezte őt és mondja neki: „Te vagy a Felkent, az Áldott fia?” 62. Jahósua pedig mondta: „Én vagyok, és látni fogjátok az ember fiát a hatalom jobbján ülve, és eljőve az ég felhőivel”. 63. A főpap pedig megszaggatta ruháit mondva: „Mi szükségünk van tanúkra? 64. Hallottátok a káromlását? Mi az, ami megmutatkozott nektek?” Mindnyájan pedig elítélték őt, minthogy méltó a halálra. 65. És kezdték néhányan leköpni őt és befedni az arcát és ököllel verni és mondani neki: „Prófétálj!” és a hivatali szolgák is pofozták őt. 66. És amikor Péter kinn volt az udvarban jön egy a főpap szolgálólányai közül, 67. és meglátva a Pétert, aki melegedett, rá tekintve mondja: „Te is a názáreti Jahósuával voltál”. 68. De megtagadta mondva: „Nem tudom és nem értem, te mit mondasz”, és kiment kívülre az előcsarnokba. 69. És a szolgálólány meglátva ismét elkezdte mondani az ott állóknak, hogy „Ez közülük való” 70. De ismét tagadta. És kis idő múlva az ott állók ismét mondták a Péternek: „Valóban közülük vagy, mert galileai is vagy”. 71. De elkezdett átkozódni és esküdözni, hogy „Nem ismerem ezt az embert, akit mondotok”. 72. És azonnal másodszorra megszólalt a kakas. És visszaemlékezett a Péter a beszédre, amit mondott neki a Jahósua, hogy „Mielőtt a kakas kétszer szólna, háromszor fogsz megtagadni engem”, és könnyekre fakadva sírt.
15. Fejezet
1. És mindjárt kora reggel határozatot hoztak a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész főtanács megkötözte a Jahósuát, elvitték és átadták Pilátusnak. 2. És megkérdezte őt a Pilátus: „Te vagy a júdeaiak királya?” Felelve pedig neki mondja: „Te mondod”. 3. És vádolták őt a főpapok sok mindennel. 4. Pilátus pedig ismét megkérdezte őt mondva: „Nem felelsz semmit? Nézd, hányan vádolnak téged”. 5. Jahósua pedig többé semmit sem felelt, úgyhogy csodálkozott a Pilátus. 6. Ünnepenként pedig szabadon bocsátott egy foglyot nekik, akit kértek. 7. Volt pedig egy Barabbásnak nevezett a lázadókkal megkötözve, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el. 8. És felmenve a tömeg elkezdte kérni, ahogyan meg szokta tenni nekik. 9. Pilátus pedig felelt nekik mondva: „Akarjátok, hogy elengedjem nektek a „júdeaiak királyát”?” 10. Mert tudta, hogy irigységből adták át őt [a főpapok]. 11. A főpapok pedig felizgatták a tömeget, hogy inkább a Barabbást bocsássa el nekik. 12. Pilátus pedig ismét felelve mondta nekik: „Tehát mit tegyek azzal, akit a „júdeaiak királyának” mondotok?” 13. Ismét felkiáltottak: „Feszítsd meg őt!” 14. Pilátus pedig mondta nekik: „Mert mi rosszat tett?” De még jobban kiáltottak: „Feszítsd meg őt!” 15. Pilátus pedig a tömegnek eleget akarva tenni szabadon bocsátotta nekik Barabbást, és átadta a Jahósuát megostorozva, hogy megfeszítsék. 16. A katonák pedig elvezették őt be a palotaudvarba, ami a pretórium, és összehívták az egész csapatot. 17. És felöltöztették őt bíborba, és feje köré tettek egy tövisből font koszorút. 18. És elkezdték köszönteni őt: „Üdv, júdeaiak királya!” 19. És ütötték a fejét náddal és köpdösték őt, és térdre borulva hódoltak neki. 20. És miután megcsúfolták őt, levették róla a bíbort és felöltöztették őt a ruháiba. És kivezetik őt, hogy megfeszítsék. 21. És kényszerítenek egy arra menő bizonyos kürénei Simeont, aki a mezőről jött, Alexandrosz és Rúfusz apját, hogy vegye fel a keresztjét. 22. És viszik őt a Golgota nevű helyre, ami lefordítva „Koponya Helye” 23. És adtak neki mirhával kevert bort, amit pedig nem fogadott el. 24. És megfeszítik őt és elosztják ruháit, sorsot vetve azokra, hogy ki mit vigyen el. 25. Volt pedig a harmadik óra és megfeszítették őt. 26. És volt a büntetés okának felirata felírva: „A júdeaiak királya”. 27. És vele feszítettek meg két rablót, egyet a jobbján és egyet a balján. 29. És a mellette elmenők káromolták őt, csóválva a fejüket és mondva: „Nosza, a szentélyt lerontó és három nap alatt fölépítő, 30. szabadítsd meg magadat leszállva a keresztről”. 31. Hasonlóan a főpapok is csúfolták egymásközt az írástudókkal, mondták: „Másokat megszabadított, önmagát nem képes megszabadítani. 32. A Felkent, az Izrael királya, jöjjön le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk”. A vele együtt megfeszítettek is gyalázták őt. 33. És lett a hatodik órában nagy sötétség az egész földön a kilencedik óráig. 34. És a kilencedik órában fölkiáltott a Jahósua nagy hangon: „Elói, Elói, lama sabachthani?” ez lefordítva „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Zsolt. 22:2) 35. És néhányan az ott állók közül mondták: „Nézd, Illést hívja!”. 36. Odafutva pedig valaki megtöltve egy szivacsot borecettel, nádszálra téve megitatta őt, mondva: „Hagyjátok, lássuk, vajon jön Illés levenni őt?” 37. Jahósua pedig nagy hangot kibocsátva kilélegzett. 38. És a szentély függönye két részre hasadt föntről az aljáig. 39. Látva pedig a százados, aki vele szemben állt, hogy így leheli ki (lelkét) mondta: „Valóban ez az ember Isten fia volt”. 40. Voltak pedig asszonyok is, akik távolról figyelték, akik között volt Mária is a magdalai, és Mária a kisebbik Jákóbé, és József anyja, és Szalómé, 41. akik amikor Galileában volt, követték őt és felszolgáltak neki, és sokan mások, akik együtt mentek fel vele Jeruzsálembe. 42. És már este lett, mivel előkészület volt, ami van szombat előtt. 43. Eljött József Arimatheából, aki tiszteletreméltó tanácstag, aki maga is befogadta (várta) Isten uralmát (királyságát), bátorságot véve bement a Pilátushoz és elkérte a Jahósua testét. 44. Pilátus pedig elcsodálkozott, hogy már meghalt, és magához hívva a századost megkérdezte őt, hogy vajon már meghalt? 45. És megtudva a századostól odaajándékozta a holttestet a Józsefnek. 46. És gyolcsot vásárolva, levéve, begöngyölte őt a gyolcsba és elhelyezte őt sírboltba, amely kősziklából volt kivágva, és követ hengerített a sírbolt ajtajára. 47. A magdalai Mária pedig és a József Máriája figyelték, ahova helyeztetett.
16. Fejezet
1. És elmúlt a szombat, mikor a magdalai Mária és a Jákob Máriája és Szalomé illatszereket vásároltak, hogy elmenve megkenjék őt. 2. És a hét első napján, igen korán, a sírbolthoz mennek mikor felkelt a nap. 3. És mondták egymásnak: „Ki fogja elgördíteni nekünk a követ a sírbolt ajtajából?” 4. És feltekintve látják, hogy elgördíttetett a kő, mert igen nagy volt. 5. És bemenve a sírboltba, láttak egy fehér ruhába öltözött ülő ifjút a jobb oldalon, és megijedtek. 6. De az mondja nekik: „Ne féljetek! A názáreti Jahósuát keresitek, aki megfeszíttetett. Feltámasztatott, nincs itt. Lásd a helyet, ahova helyezték őt! 7. Hanem menjetek, mondjátok el a tanítványainak és a Péternek, hogy előttetek megy Galileába. Ott meg fogjátok látni őt, amint megmondta nektek”. 8. És kijőve elfutottak a sírbolttól, mert reszketés és döbbenet kerítette hatalmába őket. És senkinek semmit sem mondtak, mert féltek. (a korai kéziratok csak eddig tartanak; a továbbiak egy tanítványi összefoglalónak tűnnek, amit később tettek a szöveg végére)
[[Föltámadván pedig, kora reggel a hét első napján megjelent elsőként a magdalai Máriának, akiből hét démont űzött ki. 10. Az elmenve hírül adta a vele levő gyászolóknak és síróknak. 11. Azok, mikor meghallották, hogy él és megláttatott általa, nem hitték el. 12. De ezek után kettőnek közülük, akik vele jártak, megjelent más formában, mikor mentek a mezőn. 13. Azok elmenve jelentették a többieknek. Azoknak sem hittek. 14. Végül pedig a tizenegynek jelent meg, mikor asztalhoz telepedtek, és fölrótta hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik a föltámadottat látták. 15. És mondta nekik: „Elmenve az egész kozmoszba hirdessétek ki a győzelmi/jó hírt mind a teremtményeknek. 16. Aki hűséges (hisz) és bemerítkezik, meg fog mentetni, de aki hűtlen (nem hisz), büntetésre méltónak ítéltetik (elítéltetik). 17. Jelek fogják követni a hűségeseket, ezek: Nevemben démonokat fognak kivetni, nyelveken szólnak majd, 18. kígyókat vesznek [a kezükbe], és ha valami halálosat isznak, egyáltalán nem okoz nekik kárt, betegekre fogják kezüket ráhelyezni és jól lesznek [azok]”. 19. Miután tehát az úr [Jahósua] szólt hozzájuk, fölemeltetett az égbe, és leült az Isten jobbja felől. 20. Azok pedig kimenve kihirdették mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük és megerősítette a beszédet az azt követő jelek által.]]