Ἰωνᾶς

1. Fejezet.

1. És lett szava az amáti Jónáshoz, mondva: 2. Kelj fel és menj el Ninivébe a nagy városba és hirdesd őbenne, hogy fölment rosszaságuk kiáltása hozzám. 3. És fölkelt Jónás és elfutott Tarziszba színétől és lement Joppéba és talált egy Tarsziszba menő hajót és kifizette a viteldíját és beszállt abba, hogy elhajózzon velük Tarziszba színétől. 4. És fölkeltette a szelet a tengerbe, és lett nagy hullám a tengerbe, és a hajó veszélyben forgott, hogy összetöretik. 5. És megijedtek a tengerészek és fölkiáltottak mindegyik az ő istenéhez és kidobták a hajóban levő eszközöket a tengerbe hogy könnyítsenek azoktól. Jónás pedig leszállt a hajó üreges részébe és aludt és horkolt. 6. És odament hozzá a hajóskapitány és mondta neki: Mit horkolsz te? Kelj föl és hívd Istenedet, hogy mentsen meg Istened minket és nehogy elvesszünk. 7. És szólt mindegyik az ő felebarátjához: Gyertek, vessünk sorsot és ismerjük meg ki miatt van ez a rossz velünk. És sorsot vetettek, és Jónásra esett a sorsvetés. 8. És szóltak őhozzá: Mond el nekünk, mi miatt van ez a rossz velünk! Mi a mesterséged? És honnan jössz, és melyik vidékről és melyik népből vagy te? 9. És szólt hozzájuk: rabszolgája vagyok én és -et az ég Istenét tisztelem én, aki alkotta a tengert és a szárazat. 10. És megijedtek a férfiak nagy félelemmel és szóltak hozzá: Mi az, amit tettél? Mivel megtudták a férfiak, hogy színe elől futott el, mert elmondta nekik. 11. És mondták neki: Mit tegyünk veled, hogy a tenger csillapodjék irántunk? Mert a tenger megindult és még inkább feltámasztotta a hullámokat. 12. És mondta Jónás nekik: Ragadjatok meg és dobjatok a tengerbe engem, és csillapodik majd a tenger irántatok. Mivel tudom én, hogy miattam van ez a nagy hullám rajtatok. 13. És kényszerítették a férfiak, hogy a föld felé fordítsák [a hajót] és nem voltak rá képesek, mert a tenger megindult és inkább felkelt rájuk. 14. És kiáltottak -hoz és mondták: Semmiképpen, , nehogy elvesszünk ez ember lelke miatt, és ne háríts ránk igaz vért, mert Te, , amint akartad, úgy tettél. 15. És megfogták Jónást és kidobták őt a tengerbe, és megállt a tenger az ő hullámzásától. 16. És félték a férfiak nagy félelemmel -t és áldoztak áldozatot -nak és fogadtak fogadalmakat.

2. Fejezet.

1. És parancsolt a hatalmas halnak, hogy elnyelje Jónást. És volt Jónás a nagy hal gyomrában három napot és három éjszakát. 2. És imádkozott Jónás -hoz az ő Istenéhez a hal gyomrából 3. és mondta: Kiáltottam szorongattatásomból -hoz, az Istenemhez, és meghallgatott engem. A hádész gyomrából [volt] kiáltásom, meghallgattad hangom. 4. Bevetettél engem a tenger szívének mélységeibe, és körülvettek engem a folyók. Minden hullámaid és a habjaid átjártak rajtam. 5. És én mondtam: Elvesztem szemeidtől. Vajon tekinthetek majd ismét szent templomod felé? 6. Körülöntött a víz engem lelkemig, legvégső mélység vett körül engem, a hegyek hasadékaiba bukott le fejem. 7. Leszálltam a földbe, aminek zárai örök fogvatartók és szálljon fel [eléd] életem pusztulása, ó Istenem! 8. Életem tőlem való megszűnésében megemlékeztem -ra, és bárcsak tehozzád jutna imádságom szent templomodba. 9. A hiábavalóságokat és hazugságokat őrzők elhagyták irgalmukat. 10. De én a dicséret és a hálaadás áldozatával áldozom majd neked. Amiket csak fogadtam, megadom majd neked, szabadítás [áldozata] -nak. 11. És rendeltetett a halnak, és kidobta Jónást a szárazra.

3. Fejezet.

1. És lett szava Jónáshoz második alkalommal mondva: 2. Kelj fel és menj el Ninivébe a nagy városba és hirdess abban a korábbi kihirdetés szerint, amit hozzád szóltam. 3. És fölkelt Jónás és elment Ninivébe, amint szólt . Ninive pedig nagy város volt az Istennek, mintegy három napi út járásra. 4. És kezdett Jónás bemenni a városba mintegy egy napi utat és és kihirdette és mondta: Még három nap és Ninive felforgattatik. 5. És hittek Ninive férfiai Istennek és hirdettek böjtöt és zsákokat öltöttek magukra nagyjaiktól a kicsinyeikig. 6. És közelített a szó Ninive királyához, és fölkelt trónjából és levette köntösét magáról és zsákot öltött magára és leült a hamuba. 7. És kihirdettetett és mondatott Ninivében a királytól és fejedelmeitől mondva: Emberek és barmok, ökrök és juhok, ne ízleljenek semmit se, se ne legeljenek, se ne igyanak vizet! 8. És zsákokat öltöttek magukra az emberek és a barmok, és kitartóan kiáltottak az Istenhez. És visszafordultak mindnyájan rossz útjaikról és kezeikben levő igazságtalanságból mondva: 9. Ki tudja, hátha meggondolja az Isten és elfordul majd indulatának haragjától és egyáltalán nem pusztít el? 10. És látta az Isten tetteiket, hogy elfordultak gonosz tetteiktől, és változtatott (metanoeo: gondolkodást vált) az Isten a bajon, amit szólt, hogy ellenük tegyen, és nem tette.

4. Fejezet.

1. És elszomorodott Jónás nagy szomorúsággal és összezavarodott. 2. És imádkozott -hoz és mondta: Ó , nem ezek [voltak] szavaim, amikor még földemben voltam? Ezért mentem el előbb, hogy Tarziszba fussak, mivel tudtam, hogy te irgalmas és könyörületes [vagy], hosszantűrő és nagyon könyörületes, és aki változtat (metanoeo) a bajokon. 3. És most, Uralkodó (gazda) , vedd el lelkemet éntőlem, mert jobb megölni, mint életben hagyni engem. 4. És szólt Jónáshoz: Vajon ennyire nagyon elszomorodtál? 5. És kiment Jónás a városból és leült a város előtt. És csinált magának ott sátrat és ült az alatt az árnyékban, amíg megnézze, mi lesz a várossal. 6. És parancsolt az Isten a töknek és felnövekedett Jónás feje fölé, hogy árnyék legyen feje fölé, hogy árnyékot nyújtson neki rosszaságaitól (bajaitól). És örvendezett Jónás a töknek felette nagy örömmel. 7. És parancsolt az Isten másnap a hajnali féregnek, és megverte a tököt, és kiszáríttatott. 8. És történt, hogy abban az időben felkelt a nap és parancsolt az Isten az égető hőség szelének, és rávert a nap Jónás fejére. És elbágyadt és feladta lelkét és mondta: Jobb nekem, hogy megölj, mint életben hagyni. 9. És szólt Isten Jónáshoz: Vajon ennyire elszomorodtál a tök miatt? És mondta: Nagyon elszomorodtam én halálig. 10. És szólt : Te kegyelmeztél (magadnak) a tökért, amiért nem szenvedtél őérette és nem tápláltad őt, ami [egy] éjjel alatt lett és [egy] éjjel alatt elpusztult. 11. Én pedig ne kegyelmezzek Ninivéért a nagy városért, amiben többen laknak tizenkétezer embernél, akik nem ismerték meg jobbjukat vagy baljukat, és a barmok is számosak?