1. Fejezet
1. Paulosz, Szilvánosz, és Timotheosz a Thessalonikaiak népgyűlésének Isten Atyánkban és úr Jahósua Felkentben. 2. Elfogadottság (kegyelem) és béke [legyen nektek] Isten Atyától és úr Jahósua Felkenttől!
3. Tartozunk hálát adni az Istennek mindenkor felőletek, testvérek, amint méltó, mert felettébb növekszik hűségetek (hit, bizalom) és gyarapszik a szeretet egyenként mindannyiótoknál egymás iránt, 4. annyira, hogy mi magunk dicsekszünk veletek Isten népgyűléseiben állhatatosságotok és hűségetek miatt minden üldöztetéseitek és szorongattatásaitok között, amelyeket elviseltek, 5. Isten igaz ítéletének megmutatásaként (jelzéseként), hogy méltóvá tétessetek az Isten királyságára, amelyért szenvedtek is, 6. még ha igazságos dolog is az Istennél, hogy a szorongatóitoknak szorongatással fizessen, 7. nektek pedig, a szorongatottaknak, velünk [együtt] könnyebbséggel (feloldás) az úr Jahósua megjelenésekor az égből, seregének (hatalma) hírnökeivel (angyalaival) 8. láng tüzében, igazságot szolgáltatva az Istent nem ismerőknek és azoknak, akik nem engednek a mi urunk Jahósua győzelmi/jó hírének, 9. akik jogosan fizetnek majd örök pusztulást (romlást, halált) az úr arcától és erejének dicsőségétől, 10. amikor eljön dicsőíttetni a szentjeiben és csodáltatni minden hűségesekben, mert hitelre méltatott tanúságunk nálatok, ama napon. 11. Ami felől imádkozunk is mindenkor felőletek, hogy méltóvá tegyen titeket a meghíváshoz Istenünk, és teljesítse be minden jóságnak tetszését és hűségnek (hit) munkáját hatalommal, 12. hogy dicsőíttessék urunk Jahósua neve bennetek és ti őbenne Istenünk, és urunk Jahósua Felkent elfogadottsága (kegyelme, szeretete) szerint.
2. Fejezet
1. Kérünk pedig titeket, testvérek, urunk Jahósua Felkent látogatása okán és a mi hozzá való egybegyűjtésünkre, 2. nehogy hirtelen elmozdíttassatok az értelemtől, se ne legyetek megriasztva, se szellem által, se beszéd által, se levél által, mintha mitőlünk [lenne], mintha elérkezett [volna] napja. 3. Nehogy valaki titeket becsapjon valami módon! Mintha nem jönne el először az elszakadás, és fedetne fel a törvénytelenség embere, a pusztítás fia, 4. az ellenszegülő és minden istennek vagy imádati tárgynak (bálvány) nevezetten magát fölülemelő, hogy ő üljön az Isten szentélyébe, igazolva (bemutatva) magát, hogy isten. – 5. Nem emlékeztek, hogy amikor nálatok voltam, ezeket mondtam nektek? 6. És most a visszatartót ismeritek, hogy a maga idejében lepleztessék le. 7. A törvénytelenség titka ugyanis már működik. Csak a mostanáig visszatartó a középről eltávozzon (szó szerint: legyen, váljon, történjen). 8. És akkor felfedetik majd a törvénytelen, akit az úr [Jahósua] levág majd szájának fuvallatával (leheletével) és meg fog semmisíteni jelenlétének feltűnésével (eljövetele megmutatkozásával), 9. akinek megjelenése (jelenléte) Szatanasz működése (energiája) szerint van minden erővel (sereggel) és jelekkel és hamis csodákkal 10. és az igaztalanság minden csábításával az elpusztulóknak, amiért nem fogadták be az igazság szeretetét a megmenekülésükre. 11. És ezért küldi nekik az Isten a megtévesztés munkáját (energiáját), hogy higgyenek a hazugságnak, 12. hogy felelősségre legyenek vonva mindnyájan, akik az igazságban nem bíztak, hanem gyönyörködtek a jogtalanságban. 13. Mi pedig tartozunk az Istennek hálát adni mindenkor felőletek, szeretett testvérek az úr által, hogy kezdettől a megtartásra választott ki titeket az Isten [a] szellem elválasztásában és az igazság bizalmában (hit), 14. amire elhívott titeket a mi győzelmi/jó hírünk által a mi urunk Jahósua Felkent dicsőségének (jó hír) megszerzésére. 15. Azért tehát, testvérek, álljatok szilárdan és tartsátok meg az átadottakat (tanítás, hagyomány, előírás), amelyekre tanítva lettetek akár beszéd, akár levelünk által. 16. Ő maga pedig, a mi urunk Jahósua Felkent és Isten az Atyánk, aki minket szeret és aki örök bátorítást ad és jó reménységet elfogadottságban (kegyelem), bárcsak megbátorítaná a szíveteket és bárcsak megerősítene minden cselekedetben és jó beszédben.
3. Fejezet
1. Egyébként imádkozzatok felőlünk, testvérek, hogy beszéde fusson és dicsőségben részesüljön, amint nálatok is [történt], 2. és hogy megszabaduljunk az alkalmatlan és gonosz emberektől, ugyanis nem mindenkié a hűség (hit, bizalom). 3. De hűséges (megbízható) , aki meg fog erősíteni titeket és meg fog őrizni a gonosztól. 4. Bízunk pedig felőletek -ban, hogy amiket meghagyunk, teszitek és tenni is fogjátok. 5. pedig bárcsak igazítaná a szíveteket az Isten szeretetére és a Felkent türelmére.
6. Megparancsoljuk pedig nektek, testvérek, az úr Jahósua Felkent nevében, hogy tartsátok magatokat távol minden rendetlenül járó testvértől, akik nem az átadottak (tanítás, hagyomány, előírás) szerint [járnak], amit mitőlünk elfogadtatok. 7. Mert magatok is tudjátok, hogyan kell minket utánozni, hogy nem éltünk rendetlenük közöttetek 8. sem ingyen kenyeret nem ettünk bárkitől, hanem fáradsággal és bajlódással éjjel és nappal dolgozva, hogy nehogy megterheljünk valakit közületek. 9. Nem, hogy nincs felhatalmazásunk, hanem hogy önmagunkat adjuk példaként nektek, hogy utánozzatok minket. 10. Amikor ugyanis nálatok voltunk, ezt parancsoltuk meg nektek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyen! 11. Halljuk ugyanis, hogy némelyek rendetlenül járnak köztetek, semmit sem dolgoznak, hanem más dolgába avatkoznak (izgágáskodnak). 12. Az ilyeneknek pedig parancsoljuk és kérjük az úr Jahósua Felkentben, hogy csendességben dolgozva a maguk kenyerét egyék! 13. Ti pedig, testvérek, ne fáradjatok bele a jó cselekedetbe. 14. Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a levél általi beszédünknek, azt jegyezzétek meg, ne keveredjetek vele, hogy megszégyenüljön. 15. És ne tartsátok, mint ellenséget, hanem intsétek, mint testvért. 16. Maga pedig a béke Ura bárcsak megadná nektek a békét mindenkor minden módon.
legyen mindannyiótokkal! 17. Az üdvözletet a saját kezemmel [írom], „Pauloszé”, amely jel minden levélben. Így írok. 18. A mi urunk Jahósua Felkent elfogadottsága (kegyelme) mindannyiótokkal!