Ἱερεμίας

1. Fejezet

1. Az Isten kijelentése, amely lett Jeremiáshoz, a Khelkiú [fiához] a papok közül, aki Anatóthban lakott, Benjamin földjében. 2. Amely Isten beszéde lett hozzá, Jósziának, Júda királyának napjaiban, királyságnak tizenharmadik évében. 3. És lett Jószia, Júda királya fiának, Jóakim napjaiban egészen Szedekia, Jószia, Júda királya fiának tizennegyedik évéig, Jeruzsálem fogságáig, az ötödik hónapban. 4. És lett   szava hozzám mondva: 5. „Mielőtt megformáltalak a méhben, ismertelek téged és mielőtt kijöttél a méhből megszenteltelek téged, és a nemzetek prófétájává rendeltelek téged.” 6. És mondtam: „Ó Uralkodó, , íme, nem tudok beszélni, mert fiatalabb vagyok én.” 7. És szólt hozzám: „Ne mondd, hogy fiatalabb vagyok én, mert mindenekhez, akikhez ha elküldelek, menni fogsz, és mindenek előtt, akikhez ha csak parancsolom neked, beszélsz majd. 8. Ne félj arcuktól, mert én veled vagyok, hogy kimentselek téged, mondja .” 9. És kinyújtotta felém kezét és megérintette szájam és szólt hozzám: „Íme, beszédeimet adtam szájadba. 10. Íme, odaállítottalak téged ma nemzetekre és királyságokra, hogy gyökerestül kitépd és lerombold és elveszíts és újraépíts és ültess.” 11. És lett beszéde hozzám, mondva: „Mit látsz te, Jeremia?” És mondtam: „Dióból készült botot.” 12. És mondta hozzám: „Jól láttad, mivel felkeltem én beszédeimet, hogy megcselekedjem azokat.” – 13. És lett beszéde hozzám másodszor mondva: „Mit látsz?” És mondtam: „Alulról fölfűtött üstöt, és [annak] színe észak színétől.” 14. És szólt hozzám: „Észak színétől fog meggyulladni a baj a föld minden lakosára. 15. Mivel én összehívom a királyokat a föld északi [részéről], mondja , és eljönnek majd és mindegyik leteszi majd trónját Jeruzsálem kapuinak előtereibe és minden falakra körülötte és Júda minden városára. 16. És szólok majd hozzájuk ítélettel minden rosszaságukról, amint elhagytak engem és idegen isteneknek áldoztak és leborultak kezeik műveinek. 17. És te övezd fel derekad és kelj föl és mondd nekik mindeneket, amiket ha csak parancsolok neked. Ne félj arcuktól, se ne rémülj meg előttük, mert veled vagyok én, aki kihúzlak téged a bajból, mondja . 18. Íme, a mai nap megtettelek téged, mint erős várost és mint rézből levő erős falat Júda minden királyának és elöljáróinak és a föld népének, 19. És vívnak majd veled és sehogy se képesek veled, mivel veled vagyok én, hogy kimentselek téged, mondja .”

2. Fejezet

1. És mondta: „Ezeket mondja : Megemlékeztem ifjúságod irgalmáról és beteljesedésed (felnövekedésed) szeretetéről, hogy Izrael szentjét követted, mondja , 3. Izrael szentje. [Ők] kezdeti termései (zsengéi). Mindnyájan, akik eszik őt, megrontatnak, bajok érkeznek rájuk, mondja . 4. Hallgassátok beszédét, Jákob háza és Izrael házának minden atyasága (nemzete). 5. Ezeket mondja : Milyen hibát találtak atyáitok bennem, hogy messzire távoztak tőlem és elmentek hiábavalók után és hiábavalókká váltak? 6. És nem mondták: Hol van , aki fölvitt minket Egyiptom földjéből és aki vezetett minket a pusztában, a járatlan és úttalan földben, a víztelen és gyümölcstelen földben, a földben, amelyen nem járt át senki és nem lakott ott embernek fia? 7. És bevittelek titeket Kármelbe, hogy egyétek gyümölcseit és javait. És bementek és beszennyezték földem és utálatossággá tették örökségem. 8. A papok nem mondták: „Hol van ?” És a törvényhez ragaszkodók nem ismertek engem, és a pásztorok istentelenül cselekedtek ellenem, és a próféták Baalnak prófétáltak és haszontalan után jártak. 9. Ezért még ítéletet hozok majd rátok, mondja , és fiaitok fiaira ítéletet fogok hozni. 10. Menjetek csak át Kettiim szigeteire és nézzétek meg, és Kédárba küldjetek el és fontoljátok meg alaposan, és nézzétek meg, vajon történtek-e ilyenek? 11. Vajon ki fogják cserélni a nemzetek isteneiket? És ezek nem istenek. De népem kicserélte dicsőségét, amiből nem lett hasznuk. 12. Megdöbbent az ég ezeken és megrendült felette nagyon, mondja . 13. Mert két gonoszságot követett el népem. Engem elhagytak, az élet vizének forrását, és töredezett vízmedencéket ástak maguknak, amik nem lesznek képesek vizet tartani. 14. Csak nem rabszolga Izrael vagy házban született [rabszolga fia]? Miért lett zsákmánnyá? 15. Oroszlánok üvöltöttek rá és hangjukat adták, akik pusztává tették földjüket, és városaikat lerontották, hogy ne legyenek lakottak. 16. És Memfisz és Tafnész fiai megismertek téged és megcsúfoltak. 17. Csak nem az történt, hogy te elhagytál engem? Mondja , Istened. 18. És most, mi közöd az Egyiptomba vezető úthoz, hogy a Géón vizét igyad? És mi közöd Asszíria útjához is, hogy a folyók vizét igyad? 19. Megfenyít majd elpártolásod (aposztázia), és megfedd majd a rosszaságod. És ismerd meg és lásd, hogy keserű neked elhagyni engem, mondja , az Istened. És nem találtam kedvemet benned, mondja , az Istened. 20. Mert régtől fogva összetörted igádat, szétszaggattad bilincseidet és mondtad: „Nem foglak szolgálni, hanem megyek minden magas halomra és minden árnyas fa alá, ott fogsz szétszóratni paráznaságodban. 21. Pedig én teljesen valódi gyümölcstermő szőlőként ültettelek téged. Hogyan fordultál keserűvé, te idegen szőlő? 22. Ha szappannal tisztítod magad és sokasítod a mosófüvet magadnak, jogtalanságaiddal mocskolod magad előttem, mondja . 23. Hogyan mondod majd: „Nem mocskoltam be magam és nem mentem Baál istennő után?” Nézd útjaidat az orgia színhelyén és ismerd meg, mit tettél. Este hangja üvöltött, az útjait 24. kiszélesítette a puszta vizei felé, lelke kívánságában mintegy szél által született (felfúvódott), átadatott. Ki fordítja majd vissza őt? Mindnyájan, akik őt keresik, nem fognak elfáradni, megalázásában megtalálják majd őt. 25. Fordítsd vissza lábad az egyenetlen (göröngyös) úttól és torkod a szomjúságtól! De mondta: „Férfiasan fogok viselkedni!” Mert szerette az idegeneket és utánuk járt. 26. Mint a tolvaj szégyene, amikor rajtakapják, így fogtok megszégyeníttetni Izrael fiai, ők és királyaik, fejedelmeik, papjaik és prófétáik. 27. A fának mondtátok, hogy „Atyám vagy te” és a kőnek, „Te szültél engem” és háttal fordultak rám és nem arcukkal. És bajaik idején mondani fogják: „Kelj fel és szabadíts meg minket!” 28. De hol vannak isteneid, amiket készítettél magadnak? Vajon fölkelnek majd és megmentenek majd téged nyomorúságod idejében? Mert városaid száma szerint voltak isteneid, Júda, és Jeruzsálem bejáratainak száma szerint áldoztak Baál istennőnek. 29. Miért beszéltek hozzám? Ti mindnyájan istentelenkedtek és ti mindnyájan törvénytelenül cselekedtek ellenem, mondja . 30. Hiába vertem meg gyermekeiteket, a fenyítést nem fogadtátok be. Kard emésztette prófétáitokat, mint pusztító oroszlán, és nem féltetek. 31. Hallgassátok meg szavát: Ezeket mondja : Csak nem puszta lettem Izraelnek vagy olyan föld, mely pusztává lett? Miért mondta népem: „Nem leszünk majd uralmad alatt és nem megyünk majd többé hozzád”? 32. Csak nem felejti el a menyasszony díszét és a szűz mellszalagját? Népem pedig elfelejtett engem napokon át, amelyeknek nincs száma. 33. Miért van az, hogy igyekszel majd útjaidban szeretetet keresni? Nem így van, hanem te is gonoszul igyekeztél beszennyezni útjaidat. 34. És kezeidben találtattak ártatlan lelkek vérei. Nem betörésekben (v. csatornákban) találták őket, hanem minden tölgyesben. 35. És mondtad: „Ártatlan vagyok, csak haragja forduljon el rólam.” Íme, én ítéletet teszek rajtad abban a mondásban, [hogy] „Nem vétkeztem”. 36. [Talán] bármit is eléggé megvetettél, hogy megismételed útjaidat? Egyiptomtól is megszégyeníttetsz, amint Asszúrtól megszégyeníttettél. 37. Mert innen is kijössz majd, és kezeid fejeden [lesznek]. Mert elvetette reményed, és nem leszel majd jószerencsés benne.