1. Fejezet
1. Simeon Péter, a Felkent Jahósua küldöttje (apostol) és rabszolgája, azoknak [ír], akik a mi Istenünknek és a szabadító Jahósua Felkentnek igazságosságában velünk egyenlő hitben részesültek.
2. Bárcsak megsokasodna számotokra az elfogadottság (kegyelem) és béke az Isten és a mi urunk Jahósua megismerésében (megértésében), 3. amint mindeneket nekünk ajándékozott az Ő isteni hatalma az életre és istenfélelemre (gyermeki tiszteletre), a minket Meghívó megismerése által, a dicsőség és erény által, 4. amelyek által értékes és rendkívül nagy ígéretek adattak, hogy ezek által isteni természet részeseivé legyetek, elmenekülve a kozmoszban, a kívánságban levő romlottságtól. 5. És ugyanerre teljes igyekezetet is fordítva adjatok a hűségetekhez (hit) erényt, az erényben pedig a tudást (ismeretet), 6. a tudásban pedig az önuralmat (önmérséklet), az önuralomban pedig az állhatatosságot, az állhatatosságban pedig az istenfélelmet (gyermeki tisztelet), 7. az istenfélelemben pedig a testvérek kedvelését, a testvérek kedvelésében pedig a szeretetet. 8. Mert ha ezek megvannak és bővelkednek nálatok, nem tesznek tétlenekké, sem gyümölcstelenekké a mi urunk Jahósua Felkent megismerésére [nézve]. 9. Mert akinél nincsenek jelen ezek, vak, rövidlátó, aki elfeledte az ő régi bűneiből való megtisztulást. 10. Ezért testérek, igyekezzetek inkább szilárddá tenni a ti elhívásotokat és kiválasztásotokat. Mert ezeket cselekedve sohasem fogtok elbotlani. 11. Mert így gazdagon fog adatni nektek a bemenetel a mi Urunk és szabadító Jahósua Felkent örökkévaló királyságába. 12. Ezért szükséges ezekről folyton emlékeztetni titeket, noha tudjátok és erősek vagytok a jelenvaló igazságban. 13. De helyesnek tartom, ameddig ebben a sátorban vagyok, hogy ébresztgesselek titeket emlékeztetés által, 14. tudva, hogy hamarosan sátorom letevése jön, amint a mi urunk Jahósua Felkent is nyilvánvalóvá tette számomra. 15. Azon leszek pedig, hogy kivonulásom (euf. halálom) után is ezekről mindenkor megemlékezzetek. 16. Mert nem szavakban bölcselkedő mítoszokat követve tudattuk veletek a mi urunk Jahósua Felkent hatalmát és megjelenését, hanem mint akik szemtanúi voltunk az ő nagyságának. 17. Mert az Isten Atyától tisztességet és dicsőséget kapva, a magasztos dicsőség ilyen szózata jutott hozzá: „Ez a Fiam, a Szeretettem, akiben tetszésemet találtam.” – 18. És ezt az égből jött hangot mi hallottuk, mikor vele voltunk a szent hegyen. 19. És igen szilárdnak vesszük a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek ha ügyeltek, mint egy sötét helyen fénylő lámpásra, amíg nappal virrad és felkel a hajnalcsillag a szívetekben. 20. Tudva először azt, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered saját értelmezésből, 21. mert sohasem emberi akarat által lett prófécia, hanem szent szellem által hordoztatva szóltak Istentől emberek.
2. Fejezet
1. De voltak hamis próféták is a nép között, mint ahogy közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik pusztító eretnekségeket (heresis: egy irányzat, párt tanítása, lásd pl. farizeus) fognak bevezetni, és az őket kivásárló Uralkodót megtagadva, önmagukra gyors pusztulást hoznak. 2. És sokan fogják követni kicsapongásukat, akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. 3. És nyereségvággyal, mesterkélt szavak által fognak titeket kifosztani (kereskedni, kiárusítani). Akiknek ítélete régóta nem késlekedik, és a pusztulásuk nem szunnyad. 4. Mert ha az Isten az angyalokat, akik vétkeztek, nem kímélte, hanem a sötétség láncaival a mélységbe taszítva (tartaroszba levetve) az ítéletre való megőrzésre átadta; 5. és az ősi kozmoszt (világot) nem kímélte, hanem Noét, az igazságosság hirdetőt nyolcadmagával megőrizte, vízözönt hozva az istentelenek világára; 6. és Szodomának és Gomorrának városait elhamvasztva elítélte, példaként állítva az eljövendő istentelenek számára, 7. és a fajtalan életmódban elvetemültek által kifárasztott, igaz Lótot kiragadta, 8. – mert [ez az] igaz, amikor közöttük lakott, látva és hallva, a törvénytelenek cselekedeteivel napról napra gyötörte igaz lelkét – 9. [tehát] ki tudja ragadni az Úr az istenfélőket a próbatételből, az igaztalanokat pedig az ítélet napjára büntetve megőrizni, 10. leginkább pedig [azokat], akik szennyesség kívánságaiban test után járnak és a felsőbbséget megvetik. Vakmerők, arrogánsak (elbizakodottak), dicsőségeket nem rettegők, káromlók, 11. holott az angyalok, akik erő és hatalom szerint nagyobbak, nem hoznak velük szemben [az Úrnál] rosszindulatú (káromló) ítéletet. 12. Ezek pedig, mint értelem nélküli állatok, amelyek természet szerint elejtésre és elpusztulásra teremtettek, amiben tudatlanok, káromolnak, az ő romlottságukban el is fognak pusztulni, 13. igazságtalanságot cselekedve [elnyerik] a jogtalanság bérét. Gyönyörnek tartják a mindennapi fényűző vigadozást, szeplők és szennyfoltok ők, akik álnokságaikban dőzsölnek, amikor együtt lakozmának veletek, 14. szemük tele van házasságtöréssel és szűntelen bűnökkel, elcsábítva az állhatatlan lelkeket, kapzsiságra edzett szívük van, átok gyermekei ők, 15. az egyenes utat elhagyva eltévelyedtek, követve Bálámnak a Beór fiának útját, aki az igaztalanság bérét megszerette, 16. de aki rendreutasítást kapott saját dolgáért: egy igavonó néma állat emberi hangon megszólalva megakadályozta a próféta esztelenségét. 17. Ezek víztelen források és vihar által hajtott fellegek, akiknek a sötétség homálya van fenntartva. 18. Mert hiábavalóság fennhéjázó dolgait szólva a test kívánságaival kicsapongásra csábítják azokat, akik alig menekültek el a tévelygésben forgolódóktól, 19. szabadságot ígérve nekik, [pedig] ők maguk a romlottság rabszolgái. Aki által ugyanis valaki legyőzetik, annak rabszolgájává válik. 20. Mert ha az Úr és szabadító Jahósua Felkent megismerése által a világ szennyétől elmenekültek, de ezek által ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó [dolgaik] rosszabbak az előbbieknél. 21. Mert jobb lett volna nekik nem megismerni az igazságosság útját, mint megismerve eltérni a nekik átadatott szent parancstól. 22. Beteljesedett rajtuk az igazi közmondás: „A kutya visszatért saját hányására” és „A megfürdött disznó pocsolyában hempereg”.
3. Fejezet
1. Szeretteim, ez már második nektek írt levelem, amelyekben ébresztgetem emlékeztetés által a tiszta (világos) értelmeteket, 2. hogy megemlékezzetek a szent próféták által előre megmondott kijelentésekről és küldötteiteknek (apostolok) az Úrtól és szabadítótól való parancsáról, 3. ismerve először azt, hogy jönnek majd a legvégső napokban gúnyosan csúfolódók, akik saját kívánságaik szerint járnak 4. és akik mondják: „Hol van az ő megjelenésének (jelenlét) ígérete? Mert amikortól az atyák elaludtak, mindenek úgy maradnak a teremtés kezdetétől”. 5. Rejtve van ugyanis előlük, akik ebben tetszelegnek, hogy egek régtől voltak és föld vízből és víz által állt elő az Isten szavára, 6. amely által az akkori kozmosz elárasztva elpusztult. 7. A mostani egek és föld pedig ugyanazon szó által félre vannak téve tűznek, megőrizve az ítélet és istentelen emberek elpusztításának napjára. 8. Ez az egy pedig ne legyen rejtve előletek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál mint ezer év, és ezer év mint egy nap. 9. Nem késik az ígéret Ura, mint néhányan késedelemnek tartják, hanem türelemmel van irántatok, nem akarva, hogy bárki elvesszen, hanem mindenek megtérésre jussanak. 10. De eljön majd az Úr napja, mint tolvaj, amelyben az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek pedig elégve feloszlanak, és a föld és azon történt tettek fel lesznek fedve. 11. Mivel ezek így mind felbomlanak, milyenek kell legyetek [ti] szent életmódban és istenfélelemben, akik várják és siettetik az Isten napjának megjelenését, ami miatt az egek tűzben égve feloldódnak és az elemek égve megolvadnak. 13. De új egeket és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazságosság lakik. 14. Ezért, szeretteim, ezekre várakozva igyekezzetek szeplőtleneknek és hibátlanoknak találtatni előtte, békében, 15. és Urunk türelmét szabadításnak tartsátok, amint a mi szeretett testvérünk, Pál is, a neki adatott bölcsesség szerint, megírta nektek, 16. amikor mindazokban a leveleiben is szól ezekről (a dolgokról), amelyekben van néhány nehezen érthető (dolog), amiket a tanulatlanok és állhatatlanok kiforgatnak, mint a többi Írásokat is, a saját pusztulásukra. 17. Ti tehát, szeretteim, előre tudva őrizkedjetek, hogy a törvénytelenek tévelygésével együtt nehogy kiessetek saját szilárdságotokból, 18. de növekedjetek a mi Urunk és szabadítónk Jahósua Felkent jótetszésben (jóakarat, kegyelem) és ismeretében. Vele (neki legyen) a dicsőség most is és az örökkévaló napokban.