1. Fejezet

1. Paulosz, a Felkent Jahósua elhívott küldötte az Isten akaratából; és Szószthenész, a testvér 2. az Isten Korinthoszban levő gyülekezetnek (eklessia: népgyűlés, gyülkezet), a Felkent Jahósuában megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal, akik (bírónak) hívják maguk fölé a mi urunk, a Felkent Jahósua nevét, minden helyen, az övéken és a miénken. 3. Kegyelem nektek és béke a mi Isten Atyánktól és a Felkent Jahósua úrtól.

4. Vallást teszek az Istennek mindenkor értetek, a nektek adatott Istentől való elfogadottság (kegyelem) miatt [a] Felkent Jahósuában, 5. hogy mindenben meg lettetek gazdagítva benne, minden beszédben és minden ismeretben, 6. amint a Felkent tanúsága meg lett erősítve bennetek (köztetek), 7. hogy nem nélkülöztök semmi elfogadottsági ajándékot (kharizma: kegy, jóindulat/elfogadás jele, ajándéka), sóvárogva várva a mi urunk, a Felkent Jahósua leleplezését. 8. Aki meg fog erősíteni titeket végig feddhetetlenekként a mi urunk, a [Felkent] Jahósua napján. 9. Hűséges az Isten, akin keresztül meg vagytok hívva a Fiával, a mi urunk Felkent Jahósuával való közösségre. 10. Kérlek pedig titeket, testvérek, a mi urunk, a Felkent Jahósua nevén keresztül, hogy ugyanazt beszéljétek mindannyian, és ne legyenek köztetek szakadások, hanem legyetek összehangoltak ugyanabban az értelemben és ugyanabban a szándékban (gondolat, érzelem, ítélet, vélemény). 11. Ugyanis nyilvánvaló lett számomra felőletek, testvéreim, Kloé által, hogy vetélkedések vannak köztetek. 12. Azt mondom pedig, hogy [ha] mindegyik mondja közületek: „De én a Pauloszé vagyok”, „Én pedig Apóllószé”, „Én pedig Kéfáé”, „Én pedig a Felkentté”, 13. [akkor] meghasadt a Felkent? Csak nem Paulosz feszíttetett meg értetek, vagy Paulosz nevére lettetek bemerítve? (bemártva) 14. Hálát adok, hogy közületek senkit sem merítettem be, hacsak nem Krisztposzt és Gaioszt, 15. hogy nehogy valaki azt mondja, hogy az én nevemre lettetek bemerítve. 16. Bemerítettem pedig a Sztefanosz házát is. Egyébként nem tudom, ha valaki mást bemerítettem [volna]. 17. [A] Felkent ugyanis nem bemeríteni küldött engem, hanem győzelmi hírt kihirdetni, nem beszéd bölcsességében, hogy ne legyen hiábavalóvá (üressé) a Felkent keresztje. 18. A kereszt beszéde ugyanis egyrészt hiábavalóság az elpusztulóknak, másrészt nekünk, a megmenekülőknek Isten hatalma. 19. Megíratott ugyanis, „El fogom pusztítani a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét el fogom utasítani.” (Ézs. 29:14) 20. Hol [a] bölcs? Hol [az] írástudó? Hol [van] e korszaknak vitázója? Nemde ostobává tette az Isten a kozmosz (világ) bölcsességét? 21. Mivelhogy ugyanis az Isten bölcsességében nem ismerte meg a kozmosz a bölcsesség által az Istent, jónak látta az Isten a kihirdetés ostobasága által megszabadítani a hűségeseket. 22. Mivelhogy [a] júdeaiak is jeleket kérnek és a hellének bölcsességet keresnek. 23. De mi kihirdetjük a Felkentet, [a] megfeszítettet, egyrészt a júdeaiaknak megütközést, a nemzeteknek pedig ostobaságot, 24. maguknak a meghívottaknak pedig, akár júdeaiaknak akár helléneknek, [a] Felkentet: Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét. 25. Mert Isten ostobasága bölcsebb az emberekétől, és Isten erőtlensége erősebb az emberekétől. 26. Nézzétek ugyanis a hívásotokat, testvérek, hogy nem sokan bölcsek hústest szerint, nem sokan hatalmasok, nem sokan nemesek. 27. Hanem a kozmosz ostobáit választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és a kozmosz erőtlenjeit választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket, 28. és a kozmosz alacsonyrendűit és a megvetetteket választotta ki az Isten, [és] a nem levőket, hogy a levőket érvénytelenítse (megsemmisítse), 29. hogy ne dicsekedjen semmiféle hústest az Isten előtt. 30. Belőle vagytok pedig ti [a] Felkent Jahósuában, aki bölcsességünk lett Istentől, igazságosság is és szentség és váltság, 31. hogy amint megíratott: „A dicsekvő  -ban dicsekedjen.”

2. Fejezet

1. És én, amikor hozzátok mentem, testvérek, nem a beszéd vagy a bölcsesség felsőbbrendűségével mentem, hirdetve nektek az Isten titkát, 2. ugyanis nem ítéltem [úgy], hogy valamit tudok köztetek, hacsak nem a Felkent Jahósuát és ezt [mint a] megfeszítettet. 3. És én erőtlenségben és félelemben és sok reszketésben voltam nálatok, 4. és szavam és kihirdetésem nem bölcsesség rábeszélő beszédeiben, hanem szellem és hatalom igazolásában [volt], 5. hogy a hitetek ne emberek bölcsességében legyen, hanem Isten hatalmában. 6. Bölcsességet pedig a tökéletesek között beszélünk, de nem ennek a korszaknak, sem e korszak megszűnő fejedelmeinek bölcsességét. 7. Hanem Isteni bölcsességet titkos [tanításban], az elrejtettet, amelyet Isten előre elhatározott a korszakok előtt a mi dicsőségünkre. 8. Amelyet e korszak fejedelmei közül senki sem ismert, ha ugyanis megismerték volna, talán nem feszítették volna meg a dicsőség urát. 9. Hanem amint megíratott: „Amiket szem nem látott és fül nem hallott” és ember szívében nem merült fel, amiket készített az Isten az őt szeretőknek. 10. Nekünk ugyanis felfedte az Isten az ő szelleme által; a szellem ugyanis mindeneket kikutat, az Isten mélységeit is. 11. Ugyanis ki ismeri az emberek közül az emberekét, ha nem az ember szelleme, ami benne van? Így az Istenét senki nem ismeri, kivéve az Isten szelleme. 12. Mi pedig nem a kozmosz szellemét vettük, hanem a szellemet az Istentől, hogy megismerjük az Isten által azokat, amelyeket ajándékozott. 13. Amiket beszélünk is nem emberi bölcsesség megtanult szavaiban, hanem szellemtől tanultakban, szellemieket szellemiekkel összevetve (összehasonlítva, értelmezve). 14. Lelki (természetes) ember pedig nem fogadja be az Isten szellemének [dolgait], ostobaság ugyanis neki, nem is képes megismerni, mert szellemi módon ítéltetik meg. 15. A szellemi [értelem] pedig egyrészt mindeneket megítél, másrészt maga senki által [sem] ítéltetik meg. 16. Ugyanis „Ki ismerte meg   értelmét, aki tanítani fogja őt?” Mi pedig a Felkent értelmét bírjuk.

3. Fejezet

1. És én, testvérek, nem tudtam úgy beszélni nektek, mint szellemieknek, hanem mint testieknek, mint kisdedeknek [a] Felkentben. 2. Tejet adtam nektek inni, nem (szilárd) ételt, ugyanis még nem bírnátok el. De [még] most sem bírjátok, 3. ugyanis még testiek vagytok. Ahol ugyanis féltékenykedés és vetélkedés [van] bennetek, nemde testiek vagytok és ember szerint jártok? 4. Amikor ugyanis valaki [ezt] mondja: „Én pedig Pauloszé vagyok,” a másik pedig: „Én Apollószé” nem emberek vagytok? 5. Ki tehát Apollósz? Ki pedig Paulosz? Rabszolgák, akik által hittetek, és mindegyikőtöknek, ahogy az úr megadta. 6. Én elültettem, Apollósz megöntözte, de az Isten növelte. 7. Úgyhogy sem az ültető nem valami, sem az öntöző, hanem a növelő Isten. 8. Az ültető pedig és az öntöző egy, mindegyik pedig a saját fizetségét fogja kapni a saját fáradozása szerint, 9. mert Isten munkatársai vagyunk. Istennek szántóföldje, Istennek épülete vagytok. 10. Istennek elfogadása szerint adatott nekem, mint bölcs építésznek, [hogy] alapot vetettem, de más épít rá. Mindegyik pedig figyeljen oda, hogyan épít rá. 11. Másik alapot ugyanis senki sem képes letenni a [már] fekvő mellett, ami [a] Jahóusa Felkent. 12. Ha pedig valaki ráépít az alapra aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fákat, szénát, szalmát, 13. mindegyiknek a munkája (cselekedete) látható lesz, a nap ugyanis nyilvánvalóvá fogja tenni. Mert tűzben tárul fel, és mindegyiknek a munkája (cselekedete), hogy miféle, maga a tűz fogja próbára tenni. 14. Ha valakinek a munkája megmarad majd, amit ráépített, fizetséget fog kapni. 15. Ha valakinek a munkája elégeti majd magát, meg lesz bírságolva, de ő maga meg fog mentetni, de úgy, mint tűz által. 16. Nem tudjátok, hogy Isten szentélye vagytok? És az Istennek a szelleme bennetek (köztetek) lakik? 17. Ha valaki az Isten szentélyét megrontja, meg fogja rontani ezt az Isten. Isten szentélye ugyanis szent, akik ti vagytok. 18. Senki se csapja be önmagát. Ha valaki bölcsnek látszik köztetek ebben a korszakban, ostoba legyen, hogy bölcs legyen, 19. ennek a kozmosznak bölcsessége ugyanis ostobaság az Istennél. Megíratott ugyanis: „[Ő az] aki megfogja a bölcseket ravaszságukban.” 20. És ismét: „Ismeri   a bölcsek megfontolásait, hogy értelmetlenek.” 21. Úgyhogy senki se dicsekedjék emberekkel. Mindenek ugyanis a tiétek, 22. akár Paulosz, akár Apollósz, akár Kéfász, akár kozmosz, akár élet, akár halál, akár jelenleg történők, akár a jövőben készülők, mindenek a tiétek, 23. ti pedig [a] Felkentté, [a] Felkent pedig Istené.

4. Fejezet

1. Úgy számítson minket ember, mint a Felkent hivatalnokait és Isten titkainak vagyonkezelőit. 2. Ehhez továbbá elváratik a vagyonkezelőktől, hogy valaki hűségesnek találtassanak. 3. De nekem a legkisebb [dolog], hogy általatok ki legyek vallatva vagy emberi nap által. De magamat sem vallatom (tudakoz, kikérdez, megítél). 4. Semmit se tudok ugyanis magamra [nézve], de nem ebben vagyok megigazulva, aki pedig engem kikérdez (vallat, megítél), [az] úr. 5. Úgyhogy idő előtt ne ítéljetek senkit, amíg eljönne az úr, aki meg fogja világítani a sötétség elrejtett dolgait és nyilvánvalóvá fogja tenni a szívek döntéseit, és akkor minden egyesnek az Istentől lesz a dicséret. 6. Ezeket pedig, testvérek, [példaként] alkalmaztam magamra és Apollószra miattatok, hogy általunk tanuljátok meg a „Ne többet, mint ami megíratott!”-at, hogy valaki (egy) ne legyen felfuvalkodva az egyik miatt a másik ellen. 7. Ugyanis ki ítél téged? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad is, mit dicsekszel, mint aki nem kapta? 8. Már jóllakottak vagytok? Már gazdagok lettetek? Mi nélkülünk királyként uralkodtok? De bárcsak már uralomra jutottatok volna, hogy mi is veletek együtt uralkodnánk. 9. [Azt] vélem ugyanis, hogy az Isten minket, a küldötteket a legutolsók gyanánt mutatott fel, mint halálra ítélteket, mert színházi előadássá lettünk a kozmosznak és az angyaloknak és az embereknek. 10. Mi ostobák a Felkentért, ti pedig okosak [a] Felkentben. Mi erőtlenek, ti pedig erősek. Ti dicsőségesek, mi pedig megvetettek. 11. A mostani óráig éhezünk is, szomjazunk is, mezítelenek is vagyunk, ököllel is vernek és vándorlunk 12. és fáradozunk munkálkodva saját kezeinkkel. Gyaláztatva áldunk, üldöztetve eltűrjük, 13. rágalmaztatva vigasztaltatunk. Mint a kozmosz szemete [olyanok] lettünk, mindenek hulladéka, mostanáig. 14. Nem a megszégyenítésetekre írom ezeket, hanem intve, mint szeretett gyermekeimet. 15. Ha ugyanis tízezer tanárotok lenne a Felkentben, de nem sok atya; a Felkent Jahósuában ugyanis a győzelmi hír által én nemzettelek titeket. 16. Kérlek tehát titeket, hogy legyetek utánzóim. 17. Ezért küldtem el nektek Timotheoszt, aki az én szeretett gyermekem és hűséges -ban, aki emlékeztetni fog titeket az én útjaimra [a] Felkent [Jahósuában], amint mindenütt minden gyülekezetben tanítok. 18. [De] mint aki nem fog megérkezni hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek. 19. Pedig hamarosan menni fogok hozzátok, ha az úr akarja, és meg fogom ismerni a fölfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem a hatalmát, 20. ugyanis nem beszédben van az Isten királysága, hanem hatalomban. 21. Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy a szeretet szellemével, gyengédséggel?

5 Fejezet

1. Továbbá hallatszik köztetek paráznaság, és olyan paráznaság, ami a nemzetek között sincs, hogy valaki az apja feleségét birtokolja. 2. És ti föl vagytok fuvalkodva, és nem inkább, hogy elszomorodtatok [volna], hogy eltávolíttasson közületek az, aki ezt a tettet művelte? 3. Én ugyan egyrészt távol vagyok test szerint, másrészt jelen vagyok szellem szerint, [és] már elítéltem, mint jelenlevő az így ezt megtevőt 4. a mi urunk, Jahósua nevében, a ti és az én szellemem egybegyűlve a mi urunk, Jahósua hatalmával együtt, 5. hogy átadjuk az ilyet a Szatanasznak (Ellenség) a test romlására, hogy a szellem megmentessen napján. 6. Nem jó a dicsekvésetek. Nem tudjátok, hogy kicsi kovász az egész tésztát megkeleszti? 7. Tisztítsátok ki a régi kovászt, hogy legyetek új tészta, amint kovásztalanok vagytok. Ugyanis a mi pászkánk [a] Felkent megáldoztatott. 8. Azért ünnepeljünk, ne az ősi kovászban, se a rosszaság és gonoszság kovászában, hanem a tisztaság (jól láthatóság, őszinteség) és a valóság (igazság, hitelesség, egyenesség) kovásztalanságaiban. 9. Írtam nektek levélben, hogy ne keveredjetek paráznákkal, 10. [de] nem egészében e kozmosz paráznáival vagy a telhetetlenjeivel és rablóival vagy a bálványimádókkal, mivel így kötelesek lettetek volna kimenni a kozmoszból. 11. Most pedig írtam nektek, [hogy] ne keveredjetek, ha valaki testvérnek neveztetik, [és] parázna lenne vagy telhetetlen vagy bálványimádó vagy gyalázkodó vagy részeges vagy rabló, az ilyennel közösen se étkezzetek. 12. Mi [dolgom] van ugyanis nekem a kívül(levőket) ítélni? Nemde ti a belsőket ítélitek, 13. a kívül(levőket) pedig az Isten ítéli? Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!

6. Fejezet

1. Merészel valaki közületek, ha valami ügye van a másik ellen, az igaztalanoknál ítéltetni, és nem a szenteknél? 2. Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a kozmoszt fogják megítélni? És ha általatok ítéltetik a kozmosz, méltatlanok vagytok a legkisebb [dologban való] ítéletekre? 3. Nem tudjátok, hogy angyalokat fogunk ítélni, tán csak nem a hétköznapi élet dolgait? 4. Ha tehát a hétköznapi dolgok ítéletei a tiétek, akiket a gyülekezetben (ekklessia) megvetnek, azokat ültetitek le [ítélni]? 5. Megszégyenítésetekre mondom, ennyire nincs köztetek senki bölcs, aki képes ítéletet hozni a testvére között, 6. és testvér a testvérrel ítélkezik, és ez a hitetleneknél [történik]? Hát már egyáltalán az is gyarlóság köztetek, hogy ítélkezéseitek vannak egymással. Miért nem tűritek el inkább az igaztalanságot? Miért nem tűritek el inkább a megfosztást? 8. Hanem ti vagytok igaztalanok és fosztotok meg, és ezt testvérekként [teszitek]. 9. Vagy nem tudjátok, hogy igaztalanok Isten királyságát nem fogják örökölni? Ne tévelyegjetek! Sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem férfiprostituáltak, sem férfiakkal háló [férfiak] 10. sem tolvajok, sem telhetetlenek (kapzsik), sem részegesek, sem gyalázkodók, sem rablók Isten királyságát nem fogják örökölni. 11. És ezek voltatok némelyek. De megmosakodtatok, de megszenteltettetek, de igaznak lettetek nyilvánítva a [mi] urunk, a Felkent Jahósua nevében és a mi Istenünk szellemében. 12. Minden szabad nekem, de nem minden használ (segít). Minden szabad nekem, de én nem leszek valakinek a hatalma alatt. 13. Az ételek a has számára, a has az ételek számára [vannak]. De az Isten ezt is és azokat is el fogja törölni. De a test (alak, forma) nem a paráznaság számára, hanem az úr számára, és az úr a test (alak, forma) számára. 14. Az Isten pedig az urat is föltámasztotta, minket is föl fog támasztani az Ő hatalma által. 15. Nem tudjátok, hogy testetek [a] Felkent tagjai? Eltávolítva tehát a Felkent tagjait tegyem parázna nő tagjaivá? Ne(hogy) megtörténjen! 16. Vagy nem tudjátok, hogy a parázna nővel egyesülő egy test (alak, forma)? „Lesznek ugyanis” – mondja – „egy testté.” 17. Az úrral egyesülő pedig egy szellem. 18. Fussatok el a paráznaságtól! Minden vétek, amit egy ember tesz, a testen (forma) kívül van, de a paráználkodó a saját teste ellen vétkezik. 19. Vagy nem tudjátok, hogy a testetek a bennetek [levő] szent szellem szentélye, amit Istentől bírtok? És nem a magatokéi vagytok, 20. mert árért vagytok megvásárolva. Dicsőíttessék meg hát az Isten a testetekben (forma)! (másik szövegváltozat: Dicsőíttessék meg és hordjátok Istent a testetekben)

7. Fejezet

1. Amiről pedig írtatok, jó embernek asszonyt nem érinteni. 2. De a paráznaság miatt mindegyiknek saját asszonya legyen, és mindegyiknek saját férje legyen. 3. Az asszonynak a férj a tartozást megadja, hasonlóan pedig a feleség is a férjnek. 4. Az asszony a saját testét nem uralja, hanem a férj. Hasonlóan pedig a férj is a saját testét nem uralja, hanem az asszony. 5. Ne fosszátok meg egymást, hanem csak esetleg megegyezésből egy időre, hogy ráérjetek az imádságra és ismét együtt legyetek, hogy ne próbáljon meg titeket a Szatanasz (Ellenség) a mértéktelenség[etek] miatt. 6. Ezt pedig engedmény miatt mondom nektek, nem rendelet szerint. 7. Akarom pedig, hogy minden ember [úgy] legyen, amint én magam is. De mindegyik saját elfogadási ajándékot (kharizma) birtokol Istentől, az egyik így, a másik úgy. 8. Mondom pedig a nem házasoknak és özvegyasszonyoknak, jó nekik, ha megmaradnak, mint én is. 9. Ha pedig nem gyakorolnak önmegtartóztatást, házasodjanak meg, jobb ugyanis megházasodni, mint égettetni. 10. A házasoknak pedig parancsolom, nem én, hanem az úr, asszony a férjétől ne váljék el, 11. – ha pedig el is válik, maradjon nem házas vagy béküljön meg a férjjel – és a férj a feleséget ne bocsássa el! 12. Egyebeknek pedig én mondom, nem az úr. Ha valamely testvérnek hitetlen felesége van, és ez helyesli, hogy vele lakjon, ne bocsássa el őt. 13. És [ha egy] asszonynak hitetlen férje van, és az helyesli, hogy vele lakjon, ne bocsássa el a férjet. 14. Megszenteltetett ugyanis a hitetlen férj az asszony által, és megszenteltetett a hitetlen asszony a testvér által. Különben a ti gyermekeitek tisztátalanok, most pedig szentek. 15. Ha pedig a hitetlen elválik, váljék el. Nincs rabszolgaságban a férfitestvér és nőtestvér az ilyenekben, de békében hívott el titeket az Isten. 16. Mert mit (honnan) tudod, asszony, vajon a férjet meg fogod menteni? Vagy mit (honnan) tudod, férfi, vajon az asszonyt meg fogod menteni? 17. Hanem mindegyiknek, ahogy osztotta az úr, mindegyiknek, amint meghívta az Isten, úgy járjon! És így rendelkezem minden gylekezetekben mindeneknek. 18. Körülmetéltetve hívatott meg valaki? Ne húzza rá [az előbőrt]! Körülmetéletlenségben hívatott meg valaki? Ne metéltessen körül! 19. A körülmetélkedés semmi, és a körülmetéletlenség semmi, hanem Isten parancsainak megtartása. 20. Mindegyik a meghívásban, amelyben meghívatott, ebben maradjon! 21. Rabszolgaként hívattattál? Ne okozzon neked gondot! Hanem ha képes is lennél szabad lenni, inkább használd fel! 22. Ugyanis az úrban meghívott rabszolga az úr felszabadítottja. Hasonlóan, a szabad [emberként] meghívott a Felkent rabszolgája. 23. Áron vásároltattatok meg. Ne legyetek emberek rabszolgái! 24. Mindegyik, amiben hívatott, testvérek, ebben maradjon Istennél. 25. A szüzek felől pedig nincs nekem az úrtól rendeletem, véleményt azonban adok, mint aki az Úr irgalma folytán hiteles. 26. Azt vélem tehát jónak, hogy a jelenlegi szükség miatt jó az embernek az így maradás. 27. Kötve vagy feleséghez? Ne keress feloldást! El vagy oldva feleségtől? Ne keress feleséget! 28. De ha meg is házasodsz, nem vétkeztél. És ha megházasodik a szűz, nem vétkezett. De szorongattatása lesz az ilyennek a hústestre nézve, én pedig kíméllek titeket. 29. Ezt mondom pedig, testvérek, [hogy] az idő meg van rövidítve. A továbbiakban akinek van is felesége, olyan legyen, mint akinek nincs, 30. és a sírók, mint a nem sírók, és az örvendezők, mint a nem örvendezők, és a vásárlók, mint akik nem tartják meg, 31. és akik a kozmoszt használják, mint akik nem használják. Elmúlik ugyanis e kozmosz formája (külső megjelenés, állapot). 32. [Azt] óhajtom ugyanis, hogy ti gondtalanok (nyugodtak) legyetek. A nem házas az Úr dolgával törődik, hogyan legyen kedvére az Úrnak. 33. A házas pedig a kozmosszal törődik, hogyan legyen kedvére a feleségének, 34. és megosztotta magát. És a nem házas asszony és a szűz az Úr dolgával törődik, hogy szent legyen a testre (alak) nézve és a szellem tekintetében. De a házas asszony a kozmosszal törődik, hogyan legyen kedvére a férjének. 35. Ezt pedig a magatok hasznára mondom, nem [azért], hogy csapdát állítsak, hanem [hogy] zavartalanul [éljetek] a tisztesség és az Úr iránti állhatatosság irányában. 36. De ha valaki helytelennek véli a szűzére nézve, ha elvirágzott lenne, és így kell lennie, tegye meg, amit akar. Nem vétkezik. Házasodjanak meg! 37. Aki pedig megáll szilárdan a szívében, nem bírva kényszert, hatalma van pedig a saját akarata fölött, és ezt döntötte el saját szívében, megőrizni a saját szűzét, jó fogja tenni. 38. Úgyhogy, aki a saját szűzét megházasítja is jól teszi, de a nem megházasító jobban fogja tenni. 39. Egy asszony meg van kötve addig az ideig, míg él a férje. Ha pedig elalszik (meghal) a férj, szabad, akihez akar férjhez menni, csak az úrban. 40. De boldogabb, ha úgy marad az én véleményem szerint, úgy vélem pedig, hogy én is Isten szellemét bírom.

8. Fejezet

1. Azt pedig tudjuk, hogy a bálványáldozatról minden ismeretünk megvan. Az ismeret fölfuvalkodottá tesz, de a szeretet épít. 2. Ha valaki [úgy] véli, hogy ismer valamit, még nem ismerte meg, amint ismerni kell. 3. Ha pedig valaki szereti az Istent, ez ismertetik általa. 4. A bálványáldozatok étele felől tehát tudjuk, hogy semmi bálvány [nincs] a kozmoszban, és semmi isten, hanem csak egy. 5. Mert ha ugyan vannak is isteneknek (hatalmasságok) mondottak akár az égben akár a földön, amint vannak sok istenek és sok urak, 6. [de] nekünk egy Isten [van] az Atya, akitől a mindenek és mi érte, és egy úr Jahósua Felkent [van], aki által a mindenek és mi általa. 7. De nem mindenkiben [van] az ismeret. Néhányan ugyanis a bálvány szokása miatt mostanáig, mint bálványáldozatot eszik, és lelkiismeretük erőtlen (beteg) lévén beszennyeztetik. 8. De az étel minket nem fog az Istenhez közelíteni. Sem, ha nem eszünk, [nem] szenvedünk hiányt, sem, ha eszünk, [nem] bővelkedünk. 9. Ügyeljetek tehát arra, hogy ez a ti hatalmatok [nehogy] botlás legyen az erőtleneknek. 10. Ha ugyanis valaki, akinek ismerete van, lát [téged] a bálványtemplomban asztalhoz telepedve, nemde [mivel] erőtlen lelkiismerete van, fel fog bátorodni, hogy megegye a bálványáldozatokat? 11. Elveszik az erőtlen a te ismereted által, a testvér, aki miatt [a] Felkent meghalt. 12. Így pedig vétkezve a testvérek ellen és megütve az ő erőtlen lelkiismeretüket a Felkent ellen vétkeztek. 13. Azért, ha [az] étel botlást készít a testvéremnek, egyáltalán nem eszem húst örökre, hogy testvéremet ne vigyem botlásra.

9. Fejezet

1. Nem vagyok szabad ember? Nem vagyok küldött (apostol)? Nemde Jahósuát a mi urunkat láttam? Nem az én munkám vagytok az úrban? 2. Ha másoknak nem vagyok küldött, de nektek ugyan [az] vagyok, az én küldöttségem pecsétje ti vagytok úrban. 3. Ez a védekezésem azokkal szemben, akik engem újra és újra vizsgálnak. 4. Tán nincs arra felhatalmazásunk, hogy együnk és igyunk? 5. Tán nincs arra felhatalmazásunk, hogy az asszony nőtestvért körbevigyük(magunkkal), mint a többi küldöttek is és az úr testvérei és Kéfász? 6. Vagy egyedül nekem és Barnabasznak nincs felhatalmazása, hogy ne dolgozzunk? 7. Ki teljesít valamikor is katonai szolgálatot a saját zsoldján? Ki ültet szőlőt és a gyümölcsét nem eszi? [vagy] Ki legeltet nyájat és a nyáj tejéből nem eszik? 8. Csak [tán] nem ember szerint mondom ezeket, vagy nemde a törvény is ezeket mondja? 9. Mózes törvényében ugyanis megiratott: „Ne kössd be a cséplő öröknek [száját]!” Csak nem az ökrökre van gondja az Istennek, 10. vagy egészében miattunk mondja? Mert miattunk lett megírva, hogyan kell reménység alapján a szántónak szántani, és a cséplőnek a részesedés reménysége alapján [csépelni]. 11. Ha mi nektek a szellemieket vetettük, nagy dolog, ha mi a ti testi [dolgaitokat] fogjuk aratni? 12. Ha mások a ti testi lehetőségeitekből részesülnek, nem inkább mi? De mi nem használtuk ki ezt a hatalmat, hanem mindenekről lemondtunk, hogy nehogy valami akadályt helyezzünk a Felkent győzelmi híre elé. 13. Nem tudjátok, hogy a szent dolgokban munkálkodók a templomból esznek, az oltárral foglalatoskodók az oltárral részesednek? 14. Az úr is így rendelte el a győzelmi hírt kihirdetőknek a győzelmi hírből élni. 15. Én pedig nem használtam fel semmit ezek közül. De nem azért írtam ezeket, hogy velem is így legyen, jobb nekem ugyanis inkább meghalni, mintsem a dicsekvésemet bárki üressé tegye. 16. Mert ha a győzelmi hírt kihirdetem, nincs nekem dicsekvésem, hiszen kényszer nehezedik rám. Jaj ugyanis nekem, ha a győzelmi hírt nem hirdetem ki. 17. Ha ugyanis önként teszem ezt, bérem van. De ha kénytelenül, ügyintézéssel lettem megbízva. 18. Mi tehát a fizetségem? Hogy kihirdetve a győzelmi hírt ingyenessé fogom tenni a győzelmi hírt, hogy nem használom fel a győzelmi hírben való hatalmamat. 19. Mint mindenektől szabad ember rabszolgává tettem magamat mindeneknek, hogy a többséget megnyerjem. 20. És a júdeaiaknak mint júdeai voltam, hogy júdeaiakat nyerjek meg. A törvény alatt [levőknek] mint törvény alatt [levő], magam nem lévén törvény alatt, hogy a törvény alattiakat megnyerjem. 21. A törvény nélkülieknek mint törvény nélküli, nem lévén Isten törvénye nélkül, hanem a Felkent törvényesség[ében], hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. 22. Az erőtleneknek erőtlen lettem, hogy az erőtleneket megnyerjem. A mindeneknek mindenek lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. 23. Mindeneket ugyanis a győzelmi hír miatt teszek, hogy annak részestársává váljak. 24. Nem tudjátok, hogy a versenypályán futók ugyan mindnyájan futnak, de egy veszi át a díjat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek! 25. De minden versenyző minden tekintetben önmegtartóztatást gyakorol, azok tehát hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig hogy romolhatatlant. 26. Én most tehát úgy futok, mint nem bizonytalanra, úgy mérek ökölcsapásokat, mint nem levegőt ütlegelő. 27. Hanem arcul ütöm az én hústestem és rabszolgaságba hajtom, nehogy amint másoknak kihirdetek, magam alkalmatlanná váljak.

10. Fejezet

1. Nem akarom ugyanis, hogy ti ne tudjátok, testvérek, hogy az atyáink mindannyian a felhő alatt voltak és mindnyájan a tengeren keresztül mentek át, 2. és mindannyian a Mózesre merítkeztek be a felhőben és a tengerben, 3. és mindannyian [ugyanazt a] szellemi ételt ették, 4. és mindannyian ugyanazt a szellemi italt itták; ittak ugyanis az őket követő szellemi kősziklából; a kőszikla pedig a Felkent volt. 5. De a többségükben nem lelte kedvét az Isten, elhullottak ugyanis a pusztában. 6. Ezek pedig mintapéldákká (tüposz: ütésnyom, véset) váltak, hogy mi ne legyünk rossz [dolgokra] vágyakozók, mint azok is megkívánták. 7. Se pedig bálványimádók [ne] legyetek, amint közülük némelyek. Úgy, amint megíratott: „Leült a nép enni és inni, és fölálltak játszadozni (nevetgél, gúnyolódik, tréfál, enyeleg).” 8. Se ne paráználkodjunk, amint némelyek közülük paráználkodtak, és elestek egy nap huszonháromezren. 9. Se ne tegyük próbára -t, amint némelyek közülük próbára tették, és a kígyók által elvesztették magukat. 10. Se ne zúgolódjatok, amint közülük zúgolódtak, és elvesztek a pusztító által. 11. Ezek pedig mintapéldául történtek [abban az időben] azokkal, de megírattak az intésünkre, akik számára a korok beteljesedései elérkeztek. 12. Úgyhogy aki úgy véli magáról, hogy áll, nehogy elessen. 13. [Igazi] kísértés (próba) titeket nem ragadott meg, csak emberi. De hűséges az Isten, aki nem fog engedni titeket képességetek felett megkísértetni, hanem a kísértéssel együtt fog cselekedni és a képességeteknek megfelelő kiutat [megadni], hogy türelmesen elviseljétek. 14. Azért, szeretteim, meneküljetek a bálványimádattól! 15. Mint értelmeseknek mondom. Ítéljétek meg ti, amit mondok! 16. Az áldás pohara, amit megáldunk, nemde a Felkent vérével való közösség? A kenyér, amit megtörünk, nemde a Felkent testével való közösség? 17. Mert a sokak egy kenyér, egy test vagyunk, ugyanis mindnyájan az egy kenyérből részesülünk. 18. Nézzétek az Izraelt test szerint. Nemde az áldozatokból evők az oltár részesei? 19. Mit mondok tehát? Hogy a bálványáldozat valami, vagy hogy a bálvány valami? 20. Ellenkezőleg, hogy amit [a nemzetek] áldoznak, a démonoknak és nem Istennek áldozzák, de nem akarom, hogy ti részesei legyetek a démonoknak. 21. Nem tudjátok az úr poharát és [egyúttal] a démonok poharát inni. Nem tudtok az úr asztaláról és [egyúttal] a démonok asztaláról részesedni. 22. Vagy féltékenységre ingereljük (felbosszant, provokál) az urat? Csak nem erősebbek vagyunk nála? 23. „Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.” 24. „Senki se a magáét keresse, hanem a másét.” 25. Mindent, amit a húspiacon eladnak, egyetek meg, semmit se vizsgálva a lelkiismeret miatt, 26. „-é ugyanis a föld és az ő teljessége.” 27. Ha valaki meghív titeket a hitetlenek közül és el akartok menni, minden elétek tett [ételt] egyetek meg, semmit se vizsgálva a lelkiismeret miatt. 28. De ha valaki nektek [ezt] mondja: „Ez bálványnak áldozott”, ne egyétek meg, amiatt, aki szóvá tette, és a lelkiismeret [miatt]. 29. De nem a saját lelkiismeretet mondom, hanem a másét. Mert miért ítéltessen el a szabadságom a más lelkiismerete által? 30. Ha én hálával részesedek, miért szenvedjek gyalázatot, amiért én hálát adok? 31. Tehát akár esztek, akár isztok, akár tesztek valamit, mindeneket az Isten dicsőségére tegyetek! 32. Megütközés nem okozók legyetek a júdeaiaknak is, a helléneknek is, és az Isten gyülekezetének (eklessia), 33. amint én is minden tekintetben mindeneknek tetszésére vagyok, nem a magam hasznát keresve, hanem a sokakét, hogy megmeneküljenek.

11. Fejezet

1. Utánzóim legyetek, amint én is [a] Felkenté. 2. Dicsérlek pedig titeket, hogy mindenemre megemlékeztek és amint a hagyományokat (rendeléseket) átadtam nektek, megtartjátok. 3. Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfinak feje a Felkent, az asszony feje pedig a férfi, a Felkent feje pedig az Isten. 4. Minden imádkozó és prófétáló férfi, akinek le(fedett) feje van, megcsúfolja a fejét. 5. Minden fedettlen fejjel imádkozó és prófétáló asszony pedig megszégyeníti a fejét, mert egy és ugyanaz a megborotválttal. 6. Mert ha nem fedi be a fejét egy asszony, nyiratkozzon is meg! Ha pedig szégyen asszonynak megnyíratni magát vagy leborotváltatni, fedje be [a fejét]! 7. Egy férfi ugyanis nem tartozik letakarni a fejét, lévén az Isten képe és dicsősége. De az asszony a férfi dicsősége. 8. Ugyanis nem a férfi van asszonytól, hanem asszony férfitól. 9. És mert nem férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért. 10. Ezért köteles az asszony hatalom [jelé]t hordani (birtokolni) a fején az angyalok miatt. 11. Azonfelül sem asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül [nincs] az úrban. 12. Mert amint az asszony a férfitól, úgy a férfi is az asszony által. Mindenek pedig Istentől. 13. Magatokban ítéljétek meg! Illő egy asszonynak fedetlenül az Istenhez imádkozni? 14. Nemde maga a természet tanít titeket, hogy egy férfi, ha növeszti haját, gyalázat neki, 15. de egy asszony, ha növeszti haját, dicsőség neki? Mert a hajfürt fátyol helyett adatott neki. 16. Ha pedig valaki úgy véli magáról, hogy viszályt kedvelő, nekünk ilyen szokásunk nincs, sem az Isten gyülekezetének (eklessia: népgyűlés).

17. Ezt tudatva veletek pedig nem dicsérlek, hogy nem a jobbra, hanem a rosszabbra jöttök össze. 18. Először ugyanis, amikor ti egybegyűltök a gyülekezetben, hallom, hogy szakadások vannak köztetek, amiből részben valamit el is hiszek. 19. Szükséges ugyanis, hogy pártok (herezisz: irányzat, szekta) legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká váljanak köztetek. 20. Amikor tehát ti egybegyűltök ugyanott, nincs úrhoz méltó étkezés (lakoma) fogyasztása, 21. mindegyik ugyanis az evésben a saját étkezését (lakomáját) részesíti előnyben, és valaki éhezik, valaki pedig részegeskedik. 22. Mert tán nincsenek házaitok az evésre és ivásra? Vagy az Isten gyülekezetét nézitek le és megszégyenítitek azokat, akiknek nincsen [étele]? Mit mondjak nektek? Ebben nem dicsérlek.

23. Én ugyanis átvettem az úrtól, amit nektek is átadtam, hogy az úr Jahósua az éjszakán, amelyen átadatott, vette a kenyeret 24. és hálát adva megtörte és mondta: „Ez az én hústestem, az értetek [adatott]. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” 25. Ugyanígy [fogta] a poharat is az étkezés után, mondva: „Ez a pohár az új szövetség a vérem által (véremben). Ezt tegyétek, ahányszor ha isszátok az én emlékezetemre!” 26. Mert ahányszor ha eszitek ezt a kenyeret és isszátok a poharat, az úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. 27. Így tehát, ha valaki méltatlanul enné a kenyeret vagy inná az úr poharát, az úr testének (forma) és vérének felelő (v.:alávetett, vádolható személy, hatálya alá kerülő) lesz. 28. Tegye próbára (vizsgálja) tehát az ember önmagát, és úgy egyen a kenyérből és igyon a pohárból! 29. Mert aki eszik és iszik, önmagának ítéletet eszik és iszik, nem különböztetve (ítélve) meg a testet (forma). 30. Ezért sokan köztetek erőtlenek és betegek és sokan alszanak. 31. Ha pedig önmagunkat megkülönböztetnénk (ítélnénk), nem ítéltetnénk el. 32. Megítéltetve pedig az úr által neveltetünk, hogy a kozmosszal együtt nehogy elítéltessünk.

33. Úgyhogy, testvéreim, összegyűlve az evésre egymást befogadjátok. 34. Ha valaki megéhezik, otthon egyen, hogy ne ítéletre gyűljetek össze! A többi dologról pedig, amikor megyek, rendelkezni fogok.

12. Fejezet

1. A szellemiek felől pedig, testvérek, nem akarom, hogy ne legyen nektek tudomásotok. 2. Tudjátok, hogy amikor nemzetek(ből valók) voltatok, a bálványokhoz, a némákhoz mintha vezettetve vezettek volna (titeket). 3. Ezért tudtul adom nektek, hogy senki, aki Isten szelleme által szól, nem mondja: „átkozott Jahósua”, és senki se képes mondani „úr Jahósua”, hanem csak szent szellem által. 4. Az elfogadottsági ajándékoknak (khariszma) pedig részei (felosztásai) vannak, de ugyanaz a szellem. 5. És a felszolgálás [feladatainak] (asztal körüli szolgálatok) pedig részei vannak, és ugyanaz az úr. 6. És az (erő)megnyilvánulásoknak részei vannak, és ugyanaz az Isten, aki végrehajtja a mindeneket a mindenekben. 7. De minden egyesnek a szellem kijelentése a haszonra adatik. 8. Valakinek ugyanis a szellem által bölcsesség szava adatik, másnak pedig ismeret szava ugyanazon szellem szerint, 9. másnak hitelesség (hűség, hit) ugyanazon szellem által, másnak pedig gyógyítások elfogadottsági ajándéka az egy szellemben, 10. másnak pedig hatalmak megnyilvánulásai, másnak [pedig] prófétálás, másnak [pedig] szellemek elválasztása (ítélet), másnak nyelvek fajtái, másnak nyelvek értelmezése. 11. De mindezeket az egy és ugyanazon szellem végzi, mindegyiknek sajátot osztva, amint határoz. 12. Éppen úgy, ahogy a test egy, és sok tagja van, de a test minden tagjai sokan vannak, [mégis] egy test van, így a Felkent is. 13. Ugyanis egy szellembe mi mindnyájan egy testté (forma) lettünk bemerítve (bemártva), akár júdeaiak akár hellének, akár rabszolgák akár szabad emberek, és mindnyájan egy szellemmel lettünk megitatva. 14. Mert a hústestnek sem egy tagja van, hanem sok. 15. Ha a láb mondja: „Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a testből (forma) való”, emiatt nem a testből [való]? 16. És ha a fül mondja: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a testből való”, emiatt nem a testből [való]? 17. Ha az egész test (forma) szem, hol a hallás? Ha az egész hallás, hol a szaglás? 18. Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat, egyesével mindet közülük a testben, amint akarta. 19. Ha pedig mindegyik egy tag [volna], hol a test? 20. Most pedig sok tag [van], de egy test. 21. [És] nem képes a szem mondani a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy ismét, a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem”. 22. Hanem a sokkal inkább erőtlenebbnek látszó tagok szükségesebbek, 23. és amelyeket a test megvetettjeinek vélünk, azokat bőségesebb megbecsüléssel vesszük körül, és az illetlenebb [tagjainknak] nagyobb illedelmességük van, 24. a tisztességesebb [tagjainknak] pedig [erre] nincs szüksége. De az Isten [így] szerkesztette egybe a testet, a szűkölködőnek nagyobb tisztességet adva, 25. hogy ne legyen szakadás a testben, hanem egymásért a tagok ugyanúgy gondoskodjanak. 26. És akár szenved (átél, tűr) egy tag, együtt szenvednek vele a tagok. Akár dicsértetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind. 27. Ti pedig [a] Felkent teste (forma) vagytok és tagok rész szerint. 28. És [így] helyezett el valakiket az Isten a gyülekezetben először küldöttekként, másodszor prófétákként, harmadszor tanítókként, azután hatalmakat (erőket, csodákat), azután gyógyítás (gyógyulás) elfogadottsági ajándékait, pártfogásokat (v: megértés, felfogás), irányításokat (révkalauzolás), nyelvek fajtáit. 29. Csak nem mind küldöttek? Csak nem mind próféták? Csak nem mind tanítók? Csak nem mind hatalmak? 30. Csak nem mindnek van gyógyítások elfogadottsági ajándéka? Csak nem mind nyelveken szólnak? Csak nem mind értelmeznek (lefordítanak)? 31. Lelkesedjetek pedig a nagyobb elfogadottsági ajándékok [iránt]. És mutatok még nektek egy tökéletesség szerinti (mindent felülmúló, rendkívüli) utat.

13. Fejezet

1. Ha az embereknek a nyelvein szólok és a hírnökökén (angyalok), de nincs szeretetem, zengő érc lettem vagy élesen csengő cintányér. 2. És ha prófétálásom van és ismerem a titkokat mind és minden ismeretet, és ha egész a hitem úgy, hogy hegyeket helyezek át, de nincs szeretetem, semmi vagyok. 3. És ha kis falatonként felétetem mind a vagyonomat, és ha átatom a testemet, hogy dicsekedjek, de nincs szeretetem, semmi hasznát nem veszem. 4. A szeretet hosszútűrő (kitartó), jóindulatú, a szeretet nem féltékenykedik (irigy), nem kérkedik, nem fuvalkodik föl, 5. nem cselekszik illetlenül, nem keresi a magáét, nem gyalázkodik (haragszik), nem rója fel a rosszakat, 6. nem örül a hamisságnak, de együtt örül a valósággal (őszinteséggel, hitelességgel). 7. Mindent elrejt (elhárít, tűr), mindent hisz, mindent remél, mindent elvisel. 8. A szeretet sohasem hullik alá (ledől, lebukik). De akár prófétálások, érvényüket vesztik. Akár nyelvek, véget fognak érni. Akár ismeret, meg lesz szüntetve. 9. Ugyanis rész szerint ismerünk és rész szerint prófétálunk. 10. De amikor eljön a teljes, a rész szerinti érvényét veszti. 11. Amikor kiskorú (kisgyermek) voltam, mint kiskorú szóltam, mint kiskorú gondolkodtam, mint kiskorú vélekedtem. Amikor férfi lettem, megszűntem a gyermeki dolgoktól. 12. Mert most tükör által rejtvényekben látunk, akkor pedig színről színre. Most rész szerint ismerek, akkor pedig [úgy] fogok ismerni, ahogy [én] is megismertettem. 13. Most pedig hűség (hit), remény, szeretet marad. Ez a három, de ezek közül a szeretet nagyobb.

14. Fejezet

1. Gyakoroljátok a szeretetet, lelkesedjetek pedig a szellemiek [iránt], de inkább, hogy prófétáljatok. 2. A nyelven szóló ugyanis nem embereknek szól, hanem Istennek, ugyanis senki se hallja (itt: érti), ugyanis szellem szerint szól titkokat. 3. De a prófétáló embereknek szól építésre, buzdításra és meggyőzésre (bátorításra). 4. A nyelven szóló önmagát építi. A prófétáló a gyülekezetet építi. 5. Óhajtom pedig, hogy mindnyájan szóljatok nyelveken, de inkább, hogy prófétáljatok. Nagyobb ugyanis a prófétáló, mint a nyelveken szóló, kivéve, hacsak nem értelmezi, hogy a gyülekezet épülést kapjon. 6. Most hát, testvérek, ha hozzátok megyek nyelveken szólva, mit használok nektek, ha nem szólok nektek vagy leleplezésben vagy ismeretben vagy prófétálásban vagy tanításban? 7. Hasonlóan az élettelen hangot adók, akár aulosz (kettős furulya) akár kithara (húros hangszer), ha nem adnak a hangoknak különbözőséget, hogyan fog felismertetni az, amit aulosszal vagy kitharával játszott? 8. Mert ha a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog készülődni a harcra? 9. Így ti is, a nyelv által, ha nem érthető beszédet adtok, hogyan fog felismertetni a kimondott dolog? [Így] ugyanis a levegőbe beszélők lesztek. 10. A hangoknak oly sok fajtája fordul elő a kozmoszban, és semmi se értelmetlen. 11. Ha tehát nem ismerem a hang értelmét (szó szerint: hatalmát), a szólónak barbár (idegen) leszek, és a szóló felém barbár. 12. Úgy ti is, mivel a szellemiek iránt lelkesedtek, a közösség építése iránt lelkesedjetek, hogy gyarapodjatok. 13. Azért a nyelven szóló imádkozzon, hogy értelmezze. 14. Mert ha nyelvvel imádkozom, a szellemem imádkozik, de az értelmem gyümölcstelen. 15. Hogy van tehát? Imádkozni fogok a szellemmel, de imádkozni fogok az értelemmel is. Hangszeren muzsikálok a szellemmel, de hangszerrel muzsikálok az értelemmel is. 16. Mivel ha szellemmel áldasz, a mondott dologban avatatlan hogyan fogja mondani az „Amén”-t a te áldásodra? Mivelhogy amit mondasz, nem ismeri. 17. Te ugyan szépen áldasz, hanem a másik nem épül. 18. Hálát adok az Istennek, hogy mindannyiótoknál inkább szólok nyelveken. 19. Hanem a gyülekezetben akarok öt szót inkább az értelmem szerint szólni, hogy másokat is tanítsak, mint számtalan szót nyelvvel. 20. Testvérek, ne legyetek gyermekek értelem tekintetében, hanem a rossz dolgok tekintetében legyetek gyermekek, de az értelem tekintetében teljesek legyetek. 21. A törvényben megíratott, hogy: „Idegen (más) nyelvekkel és mások ajkaival fogok szólni e néphez, és így sem fognak hallgatni rám, mondja ” 22. Úgyhogy a nyelvek jelként vannak nem a hűségeseknek, hanem a hűtleneknek, a prófétálás pedig nem a hűtleneknek, hanem a hűségeseknek. 23. Ha tehát összegyűlik az egész gyülekezet egyazon helyre és mindannyian nyelveken szólnak, bemenve pedig avatatlanok vagy hitetlenek, nem azt fogják mondani, hogy őrjöngtök? 24. Ha pedig mindnyájan prófétálnak, bemegy pedig valaki hitetlen vagy avatatlan, mindenki által megdorgáltatik (felfedetik), mindenki által átvizsgáltatik (kikérdeztetik), 25. a szívének rejtett dolgai nyilvánvalókká lesznek, és így arcra borulva hódolatot ad az Istennek, hirdetve, hogy „Valóban köztetek van az Isten.” 26. Hogy van hát, testvérek? Amikor összejöttök, mindegyiknek van hangszeres éneke, tanítása, leleplezése, nyelvei, értelmezése. Mindenek az építésre váljanak! 27. Ha pedig valaki nyelvvel szól, együtt kettő vagy legfeljebb három, és sorban, és egy értelmezze! 28. De ha nem lenne értelmező, hallgasson a gyülekezetben, de szóljon önmagának és Istennek! 29. Próféták pedig kettő vagy három szóljanak, és a többiek ítéljék meg. 30. Ha pedig más ülőnek van leleplezése, az első hallgasson! 31. Mert egyesével tudtok mindnyájan prófétálni, hogy mindnyájan tanuljanak és mindnyájan bátorítást vegyenek, 32. (és a próféták szellemei engednek [a] prófétáknak, 33. mert nem a zűrzavaré az Isten, hanem a békéé) amint [van]a szentek minden gyülekezetében. 34. Az asszonyok hallgassanak a gyülekezetben, ugyanis nem megengedett nekik szólni. Hanem engedelmeskedjenek (alávetettek legyenek), amint a törvény is mondja. 35. Ha pedig valamit tanulni akarnak, a házban saját férjeiket (férfiakat) kérdezzék meg, szégyenletes (botrányos, rút) ugyanis asszonyoknak szólni gyülekezetben.

36. Vagy [tán] tőletek ment ki az Isten beszéde, vagy egyedül hozzátok jutott el? 37. Ha valaki prófétának vagy szelleminek véli magát, ismerje fel, amiket írok nektek, hogy [az] úré a parancs. 38. De ha valaki nem ismeri (el), nem ismertetik el. 39. Úgyhogy, testvéreim, lelkesedjetek a prófétálás iránt, és a nyelveken szólást ne akadályozzátok. 40. Mindenek pedig tiszteletreméltóan és rend szerint történjenek!

15. Fejezet

1. Rámutatok pedig, testvérek, a győzelmi hírre, amit jóhírként hoztam nektek, amit el is fogadtatok, amiben meg is álltatok, 2. amely által meg lesztek mentve, amely beszéd alapján hirdettem nektek, ha megtartjátok, kivéve hacsak nem hiába hittetek. 3. Az első dolgok közt adtam át ugyanis nektek, amit [én] is átvettem, hogy [a] Felkent meghalt a mi bűneinkért az írások szerint, 4. és hogy eltemettetett, és hogy föltámadt a harmadik napon az írások szerint, 5. és hogy megjelent Kéfásznak, majd a tizenkettőnek, 6. azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a többség még megmaradt mindez ideig, de néhányan elaludtak (meghaltak). 7. Azután megjelent Jákóbnak, majd a küldötteknek (apostoloknak) mind. 8. Végül pedig mind közül mintegy koraszülöttnek (torzszülöttnek) nekem is megjelent. 9. Én vagyok ugyanis a legkisebb a küldöttek közül, aki nem vagyok méltó küldöttnek neveztetni, mivel üldöztem az Isten gyülekezetét. 10. De Isten befogadásából (kegyelméből) meglevő vagyok, és az ő befogadása rajtam nem lett hiábavaló, mert sokkal többet fáradoztam náluk, de nem én, hanem az Isten befogadása (kegyelme) velem. 11. Akár tehát én akár azok, így hirdetjük, és így hittetek. 12. Ha pedig [a] Felkent[ről] hirdettetik, hogy a halottak közül föltámadt, hogyan mondják közületek néhányan, hogy nincs halottak föltámadása? 13. Ha pedig nincs halottak föltámadása, [a] Felkent sem támadt föl. 14. Ha pedig [a] Felkent nem támadt föl, következtetésképpen üres a mi kihirdetésünk, üres a mi hűségünk (hitünk) is, 15. de az Isten hamis tanúinak is találtatunk, mert tanúsítottuk az Istennel szemben, hogy föltámasztotta a Felkentet, akit nem támasztott föl, ha tehát a halottak nem támadnak föl. 16. Ha ugyanis [a] halottak nem támadnak föl, [a] Felkent sem támadt föl, 17. ha pedig [a] Felkent nem támadt föl, hiábavaló a hűségetek (hitetek), még vétkeitekben vagytok. 18. Következésképpen azok, akik elaludtak [a] Felkentben, elpusztultak. 19. Ha egyedül ez életben vagyunk Felkentben reménykedők, nyomorultabbak vagyunk minden embernél. 20. Most azonban [a] Felkent már feltámadt a halottak közül, zsengéje azoknak, akik elaludtak. 21. Mivel tehát ember által [van] halál, ember által [van] halottak feltámadása. 22. Úgy, amint az Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Felkentben is mindnyájan meg fognak eleveníttetni. 23. Mindegyik külön-külön a saját (sor)rendje szerint. Zsenge [a] Felkent, azután a Felkentéi a megérkezésekor. 24. Majd a beteljesedés (vég), amikor átadja a királyságot az Istennek és Atyának, amikor megszüntet minden fejedelemséget és minden hatalmat és minden erőt (sereget), 25. addig szükséges ugyanis neki királyként uralkodnia, amíg minden ellenségét lábai alá helyezi. 26. [Mint] legutolsó ellenség eltöröltetik a halál, 27. mindeneket ugyanis a lábai alá vetett. Amikor pedig [ezt] mondja: „mindenek engedelmeskednek”, nyilvánvaló, hogy a neki alávetőn kívül a mindenek. 28. Amikor pedig engedelmeskednek neki a mindenek, akkor ő, a Fiú [is] engedelmeskedni fog annak, aki neki mindeneket alávetett, hogy az Isten minden legyen mindenekben. 29. Mert mit fognak tenni a halálért bemerítkezők? Ha egyáltalán halottak nem támadnak föl, miért is merítkeznek be azért? 30. Mi is miért tesszük ki magunkat veszélynek minden órában? 31. Naponként meghalok, oly igaz ez, mint a veletek való dicsekvésem, testvérek, ami van a Felkent Jahósuában, a mi urunkban. 32. Ha ember szerint küzdöttem vadakkal Efezoszban, mi haszon[az] nekem? Ha halottak nem támadnak föl, együnk és igyunk, holnap ugyanis meghalunk! 33. Ne tévelyegjetek! Rossz érintkezések (előadások, társaságok, beszélgetések) megrontják [a] megszokott jó dolgokat (jó szokásokat). 34. Józanodjatok ki igazán, és ne vétkezzetek, Isten nem ismerése van ugyanis egyeseknél. Megszégyenítésetekre szólok. 35. Hanem mondani fogja valaki: Hogyan támasztatnak föl a halottak, mert milyen testtel (forma) jönnek elő? 36. Ostoba, amit te vetsz, nem kel életre, ha nem hal el. 37. És amit vetsz, nem azt a testet veted el, amivé válik, hanem meztelen magot, ha úgy adódik búzáé vagy valamié a többi közül. 38. Az Isten pedig testet (formát) ad neki, amint akarta, és a magok közül mindegyiknek a saját testét (formáját). 39. Nem minden hústest ugyanaz a hústest, hanem egyrészt más az embereké, másrészt más [a] háziállatok hústeste, továbbá más a szárnyasok hústeste, más a halaké. 40. És [van] az égiek teste (formája) és a földiek teste (forma). De más az égiek dicsősége, más pedig a földieké. 41. Más a nap dicsősége és más a hold dicsősége, és más a csillagok dicsősége, mert csillag eltér a csillagtól dicsőségben. 42. Így [van] a halottak föltámadása is. Elvettetik romlottságban, föltámasztatik romolhatatlanságban. 43. Elvettetik gyalázatban, föltámasztatik dicsőségben. Elvettetik erőtlenségben, föltámasztatik erőben. 44. Elvettetik lelki test (forma), föltámasztatik szellemit test (forma). Ha van lelki test, van szellemi is. 45. Így is van megírva: Lett az első ember, Ádám, elő lélekké. A legvégső Ádám megelevenített szellemmé. 46. De nem első a szellemi, hanem a lelki, azután a szellemi. 47. Az első ember föld porából való, a második ember égből való. 48. Amilyen a por (földi) olyanok a porból valók, és amilyen az égi, olyanok az égiek is. 49. És amint viseltük a porból való (földi) képét, hordjuk az égi képét is. 50. Azt mondom pedig, testvérek, hogy hús és vér Isten királyi uralmát nem képes örökölni, sem a romlandóság a romolhatatlanságot örökölni. 51. Íme, titkot mondok nektek. Mindnyájan nem fogunk elszenderülni, de mindnyájan el leszünk változtatva (ruhát cserél), 52. egy atomnyi időben, egy szempillantásban, a legvégső trombitaszóban. Trombita fog szólni ugyanis, és a halottak föl lesznek támasztva romolhatatlanokként, és mi el leszünk változtatva (ruhát cserélünk). 53. Szükséges ugyanis, hogy ez a romlandó felöltse magára a romolhatatlanságot, és ez a halandó felöltse magára a halhatatlanságot. 54. Amikor pedig ez a halandó fölölti magára a halhatatlanságot, akkor megvalósul a megíratott beszéd: „Elnyeletett a halál győzelemre. 55 Hol a te győzelmed, ó halál? Hol a te fullánkod, ó halál (máshol: hádész, seol)? 56. A halál fullánkja a vétek, a vétek hatalma pedig a törvény. 57. Az Istennek pedig hála, aki a győzelmet nekünk adta a mi urunk, a Felkent Jahósua által. 58. Úgyhogy, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, bővelkedők a mi urunk tetteiben (műveiben) mindenkor, tudva, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az úrban.

16. Fejezet

1. A szenteknek való gyűjtés felől pedig, amint a galátiai gyülekezetnek rendelkeztem, úgy cselekedjetek ti is! 2. A Sabbatot [követő] első nap ki-ki közületek tegye félre magánál, amit gyűjtött, hogyha jónak látja, hogy ne akkor legyenek gyűjtések amikor megyek. 3. Amikor pedig megjövök, akiket ajánlanátok levelek által, azokat fogom elküldeni, hogy elvigyék a szívességeteket (kharisz) Jeruzsálembe. 4. Ha pedig méltó lesz, hogy én is elmenjek, velem fognak jönni. 5. Hozzátok pedig akkor fogok menni, amikor Makedónián átmegyek, ugyanis átmegyek Makedónián, 6. de ha úgy adódik, nálatok fogok maradni vagy áttelelek, hogy ti adjatok nekem kíséretet, ahová csak megyek. 7. Nem akarlak most csak átmenetel közben látni, mert remélem, hogy valami időt nálatok maradhatok, ha az úr engedi. 8. Itt Efezoszban maradok pedig a pentakoszté [ünnepéig]. 9. Ugyanis nagy és hatékony kapu nyílt meg nekem, és a szembeszegülő sok. 10. Ha pedig elmegy Timotheosz, ügyeljetek, hogy félelem nélkül legyen köztetek, mert az úr munkáját végzi, amint én. 11. Tehát nehogy valaki őt lenézze! Hanem kísérjétek őt békével, hogy hozzám jöjjön, mert várom őt a testvérekkel együtt. 12. Ami pedig Apolló testvért illeti, sokat kértem őt, hogy menjen hozzátok a testvérekkel. De semmiképpen nem akarta, hogy most menjen, de el fog menni, amikor alkalmas időt talál.

13. Virrasszatok, álljatok meg a hűségben, férfiasan viselkedjetek, legyetek erősek! 14. Mindenetek szeretetben történjen! 15. Kérlek pedig titeket, testvérek. Ismerjétek (meg/el) Sztafanosz házát, mert ő Akhája zsengéje és a szenteknek való felszolgálásra rendelték magukat. 16. Hogy ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek és minden velük munkálkodónak és fáradozónak. 17. Örülök ugyanis Sztefanosz, Fortunátusz és Akhaikusz megérkezésének (jelenlétének), mert hiányotokat ezek betöltötték, 18. megpihentették ugyanis szellemem és a tiéteket. Helyeseljétek tehát az ilyeneket! 19. Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei. Sokszor köszönt benneteket az úrban Akvilla és Priszka, a házukban levő gyülekezettel együtt. 20. Üdvözölnek titeket a testvérek mindnyájan. Üdvözöljétek egymást szent csókkal! 21. Én, Pál, sajátkezűleg írom a köszöntést. 22. Ha valaki nem kedveli az urat, legyen kitagadva (átkozott)! Maranatha (Arám: Urunk eljön)! 23. Az úr Jahósua elfogadása veletek! 24. Szeretetem mindnyájatokkal a Felkent Jahósuában!