1. fejezet: Filozófiai bevezetés

1 A téma, amelyet tárgyalni készülök, a legfilozofikusabb, vagyis az, hogy vajon abszolút uralkodója-e a az érzelmeknek az istenfélő megfontolás. Úgy helyes, ha azt tanácsolom, hogy készségesen ügyeljetek a filozófiára. 2 Mert a téma elengedhetetlen mindenki számára, aki ismereteket keres, és emellett magában foglalja a legmagasabb erény dicséretét is – úgy értem, a racionális ítéletet. 3 Ha tehát nyilvánvaló, hogy a megfontolás uralkodik azokon az érzelmeken, amelyek akadályozói a józanságnak, nevezetesen a falánkságon és a kívánságon, 4 az is egyértelmű, hogy uralkodni látszik azokon az érzelmeken is, amelyek akadályozói az igazságosságnak, értem ez alatt a rosszindulatot, – mely érzelmet gátolja a férfiasság -, mind a dühöt, félelmet és fájdalmat. 5 Lehet, hogy egyesek azt kérdezik: „Ha a megfontolás uralja az érzelmeket, miért nem uralkodik a feledékenység és a tudatlanság felett is?” Vitakísérletük nevetséges! 6 Mert a megfontolás nem a saját érzelmeit uralja, hanem azokat, amelyek szemben állnak az igazságossággal, a férfiassággal és a józansággal; és nem az eltörlésük céljából, hanem azért, hogy az ember ne adja át magát nekik.

7 Számos és különféle példa alapján bizonyíthatnám nektek, hogy a megfontolás abszolút uralkodó az érzelmek felett, 8 de a legjobban az erény kedvéért meghaltak, Eleázár, a hét testvér és anyjuk nemes bátorságából tudom ezt bizonyítani. 9 Mindezek ugyanis a halálig tartó szenvedések megvetésével bizonyították, hogy a meggondolás irányítja az érzelmeket. 10 Ezen az évfordulón illik dicsérnem erényeikért azokat, akik édesanyjukkal együtt a nemesség és a jóság kedvéért haltak meg, de áldottnak is nevezném őket a tisztelet miatt. 11 Minden ember, még a kínzóik is, csodálkoztak bátorságukon és kitartásukon, és ők lettek okai a zsarnokság bukásának nemzetük felett. Kitartásukkal legyőzték a zsarnokot, és így megtisztult bennük szülőföldjük. 12 Rövidesen alkalmam lesz erről beszélni; de szokásom szerint kezdem fő elvem megfogalmazásával, majd az ő történetükre térek át, dicsőséget adva a mindig bölcs Istennek.

13 Vizsgálatunk ennek megfelelően az, hogy a megfontolás abszolút uralkodó-e az érzelmek felett. 14 Döntenünk kell arról, hogy mi a megfontolás és mi az érzelem, az érzelem hányféle formája létezik, és hogy a megfontolás uralkodik-e mindezeken. 15 A megfontolás most hát az elme, amely alapos logikával a bölcsesség életét részesíti előnyben. 16 Ezután a bölcsesség az isteni és emberi dolgok ismerete és ezek okai. 17 Ez pedig a törvényben való oktatás, amely által isteni dolgokat tisztelettel és emberi dolgokat tanulunk előnyünkre. 18 A bölcsesség fajtái pedig: racionális ítélet, igazságosság, bátorság és önuralom (mértékletesség). 19 Mindezek felett a racionális megítélés a legfelsőbb, mivel általa a meggondolás irányítja az érzelmeket. 20 Az érzelmek két legátfogóbb típusa a gyönyör és a fájdalom; és ezek mindegyike természeténél fogva egyaránt foglalkozik testtel és lélekkel. 21 A gyönyör és a fájdalom érzelmeinek számos következménye van. 22 Így a vágy megelőzi a gyönyört, és a gyönyör követi azt. 23 A félelem megelőzi a fájdalmat, és a szomorúság követi azt. 24 Az indulat, amint azt az ember meglátja, átgondolva ezt a tapasztalatot, olyan érzelem, amely gyönyört és fájdalmat ölel fel. 25 A gyönyörben még egy rosszindulatú tendencia is létezik, amely az összes érzelem közül a legösszetettebb. 26 A lélekben kérkedés, kapzsiság, dicsőség szeretete, viszály és igézet; 27 a testben válogatás nélküli evés, torkosság és magányos zabálás.

28 A gyönyör és a fájdalom úgy nő ki a testből és a lélekből, mint két növény, és úgy ezeknek a növényeknek is sok mellékhajtása van, 29 amelyek mindegyikét a mesterkertész, a meggondolás, egészen megtisztítja, levágja, körülfonja, és alaposan öntözi és így átültetve megszelídíti a szokások és az érzelmek dzsungelét. 30 A meggondolás ugyanis az erények vezetője, de az érzelmek felett uralkodik.

Fontoljátok meg először is, hogy a racionális ítélet az önkontroll visszatartó ereje révén uralkodik az érzelmek felett. 31 Az önkontroll tehát a vágyak fölötti uralom. 32 Egyes vágyak lelkiek, mások testiek, de a meggondolás nyilvánvalóan mindkettő felett uralkodik. 33 Egyébként hogyan lehet, hogy amikor a tiltott ételek vonzanak minket, tartózkodunk a tőlük kapott gyönyörtől? Nemde azért van, mert a meggondolás képes uralkodni az sóvárgások felett? Én így vélem. 34 Ezért amikor tenger gyümölcseire és szárnyasaira, négylábú állatokra és mindenféle ételre vágyunk, amelyet a törvény tilt nekünk, tartózkodunk a meggondolás uralma miatt. 35 Az étvágy érzelmeit ugyanis visszafogja, ellenőrzi a mérsékelt elme, és a test minden izgalmát megfékezi a megfontolás.

2. fejezet: A megfontolás és a törvény közötti kapcsolat
   

1 És miért csodálatos, hogy a lélek vágyai a szépség élvezetére tehetetlenné válnak? 2 Természetesen emiatt dicsérik a mérsékelt férfit, Józsefet, mert értelemmel irányította a gyönyör iránti vágyat. 3 Mert fiatal korban és a legmagasabb rangban volt, de eszével semmisítette meg a szenvedélyek őrületét. 4 Nemcsak bebizonyosodott, hogy a meggondolás uralkodik a nemi vágy őrjöngő késztetése felett, hanem minden vágy felett is. 5 Így szól a törvény: „Ne kívánd felebarátod feleségét vagy bármit, ami felebarátodé.” 6 Valójában, mivel a törvény azt mondta nekünk, hogy ne áhítozzunk, be tudom bizonyítani nektek, hogy a meggondolás képes irányítani a vágyakat. Csakúgy, mint az érzelmet, amelyek akadályozza az igazságosságot. 7 Különben hogyan lehet, hogy valaki, aki általában magányosan faló, habzsoló vagy akár részeges, megtanulhat egy jobb módot, hacsak nem nyilvánvaló, hogy a meggondolás ura az érzelmeknek? 8 Tehát, amint a törvénynek megfelelő polgárként viselkedik valaki, még ha kapzsi lenne is, kénytelen a természetes módszerekkel ellentétesen cselekedni, kamat nélkül kölcsönözni a rászorulóknak, és el kell törölnie az adósságot, amikor a hetedik év (Sabbath év) elérkezik. 9 Ha valaki takarékos lenne is, de a törvény a meggondolás által uralkodik rajta, hogy ne szedegessem az aratás után, se ne mezgérelje a szőlőt.

Minden más kérdésben felismerhetjük, hogy a meggondolás vezérli az érzelmeket. 10 Mert a törvény még a szülők iránti vonzalom felett is érvényesül, hogy az erényt ne hagyják el miattuk. 11 Magasabban álló a feleség iránti szeretetnél, ezért megdorgálja őt, ha törvényt szeg. 12 Elsőbbséget élvez a gyermekek iránti szeretetnél, így az ember megbünteti őket a tettekért. 13 Uralkodik a barátok kapcsolatán, így az ember megrója a barátokat, ha gonoszul cselekszenek. 14 Ne tekintsük különleges dolognak, amikor a meggondolás a törvény révén még az ellenségeskedés felett is érvényesülhet. Az ellenség gyümölcsfáit nem vágják ki, és egyúttal megőrzi az ellenség tulajdonát a martalócoktól, és segít felemelni az elesetteket.

15 Nyilvánvaló, hogy a meggondolás még az erőszakosabb érzelmeket is uralja: hatalomvágy, dicsőségvágy, kérkedés, hencegés, és igézet. 16 Mert a megfontolt értelem elutasítja mindezeket a rosszindulatú érzelmeket, csakúgy, mint a haragot – mert még ezen is uralkodik. 17 Amikor Mózes megharagudott Datánra és Abirámra, indulattal nem tett ellenük, hanem az indulatot a meggondolás által könyörgésbe fordította. 18 Mert, mint mondtam, hatalmas a mérsékelt értelem, az érzelmek felett áll, egyeseket képes átmozgatni, másokat pedig érvényteleníteni. 19 Miért kárhoztatta Jákob, a legbölcsebb apánk, Simeon és Levi háztartásait a sekemiták egész törzsének irracionális lemészárlásáért, azt mondván: „Átkozott legyen haragjuk”? 20 Mert ha az értelem nem tudná kordában tartani a haragot, akkor nem így beszélt volna. 21 Amikor Isten megformálta az embereket, érzelmeket és erkölcsöket ültetett beléjük, 22 ugyanakkor pedig mindezek szent kormányzójaként az érzékszervek között uralkodóvá tette az elmét. 23 Az elmének adta a törvényt; és aki ennek alávetve él, mérsékelt, igazságos, jó és férfias.

24 Hogyan lehet akkor azt mondani, hogy ha a meggondolás ura az érzelmeknek, az nem irányítja a feledékenységet és a tudatlanságot?

3. fejezet

1 De ez az érv teljesen nevetséges; mert nyilvánvaló, hogy a meggondolás nem a saját érzelmein, hanem a testieken látszik uralkodni. 2 Közülünk senki nem tudja kiirtani ezt a fajta vágyat, de a meggondolás módot kínál arra, hogy ne legyünk a vágy rabszolgái. 3 Közülünk senki sem képes kiirtani a haragot a lélekből, de az akarattal lehetséges a meggondolást segíteni. 4 Közülünk senki sem képes felszámolni a rosszindulatot, de a meggondolás együtt küzdhet mellettünk, hogy nehogy legyőzzön bennünket a rosszindulat. 5 E miatt a meggondolás miatt nem gyökerezik ki az érzelmekből, hanem ellentétes hatású.

Dávid király szomjúságának példája

6 Nos, ez egyértelműbben magyarázható Dávid király szomjúságának történetével. 7 Ugyanis Dávid egész nap támadta a filiszteusokat, és nemzetének katonáival együtt sokukat megölte. 8 Mikor pedig esteledett, verejtékezve és felette kimerülten ment a királyi sátorba, amely körül őseink egész serege táborozott. 9 Az összes többi vacsorázott, 10 de a király rendkívül szomjas volt, és bár ott sok volt a forrás, szomját nem tudta kielégíteni. 11 De bizonyos irracionális vágy a víz iránt az ellenség területén kínozta és feltüzelte őt, és feloldva elégette. 12 Amikor őrei keserűen panaszkodtak a király vágya miatt, két vitéz fiatal katona, tiszteletben tartva a király vágyát, teljesen felfegyverkezett, és egy kancsót véve átmászott az ellenség sáncain. 13 Kikerülve az őrszemeket a kapuknál, átkutatták az ellenséges tábort. 14. Megtalálták a forrást, és bátran italt hoztak a királynak. 15 De Dávid, bár szomjúságban égett, lelkében teljesen félelmetes veszélynek tartotta, hogy a vérrel egyenértékűt igyon. 16 Ezért a vágyakozással ellentétes meggondolás kiöntötte az italt, mint felajánlást Istennek. (lásd u.e. történik állatok levágásánál, hogy a vért ki kell önteni; és a vér ivásának tilalma valójában az élet elvételének tilalmának szimbóluma a törvényben) 17 Mert a megfontolt értelem képes legyőzni az érzelmek hajtóerejét és eloltani az őrjöngő vágyak lángját; 18 akkor is megdöntheti a testi gyötrelmeket, ha azok szélsőségesek, és a meggondolás nemessége miatt az érzelmek minden uralmát elutasítják.

19 Ez a mostani alkalom meghív minket a mérsékelt meggondolás elbeszélő bemutatására.

Apollonius kísérlete a templomi kincstár ellen

20 Abban az időben, amikor őseink a törvény betartása miatt mély békét élveztek, és boldogultak, akkor még Seleucus Nicanor, Ázsia királya is elkülönített pénzt számukra a templomi szolgálathoz, és elismerte nemzetközösségüket – 21 éppen abban az időben bizonyos személyek megpróbáltak forradalmat indítani a közhangulat ellen, és sokféle katasztrófát okoztak.

4. fejezet

1 Nos, ott volt egy bizonyos Simon, egy nemes és jó embernek, Óniásnak politikai ellenfele, aki azután egy életen át viselte a főpapságot. Amikor mindenféle rágalmazás ellenére sem volt képes bántani Óniást a nemzet szemében, elárulta az országot. 2 Eljött hát Apollónioszhoz, Szíria, Fönícia és Kilikia kormányzójához, és így szólt: 3 „Azért jöttem ide, mert hű vagyok a király kormányához, és jelentettem, hogy a jeruzsálemi kincstárakban több tízezer magánpénztár van letétben, amelyek nem a templom tulajdonát képezik, hanem Seleucus királyé.” 4 Mikor Apollonius megtudta ezek részleteit, megdicsérte Simont a király szolgálatáért, és felment Seleukoszba, hogy tájékoztassa őt a gazdag kincsről. 5 Miután felhatalmazást kapott az ügy kezelésére, az átkozott Simon egy nagyon erős katonai sereg kíséretében hazatért.

6 Azt mondta, hogy a király felhatalmazásával jött, hogy lefoglalja a kincstár magánpénzeit. 7 A nép felháborodottan tiltakozott szavai ellen, felháborítónak tartva, hogy azokat, akik a szent kincstárba befizettek, megfosztják őket, és mindent megtettek annak megakadályozása érdekében. 8 De fenyegetéseket mondva Apollonius továbbment a templomba. 9 Míg a papok asszonyokkal és gyermekekkel együtt könyörögtek Istennek a templomban, hogy megvédje a szent helyet, amelyet oly megvetően kezeltek, fegyveresek jelentek meg az égből, nagy félelmet és remegést váltva ki belőlük. (Megj.: Ez a történet a Makkabeusok könyvében olvasható) 11 Ezután Apollonius félholtan esett le a mindenki számára nyitott templom területén, kinyújtotta kezét az ég felé, és könnyeivel könyörgött a hébereknek, hogy imádkozzanak érte és hajtsák végre a mennyei sereg akaratát. 12 Mert azt mondta, hogy halálra érdemes bűnt követett el, és ha megmenekülne, dicsérni fogja a szent hely áldását minden ember előtt. 13 Ezektől a szavaktól meghatalmazva Óniás főpap, bár kétségei voltak azzal kapcsolatban hogy így tegyen, azért imádkozott érte, hogy Seleukosz király ne gondolja, hogy Apollóniust emberi árulás és nem isteni igazságosság győzte le. 14 Apollóniusz pedig minden várakozáson felül megmenekült, és elment, hogy jelentse a királynak, hogy mi történt vele.

Antiochus üldözi a zsidókat

15 Amikor Szeleukosz király meghalt, fia, Antiochus Epifánész vette át az uralmat, egy arrogáns és rettenetes férfiú 16, aki eltávolította Óniást a papságtól, és Óniás testvérét, Jászont nevezte ki főpapnak. 17 Jászonnal megegyezett abban, hogy ha kinevezik erre a hivatalra, évente háromezer hatszázhatvan talentumot fizet a királynak. 18 A király tehát kinevezte főpappá és a nemzet fejedelmévé. 19 Jászon megváltoztatta a nemzet életmódját és alkotmányát a törvények teljes megsértésével, 20 úgy, hogy nemcsak tornatermek épültek szülőföldünk fellegvárában, hanem a templomi szolgálat is megszűnt. 21 Az isteni igazságosságot feldühítették ezek a tettek, és maga Antiokhosz harcolt ellenük. 22 Mert amikor Ptolemaiosz ellen harcolt Egyiptomban, hallotta, hogy haláláról szóló híresztelés terjedt el, és hogy Jeruzsálem népe nagyon örült. Gyorsan ellenük vonult, 23 és miután kifosztotta őket, rendeletet adott ki, miszerint ha valamelyiküket megtalálják az ősi törvény betartásában, meg kell halnia. 24 Amikor rendeleteivel semmilyen módon nem tudta meggátolni az emberek törvény iránt hűségét, és látta, hogy minden fenyegetését és büntetését figyelmen kívül hagyták, 25 még akkor is, amikor a nőket, mert körülmetélték a fiaikat, a magasból levetették csecsemőikkel együtt, bár már korábban tudták, hogy ezt a büntetést fogják kapni – 26 amikor azt hallotta, hogy az emberek megvetették rendeleteit, ő maga kínzással próbált mindenkit arra kényszeríteni, hogy a nemzet szennyezett ételeket egyen és tagadja meg a judaizmust.

5. fejezet: Eleázár mártírsága

1 Antiochus zsarnok, aki tanácsadóival egy bizonyos magaslaton ült, és a fegyveres katonái körülötte álltak, 2 megparancsolta az őröknek, hogy fogjanak el minden hébert, és kényszerítsék őket sertéshús és bálványoknak áldozott étel fogyasztására. 3 Ha valaki nem volt hajlandó enni szennyezett ételt, azt kerékbe kellett törni és meg kellett ölni. 4 Miután sok embert összegyűjtöttek, egy embert, Eleázár nevűt, a nyáj vezetőjét, a király elé vitték. Papi családból való volt, a törvényben művelt, előrehaladott életkorú volt, filozófiája miatt sokan ismerték a zsarnok udvarában.

Antiochus buzdítása a hitehagyásra

5 Amikor Antiochus meglátta, így szólt: 6 „Mielőtt kínozni kezdenének, ó öreg, azt tanácsolom neked, hogy mentsd meg magad egy kis kóstolóval a sertés húsából, 7 mert tiszteletben tartom életkorod és az ősz hajad, de nekem nem tűnik úgy, hogy filozófus vagy, amikor a zsidók vallását tartod be. 8. Miért nem élvezed ennek az élőlénynek természet adta javait, amelyek nem utálatos húsételek? 9. Tehát élvezd azokat a finom dolgokat, amelyek nem szégyenletesek, és rosszak a természet adományainak elárasztása miatt. 10 Úgy tűnik számomra, hogy még ennél is értelmetlenebb dolgot fogsz tenni, ha az igazsággal kapcsolatos hiú vélemény megfogalmazásával továbbra is megvetsz engem saját büntetéseddel. 11 Nem ébredsz fel ostoba filozófiádból, nem oszlatod el hiábavaló gondolataidat, nem fogadod el az életkorodnak megfelelő meggondolást, és a hasznosság igazsága szerint filozofálsz, 12 mert vedd fontolóra ezt: ha van ennek a kultuszotoknak némi titkos ereje, az felment minden kényszerből fakadó törvénytelen esettől.”

Eleázár válasza

14 Amikor a zsarnok ily módon sürgette, hogy törvényt szegve fogyasszon húst, Eleázár szót kért. 15 Miután engedélyt kapott a beszédre, a következőképpen kezdte megszólítani az embereket: 16 „Mi, Ó Antiochosz, akiket az isteni törvény rábír az életünk irányítására, úgy gondoljuk, hogy nincs erősebb kényszer, mint a törvény iránti engedelmességünk. 17. Ezért úgy gondoljuk, hogy semmilyen tekintetben nem szabad túllépnünk (áthágnunk). 18. Még akkor is, ha feltennénk, hogy a törvényünk nem lenne igazán isteni, és tévesen ítéltük volna isteninek, még akkor sem lenne helyes, ha érvénytelenítenénk az istenfélelemben való dicsőséget. 19 Ne feltételezzük tehát, hogy kicsinyes bűn lenne, ha szennyezett ételt fogyasztanánk; 20 ugyanis a törvények megsértése akár kicsi, akár nagy ügyekben ugyanolyan komolyságú, 21 mert mindkét esetben a törvényt ugyanúgy megvetik. (vö.: Jak. 2:11) 22 Gúnyolódsz a filozófiánkról, mintha evvel élve nem lenne jó dolgunk, 23. pedig önkontrollra tanít minket, hogy őrizkedjünk minden gyönyörtől és vágytól, és férfiasságra is edz bennünket, hogy minden szenvedést tudatosan elviseljünk; 24. igazságosságra oktat bennünket, így minden kapcsolatunkban pártatlanul járunk el, és kegyességre tanít, így kellő tisztelettel az egyetlen élő Istent imádjuk.”

25 „Ezért nem eszünk szennyezett ételt; mivel úgy gondoljuk, hogy a törvényt Isten hozta létre, tudjuk, hogy a dolgok természetében a világ Teremtője, amikor törvényt adott nekünk, együttérzett velünk. 26 Megengedte enni, ami életünknek legmegfelelőbb, de megtiltotta, hogy olyan húsokat fogyasszunk, amelyek ezzel ellentétesek lennének. 27 Zsarnokság lenne, ha te nemcsak a törvény megszegésére kényszerítenél bennünket, hanem ilyeneket is enni kellene. Így csúfolhatnál minket azzal, hogy tisztátalan ételeket fogyasztunk, amelyek a leggyűlöletesebbek számunkra. 28 De nem lesz alkalmatok rajtam nevetni, 29 és őseimnek a törvény betartására vonatkozó esküit sem szegem meg. 30 Még akkor sem, ha kiszúrnád szememet és megolvasztanád bensőmet. 31 Nem vagyok olyan öreg és gyáva, hogy ne legyek fiatal meggondolással a kegyesség miatt. 32 Ezért készítsétek elő kínzó eszközeiteket, és hevesebben fújjátok a tüzet! 33 Nem sajnálom annyira öregségemet, hogy saját cselekedeteimmel megszegjem az atyai törvényt. 34 Nem foglak meghazudtolni, ó Nevelő Törvény (vö.: Gal. 3:24), és nem tagadlak meg, szeretett önmegtartóztatás. 35 Nem szégyenítlek meg, filozófiai tan, és nem tagadlak meg, tisztelt papság és törvényben való ismeret (tudás). 36 Nem fogod beszennyezni vénségem méltóságteljes száját, sem hosszú életem törvényesen leélt életét.  37 Őseim tisztának fogadnak majd el engem, mint olyat, aki a halálig sem félt a te erőszakodtól. 38 Lehet, hogy zsarnokság alá vonod az istentelen embereket, de nem uralhatod az istenfélelemért való meggondolásomat, sem szavakkal, sem tettekkel.”

6. fejezet: Eleázár kínzása és halála

1 Amikor Eleázár ilyen módon ékesszólóan reagált a zsarnok felszólításaira, a mellette álló őrök erőszakosan a kínzás eszközeihez hurcolták. 2 Először levetkőztették az öreget, bár őt továbbra is az istenfélelem méltósága díszítette. 3 Miután mindkét oldalon összekötözték a karját, megkorbácsolták, 4 míg a vele szemben álló hírmondó így kiáltott: „Engedelmeskedj a király parancsainak!” 5 De mint egy büszke és nemes ember, Eleázár nem mozdult, mintha álmában kínozták volna; 6 Míg az öregember szeme a mennybe emelkedett, testét csapások tépték, vére folyt, és oldala darabokra tört. 7 Bár a földre esett, mert teste nem tudta viselni a fájdalmakat, egyenesen és rendületlenül tartotta a meggondolást. 8 Az egyik kegyetlen őr odarohant hozzá, és oldalát rúgni kezdte, hogy az esés után újra felkeljen. 9 De elviselte a gyötrelmeket, megvetette a büntetést és végig kitartott a kínzásokban. 10 Mint egy nemes atléta, az öregember, bár megverték, győzedelmeskedett kínzói felett; 11 valójában verejtékben fürdő arccal és nagy levegő után kapkodva még kínzóit is meghökkentette bátor lelkületével.

12 Ezen a ponton, részben az öregség iránti szánalomból, 13 részben a vele való ismeretség részvétéből, részben az állóképessége iránti csodálatból, a király kíséretének néhány tagja odament hozzá, és azt mondta: 14 „Eleázár, miért pusztítod el magad ilyen oktalanul ezen gonosz dolgok által? 15 Főzött húst állítunk eléd; mentsd meg magad úgy, hogy színlelve sertéshúst eszel.”

16 De Eleázár, mintha keserűbben gyötörné ez a tanács, felkiáltott: 17 „Soha nem gondolkodhatunk oly aljasan mi, Ábrahám gyermekei, hogy gyávaságból színleljük a nekünk szánt helytelen szerepet! 18 Mert elfogadhatatlan lenne, ha az igazságnak megfelelően élnénk öregségünkig, és miután a törvénynek megfelelően megtartottuk egy ilyen élet hírnevét, most meg kell változtatnunk a véleményünk 19, és magunk válunk a fiatalok iránti istentelenségek mintájává, ha példát mutatunk nekik a szennyezett étel evésében. 20 Szégyenletes lenne ugyanis, ha túlélnénk egy ideig, és ez alatt mindenki nevetségessé válna a gyávaságunk miatt, 21 és a zsarnok által megvettetnénk, mint férfiatlanok, hogy még halálig sem állnánk ki isteni törvényünkért. 22 Ezért ti, ó Ábrahám gyermekei, haljatok meg nemesen az istenfélelemért! 23 Ti pedig, a zsarnok őrei, miért késlekedtetek?”

24 Amikor meglátták, hogy olyan bátor a szenvedésekkel szemben, és hogy együttérzésük nem változtatta meg, a tűzbe vitték fel őt. 25 Ott gonosz eszközökkel megégették, ledobták és bűzös folyadékot öntöttek az orrába. 26 Amikor már csontig megégett és hamarosan eltávozott, felemelte tekintetét Isten felé, és így szólt: 27 „Te tudod, Istenem, hogy bár megmenthettem volna magam, égő gyötrelmekben halok meg törvényed kedvéért. 28 Légy irgalmas néped iránt, és büntetésünk legyen elég nekik. 29 Vedd vérem megtisztulásukért, és életemet cserébe az övékért.” 30. Miután ezt mondta, a szent férfi nemesen halt meg kínzások közepette; a halál kínzásaival szemben is meggondolással állt ellen a törvények kedvéért.

31 Kétségtelen tehát, hogy a jámbor meggondolás uralkodik az érzelmek felett. 32 Ha ugyanis az érzelmek felülkerekedtek volna a meggondolás felett, akkor tanúbizonyságot tettünk volna uralmukról. 33 De most ez a megfontolás legyőzte az érzelmeket, így megfelelően tulajdonítjuk neki a kormányzás erejét. 34 Helyes, ha elismerjük a meggondolás erejét, amikor az még a külső gyötrelmei felett is uralkodik. Nevetséges lenne tagadni. 35 Nem csak azt bizonyítottam, hogy a meggondolás szilárdan áll a fájdalmak felett, hanem azt is, hogy uralja a gyönyöröket és semmilyen tekintetben nem enged nekik.

7. fejezet: Eleázár dicsérete

1 Ahogy a legjobb hajókormányos, úgy atyánk, Eleázár gondolkodása is az istenfélelme hajóját az érzelmek mély tengerén kormányozta, 2 és bár a zsarnok fenyegetéseivel szemben állt, és a kínzások hatalmas hullámai elárasztották, 3 semmiképpen sem fordult meg istenfélelmének kormánya, amíg át nem hajózott a halhatatlan győzelem kikötőjébe. 4 Soha egyetlen olyan ügyes harci géppel ostromlott város sem állt helyt, mint az a legszentebb ember. Noha szent életét kínzások és megpróbáltatások emésztették fel, istenhite meggondolásának pajzsával legyőzte az ostromlókat. 5 Eleázár atyánk ugyanis, amikor szilárdan felállította elméjét, mint egy kiálló sziklát, megtörte az érzelmek őrületes hullámait. 6 Ó, atyánk, a papság méltó papja, nem szennyezted be szent fogaidat, és istenfélelmet és tisztaságot befogadó bensőd nem tetted közönségessé szennyezett étel fogyasztásával. 7 Ó, az ember, összhangban van az isteni élet törvényével és filozófiájával! 8 Ilyeneknek kell lenniük azoknak, akik a törvény végrehajtói, védelmezvén saját vérükkel és nemes verejtékükkel halálig tartó szenvedésekben. 9 Te, atyám, dicsőséges kitartásoddal megerősítetted a törvény iránti hűségünket, és nem hagytad el a dicséretes szentséget, hanem tetteiddel hitelessé tetted az isteni filozófia szavait. 10 Ó öreg ember, erősebb, mint a kínzások; Ó, vén, hevesebb, mint a tűz; ó, nagy király a szenvedélyeken, Eleázár! 11 Mert amint atyánk, Áron, a füstölővel felfegyverkezve végigfutott a nép sokaságán és legyőzte a tüzes angyalt, 12 úgy Áron leszármazottja, Eleázár, bár a tűz elpusztította, elméjében mozdulatlan maradt. 13 A legcsodálatosabb, hogy bár öreg ember volt, teste már nem volt feszült és szilárd, izmai elsorvadtak, az ínye gyenge volt, de inai újra fiatalok lettek 14; és szellem által ugyanabból a meggondolásból, mint Izsák, hatástalanná tette a sok megpróbáltatást. 15 Ó, áldott korú, tiszteletreméltó, ősz hajú és törvénytisztelő ember, akit a halál hű pecsétje tökéletesített!

16 Ha tehát egy idős ember a kegyesség miatt halálig megvetette a kínzást, akkor minden bizonnyal az istenfélő meggondolás az érzelmek kormányzója. 17 Lehet, hogy egyesek azt mondják: „Nem mindannyian tudják teljes mértékben uralni érzelmeiket, mert nem mindegyiknek van okos értelme.” 18 De akik teljes szívvel gondot viselnek az istenfélelemre, egyedül ezek képesek uralkodni a test szenvedélyein, 19 mivel úgy hiszik, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob pátriárkáinkhoz hasonlóan nem Istennek halnak meg, hanem Istennek élnek. 20 Ezért nem merül fel ellentmondás, ha úgy tűnik, hogy egyes személyeket érzelmeik gyengesége miatt uralják az érzelmeik. 21 Melyik az a személy, aki filozófusként a filozófia teljes szabálya szerint él, és bízik Istenben, 22. és tudja, hogy áldott az, aki számos szenvedést visel el az erény érdekében, nem lenne képes legyőzni az érzelmeket az istenfélelem által? 23 Mert csak a bölcs és férfias uralkodik az érzelmeken.

8. fejezet: A hét testvér vértanúsága; Antiochos szembeszáll a hét testvérrel 

1 Azért van ez, hogy még a nagyon fiatalok is az istenfélő meggondolásnak megfelelő filozófiát követve győzedelmeskedtek a kínzások legfájdalmasabb eszközei felett. 2 Amikor ugyanis a zsarnok első próbálkozása során feltűnő vereséget szenvedett, és képtelen volt arra kényszeríteni egy idős férfit, hogy tisztátalan ételeket fogyasszon, akkor erőszakos dühében azt parancsolta, hogy hozzanak más héber foglyokat, és szabadítsák meg azokat, akik tisztátalan ételeket ettek, de ha valaki megtagadná, még kegyetlenebbül kínoznák meg őket.

3 Amikor a zsarnok kiadta ezeket a parancsokat, hét testvért – szépek, szerények, nemesek és minden szempontból teljesek – hoztak elé idős anyjukkal együtt. 4 Amikor a zsarnok meglátta őket, anyjuk köré csoportosulva, mint egy kórus, elégedett volt velük. Megdöbbent a külsejükön és nemességükön, rájuk mosolygott, közelebb hívta őket, és így szólt: 5 „Ó ifjak, barátságos érzésekkel csodálom mindannyiótokat, és nagyon tisztelem az ilyen testvérek szépségét és sokaságát. Nem csak azt tanácsolom, hogy ne ugyanolyan őrültséget mutassatok, mint a most megkínzott öregember, de arra is felszólítalak titeket, engedjétek meg nekem, hogy felajánljam barátságomat. 6 Ahogy megbüntethetem azokat, akik nem engedelmeskednek az én parancsomnak, úgy jótevője lehetek azoknak is, akik engedelmeskednek nekem. 7 Tehát bízzatok bennem, és akkor hatósági állásokat kaptok kormányzatomban, ha lemondtok nemzeti életetek ősi hagyományáról. 8 Élvezzétek ifjúkorotokat a görög életmód elfogadásával és az életmód megváltoztatásával. 9 De ha engedetlenségetek felkelti haragomat, akkor arra kényszerít, hogy kínzásokkal, rettenetes büntetésekkel pusztítsam el mindannyiótokat. 10 Ezért szánjátok meg magatokat, akiket még én is, ellenségetek, elismerek és megszánok, fiatal és szép megjelenésetek miatt. 11 Nem gondoljátok meg, hogy ha nem engedelmeskedtek, semmi más nem marad számotokra, mint meghalni a kínpadokon?”

12 Amikor ezeket elmondta, megparancsolta, hogy a kínzás eszközeit helyezzék előre, hogy félelemből meggyőzné őket, hogy egyék meg a tisztátalan ételt. 13 Amikor az őrök kerekeket és kínpadokat, fogasléceket és horgokat, katapultokat és üstöket, zsinórokat és hüvelykujj szorítókat, vaskarmokat, ékeket és tüzes fújtatókat állítottak maguk elé, a zsarnok folytatta a beszédet: 14 „Féljetek, ifjú fiatalemberek, bármilyen igazságot is tiszteltek, kegyelem lesz számotokra, ha kényszer miatt szegtek törvényt.”

15 De amikor meghallották az ösztönzéseket és meglátták a rettenetes eszközöket, nem csak hogy nem féltek, hanem saját filozófiájukkal is szembeszálltak a zsarnokkal, és helyes érvelésükkel semmissé tették zsarnokságát. 16 Vizsgáljuk meg másrészt, hogy milyen érveket lehetett volna használni, ha némelyikük gyáva és férfiatlan lett volna. Nem ők lettek volna a elsők. 17 „Ó, milyen nyomorultak és ostobák vagyunk! Mivel a király felkért és felszólított minket, hogy fogadjuk el a jótéteményét. De ha bíznánk benne, 18 miért leljük kedvünk hiábavaló elhatározásban és vállalkozunk a halált hozó engedetlenségre? 19 Ó, férfiak és testvérek, nem kellene-e félnünk a kínzás eszközeitől és mérlegelnünk a kínok fenyegetéseit, és feladni ezt a hiú véleményt és ezt az üres dicsőséget, amely elpusztítással fenyeget? 20 Szánjunk meg fiatalságunkat, és könyörüljünk anyánk életkorán; 21 és gondoljuk át komolyan, hogy ha nem engedelmeskedünk, akkor halottak vagyunk! 22 Az isteni igazságosság mentség lesz a királytól való félelem miatt, mivel kényszerhelyzetben vagyunk. 23 Miért száműzzük magunkat ebből a legkellemesebb életből, és miért fosztjuk meg magunkat ettől az elragadó világtól? 24 Ne küzdjünk a kényszer ellen, és ne legyünk büszkék arra, hogy kínpadra kerülünk. 25 Még maga a törvény sem önkényesen pusztítana el minket a kínzás eszközeitől való félelem miatt. 26 Miért izgat bennünket egy ilyen vitás kérdés, és miért tetszik nekünk egy ilyen végzetes makacsság, amikor békében élhetünk, ha engedelmeskedünk a királynak?”

27 De a fiatalok, noha kínzásra készültek, nem mondtak semmit ezekről, sőt komolyan fontolóra sem vették. 28 Mert megvetőek voltak az érzelmek iránt és uralkodtak a gyötrelmek felett, 29 amint a zsarnok megszűnt tanácsolni nekik, hogy egyenek tisztátalan ételeket, egyhangúan, egy akarattal ezt mondták:

9. fejezet

1 „Miért késlekedsz, ó zsarnok? Mert készek vagyunk meghalni, nem pedig áthágni az ősi parancsolatainkat; 2 nyilvánvalóan szégyenkeznénk elődeinknél, hacsak nem a törvény és a tanácsadónk, Mózes iránti engedelmességet gyakoroljuk. 3 A törvénytelenség zsarnok tanácsadója, az irántunk való gyűlöletében ne sajnáljon annyira minket. 4 Mert ezt a szánalmat, amely a törvénysértés révén biztosítja menekülésünket, súlyosabbnak tartjuk, mint magát a halált. 5 Azzal próbálsz megrémíteni minket, hogy kínzással és halállal fenyegetsz bennünket, mintha rövid ideje nem tanultál volna semmit Eleázártól.

6 És ha a héberek idős emberei istenfélelmük miatt jámborak, miközben elviselik a kínzást, még megfelelőbb lenne, ha mi, fiatal férfiak meghalnánk megvetve kényszerítő kínzásaitok között, amelyeket idősebb mesterünk is legyőzött. 7 Ezért zsarnok, tégy próbára minket; és ha az istenfélelemért veszed életünket, ne gondold, hogy megtörhetsz bennünket kínzással. 8 Mert nekünk e súlyos szenvedés és kitartás által az erény versenydíja lesz, és Istennel leszünk, akiért szenvedünk; 9 De te, a velünk szembeni vérszomjad miatt, megérdemelten fogsz az isteni igazságosságtól örök tűz általi gyötrelmet szenvedni.”

A legidősebb testvér vértanúsága

10 Amikor ezeket elmondták, a zsarnok nemcsak felháborodott, mint az engedetleneknél, de feldühödött, mint a hálátlanoknál is. 11 Parancsára az őrök elővitték a legidősebbet, és letépték a tunikáját, és mindkét oldalon szíjakkal kötözték meg kezét és karját. 12 Amikor kikötözték, megkorbácsolták, és a nélkül, hogy bármit is abbahagytak volna, a kerékre tették. 13 Amikor ezen a nemes ifjú a kínzástól kifeszült, 14 és minden tagja megtöretett, így vádolta a zsarnokot, mondván: 15 „Vértől mocskos zsarnok, a mennyei igazságosság ellensége, az elméje kegyetlen. Nem azért teszitek ezt velem, mert gyilkos vagyok, vagy mert istentelenül cselekedtem, hanem azért, mert védem az isteni törvényt.” 16 És amikor az őrök azt mondták: „Egyetek, hogy megszabadulhasson a kínzásoktól”, 17 ő így válaszolt: „Vértől mocskos szolgák, kerekeitek nem olyan erősek, hogy megfojtsák meggondolásom. Hasítsátok ki tagjaimat, égessétek meg testemet, és csavarjátok össze ízületeimet; 18 ugyanis mindezen kínzásokon keresztül meggyőzlek benneteket arról, hogy az erény szempontjából egyedül a héberek gyermekei legyőzhetetlenek.” 19 Amíg ezeket mondta, tüzet terítettek alatta, és a lángok fellobbanása közben tovább zúzták a kereket. 20 A kereket teljesen bemocskolta a vér, és a parazsat az alvadt vér csöpögése csillapította, és húsdarabok hullottak le a gép tengelyéről. 21 Bár a csontjaihoz nőtt szalagok már elszakadtak, az Ábrahámhoz méltó bátor ifjú nem nyögött fel, 22 hanem mintha a tűz halhatatlansággá változtatta volna, nemesen viselte el a kínzásokat. 23 „Utánozzatok engem, testvérek!” – mondta. „Ne hagyjátok el harcomat, és ne mondjatok le bátor testvériségről. 24 Vívjátok meg a szent és nemes harcot az istenfélelemért. Ezáltal őseink igazságos Gondviselője irgalmassá válhat nemzetünk iránt, és bosszút állhat az átkozott zsarnokon.” 25 Amikor ezt mondta, a szent ifjú elszakította élete fonalát.

A második testvér vértanúsága

26 Míg mindannyian csodálkoztak bátor szellemén, az őrök behozták a következő legidősebbet, és miután éles horgokkal ellátott vaskesztyűkkel szerelték fel magukat, a kínzógéphez és katapulthoz kötötték. 27 Mielőtt megkínozták volna, megkérdezték, hajlandó-e enni, és meghallották nemes szándékát. 28 Ezek a leopárdszerű vadállatok a vas kezekkel kitépték izmait, az egész testét álláig húzták és a fejbőrét leszakították. De kitartóan elviselte ezt a gyötrelmet, és azt mondta: 29 „Milyen édes mindenfajta halál őseink istenfélelme miatt!” 30 A zsarnoknak azt mondta: „Nem gondolod, te legvadabb zsarnok, hogy jobban kínoztál, mint én, mivel látod, zsarnokságod gőgös tervét hogyan győzi le az istenfélelmünk állhatatos meggondolása? 31 Én ugyanis könnyen elviselem a fájdalmam az erényből fakadó örömökért, 32 de te kínoztatsz az istentelenséged miatt fenyegetésekben. Nem fogsz megmenekülni, te vértől mocskos zsarnok, az isteni harag ítéleteitől!”

10. fejezet: A harmadik testvér vértanúsága

1 Amikor ez is dicsőséges halált halt, a harmadikat vezették be, és sokan többször sürgették, hogy a hús megkóstolásával mentse meg magát. 2 De fölkiáltva azt mondta: „Nem tudjátok, hogy ugyanaz az apa nemzett engem, mint azokat, akik meghaltak, és ugyanaz az anya szült engem, és hogy ugyanazokra a rendeletekre neveltek engem? 3 Nem tagadom meg a nemes rokonságot, amely a testvéreimhez köt.” 5 A férfi merészségén feldühödve széthúzták kezeit és a lábait eszközeikkel, úgy, hogy végtagjait az ízekből kirántva feldarabolták, 6 és letörték ujjait, karjait, lábát és könyökét. 7 Mivel semmilyen módon nem voltak képesek megtörni szellemét, elhagyták az eszközöket, és szkíta módon ujjainak csúcsait megskalpolták. 8 És azonnal a kerékhez vezették, és miközben a csigolyái ez által elmozdultak, látta, hogy a saját teste körös-körül szakadt, és vércseppek folytak beleiből. 9 Amikor meghalni készült, azt mondta: 10 „Mi, ó vértől legmocskosabb zsarnok, az isteni nevelés és erény miatt szenvedünk, 11 de te istentelenséged és vérszomjad miatt örök kínok között fogsz szenvedni.”

A negyedik testvér vértanúsága

12 Amikor ez is testvéreihez méltó módon meghalt, a negyediket hozták elő, mondván: 13 „Ne őrjöngj úgy te is, mint testvéreid őrültségükben, hanem engedelmeskedj a királynak és mentsd meg magad.” 14 De így szólt hozzájuk: „Nincs elég forró tűz, hogy olyan gyáva legyek. 15 Nem. – testvéreim áldott halála, a zsarnok örök pusztítása és a jámborok örök élete miatt – nem fogom megtagadni a nemes testvériséget. 16 Kínzók és te zsarnok, hogy megtanulhasd tőlem, hogy testvére vagyok azoknak, akiket most kínoztak.” 17 Amikor ezeket meghallotta a vérszomjas gyilkos, és teljesen utálatos Antiochos, parancsot adott nyelvének kivágására. 18 De így szólt: „Ha el is távolítod beszédszervemet, Isten meghallgatja azokat is, akik némák. 19 Lám, itt van a nyelvem; vágd le, mert ennek ellenére nem teszed szótlanná meggondolásunk. 20 Az Istenért szívesen hagyjuk, hogy megcsonkítsd testi tagjainkat. 21 Rajtad pedig az Isten gyorsan bosszút áll, mert egy isteni himnuszokat zengő nyelvet vágsz ki.”

11. fejezet: Az ötödik testvér vértanúsága

1 Amikor ez is meghalt, miután kegyetlenül megkínozták, az ötödik felugrott, mondván: 2 „Nem szükséges, ó zsarnok, visszautasítani, hogy az erény miatt kínozzanak. 3 Saját elhatározásból jöttem, hogy engem is megölvén még több bűnért járjon neked büntetés a mennyei igazságszolgáltatás által. 4 Az erény gyűlölője, az emberiség gyűlölője, mely tettünkért pusztítasz el minket így? 5 Azért, mert mindenek Teremtőjét tiszteljük és erényes törvényét éljük? 6 De ezek a tettek kitüntetést, és nem kínzást érdemelnek.” 9 Amíg ezeket mondta, az őrök megkötözték őt és a katapultba hurcolták; 10 térdeinél kötötték meg, és vas bilincseket szereltek rája, és hátát csavarták a kerék ékén, úgy, hogy teljesen visszahajlott, mint egy skorpió, és minden tagja széthúzódott. 11 Ebben az állapotban, levegő után kapkodva és a test gyötrelmében 12 azt mondta: „Zsarnok, nagyszerű szívességek, amelyeket önkéntelenül adsz nekünk, mert ezeken a nemes szenvedéseken keresztül lehetőséget adsz arra, hogy megmutassuk a törvény iránti kitartásunkat.”

A hatodik testvér vértanúsága

13 Amikor ez is meghalt, a hatodikat, egy egyszerű fiút vezettek be. Amikor a zsarnok arról érdeklődött, hogy hajlandó-e enni és szabadulni, azt mondta: 14 „Koromban valóban fiatalabb vagyok, mint a testvéreim, de értelem tekintetében egyazon gondolkodású. 15 Mivel ebből a célból születtünk és neveltettünk, nekünk is hasonlóan kell meghalnunk. 16 Tehát, ha kínozni szándékozol, mert nem eszem a tisztátalan ételeket, folytasd a kínzást!” 17 Amikor ezt mondta, a kormányhoz vezették. 18 Gondosan feszítették rajta, eltört a háta, és alulról megsütötték. 19 A hátára éles, a tűzben felmelegedett vasrudakat tettek, és áttörték a bordáit, hogy a belei átégjenek. 20 Kínzás közben azt mondta: „Ó, a szentséghez méltó küzdelem, amelyhez oly sok testvért hív az istenfélelemért elszenvedett szenvedések küzdőterére, és amelyben nem győzettünk le! 21 Mert a jámbor tudás, ó zsarnok, legyőzhetetlen. 22 Én is, nemességgel felszerelve, testvéreimmel együtt halok meg, 23 és én magam is nagy bosszút állok rajtad, a kínzások kitalálóján és az igazán buzgók ellenségén. 24 Mi, hat fiú megbénítottuk zsarnokságodat. 25 Mivel nem tudtál rábeszélni minket arra, hogy változtassunk véleményünkön vagy arra, hogy szennyezett ételeket együnk, nem ez a bukásod? 26 A te tüzed hideg nekünk, a kínpadotok fájdalommentesek és az erőszakod erőtlen. 27 Mert nem a zsarnok őrei, hanem az isteni törvény őrzői járnak előttünk; ezért legyőzhetetlenül birtokoljuk a meggondolást.”

12. fejezet: A legfiatalabb testvér vértanúsága

1 Mikor ez is az üstbe dobva áldott halált halt, a hetedik és a legfiatalabb lépett fel. 2 Annak ellenére, hogy a zsarnokot a testvérek rettenetesen gyalázták, erős együttérzést érzett e gyermek iránt, amikor látta, hogy már bilincsekben van. Meghívta, hogy jöjjön közelebb, és megpróbálta meggyőzni, mondván: 3 „Látod testvéreid ostobaságának eredményét, mert engedetlenségük miatt kínokban haltak meg. 4 Téged is, ha nem engedelmeskedsz, nyomorúságosan megkínoznak és meghalsz időd előtt, 5 de ha engedsz a meggyőzésnek, akkor barátom és vezető leszel a királyság kormányában.” 6 Amikor így fordult hozzá, felkérte a fiú anyját, hogy könyörüljön iránta, aki annyi fiat elvesztett, hogy befolyásolja őt, hogy rábírja a túlélő fiát az engedelmességre, hogy mentse meg magát. 7 De amikor anyja héber nyelven intette, amint azt egy kicsit később elmondjuk, 8 azt mondta: „Engedj el, hadd szóljak a királyhoz és minden barátjához, aki vele van.” 9 A fiú nyilatkozatának rendkívül örülve azonnal kiszabadították. 10 Felállva a legközelebbi üst szélére, 11 azt mondta: „Te szentségtelen zsarnok, a legistentelenebb minden gonosz közül, mivel Istentől kaptál jó dolgokat és országodat is, nem szégyellted-e megölni szolgáit és kínozni, kerékbe töretni azokat, akik istenfélelmet gyakorolnak? 12 Emiatt az igazságosság hatalmas és örök tüzet és kínzást halmozott fel számodra, és ezek soha nem engednek majd el. 13 Férfiként nem szégyellted magad, hogy te vagy a legvadabb vadállat, hogy kivágd az emberek nyelvét, akiknek hasonló érzéseik vannak, és ugyanolyan elemekből állnak, mint te, és így bántalmazod és megkínoztad őket? 14 Bizonyosan azzal, hogy meghaltak nemesen teljesítették szolgálatukat Istennek, de te keservesen fogsz jajgatni, amiért ok nélkül ölted meg a hívőket az erényért.” 15 És mivel ő is meghalni készült, azt mondta: 16 „Nem hagyom el testvéreim kiváló példáját, 17 és segítségül hívom őseink Istenét, hogy legyen irgalommal nemzetünk iránt; 18 de bosszút áll rajtad ebben a mostani életben és amikor meghaltál.” 19 Miután elmondta ezeket az átkokat, belevetette magát az üstbe, és ezzel véget vetett életének.

13. fejezet: Egy dicsőítés

1 Mivel a hét testvér halálig megvetette a szenvedéseket, mindenkinek el kell ismernie, hogy az istenfélő meggondolás uralkodik az érzelmek felett. 2 Ha ugyanis az érzelmeik rabjai lettek volna, és tisztátalan ételt ettek volna, akkor azt mondanánk, hogy ezek az érzelmek legyőzték őket. 3 De valójában nem így volt. Ehelyett az értelem által, amelyet Isten előtt dicséretes, felülkerekedtek érzelmeik felett. 4 Nem lehet figyelmen kívül hagyni az elme fölényét ezek felett, mert a testvérek győzedelmeskedtek az érzelmeken és a fájdalmakon is. 5 Hogyan ne vallanánk akkor a józan ész uralkodását az érzelem felett azokban, akiket nem fordítottak vissza tüzes gyötrelmek? 6 Ugyanúgy, ahogy a kikötők fölött kiemelkedő tornyok visszatartják a fenyegető hullámokat, és nyugodtabbá teszik azok számára, akik a belső medencébe hajóznak, 7 úgy az ifjak héttornyos igaz értelme az istenfélelem kikötőjének megerősítésével győzte le az érzelmeket. 8 Mert ők az istenfélelem szent kórusát állították fel, és biztatták egymást, mondván: 9 „Testvérek, haljunk meg, mint testvérek a törvényért; utánozzuk azt a három asszír ifjút, akik megvetették a kemence egyazon megpróbáltatásait. 10 Ne legyünk gyávák a kegyességünk bemutatásában.” 11 Míg az egyik azt mondta: „Légy bátor, testvér”, a másik azt mondta: „Tarts ki nemesen!”. 12 és egy másik emlékeztette őket: „Emlékezz, honnan jöttél, és arra az atyára, akinek keze által Izsák engedelmeskedett volna annak, hogy megöljék az istenfélelem érdekében!” 13 Mindannyian és mind együtt, egymásra nézve, vidáman és rettenthetetlenül mondták: „Szenteljük magunkat Istennek, aki életünket adta nekünk, és használjuk testünket a törvény bástyájaként! 14 Ne féljünk attól, aki azt hiszi, hogy megöl minket, 15 mert nagy a lélek küzdelme és az örök kín veszélye azok előtt, akik Isten parancsolatát megszegik. 16 Ezért vegyük fel az önuralom teljes páncélját, ami az isteni megfontolás. 17 Mert ha így halunk meg, Ábrahám, Izsák és Jákob fogadnak majd bennünket, és az összes atya dicsérni fog minket.” 18 A hátrahagyottak azt mondták az elhurcolt testvérek mindegyikének: „Ne szégyeníts meg minket, testvér, és ne áruld el az előttünk meghalt testvéreket.”

14. Fejezet

1 Továbbá arra bátorították őket, hogy nézzenek szembe a kínzásokkal, hogy ne csak megvessék gyötrelmeiket, hanem uralják a testvéri szeretet érzelmeit is.

2 Ó meggondolás, királyibb, mint királyok és szabadabb, mint a szabadok! 3 Ó, a hét testvér szent és harmonikus egyetértése az istenfélelemért! 4 A hét ifjú közül egyik sem bizonyult gyávának, sem nem vonakodott a haláltól, 5 hanem mindannyian, mint halhatatlanság útjára futók, a gyötrelmek által a halálra siettek. 6 Ahogyan a kezek és a lábak összhangban vannak, mozgatva a lélek vezetésével, így ezek a szent ifjak, mintha az istenfélelem halhatatlan lelke mozgatná őket, beleegyeztek abba, hogy ennek érdekében meghaljanak. 7 Ó, a legszentebb hetes, testvérek összhangban! Mert ahogyan a teremtés hét napja kórustáncban mozog az istenfélelem körül, 8 így ezek az ifjak kórust alkotva körbevették a kínok hétszeres félelmét és eltörölték azt. 9 Most mi is megremegünk, amikor hallunk eme fiatal férfiak szenvedéseiről; nemcsak látták, hogy mi történik, nemcsak a fenyegetés közvetlen szavát hallották, hanem türelmesen viselték a szenvedéseket, és a tűz általi gyötrelmeket. 10 Mi lehet ennél gyötrelmesen fájdalmasabb? Mert a tűz ereje erős és gyors, és gyorsan megemésztette testüket.

Az értelem és anyai szeretet

11 Ne tartsátok csodálatosnak, hogy a meggondolás teljes uralmat gyakorolt ​​ama férfiakon gyötrelmeikben, mivel az asszony elméje még különlegesebb kínokat vetett meg, 12 mert a hét ifjú férfi mindegyike az anyja gyermeke, akiket kínok között szült meg.

13 Figyeljétek meg, mennyire összetett az anya gyermekei iránti szeretete, amely mindent a legmélyebben érzett érzelmek felé vonz. 14 Még az oktalan állatok, valamint az emberek is rokonszenvvel és szülői szeretettel fogadják utódaikat. 15 Például a madarak közül azok, akik szelídek, a háztetőkre építve védik meg kölykeiket, 16 és a többiek, hegyek csúcsaira és meredek szakadékba, fák lyukába és tetejébe építve kikeltik a fiókákat és elhárítják a betolakodót. 17 Ha nem tudják távol tartani a betolakodót, mindent megtesznek, hogy segítsenek fiókáiknak, azáltal, hogy a szeretet fájdalmával körbe-körbe repülnek körülöttük, figyelmeztetve őket saját hangjukkal. 18 És miért szükséges az oktalan állatok példájával a gyermekek iránti szeretetet megmutatni? Mivel még a méhek is a méhsejtek készítésének idején megvédik magukat a behatolóktól, 19 és mintha vas ösztökével vernék meg azokat, akik a kaptárhoz közelednek, és még kicsinyeiket is a halálig védik? 20 De az Ábrahámhoz hasonló lelkületűt, az ifjak anyját a gyermekei iránti együttérzés nem ingatta meg.

15. Fejezet

1. Ó gyermekekre gondoló érzelmek uralkodója és jámborság, mely kedvesebb az anyának, mint gyermekei! 2. Ó anya, amikor két választási lehetőség állt előtte, – a jámborság vagy a hét fia ideiglenes megmenekülése a zsarnok ígérete szerint – 3. az istenfélelmet inkább szerette, hogy így Isten szerint mentsen meg az örök életre. 4. Hogyan jellemezhetem a szülők gyermekeik iránti szeretetében rejlő szenvedélyeket? A gyermek gyengéd természetére mind a lélek, mind a forma figyelemreméltó hasonlósága hatással van; de különösen igaz ez az anyákra, mert ők együttérzőbbek az utódaik iránt, mint az apák. 5. Mert amilyen mértékben az anyák gyengéd lelkűek és több gyermeket szülnek, annál inkább kötődnek gyermekeikhez. 6. De a hét fiú anyja minden más anyánál jobban szerette gyermekeit. Hét terhessége alatt gyengéd szeretetet ültetett el magában irántuk, 7. és habár, a sok szülési fájdalom miatt, amelyet elszenvedett mindegyiküknél, együttérzést kellett éreznie irántuk, 8 az istenfélelem miatt megvetette gyermekei ideiglenes szabadulását. 9. De nemcsak ezért, hanem fiai előkelő jellemének és a törvényhez való készséges engedelmességüknek köszönhetően gyengéd szeretetet érzett irántuk, ami még nagyobb volt. 10 Mert igazak voltak, önmegtartóztatók (mérsékelt), bátrak, magasztos lelkűek, tele testvéri szeretettel és anyjuk iránti olyan szeretettel, hogy engedelmeskedtek neki, és egészen a halálig őrködtek a törvényes dolgok felett.

11 Mindazonáltal, bár az anyai szeretettel kapcsolatos számos tényező együttérzésre vonta az anyát, egyik esetében sem voltak elég erősek a különféle kínzások ahhoz, hogy megingassák megfontolását; 12. inkább külön-külön minden egyes fiút ösztönzött az anya és együttesen is a jámborság kedvéért a halálra. 13. Ó, szent természet, szülői ragaszkodás, gyengéd szeretet az utódok iránt, gondozás és szelídíthetetlen anyai szenvedélyek! 14. Mégis, noha látta, hogy mindegyiket megkínozzák és megégették az akasztón, az anya, a jámborság kedvéért, nem változtatott pályáján. 15. Végignézte, ahogyan gyermekei húsa megolvad a tűzön, lábujjaik és ujjaik remegnek a földön, a fejük húsát egészen az állukig lefejtik, mint az álarcokat.

16. Ó, anya, most még a szülési fájdalmaknál is keserűbb fájdalmak tesznek próbára, amelyeket értük szenvedtél! 17 Ó egyedüli asszony, aki teljes istenfélelmet hoztál világra! 18. Elsőszülötted, aki utolsókat lélegzett nem változtatta meg elhatározásodat, vagy hogy másodszülötted szánalmasan nézett rád a kínzásaiban, sem a harmadszölötted halála.

 

… fordítás folyamatban …