1. Fejezet
1. Paulosz, Jahósua Felkent rabszolgája, elhívott küldött (apostol), aki az Isten győzelmi/jó hírére van elkülönítve, 2. amit előre bejelentett prófétái által [a] szent írásokban 3. fiáról, aki Dávid magjából lett test szerint, 4. az Isten fiának rendeltetett hatalomban [a] szentség szelleme szerint a halálból (halottak közül) való feltámadásból, Jahósua Felkent a mi urunk, 5. aki által elfogadottságot (kegyelmet, jó tetszést) és küldöttséget vettünk hűség (hit) engedelmességére minden nemzetek között az ő nevéért, 6. amelyekben ti is Jahósua Felkent elhívottjai vagytok, 7. minden Rómában levőnek, Isten szeretettjeinek, elhívott szenteknek. Elfogadottság (kegyelem, jó tetszés) [legyen] nektek Isten Atyánktól és úr Jahósua Felkenttől!
8. Először hálát adok Istenemnek Jahósua Felkent által mindannyiótokért, mert hűségetek (hit) hirdettetik az egész kozmoszban. 9. Tanúm ugyanis az Isten, akinek papi szolgálatot végzek szellememben fiának győzelmi/jó hírében, [hogy] hogyan végzek szüntelen megemlékezést felőletek 10. mindenkor leborulásaimban, könyörögve, ha valahogy már sikerülne valamikor az Isten akarata által elmenni hozzátok. 11. Mert erősen vágyódom titeket látni, hogy átadhassak valami ajándékot (kharizma: kegy, jóindulat/elfogadás jele, ajándéka) nektek, szellemit a ti megerősítésetekre, 12. ez pedig közös felbuzdulás (bátorsítás, vigasztalás) lenne köztetek egymás hűsége által, tiétek is és az enyém is. 13. Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, testvérek, hogy sokszor előre elhatároztam, hogy elmegyek hozzátok – és meggátoltattam mindezidáig – hogy valami gyümölcsöm legyen köztetek is, amint a többi nemzetek között is. 14. Hellénnek is, barbároknak is, bölcseknek is, tudatlanoknak is adós vagyok. 15. Így, ami engem illet [meg van] a készség is, hogy nektek, a Rómában levőknek jó/győzelmi hírt hirdessek. 16. Mert nem szégyellem a győzelmi/jó hírt, mert Isten hatalma a megtartásra (szabadításra) mind a hűségeseknek, judeainak is, hellénnek is. 17. Mert ebben lepleztetik le Isten igazságossága hűségből hűségbe (hit, bizalom, bizonyosság), amint megíratott: „Az igaz pedig hűségből (hit) fog élni”. 18. Lelepleztetik ugyanis Isten haragja az égből az emberek minden istentelensége és igazságtalansága fölött, akik az igazságot jogtalansággal visszatartják, 19. mivel az Isten megismerhető dolga nyilvánvaló (látható) bennük, az Isten ugyanis nyilvánvalóvá (láthatóvá) tette nekik. 20. Az Ő láthatatlan [dolgai] ugyanis a kozmosz teremtésétől a teremtetteknek [mint] felfoghatók, megláttatnak, mind az Ő örökkévaló hatalma, mind isteni mivolta, hogy védhetetlenekké (igazolhatatlanokká) legyenek, 21. mivel az Istent fölismerve nem mint Istent dicsőítették vagy hálát adtak, hanem gondolataikban értelmetlenné váltak és értelem nélküli szívük elsötétedett. 22. Magukat bölcseknek tartva ostobává lettek, 23. és a romolhatatlan Isten dicsőségét fölcserélték romlandó ember képmásának hasonlatosságával és madarakéval, négylábúakéval és csúszómászókéval. 24. Ezért átadta őket az Isten a szívük vágyaiban tisztátalanságra, hogy megbecstelenítsék testüket önmagukban, 25. akik az Isten igazságát átváltoztatták a hazugsággal, és tisztelték és papi szolgálatot végeztek a teremtménynek a Teremtővel szemben, aki áldott [legyen] örökké. Amén.
26. Ezért átadta őket az Isten gyalázat szenvedélyeire. Mert az asszonyaik is megváltoztatták a természetes élést a természet ellenére, 27. hasonlóan a férfiak is, elhagyva a nőneművel való természetes élést, fölgerjedtek egymás iránt sóvárgásukban, férfiak a férfiakkal, ocsmányságot művelve és elvéve tévelygésük szükségszerű bérét önmagukban. 28. És amint nem tartották jónak (vizsgálták/próbálták meg), hogy ismeretük legyen az Istenről, átadta őket az Isten próbát nem álló értelemre, hogy illetlen dolgokat tegyenek, 29. akik beteltek minden jogtalansággal, gonoszsággal, nyereségvággyal, rosszasággal, telve irigységgel, gyilkossággal, viszálykodással, csalárdsággal, rossz jellemmel (hitványsággal); árulók, 30. rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek (erőszakosak), kevélyek, kérkedők, rossz dolgok feltalálói, szüleiknek engedetlenek, 31. értelem nélküliek (ostobák), megbízhatatlanok (hűtlenek, szerződésszegők), szívtelenek, könyörtelenek. 32. Akik az Isten igazságos jogszerűségét (dikaióma: rend, rendelet, igazságos ítélet/cselekedet) ismerik, hogy az ilyeneket cselekvők méltók a halálra, [de] nem csak ugyanazokat teszik, hanem a cselekvőkkel egyet is értenek.
2. Fejezet
1. Ezért védhetetlen (igazolhatatlan) vagy, ó ember mind, aki ítélsz. Amiben ugyanis ítéled a másikat, önmagadat ítéled, mert ugyanazokat csekszed, aki ítélsz. 2. De tudjuk, hogy az Isten ítélete igazság szerint van az ilyeneket cselekvőkön. 3. De azt gondolod, ó ember, aki elítéled az ilyeneket cselekvőket és aki ugyanazokat cselekszed, hogy te elmenekülsz az Isten ítéletétől? 4. Vagy megveted a jóságának, türelmének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudva, hogy az Isten jósága utángondolásra (metanoia: újra átgondolás, gondolkodás változás, megtérés) vezet téged? 5. De érzéketlenséged (keménység, konokság) és [az] utángondolásra nem képes (makacs) szív szerint haragot gyűjtesz magadnak a harag és Isten igazságos ítéletének megnyilvánulása napjára, 6. aki megfizet mindenkinek tettei szerint. 7. Egyrészt a jó tett állhatatossága szerint dicsőséget és tisztességet és romolhatatlanságot [ad] az örök életet keresőknek. 8. Másrészt a viszályból (irigység, versengés, önző ambíció) valóknak és igazság iránt engedetleneknek, továbbá a jogtalanságban bizakodóknak harag és indulat, 9. szorítás (nyomás) és szorultság (ínség), minden ember lelkére, akik a rosszat megvalósítják, elsőként júdeai, és hellén. 10. De dicsőség és tisztelet és béke mindnek, aki a jót megvalósítja, elsőként júdeai, és hellén. 11. Mert nincs részrehajlás (kedvezés) az Istennél. 12. Akik ugyanis törvény híján vétkeztek, törvény híján is fognak elpusztulni. És akik a törvényben vétkeztek, törvény által fognak ítéltetni. 13. Mert nem a törvény hallgatói igazak [az] Istennél, hanem a törvény cselekvői fognak igaznak bizonyulni. 14. Amikor ugyanis a törvénnyel nem rendelkező nemzetek természet szerint a törvény dolgait cselekszik, azok, akiknek nincs törvényük, önmaguknak törvényük. 15. Akik fölmutatják a törvény cselekedetét, a szíveikbe írottat, a lelkiismeretük [pedig] velük együtt tanúskodik (és az egymás közti gondolatok, melyek vádaskodnak vagy föl is mentenek) 16. ama napon, [melyen] ítéli az Isten az emberek elrejtett dolgait az én jó/győzelmi hírem szerint a Felkent Jahósua által. 17. Ha pedig te júdeainak nevezed magad és nyugalmat találsz a törvény által és dicsekszel Istenben 18. és ismered az akaratot és felismered a különbségeket, [mivel] oktatva [vagy] a törvényből, 19. bízva magadban, hogy vakok vezetője vagy, fény a sötétségben levőknek, 20. oktalanok nevelője, kiskorúak tanítója, bírva az ismeret és a törvényben levő igazság formáját, – 21. tehát te, a másik tanítója, magadat nem tanítod? Te a „ne lopj” hirdetője, lopsz? 22. Aki azt mondja: „ne törj házasságot” házasságot törsz? A bálványokat utáló, templomokat rabolsz? 23. Aki a törvényben dicsekszel, a törvény megszegése által az Istent gyalázod? 24. „Az Isten neve ugyanis miattatok káromoltatik a nemzetek között” (vö.: LXX Ézs. 52:5), amint megíratott. 25. A körülmetélkedés ugyanis használ, ha a törvényt cselekszed. De ha törvény megszegője lennél, a körülmetéltséged körülmetéletlenséggé vált. 26. Ha tehát a körülmetéletlenség a törvény igazságosságát (igaz jogrendjét) megőrzi, nemde az körülmetéletlensége körülmetéltségre fog beszámíttatni? 27. És a természettől való körülmetéletlenség ítélni fogja a törvénybe beavatottat, téged, az Írás és körülmetéltség ellenére a törvény megszegőjét. 28. Mert nem a láthatóságban levő [a] júdeai, sem a testben nyilvánvalóan látható körülmetélkedés. 29. Hanem a rejtettségben levő [a] júdeai, és a szív körülmetéltje szellemben, nem betű szerint, akinek a dicsérete nem emberektől, hanem az Istentől [van].
3. Fejezet
1. Mi a júdeai többlete vagy mi a körülmetélkedés haszna? 2. Minden tekintetben sok. 2. Elsőként, hogy rájuk bízattak az Isten mondásai. 3. Mert hogy van? Ha néhányan nem voltak hűek, a hűtlenségük csak nem fogja az Isten hűségét eltörölni? 4. Nem történhet meg! Hanem legyen az Isten igaz, minden ember pedig hazug, amint megíratott: „Hogy igaznak ismertessél a beszédeidben és győzni fogsz amikor ítélsz.” 5. De ha az igaztalanságunk Isten igazságosságát fennállónak mutatja (dicséri), mit fogunk mondani? Nem igazságtalan az Isten, aki a haragot hozza ránk? Ember szerint mondom. 6. Nem történhet meg! Mert [akkor] hogyan ítélhetné az Isten a kozmoszt? 7. Ha pedig az Isten igazsága az én hamisságom által bőségesebbé lesz az Ő dicsőségére, miért még én is, mint bűnös ítéltetem, 8. és nem, amint rágalmaztatunk és amint mondják némelyek, hogy mi mondjuk, hogy „Cselekedjük a rosszakat, hogy jöjjön a jó!”? Akiknek az ítélete igazságos. 9. Mert hogy van? Előnnyel bírunk? Egyáltalán nem, korábban vádoltuk ugyanis a júdeaiakat és a helléneket is, hogy vétek alatt vannak, 10. amint megírtatott, hogy „Nincs igaz egy sem, 11. nincs aki fölfogja, nincs aki keresse az Istent. 12. Mindannyian elhajlottak, együtt haszontalanokká lettek. Nincs jóságot cselekvő, nincs egy sem. 13. Nyitott sírbolt a torkuk, nyelvükkel becsapnak, áspiskígyó mérge az ajkaik alatt, 14. akiknek szája átkozódással és keserűséggel van tele. 15. Lábaik gyorsak vért ontani, 16. romlás és nyomorúság az útjaikan, 17. és a béke útját nem ismerték meg. 18. Nincs Isten félelme szemeik előtt.”
19. Tudjuk pedig, hogy amiket a törvény mond a törvényben [levőknek] szólja, hogy minden száj bezárassék és az egész kozmosz számonkérhető legyen az Istennek. 20. Mivel a törvény munkáiból (tetteiből) nem fog igazzá tétetni semmi test Őelőtte, mert a törvény által a bűn felismerése [van]. 21. De most törvény nélkül nyilváníttatik meg az Isten igazságossága (megigazulása, rendje), a törvény és a próféták által tanúsíttatva, 22. Isten igazságossága pedig [Jahósua] Felkent hűsége által [van] minden hűségesen, nincs ugyanis megkülönböztetés. 23. Mert mindannyian vétkeztek és Isten dicsőségének hiányában szenvednek, 24. igaznak nyilváníttatva ajándékképpen az Ő kegyelmével a Felkent Jahósua váltságdíja által. 25. Akit előre elrendelt (maga elé állított) az Isten engesztelő feldélként hűség (hit) által az ő vérében, igazságosságának bemutatására, az előzőleg elkövetett vétkek elnézése miatt 26. Isten türelme által, igazságosságának megmutatására a mostani időben, hogy igaz legyen Ő, és a Jahósua hűségéből [valókat] igaznak nyilvánítsa. 27. Hol van tehát a dicsekvés? Kirekesztetett. Melyik törvény által? A tetteké [által]? Nem, hanem a hűség (hit, bizalom) törvénye által. 28. Úgy vélekedünk tehát, hogy hűséggel (hit miatt) tétetik igazzá az ember a törvény munkái (tettei) nélkül. 29. Csak a júdeaiaké az Isten? Nemde a nemzeteké is? Igen, a nemzeteké is, 30. ha csakugyan egy az Isten, aki igazzá fogja nyilvánítani a körülmetéltséget a hűségből (hit) és a körülmetéletlenséget a hűség által. 31. Érvénytelenítjük tehát a törvényt a hit által? Nem történhet meg, hanem a felállítjuk!
4. Fejezet
1. Mit mondunk tehát Ábrahámról a mi test szerint való atyánkról? 2. Ha ugyanis Ábrahám tettekből igazíttatott meg, van dicsekvése. De nem az Isten iránt, 3. mert mit mond az Írás? „Hitt (bízott) pedig Ábrahám az Istennek, és igazságosságul számíttatott be neki.” 4. A munkálkodónak ugyanis a bér nem kegyelem (jóságosság) szerint számíttatik be, hanem tartozás szerint. 5. A nem munkálkodó hívőnek pedig az istentelent igazzá tevő alapján a hite (bizalma) számíttatik megigazulásul, 6. éppen úgy, ahogy Dávid is elbeszéli az ember boldogságát, akinek az Isten megigazulást számít be tettek nélkül: 7. „Boldogok, akiknek a törvénytelenségei megbocsáttattak és akiknek vétkei elfedettek, 8. boldog a férfi, akinek egyáltalán nem számít be vétket.” 9. Ez a boldogság tehát a körülmetéltségre vagy a körülmetéletlenségre is vonatkozik? Mert mondjuk: „Beszámíttatott Ábrahámnak a hit (bizalom) igazságosságul.” 10. Hogyan számíttatott tehát be? Körülmetéltség állapotában vagy körülmetéletlenségben? Nem körülmetéltségben, hanem körülmetéletlenségben. 11. És a körülmetélés jelét kapta, a körülmetéletlenségben való bizalma (hite, hűsége) igazságosságának pecsétjét, hogy ő legyen minden hűségesek atyja körülmetéletlenségen át, hogy nekik [is] beszámítsák [a] megigazulást. 12. És [legyen] a körülmetéltség atyja [is], akik nem pusztán körülmetéltségből valók, hanem akik következetesen atyánk, Ábrahám körülmetéletlenségben való hűségének (hit, bizalom) nyomdokai szerint is járnak. 13. Ugyanis nem törvény által [lett] az ígéret Ábrahámnak vagy magvának, hogy őt tegye meg a kozmosz örökösévé, hanem a hűség (hit) igazságossága által. 14. Ha ugyanis a törvényből [vannak az] örökösök, kiüresíttetett (hiábavaló) a hűség (hit) és érvényét vesztette az ígéret. 15. Mert a törvény haragot eredményez (valósít meg), ahol pedig nincs törvény, áthágás sincs. 16. Ezért hűségből (hit), hogy kegyelem alapján [legyen], hogy szilárd legyen az ígéret minden magnak, nem csak a törvényből, hanem az Ábrahám hűségéből (hit) is (aki mindannyiunk atyja, 17. amint megíratott, hogy „Sok nemzetek atyjává tettelek meg téged.”) [aki] annak az Istennek színe előtt volt bizalommal, aki élővé teszi a halottakat és aki hívja a nem létezőket, mint létezők. 18. Aki remény ellenére reménység alapján hitte, hogy sok nemzet atyjává lesz a mondottak alapján: „Így lesz a magod.” 19. És nem gyengült meg a bizalmában (hit) szemlélve saját [már] halottá vált testét, csaknem százesztendős lévén, és Sára méhének halott mivoltát, 20. Isten ígéreteiben nem kételkedett (nem vitatta) hitetlenséggel, hanem megerősíttetett a bizalomban (hit), dicsőséget adva az Istennek 21. és meg volt győződve, hogy amit megígért, hatalmában áll meg is tenni. 22. Ezért beszámíttatott neki igazságosságul. 23. De nem csak őérte írattatott meg, hogy „beszámíttatott neki”, 24. hanem miattunk is, akiknek szükséges beszámíttatni, akik bizalommal vannak a Jahósuát, a mi urunkat a halálból feltámasztóhoz, 25. aki átadatott az eleséseinkért és feltámasztatott a megigazulásunkért.
5. Fejezet
1. Igaznak nyilváníttatva tehát hűségből (hit) békénk van az Isten iránt a mi urunk, Jahósua Felkent által, 2. aki által a belépésnek is birtokába jutottunk [a hűség által] ebbe a kegyelembe (jóakarat, jótetszés), amelyben erősen megállunk, és Isten dicsőségének reménysége alapján dicsekszünk. 3. De nem csak [ebben], hanem a szorongattatásokban is dicsekszünk, tudva, hogy a szorongattatás állhatatosságot eredményez, 4. az állhatatosság pedig kipróbáltságot, a kipróbáltság pedig reményt, 5. a remény pedig nem szégyenít meg. Mert az Isten szeretete kiöntetett a szíveinkbe a nekünk adatott szent szellem által. 6. Ugyanis [a] Felkent, amikor még erőtlenek voltunk, ideje szerint meghalt az istentelenekért. 7. Mert az igazért is alig fog meghalni valaki. Mert a jóért talán valaki merészel meghalni. 8. De az Isten saját irántunk való szeretetét dicséri, hogy amikor még bűnösök voltunk, [a] Felkent miértünk meghalt. 9. Sokkal inkább igazzá tétetve most a vére által, meg leszünk tartva a haragtól őáltala. 10. Mert ha ellenségek lévén kibékültünk az Istennel a fiának halála által, sokkal inkább kibékültekként meg leszünk tartva az ő élete által. 11. Nem csak pedig, hanem dicsekszünk is az Istenben a mi urunk, a Jahósua [Felkent] által, aki által most a megbékülést megkaptuk. 12. Ezért úgy, ahogyan egy ember által (akiben mindenek vétkeztek) a bűn a kozmoszba behatolt és a bűn által a halál, így minden emberre átment a halál. 13. A törvényig ugyanis volt bűn a kozmoszban, de a bűnt nem róják fel, amikor nincs törvény, 14. hanem a halál uralkodott Ádámtól Mózesig a nem Ádám áthágásának hasonlatosságában vétkezőkön, aki az Eljövendőnek előképe (tüposz: nyomat). 15. De nem úgy van az ajándék (kharizma: kegy, jóindulat, elfogadottsági ajándék), mint az áthágás. Ha ugyanis az egy áthágása miatt a sokak meghaltak, az Isten elfogadása (kegyelme) és az egy ember, Jahósua Felkent elfogadásában (kegyelem) az ajándék a sokakra bőven kiáradt. 16. És nem olyan az ajándék, mint az egynek vétke. Mert az ítélet egy miatt elmarasztaló ítéletté [lett], de az ajándék (kharizma) sok elesésből igaznak nyilvánítássá. 17. Mert ha egy elesése miatt a halál uralkodott az egy által, sokkal inkább uralkodni fognak [az] életben az egy Jahósua Felkent által az elfogadottság (kegyelem) és igazságosság bőségé[nek ajándékát] megkapók (elfogadók). 18. Következésképpen tehát amint egy elesése által minden emberre elmarasztaló ítélet [lett], úgy egy igaz mivolta által is minden emberre az élet megigazulása [jön]. 19. Mert úgy, ahogy egy ember engedetlensége által bűnösökké tétettek a sokak, úgy az egy engedelmessége által igazakká fognak tétetni a sokak. 20. [A] törvény pedig érvénybe lépett, hogy bőségessé váljon az elesés. Ahol pedig bőségessé vált a vétek (bűn), rendkívül bővelkedik a kegyelem, 21. hogy úgy, amint uralkodott a vétek (bűn) a halálban, úgy uralkodjon a kegyelem igazságosság által örök életre Jahósua Felkent, a mi urunk által.
6. Fejezet
1. Mit fogunk tehát mondani? Tartsunk ki a vétekben, hogy a kegyelem bőségessé váljon? 2. Nehogy megtörténjen! Akik meghaltunk a véteknek, hogyan fogunk élni még abban? 3. Vagy tudatlanok vagytok, hogy akik bemártattunk, a Felkentbe, az ő halálába lettünk bemártva? 4. Tehát vele együtt lettünk eltemetve a bemártás (bemerítkezés) által a halálba, hogy úgy, ahogy fel lett támasztva a Felkent a halottak közül az Atya dicsősége által, úgy mi is az élet újszerűségében (új állapot, mivolt) járjunk. 5. Mert ha a halálának hasonlóságában egyesítettek (együtt születettek, hasonlóak) lettünk, következésképpen a feltámadása [szerint] is [azok] leszünk. 6. Tudva ezt, hogy a mi ősi (régi) emberünk vele együtt lett megfeszítve, hogy a vétek (bűn) alakja (teste, holtest) hatástalanná váljon, hogy többé már ne végezzünk rabszolgai munkát mi a véteknek, 7. mert aki meghalt, felmentést nyert a vétekből. 8. Ha pedig meghaltunk a Felkenttel, bízunk is abban, hogy együtt fogunk élni vele. 9. Tudva, hogy a Felkent a halottak közül feltámasztva többé már nem hal meg, halál többé rajta nem uralkodik. 10. Mert aki meghalt, a véteknek halt meg egyszer (s mindenkorra). Aki pedig él, az Istennek él. 11. Úgy számítsátok magatokat is, hogy egyrészt halottak vagytok a véteknek, de élők az Istennek a Felkent Jahósuában. 12. Tehát ne uralkodjon a vétek a ti halandó testetekben (alak) az ő vágyainak való engedelmességre, 13. se ne adjátok át a tagjaitokat az igaztalanság fegyvereiként a véteknek, hanem adjátok át önmagatokat az Istennek mint a halottak közül való élők, és a tagjaitokat a igazságosság fegyvereiként az Istennek. 14. Mert a vétek nem fog uralkodni rajtatok, mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem (jóakarat, elfogadottság) alatt. 15. Mi tehát? Vétkezzünk, mert nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Nehogy megtörténjen! 16. Nem tudjátok, hogy akinek átadjátok magatokat rabszolgaként engedelmességre, rabszolgái vagytok, aminek engedelmeskedtek? Vagy a véteké halálra vagy az engedelmességé igazságosságra. 17. Elismerés pedig Istennek, hogy a vétek rabszolgái voltatok, de szívből engedtetek a tanítás mintájára (tüposz: ütésnyom) nézve, amelyre át lettetek adva, 18. fel lettetek szabadítva ugyanis a vétekből, rabszolgává tétettetek az igazságosságnak. 19. Emberi módon beszélek a testetek (húsotok) erőtlensége miatt. Mert amint átadtátok tagjaitokat rabszolgákként a tisztátalanságnak és törvénytelenségnek, úgy most adjátok át a tagjaitokat rabszolgákként az igazságosságnak szentségre. 20. Mert amikor a vétek rabszolgái voltatok, szabad emberek voltatok az igazságosságra nézve. 21. Tehát miféle gyümölcsötök volt akkor? Amelyeken most szégyenkeztek? Mert azok teljessége (vége) halál. 22. Most pedig, felszabadítva a vétektől az Istennek váltatok rabszolgáivá, gyümölcsötök van a szentségre, teljességként pedig az örök életet [birtokoljátok]. 23. A vétek zsoldja ugyanis halál, de az Isten ajándéka (kharizma: kegy, jóindulat, elfogadottsági ajándék) örök élet a Felkent Jahósuában a mi urunkban.
7. Fejezet
1. Vagy tudatlanok vagytok testvérek, mert törvényt ismerőknek beszélek, hogy a törvény uralkodik az emberen amennyi ideig él? 2. Mert a férjes asszony törvénnyel van kötve az élő férjéhez. De ha meghal a férj, föloldást nyer a férj törvényéből. 3. Következésképpen tehát, [amíg] él a férj házasságtörőnek fogják mondani, ha más férfié lesz. De ha meghal a férj, szabad a törvénytől, nem lesz házasságtörő más férfival. 4. Így, testvéreim, ti is meghaltatok a törvénynek a Felkent alakja (teste) által, hogy legyetek ti másé, a halottak közül feltámasztotté, hogy gyümölcsözzünk az Istennek. 5. Amikor ugyanis húsban voltunk, a vétkek szenvedélyei (átélései) a törvény által működtek (hatottak) a tagjainkban gyümölcsözni a halálnak. 6. De most föloldást nyertünk a törvényből, meghalva [abban] amelyben erősen tartattunk, úgyhogy rabszolgáljunk [mi] a szellem újszerűségében (új állapot, mivolt) és nem a betű régiségében. 7. Mit fogunk tehát mondani? A törvény vétek? Nehogy megtörténjen! Hanem a vétket nem ismertem meg, hacsak nem a törvény által, mert a kívánságot nem ismertem, hacsak nem a törvény mondta: „Nem fogsz kívánni! (ne kívánd!)” 8. Kiindulási pontot (alkalmat, ürügyet) nyerve a vétek a parancs által megvalósított bennem minden kívánságot, mert törvény nélkül halott [a] vétek. 9. Én pedig valamikor törvény nélkül éltem. De eljött a parancs, a vétek föléledt, 10. én pedig meghaltam, és ez az életre való parancs halálra [valóként] találtatott nekem. 11. A vétek ugyanis kiindulási pontot (alkalmat, ürügyet) nyerve a parancs által megcsalt engem és általa megölt. 12. Tehát a törvény ugyan szent, és a parancs szent és igaz és jó. 13. Tehát a jó dolog nekem halál lett? Nehogy megtörténjen! Hanem a vétek, hogy véteknek tűnjön fel a jó dolog által nekem halált megvalósító (eredményező) [lett]. Hogy legyen mindent felülhaladóan vétkes a vétek (bűn) a parancs által. 14. Mert tudjuk, hogy a törvény szellemi, de én hústermészetű vagyok, eladatva a vétek alatt. 15. Mert amit megvalósítok nem ismerem. Mert amit akarok, nem azt művelem, hanem amit gyűlölök, azt teszem. 16. Ha pedig, amit nem akarok azt teszem, egyetértek a törvénnyel, hogy jó. 17. Most pedig többé nem én hajtom végre azt, hanem a bennem lakó vétek. 18. Mert tudom, hogy nem lakik bennem, a húsomban, jó dolog. Mert, óhajtani (akarni) a jót kéznél van nekem, de végrehajtani nem. 19. Mert nem [az van], amit óhajtok, [hogy] teszem a jót, hanem amit nem óhajtok (akarok), azt a rosszat művelem. 20. Ha pedig, amit nem akarok, azt teszem, többé nem én valósítom meg azt, hanem a bennem lakó vétek. 21. Tehát megtalálom azt a törvényt, a jót tenni óhajtóban, hogy nekem a rossz van kéznél. 22. Együtt örvendezek ugyanis az Isten törvényével a belső ember szerint, 23. de látok egy másik törvényt a tagjaimban, amely hadat visel az elmém törvényével és foglyul ejt engem a vétek (bűn) törvényével [vagy: -ben], a tagjaimban levővel. 24. Nyomorult ember [vagyok] én. Ki fog engem kimenteni ennek a halálnak testéből (húsából)? 25. Az Istennek kegyelme (v.: Hála pedig az Istennek) a Jahósua Felkent, a mi urunk által. Következésképpen tehát én magam értelemmel Isten törvényének rabszolgálok, de testtel (hús szerint) a vétek törvényének.
8. Fejezet
1. Következésképpen most semmi elmarasztaló ítélet [nincs] a Felkent Jahósuában. 2. Mert az élet szellemének törvénye a Felkent Jahósuában felszabadított engem a vétek és halál törvényétől. 3. Mert a törvény képtelenségét (lehetetlenségét), amiben erőtlen volt a test miatt, az Isten [feloldotta, amikor] a saját fiát elküldve a vétek (bűn) testének hasonlóságában és a vétekért, elítélte a vétket a testben, 4. hogy a törvény igaz jogrendje be legyen teljesítve bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem szellem szerint. 5. Mert a test szerintiek a testiekre ügyelnek (froneo: törekszik, irányul valamire, gondolkodik), a szellem szerintiek pedig a szellemiekre. 6. Mert a test törekvése (froneo) halál, a szellem törekvése élet és béke. 7. Mivel a test törekvése ellenségeskedés Isten iránt, mert az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is képes [rá]. 8. A testben levők pedig nem képesek az Istennek tetszésére lenni. 9. De ti nem vagytok testben, hanem szellemben, mivelhogy (ha ugyan) Isten szelleme lakik bennetek. Ha pedig valaki [a] Felkent szellemét nem bírja, az nem az övé. 10. Ha pedig [a] Felkent bennetek, a test ugyan halott a vétek által, de a szellem élet az igazságosságért. 11. Ha pedig a Jahósuát a halottak közül feltámasztónak szelleme lakik bennetek, a Felkent Jahósuát a halottak közül feltámasztó élővé fogja tenni a halandó testeteket [is] a Ő bennetek lakozó szelleme által. 12. Következésképpen tehát, testvérek, nem vagyunk adósai a testnek, hogy test szerint éljünk, 13. mert ha test szerint éltek szükségképpen meghaltok, de ha szellemmel halálra adjátok a test cselekvéseit, élni fogtok. 14. Mert akik Isten szellemével vannak kormányozva (irányít, vezet), azok Isten fiai. 15. Mert nem a rabszolgaság szellemét kaptátok ismét félelemre, hanem a fiúvá fogadás (örökbefogadás) szellemét, amelyben kiáltjuk „Abba, az Atya!”. 16. Maga a szellem együtt tanúskodik a mi szellemünkkel, hogy Isten gyermekei vagyunk. 17. Ha pedig gyermekek, örökösök is. Egyrészt Isten örökösei, másrészt a Felkent társörökösei, mivelhogy (ha ugyan) együtt szenvedünk, hogy együtt is legyünk megdicsőülve. 18. Mert úgy tartom számon, hogy a mostani idők szenvedései nem méltók az eljövendő dicsőséghez, amely feltárul rajtunk. 19. Mert a teremtés feszült várakozása (sóvárgása) az Isten fiainak feltárulását várja. 20. Mert a teremtés a hiábavalóságnak lett alávetve, nem önként, hanem az alávetőért, reménységre, 21. hogy maga a teremtés is föl lesz szabadítva a romlandóság rabszolgaságából az Isten gyermekei dicsőségének szabadságára. 22. Tudjuk ugyanis, hogy az egész teremtés együtt sóhajtozik (nyög) és együtt vajúdik mostanáig. 23. Nem csak pedig, hanem [mi] magunk is, aki a szellem első termését (zsengéjét) birtokoljuk, mi magunk önmagunkban is sóhajtozunk, várva a fiúvá fogadást (örökbefogadást), a testünk [rabszolgaságból való] kiváltását. 24. Mert reménységgel lettünk megtartva (megszabadítva). De a remény, amely látható, nem remény, mert ki reméli [azt], amit lát? 25. Ha pedig reméljük, amit nem látunk, állhatatosság által várjuk. 26. Hasonlóképpen pedig a szellem is segítségére van az erőtlenségünknek. Mert amit kérünk (imádkozunk), amint kell, nem tudjuk, hanem maga a szellem közbenjár kimondhatatlan sóhajtásokkal, 27. a szíveket vizsgáló pedig tudja, hogy mi a szellem törekvése, mert Isten szerint jár közben [a] szentekért. 28. Tudjuk pedig, hogy az Istent szeretőknek minden együttműködik [a] jóra, [azoknak, akik] előre elhatározás szerint elhívottak. 29. Mert akiket előre ismert, előre el is rendelt fia képének hasonló formájára, hogy legyen ő elsőszülött sok testvér között. 30. Akiket pedig előre elrendelt, ezeket el is hívta. És akiket elhívott, ezeket igaznak is nyilvánította. Akiket pedig igaznak nyilvánított, ezeket meg is dicsőítette. 31. Tehát mit mondunk majd ezekre? Ha az Isten értünk, ki ellenünk? 32. Aki saját fiát nem kímélte, hanem értünk mindannyiunkért átadta, hogyan ne ajándékozná vele együtt a mindeneket nekünk? 33. Ki fog pereskedni az Isten választottjai ellen? Isten az igaznak nyilvánító. 34. Ki az elítélő? [A] Felkent [Jahósua] az, aki meghalt, de inkább, aki feltámasztatott [a halottak közül], aki Isten dicsőségében van, aki közben is jár értünk. 35. Ki fog minket elválasztani a Felkent szeretetétől? Szorongatás vagy szűkösség vagy üldözés vagy éhínség vagy meztelenség vagy veszedelem vagy kard? 36. Amint megíratott, hogy „Érted adatunk halálra az egész napon, mint mészárlás juhai számíttatunk.” 37. Hanem mindezekben kimagasló győzelmet aratunk a minket szerető által. 38. Meg vagyok győződve ugyanis, hogy sem halál sem élet, sem angyalok sem fejedelmek, sem jelen levők sem eljövendők, sem hatalmak, 39. sem magasság sem mélység, sem semmi más teremtmény nem lesz képes minket elválasztani az Isten szeretetétől a Felkent Jahósuában a mi urunkban.
9. Fejezet
1. Igazat szólok a Felkentben, nem hazudok, lelkiismeretem együtt tanúskodik velem a szent szellemben, 2. hogy nagy szomorúságom van és a szívemnek folytonos fájdalma. 3. Mert kívántam én magam kitagadott (átokká) lenni a Felkenttől testvéreimért, test szerinti rokonaimért, 4. akik izraeliták, akié a fiúvá fogadás (fiúság, örökbefogadás) és a dicsőség és a szövetségek és a törvénykönyv (törvényadás) és az istentisztelet és az ígéretek, 5. akiké az atyák, és akik közül [való] a Felkent a test szerint. Aki mindenek fölött van, Isten áldott örökké! Amén.
6. De nem mintha meghiúsult volna az Isten beszéde. Mert nem mindenek, akik Izraelből valók, izraeliták. 7. Sem nem mind gyermekek az Ábrahám magva, hanem „Izsákban fog neveztetni neked mag” 8. Ez azt jelenti, [hogy] nem a test gyermekei az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számíttatnak magnak. 9. Mert ígéreté ez a szó: „Ez idő szerint el fogok jönni és Sárának fia lesz.” 10. Nem csak pedig, hanem Rebekának is egytől lett fogantatása, Izsáktól a mi atyánktól. 11. Mert még nem születtek meg és nem cselekedtek semmi jót vagy hitványat – hogy a kiválasztás szerint Isten előre elhatározása megmaradjon, 12. nem tettekből, hanem az elhívótól – megmondatott neki, hogy „A nagyobb fog szolgálni a kisebbnek.” 13. Éppen úgy, ahogy megíratott: „Jákóbot szerettem, de Ézsaút gyűlöltem.” 14. Mit fogunk hát mondani? Csak nem igazságtalan Istentől? Nehogy megtörténjen! 15. Mert a Mózesnek mondja: „Könyörülni fogok, akin könyörülök, és irgalmazni fogok akinek irgalmazok”. 16. Következésképpen tehát nem az akaróé sem a futóé, hanem a könyörülő Istené. 17. Mondja ugyanis az Írás a Fáraónak, hogy „Éppen azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned hatalmamat, és hogy hirdessék nevem az egész földön.” 18. Következésképpen tehát akin akar könyörül, akit pedig akar keménnyé tesz. 19. Mondod majd nekem: Miért hibáztat tehát? Mert szándékának ki áll ellen? 20. Ó ember, sőt inkább: Ki vagy te, aki visszabeszélsz az Istennek? Csak nem fogja mondani a szobrászmunka (plazma) a formálójának: Miért csináltál engem így? 21. Vagy nincs hatalma a fazekasnak az agyag felett, hogy az ő gyuradékából készítsen eszközt (edényt) egyrészt tisztességre, másrészt eszközt (edényt) gyalázatra? 22. Ha pedig az Isten, haragját megmutatni óhajtva és hatalmát megismertetni, sok türelemmel elhordozta a harag eszközeit, melyek az elpusztításra lettek készítve, 23. hogy megismertesse dicsősége gazdagságát az irgalom eszközein, amelyeket előre elkészített a dicsőségre, 24. akiket el is hívott, minket, nem csak a júdeaiak közül, hanem a nemzetek közül is? 25. Amint a Hóseásban is mondja: „Hívni fogom a nem népemet népemnek és a nem szeretettet szeretettnek. 26. És lesz ezen a helyen, ahol mondatott [nekik]: Ti nem népem vagytok, ott az élő Isten fiainak fognak neveztetni.” 27. Ézsaiás pedig kiáltja Izrael felől: „Ha Izrael fiainak száma [annyi lenne], mint a tenger homokja, a maradék lesz megtartva. 28. Mert a szót beteljesíti és gyorsan végrehajtva fogja megtenni a földön.” 29. És amint előre mondta Ézsaiás: „Ha Szabaóth nem hagyott volna nekünk magot, olyanok lettünk volna, mint Szodoma és hasonlóvá tétettünk volna Gomorrához.” 30. Mit mondunk hát? Hogy a nemzetek, akik nem törekedtek a megigazulásra megragadták (befogadták) a megigazulást, de a hűségből való megigazulást. 31. Izrael pedig hajszolva a megigazulás törvényét a törvényre nem jutott el. 32. Miért? Mert nem hűségből (hit), hanem mint tettekből [valót kereste]. Megbotlottak a megütközés kövében, 33. amint megíratott: „Íme, Sionban botlás kövét helyezem és botrány szikláját és a benne bizakodó nem lesz megszégyenítve.”
10. Fejezet
1. Testvérek, bizony szívem kívánsága és könyörgésem az Istenhez értük, megtartásukra [van]. 2. Tanúskodom ugyanis felőlük, hogy Isten buzgalmát birtokolják. De nem a felismerés (megértés) szerint, 3. mert Isten igazságossága felől tudatlanok, és a saját igyekezetüket [próbálják] felállítani, az Isten igazságosságának nem engedelmeskedtek. 4. A törvény beteljesedése ugyanis [a] Felkent, igazságosságra, minden hűségeseknek. 5. Mert Mózes leírja a törvényből való megigazulást, hogy amely ember megteszi, élni fog benne. 6. A hűségből (hit) való megigazulást pedig így mondja: „Ne mondd szívedben: Ki fog fölmenni az égbe?” (Ez [azt jelenti,] a Felkentet lehozni). 7. Vagy: „Ki fog lemenni a mélységbe?” (Ez [azt jelenti,] a Felkentet a halottak közül felhozni). 8. Hanem: Mit mond? Közel hozzád [az aktuálisan mondott] szó (rhéma), a szádban és a szívedben. Ez a hűség (hit) szava (rhéma: aktuális közlés), amit hirdetünk. 9. Mert ha egyetértő beszédet szólsz a száddal, hogy „Jahósua úr” és bizalommal vagy (hiszed) szívedben, hogy az Isten őt feltámasztotta a halottak közül, meg leszel tartva. 10. Mert szívvel történik a bizalom (hit) igazságosságra, szájjal pedig egyetértő beszéd (megvallás) megtartásra. 11. Mert az Írás mondja: „Mert semelyik benne bizakodó nem lesz megszégyenítve”. 12. Mert nincs különbség júdeai és hellén között, mert mindannyiuknak azonos az ura, aki gazdag mindenek iránt, akik segítségül hívják (bírónak hívják) őt. 13. Mert „mindenki, aki bíróként hívja (az úr) nevét, meg fog tartatni.” (Jóel 2:32 – LXX) 14. Tehát hogyan hívnák bírónak azt, akiben nem bíztak (hittek)? De hogyan bízzanak, akiről nem hallottak? De hogyan hallják kihirdető nélkül? 15. De hogyan hirdessék ki, ha nem lettek elküldve? Úgy, amint megíratott: „Mily szépek a jó/győzelmi hírt vivők lábai” 16. De nem mindannyian hallgattak (engedelmeskedtek) a jó/győzelmi hírre. Mert Ézsaiás mondja: „Uram, ki hitt híradásunknak?” (LXX Ézs. 53:1) 17. Következésképpen a hit híradásból (hír, hallott dolog) van, a híradás pedig a Felkent beszéde (rhéma) által. 18. Hanem mondom, egyáltalán nem hallották? Sőt inkább, „Az egész földre kiment a hangjuk, és a lakott föld végeire közlésük (rhéma).” 19. Hanem mondom, netán Izrael nem tudta? Először Mózes mondja: „Én felingerellek majd titeket egy nem néppel, egy tudatlan néppel foglak haragra gerjeszteni.” 21. Ézsaiás pedig veszi a bátorságot és mondja: „Megtaláltattam magam az engem nem keresők által, nyilvános (látható, ismert) lettem az engem nem kérdezőknek.” 21. Az Izraelnek pedig mondja: „Az egész napon kitártam kezeimet az engedetlen és ellenszegülő nép felé”.
11. Fejezet
1. Mondom tehát, csak nem elutasította az Isten a népét? Nehogy megtörténjen! Mert én is izraelita vagyok, Ábrahám magvából, Benjámin törzséből. 2. Nem utasította el az Isten a népét, akit előre ismert. Vagy nem tudjátok Illésnél mit mond az Írás, hogyan beszél az Istennel Izrael ellen? 3. „, a prófétáidat megölték, az oltáraidat lerombolták, és én egyedül maradtam, és keresik a lelkem.” 4. Hanem mit mond neki a válasz (kijelentés)? „Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baálnak.” 5. Így tehát a mostani időben is lett maradék az elfogadottság (jótetszés, kegyelem) kiválasztása szerint. 6. Ha pedig elfogadottság szerint, már nem tettekből, mivel [akkor] az elfogadottság már nem lesz elfogadottság. 7. Hogy van hát? Amit Izrael keres, azt nem találta meg, de a kiválasztottság rátalált. A többiek pedig megkeményíttettek, 8. amint megíratott: „Nekik adta az Isten a kábultság szellemét, [olyan] szemeket, hogy ne lássanak és [olyan] füleket, hogy ne halljanak, a mai napig.” 9. És Dávid mondja: „Váljon asztaluk kelepcévé és csapdává és botlássá és megtorlássá, 10. és sötétedjenek el szemeik, hogy ne lássanak, és a hátukat mindenkor hajlítsd meg.” 11. Mondom tehát, csak nem azért botlottak meg, hogy elessenek? Nehogy megtörténjen! Hanem félrelépésük által lett a nemzeteké a megtartás (üdvösség, szabadulás) az ő felingerlésükre. 12. Ha pedig a félrelépésük a kozmosz gazdagsága és vereségük a nemzetek gazdagsága, mennyivel inkább a teljességük (bevégzettség). 13. Nektek pedig mondom, a nemzeteknek, amennyiben tehát én a nemzetek küldöttje vagyok, a szolgálatomat dicsérem, 14. ha valahogy felingerelhetném tesi rokonságom és megtarthatnék néhányat közülük. 15. Mert ha a veszteségük a kozmosz kibékülése, mi a befogadás[uk], ha nem élet a halottak közül? 16. Ha pedig a zsenge szent, a tészta is. És ha a gyökér szent, az ágak is. 17. Ha pedig néhányan az ágak közül letörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál közéjük és az olajfa dúsnedvű gyökerének részesévé váltál, 18. ne dicsekedj az ágak ellenében. Ha pedig dicsekszel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. 19. Tehát mondani fogod: Ágak törettek le, hogy én beoltassam. 20. Igaz. A hűtlenség miatt törettek le, te pedig hűség miatt megálltál. Ne gondolkodj felfuvalkodottan, hanem félj! 21. Mert ha az Isten a természet szerinti ágakat nem kímélte, téged sem fog kímélni. 22. Lásd meg tehát Isten jóságát (kegyesség, jószívűség) és szigorát. Elsőként szigorát az elesőkön, rajtad pedig Isten jóságát, ha kitartasz a jóságban, különben te is le fogsz vágattatni. 23. De azok is, ha nem maradnak meg a hűtlenségben, be fognak oltatni. Képes (van hatalma) ugyanis az Isten ismét beoltani őket. 24. Mert ha te a természet szerinti vadolajfából kivágattál és a természet ellenére beoltattál a nemes olajfába, mennyivel inkább azok a természet szerint be fognak oltatni a saját olajfájukba. 25. Mert nem akarom, hogy ti ne ismerjétek ezt a titkot, testvérek, hogy ne legyetek magatokban okosak, hogy a keménység Izrael számára rész szerint lett amíg a nemzetek teljessége bemegy, 26. és így egész Izrael meg lesz tartva. Amint megíratott: „Sionból fog megérkezni a szabadító, el fogja fordítani az istentelenséget Jákóbtól. 27. És ez nekik az tőlem való szövetség, amikor eltávolítom a vétküket.” 28. Egyrészt a győzelmi/jó hír szerint ellenségek miattatok, másrészt a kiválasztás szerint szeretettek az atyák miatt. 29. Megbánhatatlanok ugyanis az Isten ajándékai (kharizma) és elhívása. 30. Mert amint ti is egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmat nyertetek ezek engedetlensége miatt, 31. úgy most azok is engedetlenkedtek a ti irgalmatok miatt, hogy ők is irgalmat nyerjenek. 32. Mert az Isten összezárta a mindeneket engedetlenségbe, hogy a mindeneknek irgalmazzon. 33. Ó Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége! Mennyire kikutathatatlanok az ítéletei és kifürkészhetetlenek (felfoghatatlanok) az útjai! 34. Mert „Ki ismerte meg értelmét? Vagy ki lett tanácsadója? 35. Vagy ki adott neki előbb, és visszaadja majd neki? 36. Mert belőle és általa és érte [vannak] a mindenek. Ővé [legyen] a dicsőség az örökkévalóságban! Amén.
12 Fejezet
1. Kérlek tehát titeket, testvérek, az Isten irgalmassága által, hogy mutassátok be testeteket (alak) élő szent áldozatként az Istennek, ami megnyeri tetszését, az értelmes (logikosz) istenszolgálatotokat. 2. És ne idomuljatok ehhez a korszakhoz, hanem az elme megújulásával formálódjatok át (változzatok át), hogy megvizsgáljátok, hogy mi az Isten akarata, a jó, tetsző és teljes. 3. Mondom pedig a nekem adott jótetszés (elfogadottság) által, hogy senki közületek ne gondolkodjon (törekedjen) fölül azon, ahogy kell gondokodnia, hanem józan gondolkodásra törekedjetek, mindenkinek, amint [neki] az Isten osztotta a hűség (hit) mértékét. 4. Mert úgy, ahogy egy testben (alak) sok tagunk van, a tagoknak pedig nem ugyanaz a működésük, 5. így sokaság vagyunk egy testben a Felkentben, egyenként pedig egymás tagjai. 6. Különböző ajándékaink (kharizma: kegy, jóindulat/elfogadás jele, ajándéka) vannak pedig a nekünk adatott jótetszés (elfogadottság) szerint, akár prófétálás a hűségnek megfelelően (analógia: hasonlóság, összhang, arány), 7. akár felszolgó a felszolgálásban, akár tanító a tanításban, 8. akár buzdító (vigasztaló) a buzdításban, az adakozó egyszerűségben, az elöljáró igyekezetben, a könyörülő vidámságban. 9. A szeretet képmutatás nélküli [legyen] utálva a gonoszt, ragaszkodva a jóhoz. 10. Az egymás iránti testvéri szeretet tekintetében gyöngédek, a tisztelet tekintetében egymást megelőzők, 11. az igyekezet tekintetében nem restek, a szellem tekintetében buzgók (forrók), az Úrnak szolgálók [legyetek]. 12. A reményben örvendezők, a szorongattatásban állhatatosak, a leborulásban (imádság) kitartóak, 13. a szentek szükségeiben közösséget vállalók, a vendégszeretetet követők [legyetek]. 14. Áldjátok az üldözőiteket, áldjátok és ne átkozzátok őket. 15. Örülni az örvendezőkkel, sírni a sírókkal. 16. Egymás iránt ugyanarra törekedjetek, ne a felfuvalkodottakat kövessétek (gondolkodik, törekszik), hanem az alázatosokkal haladjatok együtt. Ne legyetek magatoktól okosak. 17. Senkinek se a rosszért rosszat fizetők [ne legyetek]. Gondoskodjatok a jó dolgokról minden ember előtt. 18. Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll minden emberrel békében legyetek. 19. Nehogy magatokat megbosszuljátok, szeretettjeim, hanem adjatok helyet a haragnak, mert megíratott: „Enyém a bosszúállás (igazságszolgáltatás), én vissza fogok fizetni, mondja .” 20. Hanem ha éhezik az ellenséged, etesd őt. Ha szomjazik, itasd őt. Mert ezt cselekedve tűznek parazsát fogod halmozni az ő fejére. 21. Ne győzettes le a rossz által, hanem győzd le a jóban (jóval) a rosszat.
13. Fejezet
1. Minden lélek a felette való hatalmasságnak vesse alá magát, ugyanis nincs hatalom, csak az Isten által, a meglevők pedig Isten által rendeltettek. 2. Úgyhogy a hatalomnak ellenszegülők az Isten rendelkezésével állnak szemben, a szembenállók pedig ítéletet vesznek majd maguknak. 3. A fejedelmek ugyanis nem a jótettek féleleme miatt vannak, hanem a rosszakért. Nem akarod félni a hatalmat? A jót tedd, és dicséreted lesz tőle! 4. Isten felszolgálója ugyanis számodra a jó dolgokra. De ha a rosszat teszed, félj! Ugyanis nem hiába hord kardot. Mert Isten felszolgálója, bosszúálló a haragra a rosszat cselekvők iránt. 5. Ezért szükséges magatokat alávetni, nem csak a harag miatt, hanem a lelkiismeretért is, 6. mert ezért is teljesítetek adókat, mert Isten (papi) szolgái ugyanerre állhatatosan figyelmet fordítanak. 7. Adjátok meg mindenkinek a tartozásokat: akinek adót, annak adót, akinek illetéket, annak illetéket, akinek félelmet, annak félelmet, akinek tiszteletet, annak tiszteletet. 8. Senkinek semmivel ne tartozzatok, hacsak nem egymást szeretni. Mert aki szereti a másikat a törvényt betöltötte. 9. Mert a „Nem fogsz házasságot törni; Nem fogsz ölni; Nem fogsz lopni; Nem fogod kívánni” és ha valamely más parancs [van], ebben a mondásban újra egybefoglaltatik, a „Szeretni fogod közelállódat, mint magadat”-ban. 10. A szeretet a közelállóval rosszat nem cselekszik (művel). A törvény teljessége tehát a szeretet. 11. És [ti] tudjátok az időt, mert ez az az óra, hogy ti az álomból felkeltessetek, most ugyanis közelebb [van] hozzánk a megtartás, mint amikor hűekké lettünk. 12. A éjszaka előrehaladt, a nappal pedig elközeledett. Vessük tehát le a sötétség tetteit, öltsük fel [pedig] a fény fegyvereit. 13. Mint nappal, tisztességesen járjunk, ne dorbézolásokban és részegeskedésekben, ne közösülésekben és kicsapongásokban, ne viszálykodásban és vetélkedésekben. 14. Hanem öltsétek fel magatokra az urat, a Jahósua Felkentet, és a testtel való törődést az érzéki vágyakra ne műveljétek!
14. Fejezet
1. A hűségben erőtlent fogadjátok be, ne [azért, hogy] vélekedéseit megítéljétek. 2. Van, aki bízik abban, hogy mindent megehet, aki pedig erőtlen (beteg), zöldségeket eszik. 3. Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, de a nem evő se ítélje azt, aki eszik, mert az Isten befogadta őt. 4. Ki vagy te, hogy megítéled az idegen háziszolgát? A saját urának áll vagy bukik. De állni fog, az úr ugyanis hatalommal bír, hogy állva tartsa őt. 5. [Ugyanis] van, aki megkülönbözteti a napot a naptól, van pedig aki minden napot [egyformának] ítél. Mindegyik a saját értelmében legyen teljesen meggyőződve. 6. A napra ügyelő az úr miatt ügyel. És az evő az úr miatt eszik, hálát ad ugyanis az Istennek. És a nem evő az úr miatt nem eszik, és hálát ad az Istennek. 7. Ugyanis senki sem él közülünk önmagának, és senki sem önmagának hal meg. 8. Mert ha élünk is, az úrnak élünk, ha meghalunk is, az úrnak halunk meg. Ha tehát élünk is, ha meg is halunk, az úréi vagyunk. 9. Mert ezért halt meg és kelt életre a Felkent, hogy a halottak és élők felett uralkodjon. 10. De te mit ítéled a testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Mert mindannyian odaállíttatunk az Isten emelvényéhez (bírói szék). 11. Megíratott ugyanis: „Élek én, mondja , hogy nekem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv magasztalja majd az Istent.” 12. Következésképpen [tehát] közülünk mindenki magáról ad számot (szó szerint: saját beszédet fog adni) [az Istennek]. 13. Többé tehát egymást ne ítéljük el. Hanem arról ítéljetek (döntsetek) inkább, hogy nem okoztok botlást vagy megütközést a testvérnek. 14. Tudom és bízok az úr Jahósuában, hogy semmi sem közönséges önmaga által, hacsak nem közönségesnek tulajdonít valaki valamit, annak közönséges. 15. Ha ugyanis az étel miatt a testvéred megszomorodik, többé nem szeretet alapján jársz. Nehogy az ételed miatt elveszítsd azt, akiért a Felkent meghalt. 16. Nehogy káromoltassék tehát a ti jótok. 17. Mert az Isten királysága nem étel és ital, hanem igazságosság, béke, és öröm a szent szellemben. 18. Mert aki ebben végez rabszolgálatot a Felkentnek, az Istennek tetsző és kipróbált (hiteles) az embereknek. 19. Következésképpen tehát a békére és egymás épülésére törekedjünk! 20. Ne rontsd le az étel miatt az Isten munkáját! Ugyan mindenek tiszták, de rossz annak az embernek, aki megbotránkozással eszik. 21. Jó nem enni húsokat és nem inni bort, sem pedig amiben a testvéred megütközik. 22. Te azt a bizonyosságot (hitet), amid van önmagad előtt, tartsd meg Isten előtt! Boldog az, aki nem ítéli el magát abban, amit helyesnek tart. 23. De aki bizonytalankodik (kételkedik) ha eszik, már elítéltetett, mert nem bizonyosságból (hit) [cselekedett]. Minden pedig, ami nem bizonyosságból (hit) [van, az] vétek.
15. Fejezet
1. Tartozunk pedig mi erősek az erőtlenek erőtlenségeit hordozni, és nem a magunk kedvében járni. 2. Közülünk mindegyik a közelállója (felebarátja) tetszését keresse a jóra és épülésre. 3. Mert a Felkent sem önmagának járt kedvében. Hanem amint megíratott: „A Téged szidalmazók szidalmai hullottak rám.” 4. Amik ugyanis megírattak, [mindazok] a tanításra írattattak meg, hogy állhatatosság és az írások buzdítása által bírjuk a reményt. 5. Az állhatatosság és buzdítás Istene pedig bárcsak megadná nektek, hogy ugyanarra törekedjetek egymás iránt a Felkent Jahósua előtt, 6. hogy egyhangúlag (egyetértésben, közös akarattal) egy szájjal dicsőítsétek mi urunk Jahósua Felkent Istenét és Atyját. 7. Ezért fogadjátok be egymást, amint a Felkent is befogadott minket az Isten dicsőségére. 8. Mondom ugyanis, hogy a Felkent a körülmetéltség felszolgálója lett az Isten igazságáért, az atyáknak tett ígéretek megerősítésére, 9. a nemzetek pedig irgalmáért dicsőítik az Istent. Amint megíratott: „Ezért meg foglak vallani (dicsérlek) téged a nemzetek között, és nevednek fogok hangszerrel énekelni (zsoltározni).” 10. És ismét mondja: „Örvendezzetek, ti nemzetek, az ő népével”, 11. és ismét: „Dicsérjétek a -t, mind ti nemzetek, és magasztaljátok őt mind ti népek”. 12. És ismét Ézsaiás mondja: „Lesz Jessájnak gyökere, és aki felemelkedik, hogy uralkodjon a nemzeteken. Benne fognak reménykedni a nemzetek.” 13. A remény Istene pedig töltsön be titeket teljes örömmel és békével a hűségben, a ti bővölködésetekre a reményben, szent szellem erejében. 14. Mert bizalommal vagyok magam is felőletek, testvérek, hogy magatok is tele vagytok jósággal, be vagytok töltve minden ismerettel, akik egymást is képesek inteni. 15. Merészebben írtam nektek ugyanis helyenként, mint aki újra emlékeztet titeket, a nekem adatott elfogadottság miatt az Istentől, 16. hogy legyek én a Felkent Jahósua (papi) szolgája a nemzetek felé, aki templomi szolgálatot végez az Isten jóhírének, hogy a nemzetek felajánlása kedvesen fogadott legyen, megszentelt [a] szent szellemben. 17. Van tehát dicsekvésem a Felkent Jahósuában az Isten iránt. 18. Mert nem merészelek valamit is szólni, amiket nem a Felkent valósított meg általam a nemzetek engedelmességére, szóval és tettel, 19. jelek és csodák erejében (hatalmával), szent szellem erejével. Úgyhogy én Jeruzsálemtől Illíria környékéig betöltöttem a Felkent jó/győzelmi hírét, 20. de úgy tartottam becsületesnek, hogy nem ott hirdetem ki a jó hírt, ahol a Felkent neveztetett, hogy ne(hogy) idegen alapra építsek, 21. hanem amint megíratott: „Meglátják majd, akiknek felőle nem hirdettetett, és akik nem hallották, fölfogják majd.” 22. Ezért is lettem megakadályozva sokszor, hogy elmenjek hozzátok. 23. Most pedig többé már nincs helyem ezeken a tájakon, de sok éve vágyok elmenni hozzátok, 24. amint Hispániába mehetek, remélem, hogy átutazva látlak majd titeket és általatok elkísértetem oda, ha először veletek részben beteltem. 25. Most pedig Jeruzsálembe megyek a szenteknek felszolgálni. 26. Mert jónak látta Makedónia és Akhája, hogy valami közösségvállalást valósítson meg a Jeruzsálemben levő szentek szegényeivel. 27. Jónak látták ugyan, és tartozásuk is. Ha ugyanis azok szellemi dolgaival közösségbe kerültek a nemzetek, tartoznak is a testiekben (papi) szolgálatot végezni nekik. 28. Ezt tehát elvégezve, és lepecsételve nekik ezt a gyümölcsöt, elmegyek majd rajtatok keresztül Hispániába. 29. Tudom pedig, hogy hozzátok menve a Felkent áldásának teljességével fogok menni. 30. De kérlek titeket, [testvérek,] a mi urunk Felkent Jahósua által és a szellem szeretete által, hogy küzdjetek velem együtt a leborulásokban értem az Isten iránt, 31. hogy kiszabadíttassam a Júdeában levő engedetlenek közül és felszolgálásom a Jeruzsálemben levő szenteknek kedvesen fogadott legyen, 32. hogy örömmel menve hozzátok az Isten akarata által együtt megpihenjek veletek. 33. A béke Istene pedig legyen mindannyiótokkal. Amén.
16. Fejezet
1. Ajánlom pedig nektek Főbét, a mi nővérünket, a Kenkreában levő népgyűlés felszolgálóját, 2. hogy fogadjátok őt az úrban, méltóan a szentekhez, és álljatok mellé minden olyan ügyben, amelyben szüksége van rátok, mert ő maga is sokak támogatója lett és nekem magamnak is. 3. Üdvözöljétek Priszkát és Akvilát a munkatársaimat a Felkent Jahósuában, 4. akik lelkemért saját nyakukat tették fel, akiknek nem csak én adok hálát, hanem a nemzetek népgyűlései is mind, 5. és a házukban levő népgyűlést. Üdvözöljétek Epainetoszt szeretettemet, aki Ázsia zsengéje a Felkentben. 6. Üdvözöljétek Máriát, aki sokat fáradozott értetek. 7. Üdvözöljétek Andronikoszt és Júniát a rokonaimat és fogolytársaimat, akik nagyrabecsültek a küldöttek (apostolok) között, akik előttem lettek a Felkentben. 8. Üdvözöljétek Ampliátoszt a szeretettemet az úrban. 9. Üdvözöljétek Urbánoszt a munkatársunkat a Felkentben és Szakhüszt a szeretettemet. 10. Üdvözöljétek Apellészt a megpróbáltat a Felkentben. Üdvözöljétek az Arisztobolusztól valókat. 11. Üdvözöljétek Héródiont a rokonomat. Üdvözöljétek a Nárkissziosztól valókat, akik az úrban vannak. 12. Üdvözöljétek Trüfénát és Trifózát, akik az úrban fáradoznak. Üdvözöljétek Persziszt a szeretettet, aki sokat fáradozott az úrban. 13. Üdvözöljétek Rúfuszt a kiválasztottat az úrban és az édesanyját, aki az enyém is. 14. Üdvözöljétek Aszünkritoszt, Flegónt, Hermészt, Patrobászt, Hermászt, és a velük levő testvéreket. 15. Üdvözöljétek Filologoszt és Júliát, Néreuszt, és a nővérét, és Olümpászt, és a velük levő szenteket mind. 16. Üdvözöljétek egymást szent csókkal. Üdvözölnek titeket a Felkent minden népgyűlései.
17. Kérlek pedig titeket, testvérek, figyeljetek azokra, akik széthúzásokat és botránkozásokat okoznak a tanítás ellen, amelyet ti tanultatok, és forduljatok el tőlük. 18. Mert az ilyenek a mi urunk Felkentnek nem szolgálnak, hanem a saját gyomruknak, és nyájas beszéd és hízelgés által megcsalják az egyszerűek szíveit. 19. Mert a ti engedelmességetek mindenhova eljutott. Örvendezek tehát felettetek, de azt akarom, hogy ugyan bölcsek legyetek a jóra, de együgyűek a rosszra. 20. A béke Istene pedig összetiporja majd a Szatanaszt (ellenség) a lábaitok alatt gyorsasággal. A mi urunk Jahósua elfogadottsága veletek. 21. Üdvözöl titeket Timotheosz a munkatársam, és Lúkiosz és Jázon és Szószipatrosz a rokonaim. 22. Üdvözöllek titeket az úrban én Tertiosz, aki a levelet írja. 23. Üdvözöl titeket Gáiosz a vendéglátóm és az egész népgyűlés. Üdvözöl titeket Erasztosz a város intézője és Kvártusz a testvér. 25. Aki pedig képes (hatalommal bír) titeket megerősíteni a jó/győzelmi hírem és a Jahósua Felkent kihirdetése alapján, a titoknak leleplezése alapján, amelyre az örök idők során hallgatás borult, 26. de most föltűnt a prófétai írások által is az örök Isten rendelete alapján a hűség engedelmességére minden nemzet iránt való megismertetésre, 27. az egyedül bölcs Istennek [legyen dicsőség] a Jahósua Felkent által, akié a dicsőség örökökké. Amén.