1. Fejezet
1. Paulosz és Timotheosz, a Felkent Jahósua rabszolgái, minden szenteknek a Felkent Jahósuában, akik Filippiben vannak, a felvigyázókkal és felszolgálókkal. 2. Kegyelem nektek és béke Isten Atyánktól és [az] úr Jahóusa Felkenttől.
3. Hálát adok Istenemnek minden rólatok való megemlékezésen 4. mindenkor, minden könyörgésemben mindannyiótokért, örömmel, amikor könyörgést végzek, 5. a győzelmi hírben [való] közösségetekért az első naptól mostanáig, 6. bízva abban, hogy aki belekezdett a jó munkába bennetek (köztetek), bevégzi majd a Felkent Jahósua napjáig. Mint ahogy igazságos nekem erre törekedni mindannyiótokért, amiért szívemben vagytok, [mint akik] bilincseimben is, védekezésemben is, és a győzelmi hír megerősítésében mindnyájan a kegyelmem részestársai vagytok. 8. Tanúm ugyanis az Isten, mint vágyódom mindannyiótok után a Felkent Jahósua bensőségességében. 9. És ezt imádkozom, hogy a szeretetetek még inkább és inkább gyarapodjon felismerésben és minden érzékelésben, 10. a fontosabbak vizsgálatában, hogy legyetek egyértelműek (világosan megítélhető) és megütközést nem okozók a Felkent napjára, 11. betöltve az igazságosság gyümölcsét a Felkent Jahósua által dicsőségre és Isten hírnevére. 12. Tudatni szándékozom pedig veletek, hogy az én dolgaim jobban a győzelmi hír előrehaladására mennek, 13. úgy, hogy bilincseim a Felkentben nyilvánvalók lettek az egész testőrségben és mind a többiek között, 14. és a testvérek többsége -ban, akik bizakodtak a bilincseim miatt, sokkal inkább félelem nélkül merik az Isten beszédét szólni. 15. Néhányan ugyan irigység és viszály miatt, néhányan pedig jóakarat miatt a Felkentet hirdetik. 16. Néhányan ugyan szeretetből, akik tudják, hogy a győzelmi hír védelmére vagyok rendelve, 17. de [amazok] vetélkedésből a Felkentet híresztelik, nem tisztán, [azt] gondolva, hogy üldözést (szorongattatást) támasztanak bilincseimre. 18. Ugyan mit [számít ez]? Csak hogy minden módon, akár (leleplező) látszattal akár valósággal, [a] Felkent hirdettetik, és ebben örülök. Sőt, örülni is fogok, 19. tudom ugyanis, hogy ez engem előre visz szabadulásra a ti könyörgésetek által és a Felkent Jahósua szellemének támogatása által, 20. feszült várakozásom és reményem szerint, hogy semmiben se leszek megszégyenítve, hanem teljes szólásszabadsággal, mint mindenkor, és most is, magasztaltatni fog [a] Felkent testemben, akár élet által, akár halál által. 21. Nekem ugyanis az élet [a] Felkent és a meghalás nyereség. 22. Ha azonban ez a testben való élet munka gyümölcse nekem, – mit fogok választani, nem tudatom. 23. Szorongattatom pedig a kettőtől, vágyom a fölszabadulásra, [a] Felkenttel lenni ugyanis sokkal inkább jobb, 24. de megmaradni a hústest számára szükségesebb miattatok. 25. És ekként bízva tudom, hogy maradok és mellettetek fogok maradni mindegyikőtökkel a ti előre haladásotokra és a hit örömére, 26. hogy dicsekvésetek bővelkedjen [a] Felkent Jahósuában velem az én nálatok levő ismételt jelenlétem által. 27. Csakhogy a Felkent győzelmi híréhez méltó polgárként viselkedjetek, hogy akár odamenve és látva titeket, akár távol lévén, hallva felőletek, hogy szilárdan álltok egy szellemben, egy lélekkel együtt küzdve a győzelmi hír hitéért, 28. és akik nem riadtok meg semmiben a szembeszegülők által (ami nekik a pusztulás jele, de nektek a szabadulásé, és ez az Istentől [van], hogy nektek kegyelem adatott a Felkentért, nem csak benne bízni, hanem érte szenvedni is) 30. ugyanazt a küzdelmet bírva, amelyet láttatok bennem és most hallotok felőlem.
2. Fejezet
1. Ha tehát [van] valami vigasztalás [a] Felkentben, ha valami szeretet buzdítása, ha valami szellem közössége, ha valami bensőséges érzések és részvétek, 2. töltsétek be örömömet, hogy ugyanarra törekedtek, ugyanazt a szeretetet bírva, rokonlelkűek, egyre törekvők, 3. semmit viszály szerint, sem pedig üres dicsőségkeresés szerint, hanem alázatossággal egymást magatoknál feljebbvalónak tartva, 4. nem mindegyik a magáéra ügyelve, hanem mindegyik a másokéra is. 5. Ez a törekvés (meggondolás) [legyen] bennetek, ami Felkent Jahósuában is, 6. aki Isten formájában létezve az Istennel való egyenlőséget nem tartotta elragadni való dolognak, 7. hanem önmagát üressé tette, rabszolga formáját véve, emberek hasonlóságává válva. És [amikor] külső megjelenésében mint ember találtatott, 8. megalázta magát engedelmessé válva halálig, mégpedig kereszt haláláig. 9. Ezért is az Isten őt felmagasztalta, és ajándékozta neki a Nevet, a mindenek fölötti Nevet, 10. hogy a Jahóusa nevében minden térd meghajoljon, égieké, földieké és föld alattiaké, 11. és minden nyelv megvallja az Isten Atya dicsőségére, hogy [a] Felkent Jahósua Úr. (valós szórend szerint: megvallja, hogy „Úr Felkent Jahósua” az Isten Atya dicsőségére) 12. Úgyhogy, szeretteim, amint mindenkor engedelmeskedtetek, nem csak mint a jelenlétemben, hanem most sokkal inkább a távollétemben, félelemmel és reszketéssel a saját épségben való megérkezéseteket (szabadulás/üdvösség) valósítsátok meg, 13. Isten ugyanis a működtető (végrehajtó) bennetek, az akarást is, a végrehajtást is a jótetszéséért. 14. Mindeneket zúgolódások és okoskodások (v. kételyek) nélkül tegyetek! 15. Hogy legyetek kifogástalanok és ártatlanok, Isten gyermekei, épek a görbe és önmagából kifordult nemzedék közepén, akik között fényletek, mint fénylő égitestek [a] kozmoszban, 16. élet beszédét tartva föléjük (v. figyelmet fordítva az élet beszédére), dicsekvésre nekem [a] Felkent napjára, hogy nem hiábavalóan futottam sem hiábavalóan fáradoztam. 17. Hanem ha italáldozattá válok hitetek áldozatánál és papi szolgálatánál, örülök és együtt örülök mindnyájatokkal. 18. De ugyanúgy ti is örüljetek és együtt örüljetek velem! 19. Reményem van pedig Jahósua Urában, hogy Timotheoszt gyorsan elküldöm nektek, hogy én is föllelkesüljek, megismerve a rólatok való dolgokat. 20. Mert senki egyezőlelkűt nem bírok, aki igazán gondoskodna rólatok, 21. mindnyájan ugyanis a magukét keresik, nem a Felkent Jahósuáét. 22. Az ő kipróbáltságát pedig ismeritek, hogy mint gyermek [az] atyával, velem szolgált a győzelmi hírért. 23. Ezt (őt) tehát remélem elküldeni, rögtön, amint megláthatom dolgaimat. 24. Bízom pedig -ban, hogy magam is hamar meg fogok érkezni. 25. De szükségesnek tartottam elküldeni hozzátok Epafroditoszt, a testvért, munkatársat és harcostársamat, nektek pedig apostolt (küldöttet) és szükségem papi szolgáját, 26. mivel erős vágya volt mindnyájatokat [látni], és gyötrődött, mivel hallottátok, hogy beteg. 27. Mert beteg is volt, a halál közelében. De az Isten irgalmazott neki, nem csak neki csupán, hanem nekem is, hogy ne legyen szomorúság szomorúságra. 28. Tehát még gondosabban küldtem el őt, hogy látva őt ismét örüljetek, és én gondtalanabb legyek. 29. Fogadjátok tehát őt -ban teljes örömmel és az ilyeneket nagyra becsüljétek, 30. mert a Felkent munkája által a halálig közeledett, a lelkét (életét) kockáztatva, hogy betöltse hiányotokat (papi) szolgálatom iránt.
3. Fejezet
1. Egyébként, testvéreim, örüljetek -ban! Ugyanazokat írni nektek nekem nem fárasztó, nektek pedig szilárdság. – 2. Nézzétek (v. őrizkedjetek) a kutyákat, nézzétek a rossz munkásokat, nézzétek a metélést! 3. Mi vagyunk ugyanis a körülmetélkedés, az Isten szellemének papi szolgái és a Felkent Jahósuában dicsekvők és nem a testben bízók, 4. ámbár nekem van bizalmam testben is. Ha valaki más látszik bizakodni testben, én inkább: 5. körülmetéltek nyolcadnapon, Izrael nemzetségéből, Benjamin törzséből, héber a héberek közül, törvény szerint farizeus. 6. Buzgóság szerint a népgyűlést (ekklessia) üldöző, a törvényben levő igazságosság szerint kifogástalan. 7. Hanem amik egykor nekem nyereségek voltak, a Felkent miatt veszteségnek (bírságként elvesztett) tartottam. 8. Sőt, még inkább mindent veszteségnek tartok a Felkent Jahósuának, az én uram ismeretének felsőbbrendűsége miatt, ami miatt mindeneket (bírságként) elveszítettem, és szemétnek (ürüléknek) tekintek, hogy [a] Felkentet megnyerjem 9. és találtassam benne, nem bírva saját igazságosságot a törvényből, hanem a Felkent hűsége által igazságosságot az Istentől, a hiten (hűségen) [alapulót], 10. hogy megismerjem őt és feltámadása hatalmát és szenvedéseinek közösségét, hasonulva az ő halálához, 11. ha valahogy eljussak a halottakból való feltámadásra. 12. Nem, hogy már elvettem vagy már beteljesedett (rajtam), de üldözöm, ha valahogyan megragadnám, amiben el is fogattam a Felkent által. 13. Testvérek, én magamat még nem gondolom, hogy megragadtam. Egyet mégis [gondolok], egyrészt a hátul levőt elfelejtve, másrészt az elől levőnek nekifeszülve (mint a futók), 14. céltudatosan igyekszem az Istennek a Felkent Jahósuában való hívásának fenti jutalmára. 15. Akik tehát teljesek [vagyunk], ekként gondoljuk. És ha valamit másként gondoltok, az Isten ezt is föl fogja tárni nektek. 16. Mindenesetre, amire eljutottunk, aszerint járjunk. 17. Követőim legyetek, testvérek, és figyeljétek az így járókat, amint megvan nektek a mi mintánk (pecsétnyom, példa). 18. Mert sokan járnak – amint sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom – a Felkent keresztjének ellenségeiként, 19. akiknek teljességük pusztulás, akiknek az Isten a has, és a dicsőség a szégyenükben [van], a földies dolgokra törekvők (gondolkodók). 20. A mi állampolgárságunk ugyanis az egekben van (jelen/létezik), amiből [a] szabadítót is várjuk, [az] úr Jahósua Felkentet, 21. aki át fogja alakítani a megaláztatásunk testét (forma) hasonlóvá az ő dicsőségének testévé, az őt képessé tevőnek működő ereje szerint, és alávetni neki a mindeneket.
4. Fejezet
1. Úgyhogy, szeretett és vágyott testvéreim, örömöm és koszorúm, így álljatok meg szilárdan -ban szeretetteim! 2. Evódiát kérem és Szüntükhét kérem, hogy ugyanarra törekedjenek -ban. 2. Igen, kérlek téged is, hamisság néküli munkatárs, légy segítségre nekik, akik a győzelmi hírben együtt küzdöttek velem és Klémentosszal és a többi munkatársaimmal, akiknek a nevei az élet könyvében. 4. Örüljetek -ban mindenkor! Ismét fogom mondani, örüljetek! 5. A ti méltányosságotok legyen ismertté minden embernek! közel [van]. 6. Semmit se aggódjatok, hanem minden imádságban és könyörgésben hálaadással a kéréseiteket ismertté tegyétek az Isten felé. 7. És az Isten békéje, a minden értelmet felülmúló megőrzi majd a szíveteket és az elméteket Felkent Jahósuában. 8. Egyébként, testvérek, amik csak igazik, amik csak komolyak, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak dicséretesek, ha valami erény és ha valami tisztesség, ezeket fontoljátok meg (magatokban)! 9. Amiket tanultatok is és elfogadtatok és hallottatok és láttatok bennem, ezeket gyakoroljátok! És a béke Istene veletek lesz. 10. Örvendeztem pedig -ban nagyon, hogy már valamikor megújítottátok az értem való gondoskodást, amire törekedtetek is, de nem volt alkalmatok. 11. Nem azért mondom, mert szűkölködöm, én ugyanis megtanultam, hogy amiben vagyok, elelégedett legyek. 12. Tudok megaláztatni is, tudok bővelkedni is. Mindenbe és mindenekbe beavatott vagyok, jóllakni is, éhezni is, bőven lenni és nélkülözni [is tudok]. 13. Mindenekre képes vagyok az engem Megerősítő által. 14. Mindamellett jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok a szorongattatásommal. 15. Tudjátok pedig ti is, filippibeliek, hogy a győzelmi hír kezdetén, amikor kijöttem Makedóniából, semelyik gyülekezet nem volt közös az adás és kapás szavára, hanem csak ti, 16. mert Tesszalonikában is egyszer és kétszer a szükségemre küldtetek. 17. Nem azért, hogy keresem az ajándékot, hanem keresem a gyümölcsöt, a sokasodót a javatokra (szó szerint: a beszédetekre). 18. Megkaptam ugyanis mindent és bővelkedek. Megteltem, fogadva Epafróditosztól a tőletek [levő dolgokat], jóillattétel illataként, elfogadott áldozatként, az Istennek tetszőként. 19. Az én Istenem pedig betölti minden szükségeteket gazdagsága szerint dicsőséggel a Felkent Jahósuában. 20. Az Istennek és Atyánknak pedig a dicsőség a korszakok korszakaira. Amén. 21. Köszöntsetek minden szentet a Felkent Jahósuában. Üdvözölnek titeket a velem levő testvérek. 22. Üdvözölnek titeket mindnyájan a szentek, különösen pedig a Cézár házából valók. 23. A Felkent Jahósua úr kegyelme szellemetekkel!