Skip to content

Church-Blog

"Boldog nép az, amely megérti a harci rivalgást, ó 𐤉𐤄𐤅𐤄, a Te orcádnak világosságánál jár ez!" – Zsolt. 89:16

Menu
  • Dokumentumok
  • Linkek
    • Naptár, ünnepek
    • Online Bibliák
    • Septuaginta
    • Ógörög tanulás
    • Kódexek
    • LXX – MT eltérései
  • LXX
    • Törvények
    • Történelmi könyvek
      • Makkabaión 3
      • Makkabaión 4
      • Eszter
    • Költői könyvek
      • Zsoltárok
      • Példabeszédek
      • Énekek
      • 151 Zsoltár
      • Salamon Zsoltárai
    • Prófétai könyvek
      • Ézsaiás
      • Jeremiás
      • Hóseás
      • Ámósz
      • Mikeás
      • Jóél
      • Jónás
      • Náhúm
      • Habakúm
      • Szofóniás
      • Aggeus
      • Zakariás
      • Malakiás
    • Apostolok iratai
      • Máté emlékeztető írásai
      • Pál Korintusiaknak írt első levele
      • Pál Efezusbeliekhez írt levele
      • Pál Galatákhoz írt levele
      • Pál Kolosszébeliekhez írt levele
      • Pál Filippibeliekhez írt levele
      • Pál Thessalonikaiaknak írt 1. levele
      • Pál Thessalonikaiaknak írt 2. levele
      • Pál Timotheosznak írt első levele
      • Pál levele Tituszhoz
      • Péter első levele
  • Korai keresztény
    • Római Kelemen
      • Kelemen I. levele a Korinthusiakhoz
    • Polikarp
      • Polikárp levele a Filippibeliekhez
    • Jusztinosz (mártír)
      • Párbeszéd a zsidó Trifónnal
      • I. Apológia (részlet)
      • II. Apológia
    • Iréneusz
      • Iréneuszról
      • Az eretnekek ellen 1. Könyv
      • Az eretnekek ellen 2. Könyv
      • Az eretnekek ellen 3. Könyv
      • Az eretnekek ellen 4. Könyv
      • Az eretnekek ellen 5. Könyv
      • Az apostoli igehirdetés feltárása
    • Hippolütosz
      • Értekezés Krisztusról és az Antikrisztusról
      • Dániel Kommentárja
    • Tertulliánusz
      • Pergátló kifogás az eretnekekkel szemben
      • A Valentiánusok ellen
      • Markion Ellen (részlet)
    • Alexandriai Kelemen
      • Alexandriai Kelemenről
      • Stromata I. könyv (részlet)
      • Stromata III. könyv (részlet)
      • Stromata V. könyv (részlet)
    • Minucius Felix
      • Octavius
      • Pseudo-Cyprianus
  • Egyéb
    • A Pásztor
    • A 12 Pátriárka
    • Didakhé
    • Énok könyve
    • Jubileumok könyve
    • Illés Apokalipszise
    • IV. Ezsdrás
    • II. Báruk
    • Ézsaiás Felemelkedése
    • Mózes Apokalipszise
    • Jób Testamentuma
    • Salamon Ódái
    • József és Asenáth
  • Kapcsolat
  • EnglishEnglish

Psalmoi

Zsoltárok könyvének LXX szerinti fordítása


Zsoltárok könyve a Septuaginta alapján
A fordítás alapja Rahalfs – Hanhart Septuaginta és az ujszov.hu nyelvtani elemzése
A küriosz-t, az örök Isten héber négybetűs névének a a Tetragrammaton (JHVH) paleohéber karakterekkel jelöltem,
ahogy ez egyes ókori LXX tekercsben is gyakorlat volt.


Ψαλμοί

1. Zsoltár.

1. Boldog a férfi, aki nem járt az istentelenek tanácsában*,
és aki nem állt meg a bűnösök útján,
és aki a pestisesek katedrájára nem ült le,
2. Hanem vágya** JHVH törvényében,
és törvényén elmélkedik nappal és éjjel.
3. És lesz, mint fa, melyet a vizek kijáratai mellé ültettek,
gyümölcsét megadja majd idejében,
és levele nem fog elszáradni.
És minden, amit tenne, kivirágzik majd***.
4. Nem így az istentelenek, nem így,
hanem mint a por, amit elsodor a szél a föld színéről.
5. Ezért nem állnak (támadnak) majd föl az istentelenek az ítéletben,
sem a bűnösök az igazak határozatában*.
Mert ismeri JHVH az igazak útját,
de az istentelenek útja megsemmisül.

 

*βουλή (búlé) – döntés, határozat, végzés, akarat, szándék, tanács
**θέλημα (theléma) – akarat, vágy, óhaj, öröm, gyönyörűség
***κατευοδόω – boldogul, virágzik, jólétet hoz/teremt/ad


2. Zsoltár

1. Miért prüszkölnek [lovak módjára] a nemzetek és a népek miért terveznek hiábavalóságokat?
2. Előálltak a föld királyai, és a fejedelmek együtt összegyülekeztek JHVH ellen és Felkentje ellen!

Szünet.

3. „Szaggassuk szét kötelüket és dobjuk el igájukat magunktól!”

4. Az Égben Lakó kineveti majd őket és JHVH kigúnyolja majd őket.
5. Akkor szólni fog hozzájuk haragjában és összezavarja majd őket indulatában.
6. „De én királlyá rendeltettem általa a Sionon, az Ő szent hegyén,
7. kihirdetve JHVH rendelkezését: JHVH szólt hozzám, ’Fiam vagy te, én ma nemzettelek téged.
8. Kérd tőlem, és adni fogok neked nemzeteket örökségedként és birtokodat a föld határait.
9. Legeltetni fogod* őket vas bottal, mint fazekas edényét összetöröd majd* őket.’

10. És most, ó királyok, fogjátok fel! Taníttassatok, mindnyájan ó földet ítélők!
11. Szolgáljatok JHVH-nak félelemmel és ujjongjatok neki rettegéssel!
12. Ragadjátok meg a fegyelmezéseket, nehogy JHVH megharagudjon és kiveszítsétek [magatokat] az igaz útról.
Amikor lángra lobban gyorsasággal indulata, boldogok mindnyájan a benne bizakodók.

 

*Felszólító módként is fordítható


3. Zsoltár

1. Dávidnak zsoltára, amikor fia, Abessalón orcája elől futott.

2. JHVH, milyen sokan lettek szorongatóim? Sokan felkeltek ellenem.
3. Sokan mondják lelkemnek: Nincs neki szabadulás Istenében.

Szünet.

4. De te, JHVH, segítőm vagy, dicsőségem és aki felemeli fejem.
5. Hangommal JHVH-hoz kiáltottam fel,
és meghallgatott engem szent hegyéről.

Szünet.

6. Én lefeküdtem és elaludtam. Felébredtem, mert JHVHfelkarolt engem.
7. Nem fogok félni tízezer néptől, akik felálltak körülöttem.
8. Kelj fel, JHVH, szabadíts meg engem,
Istenem, mert te vertél meg minden engem ok nélkül gyűlölőt,
a bűnösök fogait összetörted.
9. JHVH-é a szabadítás, és népeden áldásod.

 


4. Zsoltár

1. A végre, zsoltárokkal. Egy ének, ami Dávidra vonatkozik.
2. Amikor segítségül hívtam, meghallgatott engem igazságosságom Istene.
Szorongattatásomban tág teret adtál nekem.
Szánj meg engem és hallgasd meg könyörgésem!
3. Emberek fiai, meddig lesztek nehéz-szívűek?
Miért szeretitek a hiábavalóságot és kerestek hazugságot?

Szünet.

4. Tudjátok meg, hogy ámulatba ejtette JHVH az ő szentjét.
JHVH meghallgat majd engem, mikor hozzá kiáltok.
5. Haragudjatok és ne vétkezzetek!
Beszéljetek szívetekben
és ágyatokon legyetek átszúrva (bánjátok meg).

Szünet.

6. Igazságosság áldozatát áldozzátok
És bízzatok JHVH-ban.
7. Sokan mondják: „Ki fog nekünk jókat mutatni?
Jel lett rajtunk orcád fénye, ó JHVH!”
8. Örömöt adtál szívembe.
Gabonájuk, boruk és olajuk idejétől [mert ezek] megsokasíttattak.
9. Békében fogok lefeküdni és ugyanakkor elalszom majd,
mert Te [vagy] egyedül, ó JHVH, aki reménységben juttattál hajlékhoz engem.


5. Zsoltár

1. A végre, azért, aki (nőnem) örököl. Dávidnak Zsoltára.
2. Halld meg szavaim, JHVH, értsd meg kiáltásom!
3. Figyelj könyörgésem hangjára, Királyom és Istenem! Mert hozzád imádkozom, JHVH!
4. Kora reggel meg fogod hallgatni a hangomat, kora reggel eléd állok majd és rád fogok tekinteni.
5. Mert nem törvénytelenséget óhajtó Isten vagy te, sem nem lakhat közeledben gonosztevő.
6. Szemeiddel szemben nem fognak maradni törvénysértők, gyűlölted mind a törvénytelenséget munkálókat.
7. Elpusztítod mind a hazugságot beszélőket. A vérek férfiját és alattomosat gyűlöli JHVH.
8. Én pedig irgalmad sokaságában bemegyek majd a te házadba, leborulok majd szent szentélyed felé félelmedben.
9. JHVH, vezess engem igazságosságodban ellenségeim miatt, igazítsd előttem az utat.
10. Mert nincs szájukban igazság, szívük hiábavaló (üres). Nyitott sír torkuk, nyelveikkel becsaptak.
11. Ítéld meg őket, ó Isten! Essenek el terveiktől! Istentelenségeik sokasága szerint űzd ki őket, mert felbőszítettek téged, ó JHVH!
12. És örüljenek mind a benned remélők! Örökidőre ujjongani fognak, és közöttük fogsz sátorozni, és dicsekednek majd tebenned mindnyájan, akik szeretik Nevedet!
13. Mert te megáldod majd az igazat. JHVH, mint jóakarat páncéljával, megkoszorúztál minket.


8. Zsoltár

1. A véggel kapcsolatban, a boroskádak fölött. Dávidra vonatkozó zsoltár.

2. JHVH, mi uralkodónk, mily csodálatos a Neved az egész földön,
mert nagylelkűséged felemeltetett az egek fölé!
3. Kisdedek és csecsszopók szájából készítettél dicséretet magadnak,
ellenségeidért, hogy eltörölj ellenséget és bosszúállót.
4. Mert megfigyelem majd az egeket, ujjaid munkáit,
holdat és csillagokat, amiket Te alapoztál.
5. Mi az ember, hogy megemlékezel róla,
vagy az embernek fia, hogy meglátogatod őt?
6. Kevéssel (rövid időre) tetted őt kisebbé az angyalokhoz képest,
dicsőséggel és tisztességgel koronáztad meg őt.
7. És kezeid munkáira állítottad őt,
mindeneket lábai alá vetettél,
8. juhokat és ökröket mind, de még a mező barmait is,
9. az ég madarait és a tenger halait,
akik átmennek a tengerek ösvényein.
10. JHVH, mi uralkodónk, mily csodálatos a Neved az egész földön.


9. (héb. 9-10) Zsoltár

1. A végre, a fiú rejtett dolgaiért. Zsoltár Dáviddal kapcsolatban.
2. Vallást teszek neked, 𐤉𐤄𐤅𐤄, teljes szívemmel, elmondom majd minden csodálatos tetted.
3. Vigadozni és ujjongani fogok benned, hangszerrel fogok muzsikálni nevedben, ó Magasságos!
4. Amikor hátrafordítod ellenségeim, elgyengülnek és elvesznek majd orcádtól, 5. mert elkészítetted ítéletem és igazságom, a trónra ültél, ó igazságosságot Ítélő!
6. Megfeddtél nemzeteket, és elpusztult az Istentelen, neveiket eltörölted örökre, és a korszaknak korszakára.
7. Az ellenség kardjai teljesen elmúltak, és a városokat ledöntötted, elpusztult emlékezetük hírnévvel.
8. És 𐤉𐤄𐤅𐤄 örökre marad, a trónját ítélettel készítette, 9. és Ő maga ítéli majd a lakott földet igazságosságban, ítéli majd a népeket egyenességben.
10. És lett 𐤉𐤄𐤅𐤄 menedék a rászorulónak, segítő a megpróbáltatásokban, alkalmas időben.
11. Reméljenek benned a neved ismerők, mert nem hagytad el a téged keresőt, ó 𐤉𐤄𐤅𐤄!
12. Hangszerrel muzsikáljatok 𐤉𐤄𐤅𐤄-nak, aki Sionban lakik, adjátok hírül dolgait a nemzetek között, 13. mert a vérüket kereső megemlékezett, nem felejtette el a rászorulók kiáltását.
14. Könyörülj rajtam, 𐤉𐤄𐤅𐤄, nézd megalacsonyításom ellenségemtől, aki felemelsz engem a halálnak kapuiból, 15. hogy hirdethessem minden dicséreteid Sion lányának kapuiban.
Ujjongok majd szabadításodon.
16. Beletapadtak (belegabalyodtak, megrekedtek) a nemzetek romlásban, amit csináltak, abba a csapdába, amit elrejtettek, megfogatott a lábuk.
17. Megismertetik 𐤉𐤄𐤅𐤄 mint ítéletettevő, kezeinek tettei által fogatott meg a bűnös.

Ének. Szünet.

18. Fordíttassanak a bűnösök a Hádészba, az Isten felejtő nemzetek mind.
19. Mert nem felejtődött el a szegény végleg, a rászorulók állhatatossága nem fog elveszni örökre.
20. Kelj föl, 𐤉𐤄𐤅𐤄, ne erősödjön meg ember, ítéltessenek meg a nemzetek előtted!
21. Nevezz ki, 𐤉𐤄𐤅𐤄, Törvénytevőt rajtuk, ismerjék meg a nemzetek, hogy [csupán] emberek.

Szünet.

22. Miért, 𐤉𐤄𐤅𐤄, távoztál messzire, [miért] hagysz figyelmen kívül az alkalmas időkben, a szorongattatásban?
23. Amikor az istentelen gőgösen viselkedik, meggyújtja az igazat, elfogják [az istenteleneket] gondolataiban, amiről tanakodnak.
24. Mert dicséri magát a bűnös lelkének vágyaiban, és az igazságtalan áldja magát.
25. Felingerelte 𐤉𐤄𐤅𐤄-t a bűnös [ezt mondva]: „Haragjának sokasága szerint nem fog számonkérni.” Nincs az Isten őelőtte.
26. Megszentségteleníti a maga útjait minden időben, elveti ítéleteidet arcától, minden ellenségét leigázza majd.
27. Mondta ugyanis szívében: „Biztosan nem fogok meginogni, nemzedékről nemzedékre baj nélkül [leszek].”
28. Akiknek átkozódással van tele a szája, és keserűséggel és csalárdsággal, nyelve alatt fáradozás és gyötrelem.
29. Lesben áll a gazdagokkal rejtekhelyeken, megölni az ártatlant, szemei a szegényre tekintenek.
30. Leselkedik a rejtekben, mint az oroszlán a tanyáján, leselkedik, hogy elragadja a szegényt, elragadni a szegényt, hogy magával húzza őt.
31. Csapdájával fogja megalázni őt, előrehajol és leesik majd általa, mikor leigázza a szegényt.
32. Mondta ugyanis szívében: „Elfeledte az Isten, elfordította arcát, hogy ne lásson egészen.”
33. Kelj fel, ó 𐤉𐤄𐤅𐤄 El, emelkedjen fel Kezed, ne felejtse el a rászorulókat!
34. Miért ingerelte fel az istentelen az Istent? Mondta ugyanis a szívében: „Nem fog számon kérni.”
35. [De Te] látod, mert te észreveszed a gyötrelmet és haragot, hogy átadd őket Kezeidbe. Tehát nálad van elhagyatva a szegény, az árvának Te voltál a segítője.
36. Törd össze a bűnösök és gonoszok karját, bűnük számonkéretik majd, és azért egyáltalán nem találtasson meg [többé].
37. Királyként fog 𐤉𐤄𐤅𐤄 uralkodni örökre, és a korszak korszakaira, elvesznek majd, nemzetek, az ő földjéből.
38. Meghallgatta 𐤉𐤄𐤅𐤄 a rászorulók vágyát, füled törődött szívük készségével, 39 hogy ítéletet tegyen az árvának és alázatosnak, hogy ezentúl ne kérkedjen az ember a földön.


18. (héb. 19.) Zsoltár

A végre. Dávid zsoltára.

Az egek elbeszélik az Isten dicsőségét, kezeinek munkáját pedig hírül adja a szilárdság.
A nappal a nappalnak hirdeti fennhangon a szót, és az éjszaka hírül adja az éjszakának az ismeretet.
Nem olyan szó, sem olyan beszéd, a melynek hangja ne lenne hallható:
„A föld egészére kiment a hangjuk, és a lakott föld határaiig az ő beszédeik.”
A Napba helyezte az ő sátrát. És Ő, mint Vőlegény, kijőve a lakodalmas hálószobájából, ujjong majd, mint gigász, hogy futja az ő útját. Az ég határától a kijövetele, és a vég(cél)ja az ég határáig, és nincs senki, aki elrejthetné a melegét.
JHVH törvénye hibátlan, visszafordítja a lelkeket.
JHVH tanúsága hűséges, bölccsé teszi a kiskorúakat.
JHVH jogrendjei egyenesek, megörvendeztetik a szívet.
JHVH parancsa messze fénylő, megvilágosítja a szemeket.
JHVH félelme tiszta, a korszakok korszakáig állandó.
JHVH ítéletei igazak, összességükben (teljességükben) indokoltak.
Kívánatosabbak az aranynál és a sok drágakőnél, és édesebbek a méznél, a színméznél. A te szolgád tiszteletben tartja azokat, ugyanis megőrzésükben sok a jutalom.
Ki fogja belátni (okulni) a bűnöket? A titkosaimtól tisztíts meg engem! És a máshoz tartozótól kíméld meg a te szolgád, hogy ne gyakoroljanak hatalmat! Akkor hibátlan leszek, és megtisztulok majd a nagy bűnöktől, és szájamnak mondásai és szívemnek törődése folyamatosan jótetszésedre lesz [szemeid] előtt, ó JHVH, Segítőm és Szabadítóm!


19. Zsoltár (héb. 20.)
1. A végre. Dávid zsoltára.
2. Hallgasson meg téged 𐤉𐤄𐤅𐤄 szorongattatásod napján,
pajzzsal védelmezzen téged Jákob Istenének neve.
3. Bár küldene segítséget neked szentjétől és a Sionból felkarolna téged.
4. Bár megemlékezne minden áldozatodra és égőáldozataidat növelje (tegye kövérré).
Szünet.
5. Bárcsak szíved szerint adna és minden szándékodat betöltené.
6. [Akkor] ujjongunk majd szabadításodban és Istenünk nevének nagyságot tulajdonítunk.
Töltse be 𐤉𐤄𐤅𐤄 minden kérésedet!
7. Most ismertem meg, hogy megmentette 𐤉𐤄𐤅𐤄 a Felkentjét (χριστός).
Meghallgatja majd szent egéből. Jobbjának szabadítása nagyszerű tettekben.
8. Ezek harci szekerekben, azok lovakban,
mi pedig 𐤉𐤄𐤅𐤄 a mi Istenünk nevének tulajdonítunk majd nagyságot.
9. Ők megkötöztettek és elestek, mi pedig felkeltünk és felegyenesíttettünk.
10. Ó 𐤉𐤄𐤅𐤄, szabadítsd meg Királyod és hallgass meg minket azon a napon, amikor segítségül hívunk téged.

21. (héb. 22.) Zsoltár

1. A vég idejére, hajnali segítségért. Zsoltár Dávidnak.

2. Éli, Éli, figyelj rám! Miért hagytál el engem? Eleséseim szavai távol vannak szabadításomtól.
3. Elohai, kiáltozok nappal, és nem hallgatsz meg, éjszaka is és nem akarsz megérteni engem!
4. Pedig te a szentek között laksz, Izrael dicséretei között.
5. Te benned reméltek atyáink, bíztak, és Te kihúztad őket a bajból.
6. Tehozzád kiáltottak föl és megmentettek, tebenned reméltek és nem szégyenültek meg.
7. De én féreg vagyok és nem ember, ember szégyene és a nép megvetése.
8. Mindnyájan az engem szemlélők kigúnyoltak engem, szóltak ajkukkal, fejüket mozgatták.
9. JHVH-ban remélt, mentse meg őt! Szabadítsa meg őt, mert őt óhajtotta!
10. Mert Te vagy, aki kivontál az anyaméhből, anyám emlőitől Te vagy reményem!
11. Terád támaszkodtam az anyaméhtől, anyám méhétől Istenem vagy Te!
12. Ne távozz el éntőlem, mert közel a nyomorúság, mert nincs segítő.
13. Sok jószág zárt körül, kövér bikák vettek körül engem.
14. Fölnyitották rám szájukat, mint ragadozó és ordító oroszlán.
15. Kiontattam, mint víz, és csontjaim szétszórattak, szívem, mint a méhviasz olvadozó bensőm közepén.
16. Erőm kiszáríttatott, mint cserépedény (osztrakon), és nyelvem torkomhoz tapadt, a halál porába vezettél le engem.
17. Mert sok kutya vett körül, és a gonoszok zsinagógája gyűrt le engem, átdöfték kezemet és lábamat.
18. Megszámoltam minden csontomat, ők pedig figyeltek és bámultak engem.
19. Szétosztották ruháimat maguk közt, és köntösömre sorsot vetettek.
20. Te pedig JHVH, ne távolítsd el segítségemet, törődj oltalmammal!
21. Mentsd meg lelkemet a kardtól, és a kutya kezéből egyetlenemet!
22. Szabadíts meg az oroszlán szájából, és alázatosomat az egyszarvúak szarvától!
23. Elbeszélem majd nevedet testvéreimnek, a gyülekezet közepette himnusszal dicsőítelek téged.
24. JHVH-t félők, dicsérjétek őt, Jákob minden magva, dicsőítsétek őt, féljétek őt Izrael összes utóda!
25. Mert nem nézte le és nem utálta meg a szegény könyörgését, sem nem fordította el arcát tőlem, és hozzá való kiáltásomat meghallgatta.
26. Tetőled van dicséretem a nagy gyülekezetben, fogadalmaimat meg fogom adni az őt félők előtt.
27. Esznek majd a szegények és jóllaknak, és az őt keresők dicsérni fogják JHVH-t. Szíveik élni fognak örökkön örökké.
28. Megemlékeznek és visszatérnek JHVH-hoz a föld minden végei, és leborulnak majd előtted a pogányok minden családjai.
29. Mert az JHVH-é a királyi uralom és ő uralkodik a nemzeteken.
30. Ettek és leborultak mindnyájan a föld kövérjei, őelőtte előrebuknak majd mindnyájan a földbe leszállók. És az én lelkem neki él!
31. És utódom szolgálni fog neki. Hirdeti majd JHVH-nak az eljövendő nemzedék.
32. És hírül adják majd igazságát a születendő népnek, mert JHVH cselekedett.


23. (héb. 24.) Zsoltár
1. Dávid zsoltára. A szombat utáni első napra.
JHVH-é a föld és annak teljessége, a lakott föld és mindnyájan a rajta lakók.
2. Ő a tengereken alapozta meg és a folyókon készítette azt.
3. Ki megy fel JHVH hegyére és ki áll majd meg szent helyén?
4. [Aki] ártatlan kezekkel és tiszta a szívvel [él], aki a lelkét hiábavalóságra nem vette és nem esküdött csalárdságban társának.
5. Ez áldást fog kapni JHVH-tól és könyörületet (jótéteményt) szabadító Istenétől.
6. Ez az Őt keresők nemzedéke, a Jákob Istenének orcáját keresőké.
Szünet.
7. Emeljétek fel [a] kapukat, a ti fejedelmeitek, és emeltessétek föl, örökkévaló kapuk, és bemegy majd a dicsőség királya.
8. Ki ez a dicsőség Királya? JHVH erős és hatalmas, JHVH hatalmas a harcban.
9. Emeljétek fel [a] kapukat, a ti fejedelmeitek, és emeltessétek föl, örökkévaló kapuk, és bemegy majd a dicsőség királya.
10. Ki ez a dicsőség Királya? A seregek JHVH-ja, ő a dicsőség Királya.

32. (héb. 33.) Zsoltár
1. Dávidnak [tulajdonítva]. Ujjongjatok, ti igazak, JHVH-ban! Az egyenesekhez dicséret illik.
2. Tegyetek vallást JHVH-nak kitharával, tízhúros hangszerrel muzsikáljatok neki!
3. Énekeljetek neki új éneket, szépen zenéljetek harci rivalgással!
4. Mert egyenes JHVH szava, és minden tette hűségben.
5. Szereti a jótéteményt (alamizsnát) és az igaz ítéletet, JHVH irgalmával telve a föld.
6. JHVH szavára az egek megerősíttettek, és szájának szelére (lehelet) mind a seregük.
7. Aki összegyűjti a tenger vizeit, mint tömlőt, tárolóba helyezve a mélységeket.
8. Félje JHVH-t mind az föld, tőle remegjenek mind a földkerekség lakosai.
9. Mert Ő szólt, és lettek, Ő parancsolt, és megteremtettek.
10. JHVH szétszórja a nemzetek határozatát, a népek terveit pedig elutasítja, és a fejedelmek szándékait érvényteleníti.
11. De JHVH határozata (döntése) örökre megmarad, szívének tervei nemzedékről nemzedékre.
12. Boldog a nemzet, akinek JHVH az Istene, nép, melyet kiválasztott magának örökségül.
13. Az égből rátekintett JHVH, meglátta az emberek fiait mind.
14. Lakhelye készségéből rátekintett mindnyájukra, akik a földet lakják, 15. Ő, aki az ő szívük egyedüli formálója, aki látja mindenekbe az ő tetteiket.
16. Nem fog megmenekülni a király nagy serege miatt, sem az gigász (óriás) nem fog megmenekülni erejének sokasága által.
17. Hamis a ló a szabadításra, erejének bőségében sem fog menekülést nyújtani.
18. Íme, JHVH szemei az őt félőkön, azokon, akik irgalmában remélnek, 19. hogy megszabadítsa lelküket a halálból, éhségben is táplálja őket.
20. Lelkünk kitart JHVH miatt, mert segítőnk és támogatónk.
21. Mert benne vigadozik majd szívünk, és nevében, az ő szentjében reméltünk.
22. Legyen az irgalmad rajtunk, JHVH, amint reméltünk benned.

37. (héb. 38.) Zsoltár
1. Zsoltár Dávid szerint. Szombatról való emlékezetre.
2. 𐤉𐤄𐤅𐤄, ne indulatoddal dorgálj engem se ne haragoddal fenyíts engem.
3. Mert nyilaid belém tapadtak, és megerősítetted rajtam kezed.
4. Nincs gyógyulás testemben haragod színétől, nincs béke csontjaimnak vétkeim színétől (jelenlét).
5. Mert törvénytelenségeim a fejem fölé emelkedtek, mint nehéz teher rám terheltettek.
6. Bűzlöttek és rothadtak sebeim ostobaságom színétől.
7. Erősen küszködtem és meghajoltam végig, egész napon szomorkodva jártam.
8. Mert ágyékizmaim betöltettek megcsúfolásokkal, és nincs gyógyulás testemben.
9. Gyötörtettem és megaláztattam mértéktelenül, szívem sóhajtásától üvöltöttem.
10. 𐤉𐤄𐤅𐤄, te előtted minden kívánságom, és sóhajtásom tetőled nem rejtetett el.
11. A szívem megzavarodott, elhagyott engem az erőm, és a szemeim fénye, és nincs velem.
12. A barátaim és társam szemből közeledtek és megálltak, és a közeli [rokonaim] távol megálltak.
13. És [kényszerrel] kiűztek az lelkemet keresők, és akik rosszakat kerestek nekem hiábavalóságokat szóltak és egész nap álnokságokat terveztek.
14. De én, mint süketnéma, nem hallottam (v. nem hallottak) és mint néma, aki nem nyitja ki száját.
15. És lettem, mint egy ember, aki nem hall, és aki nem birtokol szájában szemrehányást.
16. Mert te benned, 𐤉𐤄𐤅𐤄, reméltem. Te hallgass meg, 𐤉𐤄𐤅𐤄, az én Istenem!
17. Mert mondtam: „Nehogy örvendjenek rajtam ellenségeim.” és lábaim remegésében, azok kérkedett ellenem.
18. Mert én kész [vagyok] csapásokra, és fájdalmam előttem van mindig.
19. Mert törvénytelenségemet meg fogom jelenteni (megvallom majd), és magamba szállok majd vétkeimért.
20. Ellenségeim pedig éltek és megerősítették magukat felettem, és megsokasodtak az engem igazságtalanul gyűlölők.
21. A jókért rosszal viszonzók rágalmaztak engem, mivel az igazságosságot követem [és eldobtak engem, a szeretettet, mint egy utált hullát. * – csak némely kódexben szerepel].
22. Ne hagyj el engem, 𐤉𐤄𐤅𐤄! Én Istenem, ne távozzál tőlem!
23. Figyelj segítségemre, szabadításom ura! (héb. Adonaj Tesuati)

40. (héb. 41.) Zsoltár
1. A végre. Hangszeres ének Dávidnak [tulajdonítva].
2. Boldog, aki együtt ül a szegénnyel és rászorulóval. A gonosz napon megmenti őt majd 𐤉𐤄𐤅𐤄.
3. Bárcsak megőrizné őt 𐤉𐤄𐤅𐤄 és éltetné őt és boldoggá tenné a földön és bár ne adná át őt ellenségének kezeibe.
4. Bár megsegítené őt 𐤉𐤄𐤅𐤄 fájdalmának ágyán. Egész ágyát elfordítottad betegségében.
5. Én mondtam: „𐤉𐤄𐤅𐤄, irgalmazz nekem! Gyógyítsd meg lelkem, mert vétkeztem ellened!”
6. Ellenségeim rosszakat mondtak nekem: „Mikor fog meghalni, és veszik ki majd neve?”
7. És ha bement valaki, hogy meglátogasson, hiábavalót szólt. Szíve magához gyűjtötte a törvénytelenséget, kiment kívülre és szólta.
8. Együtt suttogtak ellenem mindnyájan ellenségeim, rosszakat gondoltak ki ellenem, 9. erőszakos beszédeket helyeztek ellenem [mondván]: „Aki így fekszik, csak nem kel fel újra?”
10. Mert békességem embere is, akiben bíztam, aki kenyereimet ette, sarkat (fortélyosságot) emelt ellenem.
11. De te, 𐤉𐤄𐤅𐤄, könyörülj rajtam, és állíts fel (támassz fel) engem, és visszafizetem majd nekik.
12. Ez által megismertem, hogy óhajtottál (akartál) engem, hogy semmiképpen ne kárörvendjen ellenségem rajtam.
13. Engem pedig ártatlanság által támogattál, és megerősítettél magad előtt örökre.
14. Áldott 𐤉𐤄𐤅𐤄, Izrael Istene korszakról korszakra. Úgy legyen! Úgy legyen!

49. (héb. 50.) Zsoltár
1. Aszáfnak zsoltára.
Istenek Istene, 𐤉𐤄𐤅𐤄 szólt és hívta a földet a Nap kelettől nyugatig.
2. Sionból ékességének szépsége; az Isten feltűnően (láthatóan, nyilvánvalóan) fog megérkezni,
3. a mi Istenünk és nem fogják elhallgatni. Tűz fog égni előtte és körülötte heves vihar.
4. Hívja majd az eget fönt és a földet, hogy megítélje népét.
5. Gyűjtsétek össze neki jámborait (istenfélőit), akik áldozatokban kötnek szövetséget, 6. és hírül adják majd az egek igazságosságát, mert az Isten bíró.
Szünet.
7. Hallgass meg, én népem, és beszélek majd hozzád, ó Izrael, és [ünnepélyesen] tanúságot teszek neked: Az Isten, a te Istened vagyok én.
8. Nem áldozataidért dorgállak téged, sőt égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9. Nem fogok elfogadni házadból jószágokat sem bakokat nyájacskáidból.
10. Mert enyém az erdő minden vadállata, a háziállatok a hegyeken és az ökrök.
11. Ismerem az ég minden madarát, és a mező szépsége velem van.
12. Ha megéhezek, semmiképpen nem mondom meg neked, enyém ugyanis a lakott föld és a teljessége.
13. Csak nem megeszem a bikák húsát vagy iszom a kecskebakok vérét?
14. A dicséret áldozatát áldozd Istennek, és add meg a Legfőbbnek imáidat (fogadásaidat)!
15. És hívj bírónak az üldözés (nyomorúság) napján, és kimentelek majd téged, és dicsőítesz majd engem.
Szünet.
16. A bűnösnek pedig mondta az Isten: Miért meséled te igazságaimat és veszed szádra szövetségemet?
17. Pedig te gyűlölted a fenyítést és hátad mögé vetetted beszédeimet.
18. Ha tolvajt láttál, együtt futottál vele, és a házasságtörőkkel tetted le részed.
19. Szájad növelte a gonoszságot, és nyelved álnokságot beszélt.
20. Leülve testvéreddel szemben rágalmazod és anyád fiával szemben botlást helyeztél.
21. Ezeket tetted és hallgattam. Törvénytelenséget föltételezted, – hogy hozzád hasonló leszek. Megdorgállak majd téged és színem elé állítalak.
22. Fogjátok fel hát ezeket, ti Isten felejtői, nehogy elragadjon és ne legyen a megmentő.
23. Dicséret áldozata dicsőít majd engem, és ott egy út, amin megmutatom majd neki Isten szabadítását.

64. (héb. 65.) Zsoltár
1. A végre. Dávid zsoltára, ének. (Jeremiás és Ezékielnek a jövevénység feljegyzéseiből, amikor ki akartak menni)
2. Neked illik a himnusz, ó Isten, a Sionban, és neked adatik majd az imádság Jeruzsálemben.
3. Hallgasd meg könyörgésem! Tehozzád fog megérkezni mindent test.
4. A törvénytelenségek szavai legyőztek minket, és istentelenségeinken Te irgalmazz!
5. Boldog, akit kiválasztottál és befogadtál. Udvaraidban fog lakozni.
Betöltetünk majd házad javaival. Szentélyed szent, csodálatos igazságosságban.
6. Hallgass meg minket, ó Isten, mi szabadítónk, a föld minden határának reménysége és a tengerben távol,
7. aki elkészítette a hegyeket erejével, aki uralomba öltözött,
8. aki felkavarja a tenger mélyedését, hullámainak zúgásait.
Megrémülnek majd a nemzetek, 9. és félelem fogja el a végek lakosait jeleidtől.
A hajnal és este kijövetelit örömmel töltöd el.
10. Meglátogattad a földet és megrészegítettet, megsokszoroztad gazdagítva azt.
Isten folyója betöltetett vizekkel. Táplálékukat elkészítetted, mert ilyen a te előkészületed.
11. Részegítsd barázdáit, sokasítsd a gyümölcseit, cseppjeiben örvendezik majd, amikor kihajt.
12. Megáldod jóságod éveinek koronáját, és síkságaid betelnek majd dús nedvvel.
13. Meghíznak majd a puszta ékességei, és ujjongást öltöznek majd a dombok.
14. Felöltöztek a juhok kosai, és a völgyek búzával sokasodnak. Kiáltoznak majd, sőt még himnuszt is énekelnek.

67. (héb. 68.) Zsoltár

1. A végre. Dávidnak énekzsoltára.
2. Kelj fel, ó Isten, és szórassanak szét ellenségeid,
és meneküljenek orcájától, akik őt gyűlölik!
3. Mint elillan a füst, [így] tűnjenek el!
Mint elolvad a méhviasz a tűz színétől, bárcsak
így vesznének el a bűnösök Isten orcájától!
4. És az igazak örüljenek, ujjongjanak Isten előtt,
örvendezzenek vidámságban!
5. Énekeljetek Istennek, hangszerrel muzsikáljatok Nevének!
6. Egyenesítsétek az utat a nyugaton (napnyugtán) fellépőnek,
𐤉𐤄 (Jah) a Neve – [és ujjongjatok Őelőtte!]
Megrémülnek majd arcától, 6. aki árváknak atyja és özvegyasszonyok bírája.
Az Isten az Ő szent helyén.
7. Az Isten otthonba helyezi a magányosokat, elővezetve a megkötözötteket bátorságban, hasonlóképpen azokat, akik elkeserítik a sírokban lakókat.
8. Ó Isten, amikor kimentél néped elé, amikor a pusztába átvonultál

Szünet.

9. a föld rengett, valóban, az egek is csepegtek, Isten színe előtt
– ez a Sína – Izrael Istenének színe előtt.
10. Könnyed záporesőt rendelsz, Ó Isten, örökségednek,
és elsorvadt, de te helyreállítottad őt.
11. Élőlényeid laktak benne. Jóságodban készítetted a szegénynek, ó Isten.
12. Adonaj ad majd kijelentést a jó hírt hirdetőknek, sok erővel,
13. a szeretett seregeinek Királya, a ház ékességének, hogy osszon zsákmányokat.
14. Ha elszenderülnétek az örökségek között,
ezüsttel borított galambszárnyak, és vállaik (hátuk) aranysárgával.

Szünet.

15. Amikor a Mennyei királyokat választ ki fölötte, hófehérré tétetnek majd Salmónon.
16. Isten hegye termékeny hegy, megkeményítő (sajtot érlelő) hegy, termékeny hegy!
17. Miért feleseltek, ó megkeményítő (sajtot érlelő) hegyek,
[mert ezt] a hegyet kedvelte Isten, hogy benne lakjon?
És valóban 𐤉𐤄𐤅𐤄 lakozik majd [itt] végül.
18. Az Isten szekere tízezernyi, viruló ezrek!
Adonaj közöttük van Sinában, a szent helyen.
19. Felmentél a magasságba, foglyul ejtetted a fogságot, ajándékokat fogadtál emberben,
hiszen az engedetlenek is lesátoroznak.
𐤉𐤄𐤅𐤄 Elohim áldott, 20. áldott Adonaj nap mint nap,
jólétet fog adni nekünk az Isten, megmentéseink Istene (Él Jesuaténu).

Szünet.

21. A mi Istenünk a megmentés Istene, és Adónaj 𐤉𐤄𐤅𐤄-é a halál kijáratai.
22. Azonfelül Isten összetöri majd ellenségei fejeit,
a kihágásaikban átmenők hajjal borított feje búbját.
23. Szólt Adonaj: Básánból visszatérek majd, a tenger mélységei által vissza fogok térni,
24. hogy így vérbe márthassad lábad, kutyáid nyelvei, az ellenségekből, őáltala.
25. Láttattak körmeneteid, ó Isten,
az én Istenem (Éli), a Király (Malki) körmeneteit a szent helyen.
26. A fejedelmek előre mentek, bírván hangszeres kíséreteket a doboló lányok között.
27. A gyülekezetekben áldjátok az Istent, Izrael forrásai közül Adonajt.
28. Ott a fiatalabb Benjámin révületben,
Júda fejedelmei, vezérei, Zebulon fejedelmei, Neftali fejedelmei.
29. Parancsolj, ó Isten, seregednek, erősítsd meg, ó Isten, azt, amit értünk tettél.
30. A szentélyedtől Jeruzsálemhez a királyok neked visznek majd ajándékokat.
31. Dorgáld meg a nádas vadait!
A bikák zsinagógáját a népek fiatal tehenei között,
hogy az ezüsttel megpróbáltakat be ne zárják.
Szórd szét a háborút akaró nemzeteket!
32. Eljönnek majd a vének Egyiptomból, Etiópia felülmúlja majd kezét Istennek.
33. Ó föld királyságai, énekeljetek Istennek, hangszerrel muzsikáljatok Adonaj-nak!

Szünet.

34. Hangszerrel muzsikáljatok annak, aki föllép az ég egére napkelte előtt (keletre).
Íme, hangját adja, erőnek hangját.
35. Adjatok dicsőséget Istennek! Izraelen az ő bőkezűsége, és ereje a felhőkben.
36. Csodálatos az Isten az ő szentjei között.
Izrael Istene, Ő fog erőt és szilárdságot adni népének.
Áldott az Isten.


71. (héb. 72.) Zsoltár

Salamoné

1. Ó Isten, add ítéleted a királynak, és igazságosságodat a Király Fiának!
2. Hogy igazságosságban ítélje néped, és szegényeidet ítélettel.
3. Emeljenek fel békét a hegyek és dombok népednek, igazságosságban.
4. A nép szegényeit fogja ítélni és a rászorulók fiait megmenti majd és megalázza majd a Rágalmazót (hamis vádlót).
5. És együtt fog maradni a Nappal, és a Hold előtt nemzedékről nemzedékre.
6. És leszáll majd, mint eső a gyapjúra, és [mint] csöpögő cseppek a földre.
7. És igazságosság fog sarjadni napjaiban és a béke sokasága, amíg a hold elmúlik.
8. És a tengertől tengerig fog uralkodni és a folyótól a lakott föld határáig.
9. Őelőtte fognak leborulni az Etiópok, és ellenségei a port nyalják majd.
10. Tarzisz királyai és a szigetek ajándékokat visznek majd oda, Arábia királyai, és Sába ajándékokat visznek majd.
11. És elé borulnak majd le mind a királyok, minden nemzetek szolgálnak majd neki.
12. Mert megszabadította a szegényt a Hatalmas kezéből, és a rászorulót, akinek nem volt segítő.
13. Kímélni fogja a szegényt és rászorulót, és a rászoruló lelkét megszabadítja majd.
14. Az uzsorából és igazságtalanságból megváltja majd lelküket, és nevük (héb. vérük) becses őelőtte.
15. És él majd, és adatni fog neki Arábia aranyából, és imádkoznak majd miatta mindenkor, egész nap áldják majd őt.
16. Támasz (ellátás) lesz a földön a hegyek tetejéig. Libanont felülmúlja gyümölcse, és kivirágzik majd a városból, mint a föld füve.
17. Legyen áldva neve a korszakokba, a nap előtt marad (tart) neve. És megáldatnak majd benne a föld összes néptörzsei, minden nemzetek boldognak mondják majd őt.
18. Áldott JHVH az Isten, Izrael Istene, aki egyedül tesz csodálatos tetteket,
19. és áldott dicsőségének neve örökre és örökkön örökké, és töltessék be dicsőségével az egész a föld. Történjék! Történjék!

20. Véget értek Dávidnak, Jesszáj fiának himnuszai.


81. (héb. 82.) Zsoltár

1. Aszáfnak zsoltára.
Az Isten megállt az Istenek gyülekezetében, az Istenek között tesz ugyanis ítéletet:
2. „Meddig ítéltek hamisan és a vétkesek személyét (arcát) elfogadjátok?”

Szünet.

3. „Ítéljétek [igaz módon] az árvát és a szegényt, az alacsonynak és rászorulónak szolgáltassatok igazságot! 4. Szabadítsátok ki a rászorulót és szegényt, a bűnösök kezéből mentsétek meg!”
5. Nem ismerték meg, sem nem fogták fel; a sötétben mennek át; a föld alapkövei mind meg fognak rendülni.
6. Én mondtam: „Istenek vagytok és a Legfönségesebb fiai mindnyájan. 7. De ti, mint emberek haltok meg mindnyájan és aláhullotok, mint egy a fejedelmek közül.”
8. Kelj fel, ó Isten, ítéld a földet, mert te osztasz majd örökséget minden nemzetek között. (vagy: te veszed birtokba mind a nemzeteket)


86. (héb. 87.) Zsoltár
1. A Kore fiainak énekes zsoltára.
Az alapkövek a szent hegyeken. 2. Szereti JHVH Sión kapuit Jákob minden sátra fölött.
3. Magasztalva kijelentetett rólad, ó Isten városa!
Szünet.
4. Emlékezem majd Raabra és Babülónra, az engem ismerőkre. És nézd, idegenek és Türosz és az Etiópok népe, ezek ott lettek (születtek).
5. Édesanyám Sion, mondja majd egy ember, és ember lett (született) abban.
(vagy: Sionról szólva, tán senki sem fogja mondani: „És egy ember született abban?”)
és Ő alapozta meg azt, – a Legmagasabb.
6. És JHVH elbeszéli majd népek írásában: ezek fejedelmek is, akik őbenne lettek.
Szünet.
7. Ezért minden örvendezőknek lakhelye benned van.

88. (héb. 89) Zsoltár

1. Aithamnak, az izraelitának felfogása (megértése).

2. Az irgalmadat, 𐤉𐤄𐤅𐤄, énekelni fogom örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem majd igazságod szájammal, 3. mert mondtad: Az örök időre építtetik majd irgalom. Az egekben fog elkészíttetni az Igazságod:
4. Szövetséget kötöttem választottaimmal, megesküdtem Dauidnak a rabszolgámnak: 5. Az örökre (beláthatatlan idő, korszak, aeon) készítem majd elő a magod és fölépítem majd nemzedékről nemzedékre a trónod.

Szünet.

6. Elismerik majd az egek a csodálatos dolgaidat, 𐤉𐤄𐤅𐤄, és az Igazságodat a szentek népgyűlésében (ekklessia).
7. Mert ki az, aki a felhőben egyenlővé tétetik majd 𐤉𐤄𐤅𐤄-val, és ki válik majd hasonlóvá 𐤉𐤄𐤅𐤄-hoz Isten fiai között?
8. Az Isten dicséretes a szentek határozatában, nagy és félelmetes minden körülötte levőre.
9. 𐤉𐤄𐤅𐤄 a seregek Istene, ki hasonló hozzád, 𐤉𐤄𐤅𐤄, és az Igazságod körülötted.
10. Te szerzel hatalmat a tenger erején, az ő hullámzásának hullámait pedig te csendesíted el.
11. Te megaláztál, mint sebzettet (holttestet) egy gőgöst és hatalmad Karjával szétszórtad ellenségeid.
12. A te számodra vannak az egek, és tiéd a föld. A lakott földet és annak teljességét te alapoztad meg.
13. Az északot és a tengereket te teremtetted, Thabór és Ermón a te nevedben fognak örvendezni.
14. A te Karod hatalommal [teljes]. Legyen erős kezd, emelkedjen fel jobbod!
15. Igazságosság és ítélet trónod készsége, irgalom és igazság jár majd orcád előtt.
16. Boldog a nép, mely ismeri a csatakiáltást. 𐤉𐤄𐤅𐤄, a te orcád világosságában járnak majd.
17. És a te nevedben fognak örvendezni egész nap és igazságosságodban fel fognak emeltetni.
18. Mert sereged dicsekvése Te vagy, és jótetszésedben felemeltetnek majd a szarvaink.
19. Mert 𐤉𐤄𐤅𐤄-é az oltalom (pártfogás) és Izrael szentjéé, a mi királyunké.
20. Akkor szóltál látomásban jámboraidnak (tiszta, szent) és mondtad: Segítséget rendeltem egy hatalmasnak, felemelve egy kiválasztottat a nép közül.
21. Megtaláltam Dauidot, a rabszolgámat, szent olajommal fölkentem őt.
22. Az én kezem ugyanis segít majd neki, és karom megerősíti majd őt.
23. Nem bír majd ellenség vele, és törvénytelenség fia nem helyez rá bántalmat.
24. És felhasogatom majd ellenségeit színétől, és aki gyűlöli őt meg fogom futamítani.
25. És igazságom és irgalmam vele, és a Nevemben fölemeltetik majd szarva.
26. És teszem majd a tengerben kezét és folyókban az ő jobbját.
27. Ő (bíróként) hív majd segítségül engem: „Atyám vagy te, Istenem és a szabadításom segítője.”
28. És én elsőszülötté teszem majd őt, magasztosabbá a föld királyainál.
29. Örökre megőrzöm majd iránta irgalmam, és a szövetségem biztos (igaz, hű) számára.
30. És helyezem majd magját a korszakok korszakaiba és a trónját, mint az ég napjait.
31. Ha elhagyják majd a fiai a törvényemet és ítéleteim szerint nem fognak járni, 32. ha igazságos jogrendemet (követelményeim) megszentségtelenítik, és parancsaimat nem őrzik majd meg, 33. bottal látogatom meg törvénytelenségüket és csapásokkal vétkeiket, 34. de irgalmamat egyáltalán nem oszlatom szét tőlük sem nem cselekszem igazságtalanul az igazságomban 35. sem nem szennyezem be szövetségemet és az ajkaimon kijövőt egyáltalán nem szegem meg. 36. Egyszer megesküdtem szentségemben, vajon hazudok majd Dauidnak? 37. A magja örökre megmarad és a trónja, mint a nap előttem 38. és mint a hold, mely örökre lett elkészítve. És a tanú az égben hűséges (biztos).

Szünet.

39. De te elvetetted és semmibe vetted, megharagudtál a felkentedre.
40. Feldöntötted a (rab)szolgád szövetségét, közönségessé tetted szentségét (szentélyét) a földön.
41. Ledöntötted minden kerítéseit, gyávaságot helyeztél erődítményeire.
42. Feldúlták mind az úton átmenők, szégyenné lett szomszédainak.
43. Felemelted ellenségeinek jobbját, megörvendeztetted minden ellenségét.
44. Elfordítottad kardjának segítségét és nem támogattad őt harcban.
45. Eltávolítottad őt a tisztulástól, trónját a földre taszítottad.
46. Megrövidítetted az idejének napjait, szégyent öntöttél rá.
Szünet.
47. Meddig, 𐤉𐤄𐤅𐤄, fordulsz el végleg, ég mint tűz a haragod? 48. Emlékezz, hogy micsoda a létem. Csak nem hiábavalóságra tetemtetted mind az emberek fiait? 49. Ki az az ember, aki élni fog és nem lát halált, megszabadítja [tán] a lelkét a hádész (sír, halál) kezéből?
Szünet.
50. Hol vannak kegyelmeid, az ősiek, 𐤉𐤄𐤅𐤄, amit esküvel ígértél Dauidnak a te igazságodban?
51. Emlékezz, 𐤉𐤄𐤅𐤄, a szolgáid gyalázatára, amit elszenvedtem keblemben, sok nemzettől, 52. amivel ellenségeid gyaláztak, amivel gyalázták a felkented váltságát.
53. Áldott 𐤉𐤄𐤅𐤄 örökre.
[Úgy] legyen, legyen!

Zsolt 89. (héb. 90.)

1. Móusénak, Isten emberének könyörgése.
Adonaj, menedékhellyé lettél nekünk nemzedékről nemzedékre.
2. Mielőtt a hegyek lettek és megformáltatott a föld és a lakott föld és korszaktól korszakig Te vagy.
3. Ne fordítsd vissza az embert megaláztatásba. És mondtad: „Forduljatok vissza, embernek fiai!”
4. Mert ezer év szemeidben, mint a tegnapi nap, amely átment, és egy őrszolgálat ideje éjjel.
5. Az évek megvetésük tárgyai lesznek. A hajnal, mint zöld (növény) elmúlna, 6. kora reggel virágozna és elmúlna, estére lehullana, megkeményedne és elszáradna.
7. Mert elfogytunk haragodban és indulatodban megzavarodtunk.
8. Eléd helyezted törvénytelenségeinket. A (élet)időnk arcod világosságává [vált].
9. Mert minden mi napjaink elfogytak, és haragodban véget értek. Éveinket felgöngyölték, mint pókhálót.
10. Az éveink napjai, bennük hetven év, ha pedig az uralkodás tetteiben (erőkben), nyolcvan év, és ezek nagy része fáradság és gyötrelem. Mert szelídség jött ránk, és neveltetni fogunk (fegyelmet tanulunk).
11. Ki ismeri haragod erejét és félelmedből az indulatod?
12. Így ismertess meg, hogy számba vegyük jobbod, és azokat, akik szívüket megkötötték bölcsességben.
13. Fordulj hozzánk, 𐤉𐤄𐤅𐤄! Meddig? És vigasztaltassál meg szolgáidon!
14. Hajnalban betöltettünk irgalmaddal és örvendezünk és vigadoztunk minden mi napjainkban.
15. Megörvendeztettünk, amely napokért megaláztál minket, évekért, amelyeken bajokat láttunk.
16. Tekints szolgáidra és munkáidra és vezesd fiaikat, 17. és legyen 𐤉𐤄𐤅𐤄, a mi Istenünk fényessége rajtunk, és kezeink munkáit irányítsd ránk!


Zsolt 103. (héb. 104.) Dávidé

1. Áldjad, lelkem, a Létezőt. JHVH, Istenem, felmagasztaltattál nagyon, dicséretet és szépséget öltöttél magadra
2. fényt, mint ruhát viselve, kifeszítve az eget, mint sátorfüggönyt.
3. Aki vizekkel fedi be felsőtermeit, aki a felhőket [mint] lábnyomát helyezi rá, aki a szelek szárnyain jár.
4. Aki küldötteit (angyalait) szelekké teszi, és papi szolgáit lángoló tűzzé.
5. Megalapoztad a Földet rendíthetetlen voltában, nem fog meginogni örökkön örökké.
6. A mélység (abüsszosz) mint ruha az ő palástja, a hegyeken megállnak majd a vizek.
7. Szemrehányásodtól elfutnak majd, mennydörgő hangodtól félni fognak.
8. Hegyek emelkednek fel és síkságok szállnak le helyükre, amit megalapoztál nekik.
9. Határt helyeztél, amit nem fognak elhagyni, sem nem fognak visszafordulni, hogy befedjék a földet.
10. Aki elküldi a forrásokat a völgyekben, a hegyek között vizek járnak át.
11. Inni fognak a mező minden vadállatai, vadszamarak fognak várakozni szomjúságukban.
12. Az ég madarai lakoznak majd azokon, a sziklák között fognak hangot adni.
13. Aki megöntözi a hegyeket felsőtermeiből, munkáid gyümölcséből jóllakik majd a föld.
14. Aki füvet sarjaszt a háziállatoknak, és zöldet az emberek szolgálatára a földből kenyeret hozni elő.
15. És bor örvendezteti az ember szívét, olajjal teszi jókedvűvé az arcot, és a kenyér erősíti az ember szívét.
16. Jóllakatnak majd a síkság fái, a Libanon cédrusai, amelyeket ültetett.
17. Oda verebek raknak majd fészket, a gólyáknak az otthon vezeti őket.
18. A magas hegyek a szarvasoknak, a kőszikla a nyulaknak menedék.
19. Holdat alkotott az időkre, és a Nap ismerte nyugtát.
20. Sötétséget rendeltél és éjszaka lett, amelyben a bozót minden vadállata át fog járni,
21. oroszlánkölykök üvöltve ragadoznak, és Istentől keresik eledelüket.
22. Fölkelt a nap, és összegyűjtettek, és tanyáikra fektetnek majd.
23. Az ember kimegy majd munkájára, és jövedelméért estig.
24. Mennyire felmagasztaltattak tetteid, JHVH! Mindeneket bölcsességben alkottál, betöltetik javaiddal a föld.
25. Ez a tenger, a nagy és tágas, ott csúszómászók, akiknek nincs száma, kis élőlények a nagyokkal.
26. Amott hajók utaznak keresztül, eme Sárkány (héb. Leviathán), akit formáltál, hogy megcsúfold őt (játszadozni vele).
27. Mindenek rád várakoznak, hogy megadd eledelüket alkalmas időre.
28. Adsz nekik, összeszedik, megnyitod pedig kezed és együttesen telnek el jóságoddal.
29. De [amikor] elfordítod arcod, megzavarodnak. Eltávolítod szellemüket, és megszűnnek, és a porba fognak visszafordulni.
30. Elküldöd szellemed, (újá) fognak teremtetni, és megújítod majd a föld színét.
31. Legyen JHVH dicsősége örökre, vigadozik majd JHVH művein.
32. Aki rátekint a földre és remegővé teszi azt, aki megérinti a hegyeket és füstölnek.
33. Had énekeljek dicséretet életemben JHVH-nak, hangszeres dicséretet zengek majd Istenemnek, amíg létezek.
34. Váljon kedvessé neki társalgásom, én pedig vigadozom majd JHVH-ban.
35. Bárcsak kivesznének a bűnösök a földből és a törvénytelenek, úgyhogy nem lennének ők. Áldjad, lelkem, a Létezőt! (JHVH-t)


109 (héb. 110) zsoltár

1. Dávid zsoltára.

Mondta JHVH az uramnak: „Ülj jobbom felől, míg teszem ellenségeidet lábaid zsámolyává.”
2. Hatalmad botját elküldi majd JHVH Sionból; és uralkodj ellenségeid között.
3. Veled van a fejedelemség hatalmad napján a szentek ragyogásában.
A méhből a hajnalcsillag előtt szültelek téged.
4. Megesküdött JHVH és nem fogja megbánni:
„Te pap vagy örökre (korszakra) Melkiszedek rendje szerint.”
5. Az úr* a te jobbodtól összetörte a haragjának napján a királyokat.
6. Ítél majd a nemzetek (pogányok) között,
betölti majd [a földet] holtestekkel, összetöri majd sokak fejét a földön.
7. A patakból az úton inni fog. Ezért emel föl majd fejet.

*JHVH jobbján lévő úr.


117. (héb. 118.) Zsoltár

1. Allélúja. Tegyetek vallást 𐤉𐤄𐤅𐤄-nak, mert jó, mert az örökidőkre szól az irgalma.
2. Mondja hát Izrael háza, hogy jó, hogy az örökidőkre szól az irgalma.
3. Mondja hát Áron háza, hogy jó, hogy az örökidőkre szól az irgalma.
4. Beszéljék el hát mindnyájan a 𐤉𐤄𐤅𐤄-t félők, hogy jó, hogy az örökidőkre szól az irgalma.
5. Szorongattatásban segítségül hívtam 𐤉𐤄𐤅𐤄-t, és meghallgatott engem tágasságra.
6. Segítőm nekem 𐤉𐤄𐤅𐤄, nem fogok félni; mit fog tenni velem ember?
7. Segítőm nekem 𐤉𐤄𐤅𐤄, és én rátekintek majd ellenségeimre.
8. Jó bízni 𐤉𐤄𐤅𐤄-ban, mint emberben bízni.
9. Jó bízni 𐤉𐤄𐤅𐤄-ban, mint elöljárókban bízni.
10. Minden nemzetek körülvettek engem, és 𐤉𐤄𐤅𐤄 nevével elhárítottam őket.
11. Körülvéve körülvettek engem, és 𐤉𐤄𐤅𐤄 nevével elhárítottam őket.
12. Körülvettek engem, mint méhek a mézet és fölgerjedtek, mint tűz a tövisek között, és 𐤉𐤄𐤅𐤄 nevével elhárítottam őket.
13. Eltaszítva ellöktek, hogy elessem, és 𐤉𐤄𐤅𐤄 fölkarolt engem.
14. Erőm és himnuszom 𐤉𐤄𐤅𐤄 és ő lett nekem szabadításra.
15. Ujjongás és szabadítás hangja az igazak sátrában: 𐤉𐤄𐤅𐤄 jobbja csodát cselekedett, 16. 𐤉𐤄𐤅𐤄 jobbja felemelt engem, 𐤉𐤄𐤅𐤄 jobbja csodát cselekedett.
17. Nem fogok meghalni, hanem élni fogok és elbeszélem majd 𐤉𐤄𐤅𐤄 tetteit.
18. Fenyítve megfenyített engem 𐤉𐤄𐤅𐤄, de a halálnak nem adott át engem.
19. Nyissátok föl nekem az igazságosság kapuit. Bemenve azokon vallást teszek majd 𐤉𐤄𐤅𐤄-nak.
20. Ez 𐤉𐤄𐤅𐤄 kapuja, igazak fognak bemenni őrajta.
21. Vallomást teszek majd neked, mert meghallgattál engem és szabadításra lettél nekem.
22. Egy kő, amit az építkezők félredobtak, ez lett a szeglet fejévé.
23. 𐤉𐤄𐤅𐤄-tól lett ez és csodálatos szemeinkben.
24. Ez a nap az, amit 𐤉𐤄𐤅𐤄 készített. Örvendjünk és vigadottunk ebben!
25. Ó 𐤉𐤄𐤅𐤄, szabadíts hát meg, ó 𐤉𐤄𐤅𐤄, tégy hát jószerencséssé!
26. Áldott az Eljövő a 𐤉𐤄𐤅𐤄 nevében. Áldunk titeket 𐤉𐤄𐤅𐤄 házából.
27. Hatalmas (El) 𐤉𐤄𐤅𐤄 és megjelent nekünk. Tartsatok ünnepet gallyakkal az oltár szarváig!
28. Istenem vagy te, és vallást teszek majd (hálát adok) neked. Istenem vagy te, és fölmagasztallak majd téged. Vallást teszek majd neked, mert meghallgattál engem és szabadításra lettél nekem.
29. Tegyetek vallást 𐤉𐤄𐤅𐤄-nak, mert jó, mert az örökidőkre szól az irgalma.


118. (héb. 119) Zsoltár
1. Alléluia. α´ Alef.
Boldogok az épek, akik az úton járnak 𐤉𐤄𐤅𐤄 törvényében (torah: oktatás, instrukció, magatartás, viselkedés, szokás).
2. Boldogok, akik tanúságait kutatják. Teljes szívvel kutatnak utána.
3. Mert a törvénytelenséget (ἀνομία) munkálók nem az ő útjait járták.
4. Te vagy az, aki megparancsoltad, hogy a parancsolataidat nagyon megőrizzük.
5. Bárcsak igazíttatnának útjaim igazságos követelményeid (jogrended) megőrizni!
6. Akkor sehogyan sem szégyenülnék meg magamban, [mikor] rátekintek minden parancsaidra.
7. Vallomást teszek majd neked, ó 𐤉𐤄𐤅𐤄, szív egyenességében, mikor megtanítottál engem igazságosságod ítéleteire.
8. Igazságos követelményeidet (δικαίωμα) meg fogom őrizni; Ne hagyj el engem sokáig!
9. β´ Bét.
Mivel fogja kiegyenesíteni az ifjabb az útját? A beszéded megőrzésével (őrzi, védelmezi, virraszt, megfigyel).
10. Teljes szívemmel kerestelek (kutattalak) téged. Ne taszíts el engem parancsaidtól!
11. Szívemben elrejtettem mondásaidat (λόγιον), [hogy] mimódon ne vétkeznék ellened.
12. Áldott vagy, 𐤉𐤄𐤅𐤄! Tanítsd meg nekem igaz jogrendedet (δικαίωμα)!
13. Ajkaimmal kihirdetem szájad minden ítéletét.
14. A te tanúságaid útjában örömömet leltem, [inkább] mint minden gazdagságban.
15. A te parancsolataiddal had társalogjak és had értsem meg útjaid.
16. Igaz követelményeidben had elmélkedjek, ne felejtsem majd el beszédeid.
17. γ´ Gimel
Fizess meg szolgádnak! Élni fogok és őrzöm a beszédeidet.
18. Nyisd fel szemeimet, és megértem csodáidat a te törvényedből.
19. Idegen vagyok én a földön. Ne titkold el tőlem a parancsaidat!
20. Erősen vágyódott lelkem az ítéleteid kívánására minden időben.
21. Megdorgáltad [a] kevélyeket. Átkozottak, akik elfordulnak parancsaidtól.
22. Vedd el tőlem a szégyent és megvetést, mert tanúságaidat kerestem.
23. Mert ugyanis fejedelmek ültek le és ellenem beszéltek, de szolgád jogosságaiddal (δικαίωμα) társalog.
24. Valóban, tanúságaid tanulmányom tárgya, és tanácsaid az igazság követelményei (δικαίωμα).
25. δ´ Daleth
Lelkem a talajhoz tapadt, éltess engem a beszéded szerint.
26. Elmondtam útjaimat, és meghallgattál engem. Taníts engem igaz követelményeidre (δικαίωμα)!
27. Igaz jogrended útjait oktasd nekem, és had társalogjak csodálatosaidban!
28. Szétfolyt (csepegett) lelkem [a] kábulattól (fásultság, kimerültség). Erősíts meg engem szavaiddal!
29. Az igaztalanság útját távolítsd el tőlem, és törvényeddel könyörülj rajtam.
30. Az igazság (valóság) útját választottam, ítéleteidet nem felejtettem el.
31. Ragaszkodtam tanúságaidhoz. 𐤉𐤄𐤅𐤄, ne szégyeníts meg engem!
32. Parancsaid útján futottam, amikor kiszélesítetted szívemet.
33. ε´ Hé
Taníts törvényedre, 𐤉𐤄𐤅𐤄, az igaz jogrended útját, és had kutassam azt mindenkor.
34. Értesd meg velem, és had kutassam törvényed és őrizzem azt teljes szívemmel.
35. Kalauzolj engem parancsaid ösvényeiben, mert azt akartam.
36. Hajtsd szívemet tanúságaidra és ne a nyereségvágyra!
37. Fordítsd vissza szemeimet, hogy ne lásson hiábavalóságot, utadon éltess engem!
38. Erősen állítsd fel szolgádnak mondásodat a félelmedre.
39. Vedd el gyalázatomat, ami miatt aggódva figyeltem. Ugyanis az ítéleteid jók (hasznosak).
40. Íme, kívántam parancsaid. Igazságosságodban éltess engem!
41. ς´ Váv
És bárcsak jönne énrám irgalmad, 𐤉𐤄𐤅𐤄, a szabadításod a mondásod szerint.
42. És felelek majd az engem megrovóknak beszédet, mert beszédeidbe reméltem.
43. És ne vond meg szájamból igazság szavát felette, mert ítéleteidben reméltem.
44. És őrzöm a törvényed mindenkor, örökké és örökkön örökké.
45. És tágasságban jártam, mert parancsaidat kerestem.
46. És tanúbizonyságaid által szóltam királyok előtt és nem szégyenültem meg.
47. És parancsaidban elmélkedtem, amelyeket nagyon szerettem.
48. És felemeltem kezeim parancsaid felé, amelyeket szerettem és társalogtam igaz jogrendedben.
49. ζ´ Zajin.
Emlékeztesd szolgádat beszédedre, amivel reményt keltettél bennem.
50. Ez felbátorított (megvigasztalt) alacsonyságomban, mert mondásod életre keltett engem.
51. Kevélyek hágták át a törvény sokáig, de törvényedtől nem fordultam el.
52. Emlékeztem ítéleteidre az ősidőtől (öröktől), 𐤉𐤄𐤅𐤄, és megvigasztaltattam.
53. Nyugtalanság tartott vissza engem a bűnösöktől, akik elhagyták törvényedet.
54. Hárfakísérettel énekeltek voltak nekem igaz követelményeid jövevénységem helyén.
55. Emlékeztem éjjel nevedre, 𐤉𐤄𐤅𐤄, és őriztem törvényedet.
56. Ez lett nekem, mert igazságos követelményeid kerestem.
57. η´ Hét
Részem 𐤉𐤄𐤅𐤄, mondtam, hogy megőrzöm törvényed.
58. Könyörögtem orcádhoz (személyed) teljes szívvel. Könyörülj rajtam mondásod szerint.
59. Meggondoltam útjaidat és tanúságaidra fordítottam lábaimat.
60. Felkészíttettem és nem rémíttettem meg, hogy megőrizzem parancsaidat.
61. [A] bűnösök kötelei körülfontak engem, és törvényed nem felejtettem.
62. Éjfélkor felkeltem vallomást tenni neked igazságosságod ítéleteidre.
63. Társa vagyok minden téged félőnek és akik megőrzik parancsaidat.
64. Irgalmaddal, 𐤉𐤄𐤅𐤄, telve a föld! Igazságos követelményeidet (jogrended) tanítsd meg nekem!
65. θ´ Tét
Kedvességet (jóságot) cselekedtél a szolgáddal, 𐤉𐤄𐤅𐤄, szavad szerint.
66. Jóságot, nevelést és ismeretet tanítsd meg nekem, mert parancsaidnak hittem.
67. Mielőtt megaláztál engem megtévedtem, ezért mondásodat megőriztem.
68. Jóságos vagy te, 𐤉𐤄𐤅𐤄, és jóságodban tanítsd meg nekem igaz követelményeidet.
69. Megsokasodott ellenem a gőgösök igaztalansága, de én teljes szívvel kutatom parancsaidat.
70. Keménnyé tétetett (mint a sajt érlelésekor) szívem, mint a tej, de törvényedet fontolgattam.
71. Jó nekem, hogy megaláztál engem, hogy megtanulhassam igazságos jogrended.
72. Jó nekem szájad törvénye (tanítása) ezer arany és ezüst felett.
73. ι´ Jod
A kezeid alkottak engem és formáltak engem. Oktass engem és tanítsd meg parancsaidat.
74. A téged félők meglátnak majd engem és örvendeznek majd, mert beszédeidbe reménykedtem.
75. Megismertem, 𐤉𐤄𐤅𐤄, hogy az ítéleteid igazságosság, és igazsággal megaláztál engem.
76. Legyen hát meg a rajtam levő vigasztalásod irgalma a mondásod szerint a szolgádnak.
77. Jöjjenek hozzám a szánakozók, és élni fogok, mert a törvényed tanulságom.
78. Szégyenüljenek meg [a] kevélyek, mert igazságtalanul törvénytelenül cselekedtek ellenem. Én pedig parancsaidban társalgok.
79. Térjenek vissza hozzám a téged félők és akik ismerik tanúbizonyságaidat.
80. Legyen szívem feddhetetlen rendeleteidben (igaz jogrendedben), úgy hogy ne szégyenülnék meg.
81. ια´ – Kaf
Kihagy a lelkem szabadításodra, és beszédedbe reménykedem.
82. Kihagytak szemeim mondásodra, mondva: Mikor fogsz megvigasztalni engem?
83. Mert olyan lettem, mint tömlő a dérben. Elfelejtettem igazságos követelményeidet.
84. Mennyi a te szolgádnak napja? Mikor cselekszel ítéletet az engem követőktől?
85. A törvénysértők elbeszélték töprengéseiket, de nem mint törvényedet, 𐤉𐤄𐤅𐤄.
86. Minden parancsod igazság. Igaztalanul üldöztek engem, segíts nekem!
87. Kis időre véget vetettek nekem a földön, de én nem hagytam el parancsaidat.
88. Irgalmad szerint éltess engem, és megőrzöm szájad tanúságait.
89. ιβ´ Lamed.
Örökre, 𐤉𐤄𐤅𐤄, megmarad szavad az égben. 90. Nemzedékről nemzedékre igazságod.
Megalapoztad a földet és megmarad.
91. A te rendelkezésed által marad a nappal, mert együttesen a te szolgálóid.
92. Ha nem a törvényed lenne tanulságom, akkor elvesztem volna megaláztatásomban.
93. Soha örökké nem felejtem igazságos jogrended, mert azokban éltettél engem, 𐤉𐤄𐤅𐤄.
94. Tiéd vagyok én, szabadíts meg engem, mert igazságos követelményeidet kerestem.
95. Bűnösök vártak, hogy elveszítsenek engem. A tanúbizonyságaidat felfogtam.
96. Mindennek ami teljesedik láttam határát. [De] parancsaid felette szélesek.
97. ιγ´ Mém
Mennyire megszerettem a törvényed, 𐤉𐤄𐤅𐤄. Egész nap figyelmem [rajta].
98. Bölccsé tettél engem ellenségeim fölött parancsod miatt, mert örökre velem van.
99. Minden tanítóm fölött okultam, mert a bizonyságaid a tanulságom.
100. A vének fölött okultam, mert parancsaidat kerestem.
101. Minden gonosz úttól eltiltottam lábaimat, hogy megőrizhessem beszédeidet.
102. Ítéleteidtől nem fordultam el, mert te szabtál törvényeket nekem.
103. Mennyire édesek torkomnak mondásaid, a méz és lépes méz fölött szájamnak.
104. Parancsaidból okultam. Ezért gyűlöltem az igaztalanság minden útját. [mert te szabtál törvényeket nekem.]
105. ιδ´ Nún.
Mécses a lábaimnak a beszéded és fény az ösvényeimnek.
106. Megesküdtem és megálltam, hogy megőrzöm igazságosságod ítéleteit.
107. Megaláztattam sokáig. 𐤉𐤄𐤅𐤄, éltess engem beszéded szerint.
108. Találd hát kedvedet szájamnak önkénteseiben, 𐤉𐤄𐤅𐤄, és ítéleteidet tanítsd meg nekem.
109. Lelkem kezeidben van mindenkor, és a törvényed dolgait nem felejtettem el.
110. Csapdát készítettek nekem a bűnösök, és parancsaidtól nem kóboroltam el.
111. Örökségül kaptam a bizonyságaidat örök időre, mert [azok] szívem örömujjongására vannak.
112. Meghajlítottam szívemet, hogy megtegyem igaz jogrendedet örök időre viszonzásért.
113. ιε´ Szamekh
Gyűlöltem a törvényteleneket és törvényedet szerettem.
114. Segítőm és pártfogóm vagy te. Beszédedbe reménykedtem.
115. Forduljatok el tőlem, gonosztevők, és had kutassam Istenem parancsait.
116. Karolj fel engem mondásod szerint, és élni fogok, és ne szégyenítsd meg engem várakozásomtól.
117. Segíts engem, és meg fogok szabadulni, és elmélkedek igazságos követelményeidben mindenkor.
118. Semmibe vetted mind azokat, akik eltávoznak igazságos követelményeidtől, mert igaztalan a gondolkodásuk.
119. Számon tartom az áthágókat, mind a föld bűnöseit. Ezért mindenkor szerettem tanúságaidat.
120. Szegeztesd át félelmedtől a húsaimat. Mert féltem ítéleteidtől.
121. ις´ Ajin
Ítéleteket és igazságosságot tettem. Ne adj át engem az igaztalanoknak.
122. Fogadd el szolgádat a jóra. Ne rágalmazzanak engem a kevélyek.
123. A szemeim elsötétültek a szabadításodra és igazságosságod mondásaira [várva].
124. Cselekedj szolgáddal irgalmad szerint és igazságos tetteidet tanítsd meg nekem.
125. Szolgád vagyok én. Oktass engem, és ismertesd meg velem a tanúságaidat.
126. Ideje van cselekedni 𐤉𐤄𐤅𐤄-nak. Eltörölték törvényedet.
127. Ezért szerettem parancsaidat az arany és topáz fölött.
128. Ezért igazodtam minden parancsaidhoz, gyűlöltem minden igaztalan utat.
129. ιζ´ Pé
Csodálatosak a tanúságaid. Ezért kikutatta azokat a lelkem.
130. Beszéded magyarázata meg fog világosítani és oktatja majd kiskorú gyermekeket.
131. A szájam felnyílt és leheletet szívtam magamba, mert parancsaidra vágytam.
132. Tekints rám és könyörülj rajtam a nevedet szeretőknek ítélete szerint.
133. A lépéseimet igazítsd a mondásod szerint, és ne uralkodjon rajtam semmi törvénytelenség.
134. Válts meg engem az emberek hamis vádaskodásától, és megőrzöm parancsaidat.
135. Az orcádat tűntesd fel a szolgádon és tanítsd meg nekem igaz jogrendedet.
136. Vizek csatornáiként folytak szemeim, mivel nem őrizték meg a törvényedet.
137. ιη´ Cadi
Igaz vagy, 𐤉𐤄𐤅𐤄, és az ítéleted egyenes.
138. Igazságosságként rendelted a tanúságaidat és az igazságod felette nagy.
139. Házad buzgósága olvasztott engem, mert az ellenségeim elfejeltették beszédeimet.
140. A tűzben meg van próbálva beszéded felette, és szolgád megszerette azt.
141. Fiatalabb vagyok én és lenézett. Igaz jogrendedet nem felejtettem el.
142. Az igazságosságod igazságosság örökre, és a törvényed valóság.
143. Szorongatás és szükség találtak meg engem. A parancsaid tanulságom.
144. A tanúságaid igazságosság örökre. Oktass engem és élni fogok.
145. ιθ´ Kof
Fölkiáltottam teljes szívemmel. Hallgass meg engem, 𐤉𐤄𐤅𐤄! Had keressem igaz jogrendedet!
146. Hozzád kiáltottam. Szabadíts meg engem, és megőrzöm tanúságaidat.
147. Alkalmatlan időben előbbre jutottam és fölkiáltottam, a beszédeidbe reméltem.
148. Hajnalban megindultak a szemeim, hogy elmélkedjem mondásaidon.
149. Hallgasd meg hangomat, 𐤉𐤄𐤅𐤄, irgalmad szerint éltess engem!
150. Törvénytelenséggel közeledtek az engem követők, de eltávolodtak törvényedtől.
151. Közel vagy te, 𐤉𐤄𐤅𐤄, és minden parancsolatod igazság.
152. Kezdetek előtt megismertelek tanúbizonyságaidból, mert örökre megalapoztad azokat.
153. κ´ Rés
Nézd meg megalázott voltomat és szabadíts ki engem, mert a törvényedet nem felejtettem el.
154. Ítéld meg az ítéletem és válts meg engem! Beszédedért éltess engem!
155. Távol [van] a bűnösöktől [a] szabadulás, mert igaz jogrendedet nem kutatták.
156. Sokak szánalmaid, 𐤉𐤄𐤅𐤄. Ítéleted szerint éltess engem!
157. Számosak az engem üldözők és szorongatók. A bizonyságaidtól nem fordultam el.
158. Láttam a bűnösöket és elolvadtam, mert mondásaidat nem őrizték meg.
159. Lásd meg, hogy parancsaidat szerettem. 𐤉𐤄𐤅𐤄, irgalmadban éltess engem!
160. Beszédeid kezdete valóság, és örökre [szólnak] az igazságosságod minden ítéletei.
161. κα´ Szin.
Főemberek üldöztek engem ok nélkül, és beszédeidtől félt a szívem.
162. Ujjongok majd én mondásaid miatt, mint aki sok hadizsákmányt talált.
163. Gyűlöltem és utáltam az igaztalanságot, de a törvényedet szerettem.
164. Napjában hétszer adtam dicsőséget neked az igazságosságod ítéletei miatt.
165. Sok békessége [van] a törvényedet szeretőknek, és nincs nekik botlás.
166. Vártam megmentésedre, 𐤉𐤄𐤅𐤄, és parancsaidat szerettem.
167. Megőrizte a lelkem tanúságaidat és megszerette azokat nagyon.
168. Megőriztem a parancsaidat és a tanúságaidat, mert minden utad előttem, 𐤉𐤄𐤅𐤄.
169. κβ´ Tav
Közeledjen könyörgésem eléd, 𐤉𐤄𐤅𐤄. A mondásodra oktass engem.
170. Bárcsak bejutna kérelmem eléd. Mondásod szerint szabadíts meg engem.
171. Ajkaim himnuszt ontottak, amikor igaz követelményeidre tanítasz engem.
172. Bárcsak elbeszélné nyelvem a mondásodat, mert minden parancsod igazságosság.
173. Legyen a kezed szabadításomon, mert a parancsaidat választottam.
174. A szabadításodba reménykedtem, 𐤉𐤄𐤅𐤄, és a törvényed tanulságomul van.
175. Élni fog a lelkem és dicsérni fog téged, és ítéleteid segítséged nyújtanak nekem.
176. Kóboroltam, mint juh elveszettként. Keresd meg szolgádat, mert a parancsaidat nem felejtettem el.

120. (héb. 121.) Zsoltár

1. A lépcsők ódája.

Felemeltem szemeimet a hegyekre: Honnan érkezik majd segítségem?

2. Segítségem 𐤉𐤄𐤅𐤄-tól, az eget és földet teremtőtől [van].

3. Ne engedd remegni lábad és ne hagyd, hogy szunnyadjon az őrződ.

4. Íme, nem fog szunnyadni sem nem alszik el az Izrael őrzője.

5. 𐤉𐤄𐤅𐤄 megőriz majd téged, 𐤉𐤄𐤅𐤄 menedéked (takaród) jobbodon.

6. Nappal a nap nem fog megégetni téged sem a hold az éjjel.

7. 𐤉𐤄𐤅𐤄 megőriz majd téged minden rossztól, megőrzi majd lelkedet.

8. 𐤉𐤄𐤅𐤄 megőriz majd bemeneteled és kimeneteled mostantól örökidőkig.


126. (héb. 127.) Zsoltár

1. Lépcsők ódája. Salamoné.

Ha nem 𐤉𐤄𐤅𐤄 épít egy házat, hiába fáradtak, akik építették azt.

Ha nem 𐤉𐤄𐤅𐤄 őriz egy várost, hiába őrködött az őrszem.

2. Hiába nektek hajnalban kelni, ülés után felkelni, [ti] a fájdalom kenyerét evők, amikor [Ő] álmot ad szeretteinek.

3. Nézd, 𐤉𐤄𐤅𐤄 öröksége fiak, a méh gyümölcsének bére.

4. Mint nyilak egy hatalmas kezében, ilyenek a [fegyvert] rázók fiai. (más ford. lehetőség: kiűzöttek fiai)

5. Boldog [az] ember, aki betölti a kívánságát belőlük. Nem fognak megszégyeníttetni, amikor ellenségeikkel beszélnek [a] kapuban.

Újdonságok

  • Dániel kommentárja
  • Filippi Levél
  • Efezusi levél
  • Kolossze levél
  • Timotheosz első levél
  • Első Korintusi levél
  • Első Tesszalonika levél
  • Péter első levele
  • Pál levele Tituszhoz
  • Második Tesszalonika levél

Testvér blog

  • Egyhang blog
  • Voice of One blog

Kategóriák

  • Az Isten törvénye (2)
  • Az Isten törvénye (9)
  • Egy az Isten (12)
  • Egyéb (13)
  • Idézetek (26)
  • Idézetek (4)
  • in English too (3)
  • Kívülről átvett, átmásolt (15)
    • Fordítás (10)
  • Saját gondolataim (36)

Church-Blog 2023 . Powered by WordPress