Zsoltárok könyvének LXX szerinti fordítása
Zsoltárok könyve a Septuaginta alapján
A fordítás alapja Rahalfs – Hanhart Septuaginta és az ujszov.hu nyelvtani elemzése
A küriosz-t, az örök Isten héber négybetűs névének a 
a Tetragrammaton (JHVH) paleohéber karakterekkel jelöltem,
ahogy ez egyes ókori LXX tekercsben is gyakorlat volt.
Ψαλμοί
1. Zsoltár.
1. Boldog a férfi, aki nem járt az istentelenek tanácsában*,
és aki nem állt meg a bűnösök útján,
és aki a pestisesek katedrájára nem ült le,
2. Hanem vágya** törvényében,
és törvényén elmélkedik nappal és éjjel.
3. És lesz, mint fa, melyet a vizek kijáratai mellé ültettek,
gyümölcsét megadja majd idejében,
és levele nem fog elszáradni.
És minden, amit tenne, kivirágzik majd***.
4. Nem így az istentelenek, nem így,
hanem mint a por, amit elsodor a szél a föld színéről.
5. Ezért nem állnak (támadnak) majd föl az istentelenek az ítéletben,
sem a bűnösök az igazak határozatában*.
Mert ismeri az igazak útját,
de az istentelenek útja megsemmisül.
*βουλή (búlé) – döntés, határozat, végzés, akarat, szándék, tanács
**θέλημα (theléma) – akarat, vágy, óhaj, öröm, gyönyörűség
***κατευοδόω – boldogul, virágzik, jólétet hoz/teremt/ad
2. Zsoltár
1. Miért prüszkölnek [lovak módjára] a nemzetek és a népek miért terveznek hiábavalóságokat?
2. Előálltak a föld királyai, és a fejedelmek együtt összegyülekeztek ellen és Felkentje ellen!
Szünet.
3. „Szaggassuk szét kötelüket és dobjuk el igájukat magunktól!”
4. Az Égben Lakó kineveti majd őket és kigúnyolja majd őket.
5. Akkor szólni fog hozzájuk haragjában és összezavarja majd őket indulatában.
6. „De én királlyá rendeltettem általa a Sionon, az Ő szent hegyén,
7. kihirdetve rendelkezését: szólt hozzám, ’Fiam vagy te, én ma nemzettelek téged.
8. Kérd tőlem, és adni fogok neked nemzeteket örökségedként és birtokodat a föld határait.
9. Legeltetni fogod* őket vas bottal, mint fazekas edényét összetöröd majd* őket.’
10. És most, ó királyok, fogjátok fel! Taníttassatok, mindnyájan ó földet ítélők!
11. Szolgáljatok -nak félelemmel és ujjongjatok neki rettegéssel!
12. Ragadjátok meg a fegyelmezéseket, nehogy megharagudjon és kiveszítsétek [magatokat] az igaz útról.
Amikor lángra lobban gyorsasággal indulata, boldogok mindnyájan a benne bizakodók.
*Felszólító módként is fordítható
3. Zsoltár
1. Dávidnak zsoltára, amikor fia, Abessalón orcája elől futott.
2. , milyen sokan lettek szorongatóim? Sokan felkeltek ellenem.
3. Sokan mondják lelkemnek: Nincs neki szabadulás Istenében.
Szünet.
4. De te, , segítőm vagy, dicsőségem és aki felemeli fejem.
5. Hangommal -hoz kiáltottam fel,
és meghallgatott engem szent hegyéről.
Szünet.
6. Én lefeküdtem és elaludtam. Felébredtem, mert felkarolt engem.
7. Nem fogok félni tízezer néptől, akik felálltak körülöttem.
8. Kelj fel, , szabadíts meg engem,
Istenem, mert te vertél meg minden engem ok nélkül gyűlölőt,
a bűnösök fogait összetörted.
9. -é a szabadítás, és népeden áldásod.
4. Zsoltár
1. A végre, zsoltárokkal. Egy ének, ami Dávidra vonatkozik.
2. Amikor segítségül hívtam, meghallgatott engem igazságosságom Istene.
Szorongattatásomban tág teret adtál nekem.
Szánj meg engem és hallgasd meg könyörgésem!
3. Emberek fiai, meddig lesztek nehéz-szívűek?
Miért szeretitek a hiábavalóságot és kerestek hazugságot?
Szünet.
4. Tudjátok meg, hogy ámulatba ejtette az ő szentjét.
meghallgat majd engem, mikor hozzá kiáltok.
5. Haragudjatok és ne vétkezzetek!
Beszéljetek szívetekben
és ágyatokon legyetek átszúrva (bánjátok meg).
Szünet.
6. Igazságosság áldozatát áldozzátok
És bízzatok -ban.
7. Sokan mondják: „Ki fog nekünk jókat mutatni?
Jel lett rajtunk orcád fénye, ó !”
8. Örömöt adtál szívembe.
Gabonájuk, boruk és olajuk idejétől [mert ezek] megsokasíttattak.
9. Békében fogok lefeküdni és ugyanakkor elalszom majd,
mert Te [vagy] egyedül, ó , aki reménységben juttattál hajlékhoz engem.
5. Zsoltár
1. A végre, azért, aki (nőnem) örököl. Dávidnak Zsoltára.
2. Halld meg szavaim, , értsd meg kiáltásom!
3. Figyelj könyörgésem hangjára, Királyom és Istenem! Mert hozzád imádkozom, !
4. Kora reggel meg fogod hallgatni a hangomat, kora reggel eléd állok majd és rád fogok tekinteni.
5. Mert nem törvénytelenséget óhajtó Isten vagy te, sem nem lakhat közeledben gonosztevő.
6. Szemeiddel szemben nem fognak maradni törvénysértők, gyűlölted mind a törvénytelenséget munkálókat.
7. Elpusztítod mind a hazugságot beszélőket. A vérek férfiját és alattomosat gyűlöli .
8. Én pedig irgalmad sokaságában bemegyek majd a te házadba, leborulok majd szent szentélyed felé félelmedben.
9. , vezess engem igazságosságodban ellenségeim miatt, igazítsd előttem az utat.
10. Mert nincs szájukban igazság, szívük hiábavaló (üres). Nyitott sír torkuk, nyelveikkel becsaptak.
11. Ítéld meg őket, ó Isten! Essenek el terveiktől! Istentelenségeik sokasága szerint űzd ki őket, mert felbőszítettek téged, ó !
12. És örüljenek mind a benned remélők! Örökidőre ujjongani fognak, és közöttük fogsz sátorozni, és dicsekednek majd tebenned mindnyájan, akik szeretik Nevedet!
13. Mert te megáldod majd az igazat. , mint jóakarat páncéljával, megkoszorúztál minket.
8. Zsoltár
1. A véggel kapcsolatban, a boroskádak fölött. Dávidra vonatkozó zsoltár.
2. , mi uralkodónk, mily csodálatos a Neved az egész földön,
mert nagylelkűséged felemeltetett az egek fölé!
3. Kisdedek és csecsszopók szájából készítettél dicséretet magadnak,
ellenségeidért, hogy eltörölj ellenséget és bosszúállót.
4. Mert megfigyelem majd az egeket, ujjaid munkáit,
holdat és csillagokat, amiket Te alapoztál.
5. Mi az ember, hogy megemlékezel róla,
vagy az embernek fia, hogy meglátogatod őt?
6. Kevéssel (rövid időre) tetted őt kisebbé az angyalokhoz képest,
dicsőséggel és tisztességgel koronáztad meg őt.
7. És kezeid munkáira állítottad őt,
mindeneket lábai alá vetettél,
8. juhokat és ökröket mind, de még a mező barmait is,
9. az ég madarait és a tenger halait,
akik átmennek a tengerek ösvényein.
10. , mi uralkodónk, mily csodálatos a Neved az egész földön.
9. (héb. 9-10) Zsoltár
1. A végre, a fiú rejtett dolgaiért. Zsoltár Dáviddal kapcsolatban.
2. Vallást teszek neked, , teljes szívemmel, elmondom majd minden csodálatos tetted.
3. Vigadozni és ujjongani fogok benned, hangszerrel fogok muzsikálni nevedben, ó Magasságos!
4. Amikor hátrafordítod ellenségeim, elgyengülnek és elvesznek majd orcádtól, 5. mert elkészítetted ítéletem és igazságom, a trónra ültél, ó igazságosságot Ítélő!
6. Megfeddtél nemzeteket, és elpusztult az Istentelen, neveiket eltörölted örökre, és a korszaknak korszakára.
7. Az ellenség kardjai teljesen elmúltak, és a városokat ledöntötted, elpusztult emlékezetük hírnévvel.
8. És örökre marad, a trónját ítélettel készítette, 9. és Ő maga ítéli majd a lakott földet igazságosságban, ítéli majd a népeket egyenességben.
10. És lett menedék a rászorulónak, segítő a megpróbáltatásokban, alkalmas időben.
11. Reméljenek benned a neved ismerők, mert nem hagytad el a téged keresőt, ó !
12. Hangszerrel muzsikáljatok -nak, aki Sionban lakik, adjátok hírül dolgait a nemzetek között, 13. mert a vérüket kereső megemlékezett, nem felejtette el a rászorulók kiáltását.
14. Könyörülj rajtam, , nézd megalacsonyításom ellenségemtől, aki felemelsz engem a halálnak kapuiból, 15. hogy hirdethessem minden dicséreteid Sion lányának kapuiban.
Ujjongok majd szabadításodon.
16. Beletapadtak (belegabalyodtak, megrekedtek) a nemzetek romlásban, amit csináltak, abba a csapdába, amit elrejtettek, megfogatott a lábuk.
17. Megismertetik mint ítéletettevő, kezeinek tettei által fogatott meg a bűnös.
Ének. Szünet.
18. Fordíttassanak a bűnösök a Hádészba, az Isten felejtő nemzetek mind.
19. Mert nem felejtődött el a szegény végleg, a rászorulók állhatatossága nem fog elveszni örökre.
20. Kelj föl, , ne erősödjön meg ember, ítéltessenek meg a nemzetek előtted!
21. Nevezz ki, , Törvénytevőt rajtuk, ismerjék meg a nemzetek, hogy [csupán] emberek.
Szünet.
22. Miért, , távoztál messzire, [miért] hagysz figyelmen kívül az alkalmas időkben, a szorongattatásban?
23. Amikor az istentelen gőgösen viselkedik, meggyújtja az igazat, elfogják [az istenteleneket] gondolataiban, amiről tanakodnak.
24. Mert dicséri magát a bűnös lelkének vágyaiban, és az igazságtalan áldja magát.
25. Felingerelte -t a bűnös [ezt mondva]: „Haragjának sokasága szerint nem fog számonkérni.” Nincs az Isten őelőtte.
26. Megszentségteleníti a maga útjait minden időben, elveti ítéleteidet arcától, minden ellenségét leigázza majd.
27. Mondta ugyanis szívében: „Biztosan nem fogok meginogni, nemzedékről nemzedékre baj nélkül [leszek].”
28. Akiknek átkozódással van tele a szája, és keserűséggel és csalárdsággal, nyelve alatt fáradozás és gyötrelem.
29. Lesben áll a gazdagokkal rejtekhelyeken, megölni az ártatlant, szemei a szegényre tekintenek.
30. Leselkedik a rejtekben, mint az oroszlán a tanyáján, leselkedik, hogy elragadja a szegényt, elragadni a szegényt, hogy magával húzza őt.
31. Csapdájával fogja megalázni őt, előrehajol és leesik majd általa, mikor leigázza a szegényt.
32. Mondta ugyanis szívében: „Elfeledte az Isten, elfordította arcát, hogy ne lásson egészen.”
33. Kelj fel, ó El, emelkedjen fel Kezed, ne felejtse el a rászorulókat!
34. Miért ingerelte fel az istentelen az Istent? Mondta ugyanis a szívében: „Nem fog számon kérni.”
35. [De Te] látod, mert te észreveszed a gyötrelmet és haragot, hogy átadd őket Kezeidbe. Tehát nálad van elhagyatva a szegény, az árvának Te voltál a segítője.
36. Törd össze a bűnösök és gonoszok karját, bűnük számonkéretik majd, és azért egyáltalán nem találtasson meg [többé].
37. Királyként fog uralkodni örökre, és a korszak korszakaira, elvesznek majd, nemzetek, az ő földjéből.
38. Meghallgatta a rászorulók vágyát, füled törődött szívük készségével, 39 hogy ítéletet tegyen az árvának és alázatosnak, hogy ezentúl ne kérkedjen az ember a földön.
18. (héb. 19.) Zsoltár
A végre. Dávid zsoltára.
Az egek elbeszélik az Isten dicsőségét, kezeinek munkáját pedig hírül adja a szilárdság.
A nappal a nappalnak hirdeti fennhangon a szót, és az éjszaka hírül adja az éjszakának az ismeretet.
Nem olyan szó, sem olyan beszéd, a melynek hangja ne lenne hallható:
„A föld egészére kiment a hangjuk, és a lakott föld határaiig az ő beszédeik.”
A Napba helyezte az ő sátrát. És Ő, mint Vőlegény, kijőve a lakodalmas hálószobájából, ujjong majd, mint gigász, hogy futja az ő útját. Az ég határától a kijövetele, és a vég(cél)ja az ég határáig, és nincs senki, aki elrejthetné a melegét.
törvénye hibátlan, visszafordítja a lelkeket.
tanúsága hűséges, bölccsé teszi a kiskorúakat.
jogrendjei egyenesek, megörvendeztetik a szívet.
parancsa messze fénylő, megvilágosítja a szemeket.
félelme tiszta, a korszakok korszakáig állandó.
ítéletei igazak, összességükben (teljességükben) indokoltak.
Kívánatosabbak az aranynál és a sok drágakőnél, és édesebbek a méznél, a színméznél. A te szolgád tiszteletben tartja azokat, ugyanis megőrzésükben sok a jutalom.
Ki fogja belátni (okulni) a bűnöket? A titkosaimtól tisztíts meg engem! És a máshoz tartozótól kíméld meg a te szolgád, hogy ne gyakoroljanak hatalmat! Akkor hibátlan leszek, és megtisztulok majd a nagy bűnöktől, és szájamnak mondásai és szívemnek törődése folyamatosan jótetszésedre lesz [szemeid] előtt, ó , Segítőm és Szabadítóm!
szorongattatásod napján, minden kérésedet! a Felkentjét (χριστός). a mi Istenünk nevének tulajdonítunk majd nagyságot., szabadítsd meg Királyod és hallgass meg minket azon a napon, amikor segítségül hívunk téged.21. (héb. 22.) Zsoltár
1. A vég idejére, hajnali segítségért. Zsoltár Dávidnak.
2. Éli, Éli, figyelj rám! Miért hagytál el engem? Eleséseim szavai távol vannak szabadításomtól.
3. Elohai, kiáltozok nappal, és nem hallgatsz meg, éjszaka is és nem akarsz megérteni engem!
4. Pedig te a szentek között laksz, Izrael dicséretei között.
5. Te benned reméltek atyáink, bíztak, és Te kihúztad őket a bajból.
6. Tehozzád kiáltottak föl és megmentettek, tebenned reméltek és nem szégyenültek meg.
7. De én féreg vagyok és nem ember, ember szégyene és a nép megvetése.
8. Mindnyájan az engem szemlélők kigúnyoltak engem, szóltak ajkukkal, fejüket mozgatták.
9. -ban remélt, mentse meg őt! Szabadítsa meg őt, mert őt óhajtotta!
10. Mert Te vagy, aki kivontál az anyaméhből, anyám emlőitől Te vagy reményem!
11. Terád támaszkodtam az anyaméhtől, anyám méhétől Istenem vagy Te!
12. Ne távozz el éntőlem, mert közel a nyomorúság, mert nincs segítő.
13. Sok jószág zárt körül, kövér bikák vettek körül engem.
14. Fölnyitották rám szájukat, mint ragadozó és ordító oroszlán.
15. Kiontattam, mint víz, és csontjaim szétszórattak, szívem, mint a méhviasz olvadozó bensőm közepén.
16. Erőm kiszáríttatott, mint cserépedény (osztrakon), és nyelvem torkomhoz tapadt, a halál porába vezettél le engem.
17. Mert sok kutya vett körül, és a gonoszok zsinagógája gyűrt le engem, átdöfték kezemet és lábamat.
18. Megszámoltam minden csontomat, ők pedig figyeltek és bámultak engem.
19. Szétosztották ruháimat maguk közt, és köntösömre sorsot vetettek.
20. Te pedig , ne távolítsd el segítségemet, törődj oltalmammal!
21. Mentsd meg lelkemet a kardtól, és a kutya kezéből egyetlenemet!
22. Szabadíts meg az oroszlán szájából, és alázatosomat az egyszarvúak szarvától!
23. Elbeszélem majd nevedet testvéreimnek, a gyülekezet közepette himnusszal dicsőítelek téged.
24. -t félők, dicsérjétek őt, Jákob minden magva, dicsőítsétek őt, féljétek őt Izrael összes utóda!
25. Mert nem nézte le és nem utálta meg a szegény könyörgését, sem nem fordította el arcát tőlem, és hozzá való kiáltásomat meghallgatta.
26. Tetőled van dicséretem a nagy gyülekezetben, fogadalmaimat meg fogom adni az őt félők előtt.
27. Esznek majd a szegények és jóllaknak, és az őt keresők dicsérni fogják -t. Szíveik élni fognak örökkön örökké.
28. Megemlékeznek és visszatérnek -hoz a föld minden végei, és leborulnak majd előtted a pogányok minden családjai.
29. Mert az -é a királyi uralom és ő uralkodik a nemzeteken.
30. Ettek és leborultak mindnyájan a föld kövérjei, őelőtte előrebuknak majd mindnyájan a földbe leszállók. És az én lelkem neki él!
31. És utódom szolgálni fog neki. Hirdeti majd -nak az eljövendő nemzedék.
32. És hírül adják majd igazságát a születendő népnek, mert cselekedett.
-é a föld és annak teljessége, a lakott föld és mindnyájan a rajta lakók.2. Ő a tengereken alapozta meg és a folyókon készítette azt.
3. Ki megy fel
hegyére és ki áll majd meg szent helyén?4. [Aki] ártatlan kezekkel és tiszta a szívvel [él], aki a lelkét hiábavalóságra nem vette és nem esküdött csalárdságban társának.
5. Ez áldást fog kapni
-tól és könyörületet (jótéteményt) szabadító Istenétől.6. Ez az Őt keresők nemzedéke, a Jákob Istenének orcáját keresőké.
8. Ki ez a dicsőség Királya?
erős és hatalmas, hatalmas a harcban.9. Emeljétek fel [a] kapukat, a ti fejedelmeitek, és emeltessétek föl, örökkévaló kapuk, és bemegy majd a dicsőség királya.
10. Ki ez a dicsőség Királya? A seregek
-ja, ő a dicsőség Királya.-ban! Az egyenesekhez dicséret illik.2. Tegyetek vallást
-nak kitharával, tízhúros hangszerrel muzsikáljatok neki!3. Énekeljetek neki új éneket, szépen zenéljetek harci rivalgással!
4. Mert egyenes
szava, és minden tette hűségben.5. Szereti a jótéteményt (alamizsnát) és az igaz ítéletet,
irgalmával telve a föld.6.
szavára az egek megerősíttettek, és szájának szelére (lehelet) mind a seregük.7. Aki összegyűjti a tenger vizeit, mint tömlőt, tárolóba helyezve a mélységeket.
8. Félje
-t mind az föld, tőle remegjenek mind a földkerekség lakosai.9. Mert Ő szólt, és lettek, Ő parancsolt, és megteremtettek.
10.
szétszórja a nemzetek határozatát, a népek terveit pedig elutasítja, és a fejedelmek szándékait érvényteleníti.11. De
határozata (döntése) örökre megmarad, szívének tervei nemzedékről nemzedékre.12. Boldog a nemzet, akinek
az Istene, nép, melyet kiválasztott magának örökségül.13. Az égből rátekintett
, meglátta az emberek fiait mind.14. Lakhelye készségéből rátekintett mindnyájukra, akik a földet lakják, 15. Ő, aki az ő szívük egyedüli formálója, aki látja mindenekbe az ő tetteiket.
16. Nem fog megmenekülni a király nagy serege miatt, sem az gigász (óriás) nem fog megmenekülni erejének sokasága által.
17. Hamis a ló a szabadításra, erejének bőségében sem fog menekülést nyújtani.
18. Íme,
szemei az őt félőkön, azokon, akik irgalmában remélnek, 19. hogy megszabadítsa lelküket a halálból, éhségben is táplálja őket.20. Lelkünk kitart
miatt, mert segítőnk és támogatónk.21. Mert benne vigadozik majd szívünk, és nevében, az ő szentjében reméltünk.
22. Legyen az irgalmad rajtunk,
, amint reméltünk benned., ne indulatoddal dorgálj engem se ne haragoddal fenyíts engem.3. Mert nyilaid belém tapadtak, és megerősítetted rajtam kezed.
4. Nincs gyógyulás testemben haragod színétől, nincs béke csontjaimnak vétkeim színétől (jelenlét).
5. Mert törvénytelenségeim a fejem fölé emelkedtek, mint nehéz teher rám terheltettek.
6. Bűzlöttek és rothadtak sebeim ostobaságom színétől.
7. Erősen küszködtem és meghajoltam végig, egész napon szomorkodva jártam.
8. Mert ágyékizmaim betöltettek megcsúfolásokkal, és nincs gyógyulás testemben.
9. Gyötörtettem és megaláztattam mértéktelenül, szívem sóhajtásától üvöltöttem.
10.
, te előtted minden kívánságom, és sóhajtásom tetőled nem rejtetett el.11. A szívem megzavarodott, elhagyott engem az erőm, és a szemeim fénye, és nincs velem.
12. A barátaim és társam szemből közeledtek és megálltak, és a közeli [rokonaim] távol megálltak.
13. És [kényszerrel] kiűztek az lelkemet keresők, és akik rosszakat kerestek nekem hiábavalóságokat szóltak és egész nap álnokságokat terveztek.
14. De én, mint süketnéma, nem hallottam (v. nem hallottak) és mint néma, aki nem nyitja ki száját.
15. És lettem, mint egy ember, aki nem hall, és aki nem birtokol szájában szemrehányást.
16. Mert te benned,
, reméltem. Te hallgass meg, , az én Istenem!17. Mert mondtam: „Nehogy örvendjenek rajtam ellenségeim.” és lábaim remegésében, azok kérkedett ellenem.
18. Mert én kész [vagyok] csapásokra, és fájdalmam előttem van mindig.
19. Mert törvénytelenségemet meg fogom jelenteni (megvallom majd), és magamba szállok majd vétkeimért.
20. Ellenségeim pedig éltek és megerősítették magukat felettem, és megsokasodtak az engem igazságtalanul gyűlölők.
21. A jókért rosszal viszonzók rágalmaztak engem, mivel az igazságosságot követem [és eldobtak engem, a szeretettet, mint egy utált hullát. * – csak némely kódexben szerepel].
22. Ne hagyj el engem,
! Én Istenem, ne távozzál tőlem!23. Figyelj segítségemre, szabadításom ura! (héb. Adonaj Tesuati)
2. Boldog, aki együtt ül a szegénnyel és rászorulóval. A gonosz napon megmenti őt majd
.3. Bárcsak megőrizné őt
és éltetné őt és boldoggá tenné a földön és bár ne adná át őt ellenségének kezeibe.4. Bár megsegítené őt
fájdalmának ágyán. Egész ágyát elfordítottad betegségében.5. Én mondtam: „
, irgalmazz nekem! Gyógyítsd meg lelkem, mert vétkeztem ellened!”6. Ellenségeim rosszakat mondtak nekem: „Mikor fog meghalni, és veszik ki majd neve?”
7. És ha bement valaki, hogy meglátogasson, hiábavalót szólt. Szíve magához gyűjtötte a törvénytelenséget, kiment kívülre és szólta.
8. Együtt suttogtak ellenem mindnyájan ellenségeim, rosszakat gondoltak ki ellenem, 9. erőszakos beszédeket helyeztek ellenem [mondván]: „Aki így fekszik, csak nem kel fel újra?”
10. Mert békességem embere is, akiben bíztam, aki kenyereimet ette, sarkat (fortélyosságot) emelt ellenem.
11. De te,
, könyörülj rajtam, és állíts fel (támassz fel) engem, és visszafizetem majd nekik.12. Ez által megismertem, hogy óhajtottál (akartál) engem, hogy semmiképpen ne kárörvendjen ellenségem rajtam.
13. Engem pedig ártatlanság által támogattál, és megerősítettél magad előtt örökre.
14. Áldott
, Izrael Istene korszakról korszakra. Úgy legyen! Úgy legyen! szólt és hívta a földet a Nap kelettől nyugatig.2. Sionból ékességének szépsége; az Isten feltűnően (láthatóan, nyilvánvalóan) fog megérkezni,
3. a mi Istenünk és nem fogják elhallgatni. Tűz fog égni előtte és körülötte heves vihar.
4. Hívja majd az eget fönt és a földet, hogy megítélje népét.
5. Gyűjtsétek össze neki jámborait (istenfélőit), akik áldozatokban kötnek szövetséget, 6. és hírül adják majd az egek igazságosságát, mert az Isten bíró.
8. Nem áldozataidért dorgállak téged, sőt égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9. Nem fogok elfogadni házadból jószágokat sem bakokat nyájacskáidból.
10. Mert enyém az erdő minden vadállata, a háziállatok a hegyeken és az ökrök.
11. Ismerem az ég minden madarát, és a mező szépsége velem van.
12. Ha megéhezek, semmiképpen nem mondom meg neked, enyém ugyanis a lakott föld és a teljessége.
13. Csak nem megeszem a bikák húsát vagy iszom a kecskebakok vérét?
14. A dicséret áldozatát áldozd Istennek, és add meg a Legfőbbnek imáidat (fogadásaidat)!
15. És hívj bírónak az üldözés (nyomorúság) napján, és kimentelek majd téged, és dicsőítesz majd engem.
17. Pedig te gyűlölted a fenyítést és hátad mögé vetetted beszédeimet.
18. Ha tolvajt láttál, együtt futottál vele, és a házasságtörőkkel tetted le részed.
19. Szájad növelte a gonoszságot, és nyelved álnokságot beszélt.
20. Leülve testvéreddel szemben rágalmazod és anyád fiával szemben botlást helyeztél.
21. Ezeket tetted és hallgattam. Törvénytelenséget föltételezted, – hogy hozzád hasonló leszek. Megdorgállak majd téged és színem elé állítalak.
22. Fogjátok fel hát ezeket, ti Isten felejtői, nehogy elragadjon és ne legyen a megmentő.
23. Dicséret áldozata dicsőít majd engem, és ott egy út, amin megmutatom majd neki Isten szabadítását.
67. (héb. 68.) Zsoltár
1. A végre. Dávidnak énekzsoltára.
2. Kelj fel, ó Isten, és szórassanak szét ellenségeid,
és meneküljenek orcájától, akik őt gyűlölik!
3. Mint elillan a füst, [így] tűnjenek el!
Mint elolvad a méhviasz a tűz színétől, bárcsak
így vesznének el a bűnösök Isten orcájától!
4. És az igazak örüljenek, ujjongjanak Isten előtt,
örvendezzenek vidámságban!
5. Énekeljetek Istennek, hangszerrel muzsikáljatok Nevének!
6. Egyenesítsétek az utat a nyugaton (napnyugtán) fellépőnek,
𐤉𐤄 (Jah) a Neve – [és ujjongjatok Őelőtte!]
Megrémülnek majd arcától, 6. aki árváknak atyja és özvegyasszonyok bírája.
Az Isten az Ő szent helyén.
7. Az Isten otthonba helyezi a magányosokat, elővezetve a megkötözötteket bátorságban, hasonlóképpen azokat, akik elkeserítik a sírokban lakókat.
8. Ó Isten, amikor kimentél néped elé, amikor a pusztába átvonultál
Szünet.
9. a föld rengett, valóban, az egek is csepegtek, Isten színe előtt
– ez a Sína – Izrael Istenének színe előtt.
10. Könnyed záporesőt rendelsz, Ó Isten, örökségednek,
és elsorvadt, de te helyreállítottad őt.
11. Élőlényeid laktak benne. Jóságodban készítetted a szegénynek, ó Isten.
12. Adonaj ad majd kijelentést a jó hírt hirdetőknek, sok erővel,
13. a szeretett seregeinek Királya, a ház ékességének, hogy osszon zsákmányokat.
14. Ha elszenderülnétek az örökségek között,
ezüsttel borított galambszárnyak, és vállaik (hátuk) aranysárgával.
Szünet.
15. Amikor a Mennyei királyokat választ ki fölötte, hófehérré tétetnek majd Salmónon.
16. Isten hegye termékeny hegy, megkeményítő (sajtot érlelő) hegy, termékeny hegy!
17. Miért feleseltek, ó megkeményítő (sajtot érlelő) hegyek,
[mert ezt] a hegyet kedvelte Isten, hogy benne lakjon?
És valóban lakozik majd [itt] végül.
18. Az Isten szekere tízezernyi, viruló ezrek!
Adonaj közöttük van Sinában, a szent helyen.
19. Felmentél a magasságba, foglyul ejtetted a fogságot, ajándékokat fogadtál emberben,
hiszen az engedetlenek is lesátoroznak.
Elohim áldott, 20. áldott Adonaj nap mint nap,
jólétet fog adni nekünk az Isten, megmentéseink Istene (Él Jesuaténu).
Szünet.
21. A mi Istenünk a megmentés Istene, és Adónaj -é a halál kijáratai.
22. Azonfelül Isten összetöri majd ellenségei fejeit,
a kihágásaikban átmenők hajjal borított feje búbját.
23. Szólt Adonaj: Básánból visszatérek majd, a tenger mélységei által vissza fogok térni,
24. hogy így vérbe márthassad lábad, kutyáid nyelvei, az ellenségekből, őáltala.
25. Láttattak körmeneteid, ó Isten,
az én Istenem (Éli), a Király (Malki) körmeneteit a szent helyen.
26. A fejedelmek előre mentek, bírván hangszeres kíséreteket a doboló lányok között.
27. A gyülekezetekben áldjátok az Istent, Izrael forrásai közül Adonajt.
28. Ott a fiatalabb Benjámin révületben,
Júda fejedelmei, vezérei, Zebulon fejedelmei, Neftali fejedelmei.
29. Parancsolj, ó Isten, seregednek, erősítsd meg, ó Isten, azt, amit értünk tettél.
30. A szentélyedtől Jeruzsálemhez a királyok neked visznek majd ajándékokat.
31. Dorgáld meg a nádas vadait!
A bikák zsinagógáját a népek fiatal tehenei között,
hogy az ezüsttel megpróbáltakat be ne zárják.
Szórd szét a háborút akaró nemzeteket!
32. Eljönnek majd a vének Egyiptomból, Etiópia felülmúlja majd kezét Istennek.
33. Ó föld királyságai, énekeljetek Istennek, hangszerrel muzsikáljatok Adonaj-nak!
Szünet.
34. Hangszerrel muzsikáljatok annak, aki föllép az ég egére napkelte előtt (keletre).
Íme, hangját adja, erőnek hangját.
35. Adjatok dicsőséget Istennek! Izraelen az ő bőkezűsége, és ereje a felhőkben.
36. Csodálatos az Isten az ő szentjei között.
Izrael Istene, Ő fog erőt és szilárdságot adni népének.
Áldott az Isten.
71. (héb. 72.) Zsoltár
Salamoné
1. Ó Isten, add ítéleted a királynak, és igazságosságodat a Király Fiának!
2. Hogy igazságosságban ítélje néped, és szegényeidet ítélettel.
3. Emeljenek fel békét a hegyek és dombok népednek, igazságosságban.
4. A nép szegényeit fogja ítélni és a rászorulók fiait megmenti majd és megalázza majd a Rágalmazót (hamis vádlót).
5. És együtt fog maradni a Nappal, és a Hold előtt nemzedékről nemzedékre.
6. És leszáll majd, mint eső a gyapjúra, és [mint] csöpögő cseppek a földre.
7. És igazságosság fog sarjadni napjaiban és a béke sokasága, amíg a hold elmúlik.
8. És a tengertől tengerig fog uralkodni és a folyótól a lakott föld határáig.
9. Őelőtte fognak leborulni az Etiópok, és ellenségei a port nyalják majd.
10. Tarzisz királyai és a szigetek ajándékokat visznek majd oda, Arábia királyai, és Sába ajándékokat visznek majd.
11. És elé borulnak majd le mind a királyok, minden nemzetek szolgálnak majd neki.
12. Mert megszabadította a szegényt a Hatalmas kezéből, és a rászorulót, akinek nem volt segítő.
13. Kímélni fogja a szegényt és rászorulót, és a rászoruló lelkét megszabadítja majd.
14. Az uzsorából és igazságtalanságból megváltja majd lelküket, és nevük (héb. vérük) becses őelőtte.
15. És él majd, és adatni fog neki Arábia aranyából, és imádkoznak majd miatta mindenkor, egész nap áldják majd őt.
16. Támasz (ellátás) lesz a földön a hegyek tetejéig. Libanont felülmúlja gyümölcse, és kivirágzik majd a városból, mint a föld füve.
17. Legyen áldva neve a korszakokba, a nap előtt marad (tart) neve. És megáldatnak majd benne a föld összes néptörzsei, minden nemzetek boldognak mondják majd őt.
18. Áldott az Isten, Izrael Istene, aki egyedül tesz csodálatos tetteket,
19. és áldott dicsőségének neve örökre és örökkön örökké, és töltessék be dicsőségével az egész a föld. Történjék! Történjék!
20. Véget értek Dávidnak, Jesszáj fiának himnuszai.
81. (héb. 82.) Zsoltár
1. Aszáfnak zsoltára.
Az Isten megállt az Istenek gyülekezetében, az Istenek között tesz ugyanis ítéletet:
2. „Meddig ítéltek hamisan és a vétkesek személyét (arcát) elfogadjátok?”
Szünet.
3. „Ítéljétek [igaz módon] az árvát és a szegényt, az alacsonynak és rászorulónak szolgáltassatok igazságot! 4. Szabadítsátok ki a rászorulót és szegényt, a bűnösök kezéből mentsétek meg!”
5. Nem ismerték meg, sem nem fogták fel; a sötétben mennek át; a föld alapkövei mind meg fognak rendülni.
6. Én mondtam: „Istenek vagytok és a Legfönségesebb fiai mindnyájan. 7. De ti, mint emberek haltok meg mindnyájan és aláhullotok, mint egy a fejedelmek közül.”
8. Kelj fel, ó Isten, ítéld a földet, mert te osztasz majd örökséget minden nemzetek között. (vagy: te veszed birtokba mind a nemzeteket)
Sión kapuit Jákob minden sátra fölött. elbeszéli majd népek írásában: ezek fejedelmek is, akik őbenne lettek.88. (héb. 89) Zsoltár
1. Aithamnak, az izraelitának felfogása (megértése).
2. Az irgalmadat, , énekelni fogom örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem majd igazságod szájammal, 3. mert mondtad: Az örök időre építtetik majd irgalom. Az egekben fog elkészíttetni az Igazságod:
4. Szövetséget kötöttem választottaimmal, megesküdtem Dauidnak a rabszolgámnak: 5. Az örökre (beláthatatlan idő, korszak, aeon) készítem majd elő a magod és fölépítem majd nemzedékről nemzedékre a trónod.
Szünet.
6. Elismerik majd az egek a csodálatos dolgaidat, , és az Igazságodat a szentek népgyűlésében (ekklessia).
7. Mert ki az, aki a felhőben egyenlővé tétetik majd -val, és ki válik majd hasonlóvá -hoz Isten fiai között?
8. Az Isten dicséretes a szentek határozatában, nagy és félelmetes minden körülötte levőre.
9. a seregek Istene, ki hasonló hozzád, , és az Igazságod körülötted.
10. Te szerzel hatalmat a tenger erején, az ő hullámzásának hullámait pedig te csendesíted el.
11. Te megaláztál, mint sebzettet (holttestet) egy gőgöst és hatalmad Karjával szétszórtad ellenségeid.
12. A te számodra vannak az egek, és tiéd a föld. A lakott földet és annak teljességét te alapoztad meg.
13. Az északot és a tengereket te teremtetted, Thabór és Ermón a te nevedben fognak örvendezni.
14. A te Karod hatalommal [teljes]. Legyen erős kezd, emelkedjen fel jobbod!
15. Igazságosság és ítélet trónod készsége, irgalom és igazság jár majd orcád előtt.
16. Boldog a nép, mely ismeri a csatakiáltást. , a te orcád világosságában járnak majd.
17. És a te nevedben fognak örvendezni egész nap és igazságosságodban fel fognak emeltetni.
18. Mert sereged dicsekvése Te vagy, és jótetszésedben felemeltetnek majd a szarvaink.
19. Mert -é az oltalom (pártfogás) és Izrael szentjéé, a mi királyunké.
20. Akkor szóltál látomásban jámboraidnak (tiszta, szent) és mondtad: Segítséget rendeltem egy hatalmasnak, felemelve egy kiválasztottat a nép közül.
21. Megtaláltam Dauidot, a rabszolgámat, szent olajommal fölkentem őt.
22. Az én kezem ugyanis segít majd neki, és karom megerősíti majd őt.
23. Nem bír majd ellenség vele, és törvénytelenség fia nem helyez rá bántalmat.
24. És felhasogatom majd ellenségeit színétől, és aki gyűlöli őt meg fogom futamítani.
25. És igazságom és irgalmam vele, és a Nevemben fölemeltetik majd szarva.
26. És teszem majd a tengerben kezét és folyókban az ő jobbját.
27. Ő (bíróként) hív majd segítségül engem: „Atyám vagy te, Istenem és a szabadításom segítője.”
28. És én elsőszülötté teszem majd őt, magasztosabbá a föld királyainál.
29. Örökre megőrzöm majd iránta irgalmam, és a szövetségem biztos (igaz, hű) számára.
30. És helyezem majd magját a korszakok korszakaiba és a trónját, mint az ég napjait.
31. Ha elhagyják majd a fiai a törvényemet és ítéleteim szerint nem fognak járni, 32. ha igazságos jogrendemet (követelményeim) megszentségtelenítik, és parancsaimat nem őrzik majd meg, 33. bottal látogatom meg törvénytelenségüket és csapásokkal vétkeiket, 34. de irgalmamat egyáltalán nem oszlatom szét tőlük sem nem cselekszem igazságtalanul az igazságomban 35. sem nem szennyezem be szövetségemet és az ajkaimon kijövőt egyáltalán nem szegem meg. 36. Egyszer megesküdtem szentségemben, vajon hazudok majd Dauidnak? 37. A magja örökre megmarad és a trónja, mint a nap előttem 38. és mint a hold, mely örökre lett elkészítve. És a tanú az égben hűséges (biztos).
Szünet.
, fordulsz el végleg, ég mint tűz a haragod? 48. Emlékezz, hogy micsoda a létem. Csak nem hiábavalóságra tetemtetted mind az emberek fiait? 49. Ki az az ember, aki élni fog és nem lát halált, megszabadítja [tán] a lelkét a hádész (sír, halál) kezéből?, amit esküvel ígértél Dauidnak a te igazságodban? , a szolgáid gyalázatára, amit elszenvedtem keblemben, sok nemzettől, örökre. Zsolt 89. (héb. 90.)
1. Móusénak, Isten emberének könyörgése.
Adonaj, menedékhellyé lettél nekünk nemzedékről nemzedékre.
2. Mielőtt a hegyek lettek és megformáltatott a föld és a lakott föld és korszaktól korszakig Te vagy.
3. Ne fordítsd vissza az embert megaláztatásba. És mondtad: „Forduljatok vissza, embernek fiai!”
4. Mert ezer év szemeidben, mint a tegnapi nap, amely átment, és egy őrszolgálat ideje éjjel.
5. Az évek megvetésük tárgyai lesznek. A hajnal, mint zöld (növény) elmúlna, 6. kora reggel virágozna és elmúlna, estére lehullana, megkeményedne és elszáradna.
7. Mert elfogytunk haragodban és indulatodban megzavarodtunk.
8. Eléd helyezted törvénytelenségeinket. A (élet)időnk arcod világosságává [vált].
9. Mert minden mi napjaink elfogytak, és haragodban véget értek. Éveinket felgöngyölték, mint pókhálót.
10. Az éveink napjai, bennük hetven év, ha pedig az uralkodás tetteiben (erőkben), nyolcvan év, és ezek nagy része fáradság és gyötrelem. Mert szelídség jött ránk, és neveltetni fogunk (fegyelmet tanulunk).
11. Ki ismeri haragod erejét és félelmedből az indulatod?
12. Így ismertess meg, hogy számba vegyük jobbod, és azokat, akik szívüket megkötötték bölcsességben.
13. Fordulj hozzánk, ! Meddig? És vigasztaltassál meg szolgáidon!
14. Hajnalban betöltettünk irgalmaddal és örvendezünk és vigadoztunk minden mi napjainkban.
15. Megörvendeztettünk, amely napokért megaláztál minket, évekért, amelyeken bajokat láttunk.
16. Tekints szolgáidra és munkáidra és vezesd fiaikat, 17. és legyen , a mi Istenünk fényessége rajtunk, és kezeink munkáit irányítsd ránk!
Zsolt 103. (héb. 104.) Dávidé
1. Áldjad, lelkem, a Létezőt. , Istenem, felmagasztaltattál nagyon, dicséretet és szépséget öltöttél magadra
2. fényt, mint ruhát viselve, kifeszítve az eget, mint sátorfüggönyt.
3. Aki vizekkel fedi be felsőtermeit, aki a felhőket [mint] lábnyomát helyezi rá, aki a szelek szárnyain jár.
4. Aki küldötteit (angyalait) szelekké teszi, és papi szolgáit lángoló tűzzé.
5. Megalapoztad a Földet rendíthetetlen voltában, nem fog meginogni örökkön örökké.
6. A mélység (abüsszosz) mint ruha az ő palástja, a hegyeken megállnak majd a vizek.
7. Szemrehányásodtól elfutnak majd, mennydörgő hangodtól félni fognak.
8. Hegyek emelkednek fel és síkságok szállnak le helyükre, amit megalapoztál nekik.
9. Határt helyeztél, amit nem fognak elhagyni, sem nem fognak visszafordulni, hogy befedjék a földet.
10. Aki elküldi a forrásokat a völgyekben, a hegyek között vizek járnak át.
11. Inni fognak a mező minden vadállatai, vadszamarak fognak várakozni szomjúságukban.
12. Az ég madarai lakoznak majd azokon, a sziklák között fognak hangot adni.
13. Aki megöntözi a hegyeket felsőtermeiből, munkáid gyümölcséből jóllakik majd a föld.
14. Aki füvet sarjaszt a háziállatoknak, és zöldet az emberek szolgálatára a földből kenyeret hozni elő.
15. És bor örvendezteti az ember szívét, olajjal teszi jókedvűvé az arcot, és a kenyér erősíti az ember szívét.
16. Jóllakatnak majd a síkság fái, a Libanon cédrusai, amelyeket ültetett.
17. Oda verebek raknak majd fészket, a gólyáknak az otthon vezeti őket.
18. A magas hegyek a szarvasoknak, a kőszikla a nyulaknak menedék.
19. Holdat alkotott az időkre, és a Nap ismerte nyugtát.
20. Sötétséget rendeltél és éjszaka lett, amelyben a bozót minden vadállata át fog járni,
21. oroszlánkölykök üvöltve ragadoznak, és Istentől keresik eledelüket.
22. Fölkelt a nap, és összegyűjtettek, és tanyáikra fektetnek majd.
23. Az ember kimegy majd munkájára, és jövedelméért estig.
24. Mennyire felmagasztaltattak tetteid, ! Mindeneket bölcsességben alkottál, betöltetik javaiddal a föld.
25. Ez a tenger, a nagy és tágas, ott csúszómászók, akiknek nincs száma, kis élőlények a nagyokkal.
26. Amott hajók utaznak keresztül, eme Sárkány (héb. Leviathán), akit formáltál, hogy megcsúfold őt (játszadozni vele).
27. Mindenek rád várakoznak, hogy megadd eledelüket alkalmas időre.
28. Adsz nekik, összeszedik, megnyitod pedig kezed és együttesen telnek el jóságoddal.
29. De [amikor] elfordítod arcod, megzavarodnak. Eltávolítod szellemüket, és megszűnnek, és a porba fognak visszafordulni.
30. Elküldöd szellemed, (újá) fognak teremtetni, és megújítod majd a föld színét.
31. Legyen dicsősége örökre, vigadozik majd művein.
32. Aki rátekint a földre és remegővé teszi azt, aki megérinti a hegyeket és füstölnek.
33. Had énekeljek dicséretet életemben -nak, hangszeres dicséretet zengek majd Istenemnek, amíg létezek.
34. Váljon kedvessé neki társalgásom, én pedig vigadozom majd -ban.
35. Bárcsak kivesznének a bűnösök a földből és a törvénytelenek, úgyhogy nem lennének ők. Áldjad, lelkem, a Létezőt! (-t)
109 (héb. 110) zsoltár
1. Dávid zsoltára.
Mondta az uramnak: „Ülj jobbom felől, míg teszem ellenségeidet lábaid zsámolyává.”
2. Hatalmad botját elküldi majd Sionból; és uralkodj ellenségeid között.
3. Veled van a fejedelemség hatalmad napján a szentek ragyogásában.
A méhből a hajnalcsillag előtt szültelek téged.
4. Megesküdött és nem fogja megbánni:
„Te pap vagy örökre (korszakra) Melkiszedek rendje szerint.”
5. Az úr* a te jobbodtól összetörte a haragjának napján a királyokat.
6. Ítél majd a nemzetek (pogányok) között,
betölti majd [a földet] holtestekkel, összetöri majd sokak fejét a földön.
7. A patakból az úton inni fog. Ezért emel föl majd fejet.
* jobbján lévő úr.
117. (héb. 118.) Zsoltár
1. Allélúja. Tegyetek vallást -nak, mert jó, mert az örökidőkre szól az irgalma.
2. Mondja hát Izrael háza, hogy jó, hogy az örökidőkre szól az irgalma.
3. Mondja hát Áron háza, hogy jó, hogy az örökidőkre szól az irgalma.
4. Beszéljék el hát mindnyájan a -t félők, hogy jó, hogy az örökidőkre szól az irgalma.
5. Szorongattatásban segítségül hívtam -t, és meghallgatott engem tágasságra.
6. Segítőm nekem , nem fogok félni; mit fog tenni velem ember?
7. Segítőm nekem , és én rátekintek majd ellenségeimre.
8. Jó bízni -ban, mint emberben bízni.
9. Jó bízni -ban, mint elöljárókban bízni.
10. Minden nemzetek körülvettek engem, és nevével elhárítottam őket.
11. Körülvéve körülvettek engem, és nevével elhárítottam őket.
12. Körülvettek engem, mint méhek a mézet és fölgerjedtek, mint tűz a tövisek között, és nevével elhárítottam őket.
13. Eltaszítva ellöktek, hogy elessem, és fölkarolt engem.
14. Erőm és himnuszom és ő lett nekem szabadításra.
15. Ujjongás és szabadítás hangja az igazak sátrában: jobbja csodát cselekedett, 16. jobbja felemelt engem, jobbja csodát cselekedett.
17. Nem fogok meghalni, hanem élni fogok és elbeszélem majd tetteit.
18. Fenyítve megfenyített engem , de a halálnak nem adott át engem.
19. Nyissátok föl nekem az igazságosság kapuit. Bemenve azokon vallást teszek majd -nak.
20. Ez kapuja, igazak fognak bemenni őrajta.
21. Vallomást teszek majd neked, mert meghallgattál engem és szabadításra lettél nekem.
22. Egy kő, amit az építkezők félredobtak, ez lett a szeglet fejévé.
23. -tól lett ez és csodálatos szemeinkben.
24. Ez a nap az, amit készített. Örvendjünk és vigadottunk ebben!
25. Ó , szabadíts hát meg, ó , tégy hát jószerencséssé!
26. Áldott az Eljövő a nevében. Áldunk titeket házából.
27. Hatalmas (El) és megjelent nekünk. Tartsatok ünnepet gallyakkal az oltár szarváig!
28. Istenem vagy te, és vallást teszek majd (hálát adok) neked. Istenem vagy te, és fölmagasztallak majd téged. Vallást teszek majd neked, mert meghallgattál engem és szabadításra lettél nekem.
29. Tegyetek vallást -nak, mert jó, mert az örökidőkre szól az irgalma.
törvényében (torah: oktatás, instrukció, magatartás, viselkedés, szokás)., szív egyenességében, mikor megtanítottál engem igazságosságod ítéleteire.! Tanítsd meg nekem igaz jogrendedet (δικαίωμα)!, ne szégyeníts meg engem!, az igaz jogrended útját, és had kutassam azt mindenkor., a szabadításod a mondásod szerint., és megvigasztaltattam., és őriztem törvényedet., mondtam, hogy megőrzöm törvényed., telve a föld! Igazságos követelményeidet (jogrended) tanítsd meg nekem!, szavad szerint., és jóságodban tanítsd meg nekem igaz követelményeidet., hogy az ítéleteid igazságosság, és igazsággal megaláztál engem.., megmarad szavad az égben. 90. Nemzedékről nemzedékre igazságod... Egész nap figyelmem [rajta]., éltess engem beszéded szerint., és ítéleteidet tanítsd meg nekem.-nak. Eltörölték törvényedet., és az ítéleted egyenes.! Had keressem igaz jogrendedet!, irgalmad szerint éltess engem!, és minden parancsolatod igazság.. Ítéleted szerint éltess engem!, irgalmadban éltess engem!, és parancsaidat szerettem... A mondásodra oktass engem., és a törvényed tanulságomul van.120. (héb. 121.) Zsoltár
1. A lépcsők ódája.
Felemeltem szemeimet a hegyekre: Honnan érkezik majd segítségem?
2. Segítségem -tól, az eget és földet teremtőtől [van].
3. Ne engedd remegni lábad és ne hagyd, hogy szunnyadjon az őrződ.
4. Íme, nem fog szunnyadni sem nem alszik el az Izrael őrzője.
5. megőriz majd téged, menedéked (takaród) jobbodon.
6. Nappal a nap nem fog megégetni téged sem a hold az éjjel.
7. megőriz majd téged minden rossztól, megőrzi majd lelkedet.
8. megőriz majd bemeneteled és kimeneteled mostantól örökidőkig.
126. (héb. 127.) Zsoltár
1. Lépcsők ódája. Salamoné.
Ha nem épít egy házat, hiába fáradtak, akik építették azt.
Ha nem őriz egy várost, hiába őrködött az őrszem.
2. Hiába nektek hajnalban kelni, ülés után felkelni, [ti] a fájdalom kenyerét evők, amikor [Ő] álmot ad szeretteinek.
3. Nézd, öröksége fiak, a méh gyümölcsének bére.
4. Mint nyilak egy hatalmas kezében, ilyenek a [fegyvert] rázók fiai. (más ford. lehetőség: kiűzöttek fiai)
5. Boldog [az] ember, aki betölti a kívánságát belőlük. Nem fognak megszégyeníttetni, amikor ellenségeikkel beszélnek [a] kapuban.