1. Fejezet
1. Petrosz, Jahósua Felkent küldöttje (apostola) Pontusz, Galatia, Kappadokia, Ásia és Bithünia diaszpóra választott jövevényeinek, 2. az Isten Atya előre tudása (prognózisz) szerint, a szellem megszentelésében engedelmességre és Jahósua Felkent vérének meghintésére. Elfogadottság (kegyelem) és béke sokasíttassék nektek!
3. Áldott a mi urunk, a Jahósua Felkent Istene és Atyja, a minket sok irgalma szerint újra nemző (újra szülő) élő reményre a Jahósua Felkentnek a halottak közül való feltámadása által, 4. romolhatatlan, szeplőtlen és el nem hervadó örökségre, amely fönntartatott az egekben számotokra, az Isten hatalmában megőrzöttek számára hűség (hit, bizonyosság) által megtartásra, [amely] készen van, hogy le legyen leplezve a végső időben. 6. Amelyben ujjongjatok, ha most kissé szomorkodni szükséges különböző próbatételekben, 7. hogy hűségben való kipróbáltságotok, mely elpusztuló aranynál sokkal értékesebb, tűz által megpróbáltatva magasztalásra, dicséretre, és tiszteletre [méltónak] találtassék [a] Jahósua Felkent megjelenésekor. 8. Akit nem látva szerettek, akiben most nem látva hűségesekként örvendeztek kimondhatatlan és megdicsőült örömmel, 9. megkapva a hűség (hit) beteljesedését, [a] lélek megtartását. 10. Amely megtartás felől próféták vizsgálódtak és kutattak, akik a ti irántatok való elfogadottság (kegyelem) felől prófétáltak, 11. kutatva melyik vagy milyen időre tette nyilvánvalóvá a Felkent bennük levő szelleme, előre tanúsítva a Felkentre vonatkozó szenvedéseket és az ezek utáni dicsőséget. 12. Akiknek lelepleztetett, hogy nem maguknak, hanem nektek szolgálták fel azokat, amik most ki lettek hirdetve nektek a győzelmi hír hirdetői által, az égből küldetett szent szellem által, amelyekbe hírnökök (angyalok) vágynak betekinteni (odahajol, beleles). 13. Ezért felkötve értelmetek derekait, [mint] tökélesen józanok, reménykedjetek a Jahósua Felkent megjelenésekor nektek hozott elfogadottságban (kegyelem). 14. Mint engedelmesség gyermekei, ne a korábbi tudatlanságotokban levő vágyakhoz alkalmazkodjatok (idomuljatok), 15. hanem a titeket meghívó Szent szerint magatok is szentekké váljatok teljes életviteletekben (magatartás), 16. mivel megíratott [hogy] „Szentek legyetek, mert én szent [vagyok]!” 17. És ha Atyaként szólítjátok (folyamodik, fellebbez) a személyválogatás nélkül mindenkit cselekedetek alapján ítélőt, félelemben töltsétek idegenben tartózkodásotok idejét. 18. Tudva, hogy nem romlandó ezüst vagy arany révén lettetek kiváltva az atyáitoktól áthagyományozott hiábavaló életmódotokból, 19. hanem a Felkent értékes vérével, mint hibátlan és szeplőtlen bárányéval, 20. aki egyrészt a kozmosz megalapozása előtt előre ismert [volt], másrészt megmutatkozott az idők legvégére értetek, akik általa bíztok Istenben, az őt a halottak közül föltámasztóban és neki dicsőséget adóban, hogy így bizalmatok remény is legyen Istenben. 22. Lelketeket (életetek) megtisztítva az igazság engedelmességében képmutatás nélküli testvéri szeretetre, egymást szívből, kitartóan szeressétek, 23. mint ujjá nemzettek nem romlandó magból, hanem romolhatatlanból, Isten élő és megmaradó beszéde által. 24. Mivel „Minden test, mint fű, és minden dicsősége, mint [a] fű virága. Elszáradt a fű és a virág lehullott. 25. De mondása örökre megmarad” Ez a mondás pedig az, ami győzelmi/jó hírként lett kihirdetve nektek.
2. Fejezet
1. Levetve tehát minden rosszaságot és minden csalárdságot, képmutatást, irigységet és minden becsmérlést (rágalmazás, megszólás), 2. mint újszülött csecsemők az ésszerű, hamisságtól mentes tej után vágyakozzatok, hogy abban felnövekedjetek [a] megtartásra (épségben való megérkezésre), 3. ha megízleltétek, hogy jóságos (hasznos) az úr. Akihez odamentetek, [mint] emberek által ugyan elutasított, de az Istennél kiválasztott, becses élő kőhöz, 5. magatok is, mint élő kövek épüljetek föl szellemi házzá, szent papsággá, kedvesen fogadott szellemi áldozatokat fölajánlani Istennek Jahósua Felkent által. 6. Mivel benne van az Írásban: „Íme, egy kiválasztott követ helyezek le Sionban, becses szegletkövet, és az ez alapján bizakodó (hűséges) egyáltalán nem szégyeníttetik meg.” 7. Nektek, a hűségeseknek tehát [ez] az érték (megbecsülés, tisztesség). A hitetleneknek (engedetlenek) pedig „egy kő, amit az építők félredobtak, az lett a sarok fejévé 8. és megütközés köve és botlás sziklája.” akik engedetlenkedve nekiütődnek a beszédnek, amire rendeltettek is. 9. De ti kiválasztott nemzetség (faj, család), királyi papság, szent nemzet, megszerzésre (megőrzésre) való nép [vagytok], hogy hirdessétek a sötétségből titeket az ő csodálatos világosságára kihívónak erényeit. 10. Akik egykor nem nép, most pedig Isten népe [vagytok], akik számára nem volt irgalom, most pedig az irgalmat elnyerték. 11. Szeretettek, mint idegeneket és jövevényeket kérlek, hogy tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek csatába indulnak a lélek ellen. 12. Életmódotok a nemzetek között helyes (jó) legyen, hogy amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a jó tetteket szemlélve dicsőítsék az Istent [a] látogatás (felülvizsgálat) napján. 13. Engedelmeskedjetek minden ember alkotta dolognak (rendnek) az úrért. Akár királynak, mint felsőségnek, 14. akár helytartóknak, mint akik őáltala lettek elküldve a gonosztevők megbosszulására, a jót cselekvőknek pedig dicséretére. 15. Mert úgy van az Isten akarata, hogy jól cselekedve elnémítsátok az oktalan emberek tudatlanságát. 16. Mint szabad emberek és nem úgy, mint akik a szabadságot a rosszaság takarójaként birtokolják, hanem mint Isten rabszolgái. 17. Mindenkit tiszteljetek; a testvériséget szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek! 18. A háziszolgák teljes félelemmel engedelmeskedjenek uraiknak, nem csak a jóknak és elnézőknek, hanem a görbéknek (hamisaknak) is. 19. Ez ugyanis kedvesség (elfogadottság, kegyelem), ha igazságtalanul szenvedve szomorúságokat visel el valaki, az Istentől való lelkiismerete miatt. 20. Milyen dicsőség (hír, hírnév) ugyanis az, ha vétkezve és arcul veretve fogtok tűrni? Hanem ha jól cselekedve és szenvedve fogtok tűrni, ez kedvesség Istennél. 21. Ugyanis erre hívattatok meg, mert [a] Felkent is szenvedett értetek, példaképet hátrahagyva nektek, hogy kövessétek lábnyomait. 22. Aki vétket nem cselekedett sem álnokság nem találtatott a szájában. 23. Aki szidalmaztatva viszont nem szidalmazott, szenvedve nem fenyegetőzött, hanem átadta [ügyét] az igazságosan ítélőnek. 24. Aki bűneiteket maga vitte fel testében a fára, hogy a vétkektől eltávozva az igazságosságnak éljünk. Akinek sebei révén lettetek meggyógyítva. 25. Ugyanis olyanok voltatok, mint eltévelyített juhok, de most vissza lettetek térítve a lelketek Pásztorához és Felügyelőjéhez (episzkoposz).
3. Fejezet
1. Hasonlóképpen ti asszonyok engedelmeskedjetek saját férjeiteknek, hogy ha némelyek engedetlenek a beszédnek (logosz), az asszonyok életmódja által beszéd nélkül megnyeressenek 2. szemlélve a félelemben szemérmes (tiszta) életmódotokat. 3. Akiké ne a külső, a haj befonása és aranyak feltevése vagy ékes ruhák felöltése legyen, 4. hanem a szív rejtett embere, a nyugodt és szelíd szellem romolhatatlanságában, amely értékes az Isten előtt. 5. Mert egykor a szent asszonyok is így ékesítették magukat, hogy az Istenben reméltek, engedelmeskedve a saját férjeiknek, 6. mint Sárra engedelmeskedett Ábraamnak, úrnak nevezve őt. Akinek gyermekei lettetek jót cselekedve és nem félve semmi ijesztéstől. 7. Ti férfiak hasonlóképpen, az ismeret szerint együtt lakva mint erőtlenebb edénnyel a női nemmel, megbecsülést adva, mint [azoknak, akik] egyúttal az élet kegyelmének társörökösei, hogy az imádságaitok nehogy meggátoltassanak. 8. Végül pedig mindannyian [legyetek] egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak, 9. a rosszért rosszal vagy a gyalázkodásért gyalázkodással nem fizetők, hanem ellenkezőleg: áldók, mert erre hívattatok meg, hogy áldást örököljetek. 10. „Mert aki az életet szeretni akarja és látni jó napokat, fékezze meg nyelvét a rossztól és ajkait, hogy ne beszéljen álnokságot, 11. forduljon el a rossztól és cselekedjen jót, keresse a békét és kövesse azt. 12. Mert szemei az igazakon és fülei könyörgésükön, de arca a rosszat cselekvők ellen [van].” 13. És ki az, aki bántalmazna titeket, ha a jónak rajongói vagytok? 14. Hanem ha szenvednétek az igazságosságért, boldogok [vagytok]! Ne féljetek ezek félelmetességétől, se ne legyetek megzavarodva, 15. az urat, a Felkentet válasszátok el a szívetekben, folyamatosan készek [legyetek] minden titeket kérdezőnek a válaszra (apologia: védőbeszéd), szót [szólva] a bennetek levő reménységről. 16. Ezt szelídséggel és félelemmel, jó lelkiismeretet bírva, hogy amiben ellenetek beszélnek (rágalmaznak) meg legyenek szégyenítve a becsmérlőitek, a jót [tapasztalják], a Felkentben levő életmódot. 17. Ugyanis jobb jót cselekvőként szenvedni, ha ezt akarná az Isten akarata, mint gonoszt cselekvőként. 18. Mert a Felkent is meghalt egyszer a vétkekért, igaz az igaztalanokért, hogy odavezessen titeket az Istenhez, megölettetve test szerint, de megeleveníttetve szellem szerint, 19. amivel járva a börtönben levő szellemeknek is hirdetett, 20. az egykor engedetleneknek, amikor az Isten türelme várt a Noé napjaiban, amíg elkészíttetett a bárka, amelyben kevesen – ez nyolc lélek – lettek megmentve víz által, 21. ami titeket is képmásként most megment, [ez] a bemártás (bemerítés), nem a test szennyének eltávolítása, hanem Isten iránt való jó lelkiismeret kérése a Jahósua Felkent feltámadása által, 22. aki az Isten jobbja felől van, felmenve az égbe, akinek alávettettek hírnökök (angyalok) és hatalmasságok és erők.
4. Fejezet.
1. Mivel tehát [a] Felkent test szerint szenvedett, ti is fegyverkezzetek fel ugyanazzal a gondolattal, hogy a test szerint szenvedő megszűnik a vétkek számára, 2. hogy többé ne emberek vágyai szerint, hanem Isten akarata szerint éljük a testben hátramaradó időt. 3. Mert elég, hogy az elmúlt időben a nemzetek akaratát követtük (valósítottuk meg), járva arcátlanságban (szemérmetlenség), kívánságokban, részegeskedésben, dorbézolásokban, ivászatokban, és törvényellenes bálványszolgálatokban. 4. Ami miatt idegenkednek (tőletek), hogy ti nem futtok együtt velük a feslettség ugyanazon folyásában, káromolva. 5. Akik számot fognak adni annak, aki kész megítélni élőket és halottakat. 6. Mert ezért is lett győzelmi hír kihirdetve a halottaknak, hogy megítéltessenek emberek előtt test szerint, de éljenek Isten előtt szellem szerint. 7. De mindennek vége már közelít. Legyetek tehát észnél és józanok [az] imádságra. 8. Mindenekelőtt kitartóan bírjátok az egymás iránti szeretetet, mert „vétkek sokaságát fedi el a szeretet” (Péld. 10:12) 9. Egymás iránt vendégszeretők legyetek zúgolódás nélkül! 10. Ki-ki amint vette az elfogadottságot (khariszma: ajándék, kegyelem), egymás iránt aszerint felszolgálva, mint Isten sokféle szívességének (kharisz: kegyelem, kedvezés) jó vagyonkezelői. 11. Ha valaki szól, mint Isten szavait! Ha valaki felszolgál, mint erőből, amit az Isten juttat. Hogy mindenekben dicsőíttessék az Isten a Jahósua Felkent által, akinek a dicsőség és a hatalom korszakok korszakaiba. Amén.
12. Szeretettek, ne idegenkedjetek a köztetek [levő] égés miatt, amelyek veletek történnek próbatétel gyanánt, mintha egy idegen találkozna veletek, 13. hanem amint részesedtetek a Felkent szenvedéseiből, örüljetek, hogy dicsősége feltárulásakor is ujjongva örvendezhessetek. 14. Ha a Felkent nevével szidalmaznak, boldogok [vagytok], mert megnyugszik rajtatok a dicsőség és az Isten szelleme. 15. Mert nehogy közületek bárki mint gyilkos vagy tolvaj vagy gonosztevő vagy más dolgába avatkozó szenvedjen! 16. Ha pedig mint „Felkenthez tartozó” (Hrisztianosz), ne szégyellje magát, hanem dicsőítse az Istent ezzel a névvel. 17. Mert ideje, hogy az Isten házától kezdődjön az ítélet. Ha pedig elsőként tőlünk, mi a vége az Isten győzelmi/jó híre iránt engedetleneknek? 18. És ha az igaz nehezen tartatik meg, hová tűnik majd az istentelen és bűnös? 19. Úgyhogy az Isten akarata szerint szenvedők is bízzák rá a lelket [a] hűséges Teremtőre jócselekvésben.
5. Fejezet
1. A közöttetek levő idősebbeket tehát kérem én a társuk (szunpreszbüterosz: vén-társ) és a Felkent szenvedéseinek tanúja, és a részestársa is az eljövendő dicsőségnek, mely feltárul, 2. [hogy] legeltessétek a köztetek levő nyájacskáját Istennek, ne kényszerből, hanem önként (tudatosan), se pedig haszonleső módon, hanem készséggel, 3. se pedig mint osztályrészek uralkodói, hanem a nyájacska mintaképeivé válva. 4. És amikor megjelenik a főpásztor, megkapjátok majd a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. 5. Hasonlóképpen ti ifjabbak, engedelmeskedjetek az idősebbeknek! Mindnyájan pedig egymás iránt öltsétek magatokra az alázatosságot, mert „Isten a kevélyeknek ellenáll, de az alázatosoknak elfogadottságot (kharisz: kegyelem, jóindulat) ad.” 6. Alázzátok meg magatokat tehát Isten erős keze alatt, hogy fölemeljen titeket (meghatározott) időben, 7. minden aggodalmatokat őrá helyezve, mert neki gondja van rátok. 8. Józanok legyetek, virrasszatok! Az ellenségetek, a rágalmazó, mint ordító oroszlán körbejár, keresve, hogy [valakit] elnyeljen. 9. Akinek álljatok ellen szilárdakként a hűség (hit) tekintetében, tudva, hogy a kozmoszban levő testvériségeteken ugyanazok a szenvedések teljesednek be. 10. A minden jóság (kegyelem, jóindulat) Istene pedig, a titeket a Felkentben örök dicsőségébe meghívó, kis szenvedésen [keresztül] ő maga fog rendbe hozni (befejezni, helyreállítani), megerősíteni, szilárddá tenni. 11. Övé legyen a hatalom a korszakokba (beláthatatlan időkbe). Amén.
12. Szilvánosz által, aki nektek hiteles, amint gondolom, röviden írtam nektek, buzdítva és tanúsítva, hogy ez Isten valódi jóindulata (kegyelme), amelyben álljatok meg! 13. Üdvözöl titeket a Babilonban levő veletek együtt választott, és Márkosz, a fiam. 14. Üdvözöljétek egymást a szeretet csókjával! Béke veletek mindannyiótokkal a Felkentben!