Eus. III.23. Egy történet János apostolról

1. Ebben az időben élt Ázsiában az, akit szeretett Jézus: János apostol és evangélista, és vezette az ottani egyházakat, miután Domitiánus halála után visszatért a szigeten töltött száműzetésből. 2. Hogy pedig eddig életben maradt, elég, ha két tanú szava hitelesíti, és ezek szavahihetőek, mivel az egyház igazi hitében élen jártak: Iréneusz és Alexandriai Kelemen. 3. Közülük az első az “Eretnekségek Ellen” írt művének második könyvében szó szerint ezeket írja: “És az összes presbiter, aki találkozott Ázsiában Jánossal, az tanítványával, tanúskodik róla, hogy János áthagyományozta (tanítását). Köztük maradt ugyanis Traianus idejéig.” (AH II. 22,5) 4. Ugyanannak a művének a harmadik könyvében pedig ugyanerről számol be ezekkel a szavakkal: “De az efézusi egyház is hiteles tanúsa az apostolok hagyományának, mert egyrészt Pál alapította, másrészt János élt ott Traianusz idejéig.” (AH III. 3,4) 5. Kelemen ugyancsak ezt az időt jelöli meg, és megtoldja egy történettel, mely igen szükséges azoknak, akik szép és épületes dolgokat szeretnek hallani, a “Melyik gazdag üdvözül?” című írásban. Vedd csak és olvasd el, hogyan is ír erről! 6. “Hallgass meg egy mesét János apostolról, ami bizony nem mese, hanem igaz történet: a hagyomány útján jutott el hozzánk és az emlékezet őrizte meg. Miután meghalt a zsarnok, Patmosz szigetéről Efezusba ment, és mivel hívták, elment a pogányok lakta szomszédos vidékre is, hol azért, hogy püspököket rendeljen, hol azért, hogy szellem által kijelölt személyek közül egy valakit kiválasszon az elöljáró tisztségre.

Eus. III. 26. A varázsló Menandroszról

1. Simon mágusnak Menandrosz volt az utóda, aki viselkedésével bebizonyította, hogy az ördög működésének második eszköze, és nem rosszabb az elsőnél. Ő is szamariai volt, aki nem kevésbé jutott el a varázslás csúcsára, mint mestere, és ezért tömegével művelte a még nagyobb csodákat. Azt hirdette önmagáról, mint mondják, hogy ő az Üdvözítő, aki valahonnan fentről, a láthatatlan aionokból küldetett az emberek üdvözítése végett, 2. és azt tanította, hogy senki sem lehet magasabbrendűvé a világot megalkotó angyaloknál másképp, mint hogy ha előbb az a mágikus tapasztalat irányítja, melyet ő közöl, és az általa átadott keresztség. Akik pedig erre méltóknak találtattak, azok még ebben az életben részesülnek az örök halhatatlanságban, sosem halnak meg, hanem itt mindörökké ifjak maradnak és halhatatlanok lesznek. Ezt Iréneusz műveiből is könnyen el lehet olvasni. (vö.: AH I. 23.5) 3 Jusztinosz pedig, amikor megemlékezik Simonról, Menandroszról is említést tesz utána, amikor azt mondja: „Bizonyos Menandroszról tudjuk, hogy maga is szamariai volt, Kaparattaia faluból származott, Simon tanítványa lett. Őt is a démonok ösztökélték, és amikor Antiochiában tartózkodott, sokakat félrevezetett mágikus művészetével. A hozzá csatlakozókat meggyőzte, hogy nem fognak meghalni, és még ma is vannak olyanok, akik őt követve ezt vallják.” (Just. I. Apol. 26.4)

Eus. III. 28.

Iréneusz pedig, aki az „Eretnekségek ellen” írt művének első kötetében ismerteti ugyanezen Kérinthosz hamis tanításának néhány, még szégyenletesebb tételét (vö.: AH I. 26.1), a harmadik kötetben leír egy olyan történetet is, ami méltó rá, hogy ne merüljön feledésbe. Polükarposz hagyományából merítve (AH III. 4.4) azt mondja, hogy János apostol egyszer betért a fürdőbe, hogy megfürödjön. Amikor azonban megtudta, hogy Kérinthosz bent van, gyorsan eltávozott arról a helyről és kifelé menekült, mert nem tudta elviselni, hogy egy fedél alatt legyen vele, és ugyanezt tanácsolta azoknak is, akik vele voltak: „Meneküljünk, nehogy a fürdő is összedőljön, mert benne van Kérinthosz, az igazság ellensége!”

29. Nikolaoszról, és akiket róla neveztek el

1. Ekkor keletkezett a nikolaitáknak nevezett eretnekség, mely csak rövid ideig állt fent, de amelyikről János Jelenéseinek könyve is említést tesz (vö.: AH I. 26,3).

Eus. III. 36 Ignátioszról és leveleiről

11 Ugyanő (Ignátiosz) pedig, amikor a szmirnaiaknak írt, nem tudom, honnan köl­csönzött olyan mondásokat, amik Krisztusról szólnak, és azt mondta: „Én tudom és hiszem, hogy a feltámadás után is testben van. Mikor eljött Péterhez és társaihoz, ezt mondta nekik: »Fogjatok meg, tapintsatok meg, és lássátok, nem va­gyok testetlen démon«. Tüstént meg is tapintották és hit­tek.” 12 Ireneusz is ismerte vértanúságát, és így emlékezik meg leveleiről: „Amint egyikünk mondta, akit Isten mellett tett tanúsága miatt ítéltek arra, hogy a vadállatok elé vessék, hogy »Isten gabonája vagyok, akit a vadállatok fogai őröl­nek meg, hogy tiszta kenyérnek bizonyuljak«. (vö.: AH V. 28,4)” 13 Polükarposz is ugyanezekről emlékezik meg a filippiekhez cím­zett levelében, amikor szó szerint ezt mondja: „Kérlek mindannyiótokat, engedelmeskedjetek, legyetek kitartóak min­den tűrésben, ezt a kitartást saját szemetekkel láttátok, nem­csak a boldog Ignátioszban, Rufoszban és Zószimoszban, de másokban is, akik közületek valók voltak, sőt magában Pálban és a többi apostolban. Meg vagytok győződve róla, hogy mindezek nem hiába futottak, hanem a hitben és igazságosságban, s hogy a nekik kijáró hely megvan az Úrnál, akivel együtt szenvedtek. (Kelemen I.Kor. 5) Bizony nem ezt a vi­lágot szerették, hanem Őt, aki miattunk halt meg és akit ér­tünk Isten feltámasztott (II.Tim. 4:9).” (Polük. Filipp. 9) Utána pedig hozzáfűzi: 14 „Ti is írtatok nekem és Ignátiosz is, hogy ha valaki Szí­riába menne, vigye el a nálatok levő írásokat, amiről gon­doskodni is fogok, mihelyst alkalmas idő mutatkozik rá, vagy én, vagy pedig egy futár, akit nevetekben is küldeni fo­gok. 15 Ignátiosz leveleit, s más írásokat is, melyek itt van­nak nálunk, el fogunk küldeni nektek, nagy hasznotok lehet belőlük. A hitről, kitartásról és mindenféle másról szólnak, ilyen dolgokról, melyek a mi Urunkban való épüléstekre szolgálnak.” Ennyit Ignátioszról. Utódja az antiochiai püspökségben Hérósz volt.

Eus. III. 39. Papiasz írásairól

1 Papiasztól öt könyvet tudunk felmutatni, ezekben az Úr mondásainak magyarázatát írta meg. Iréneusz is megemlé­kezik róla, hogy a szerzők között egyedülálló azzal, aho­gyan ezt ő mondja: „Mindezeket Papiasz, a négy könyvében leírtakban tanúsítja, ő még hallgatta János apostolt, Polükarposszal jól ismerték egymást, a kezdeti időkből való férfiú volt, és mintegy öt könyvet írt életében.” (vö.: AH V. 33.4) 2 Ilyenképpen ír Iréneusz. Maga Papiasz a bevezető soraiban egyáltalán nem úgy tünteti fel magát, mintha ő a szent apostolokat hallgatta volna vagy korabeli szemtanú lenne, hanem azt tanítja, hogy a hittel kapcsolatos dolgokat olyanoktól vette át, akik eze­ket még ismerték, mert ezt mondja: 3 „Nincs semmiféle kétségem előtted azokkal kapcsolatban, amit a presbiterek­től helyesen ismertem meg, az emlékezetemben jól megőriz­tem, magyarázatokkal láttam el és alátámasztottam azoknak igazságát. Nem azoknak örültem én, akik sokat mondanak, mint ezt oly sokan teszik, inkább olyanoknak, akik az igaz­ságot tanították; olyanoknak sem örültem, akik valami más parancsolatokról beszéltek, inkább azoknak, akik az Úrtól származó, hitelesen áthagyományozott, az igazságnak meg­felelő parancsokat emlegették. 4 Ha valaki azzal jött oda hozzám, hogy ő még beszélt a presbiterekkel, tőlük a pres­biterek mondásai után érdeklődtem: Mit mondott András és mit Péter vagy Fülöp, Tamás, Jakab, mit János vagy Máté vagy más valaki az Úr tanítványai közül. Miket mondott Arisztión vagy a presbiter János, az Úr tanítványai, én ugyan­is azt tartottam, hogy nincsen akkora hasznomra az, ami a könyvekben van, mint az, amit élő és maradandó szavakból ismerhetek meg.”