1. Fejezet

1. Paulosz Isten rabszolgája, Jahósua Felkentnek pedig küldöttje (apostol), Isten választottjainak hűsége (hite) és a valóság felismerése szerint, a helyes tisztelet szerint, 2 mely az örök élet reménységére irányul, amelyet beláthatatlan idők előtt elrendelt (megígért) a hazugságmentes Isten, 3. nyilvánvalóvá tette pedig a saját idejében, a beszédét a kihirdetés által, amivel én meg lettem bízva a mi szabadító (védő, pártfogó) Istenünk rendelete szerint, 4. Titusznak, törvényes (igazi) gyermekemnek a közös hűség (hit, bizalom) alapján. Kegyelem és béke [legyen veled] az Isten Atyától és a felkent Jahósuától, a mi megtartónktól (szabadító).

5. Azért hagytalak ott téged Krétában, hogy a hiányzó dolgokat rendbehozd és állíts városonként öregebbeket (véneket), amint én neked meghagytam: 6. ha valaki feddhetetlen, egy feleségű férfi, megbízható gyermekei vannak, nem kicsapongás vádjában vagy engedetlenek. 7. Szükséges ugyanis, hogy a felvigyázó feddhetetlen legyen, mint Isten vagyonkezelője, nem arrogáns (önfejű), nem haragvó, nem iszákos, nem kötekedő, nem nyereségvágyó, 8. hanem vendégszerető, jót kedvelő, józan, igaz, tiszta, önmegtartóztató, 9. aki törődik a megbízható beszéd szerinti tanítással, hogy képes legyen bátorítani (kérni, inteni) is az egészséges tudománnyal és megdorgálni (megvizsgálni) az ellentmondókat. 10. Van ugyanis sok engedetlen (önkontroll nélküli), értelmetlen fecsegő és félrevezető, különösen a körülmetéltségből, 11. akiket el kell hallgattatni, akik egész házakat felforgatnak szégyenletes (aljas) haszonért, tanítva, amiket nem kell. 12. Mondta valaki közülük, saját prófétájuk: „A krétaiak folyton hazugok, gonosz vadállatok, tétlen haspókok” 13. Ez a tanúságtétel igazi. Amelyek okán szigorúan dorgáld meg őket, hogy egészségesek legyenek a hűségben (hit), 14. nem ügyelve júdeai mítoszokra és az igazságtól elfordult emberek parancsolataira. 15. Mindenek tiszták a tisztáknak. A beszennyezetteknek és hűtleneknek semmi sem tiszta, hanem már beszennyeztettek, az értelemük és a lelkiismeretük. 16. Vallják, hogy ismerik Istent, de tettekkel tagadják, mivel utálatosak és engedetlenek és semmilyen jótettre sem alkalmasak.

2. Fejezet

1. Te pedig azokat szóld, amik az egészséges tudományhoz illenek. 2. Idősebb férfiaknak, hogy józanok legyenek, tiszteletreméltók, megfontoltak, a hűség (hit), a szeretet, és az állhatatosság tekintetében egészségesek. 3. Hasonlóképpen az idősebb asszonyok magaviseletben Istenhez illőek, nem vádaskodók sem sok bor rabszolgái, jóra tanítók, 4. hogy oktassák a fiatal asszonyokat, hogy férjet szeretők legyenek, gyermeket szeretők, 5. megfontoltak, tiszták (szemérmesek), háziasak, jók, saját férjeiknek engedelmesek, hogy Isten beszéde ne(hogy) káromoltassék. 6. Hasonlóképpen a fiatalabb férfiakat buzdítsd józanul gondolkodni (észnél lenni). 7. Mindenekelőtt önmagadat adva a jótettek példaképeként, a tanításban romlatlanságot, tisztességet, 8. cáfolhatatlan egészséges beszédet, hogy a szembenálló megszégyenüljön, semmi hitványságot ne bírjon mondani rólunk. 9. A rabszolgák mindenben vessék alá magukat saját uraiknak, kedvüket keresők legyenek, nem ellentmondók, 10. nem lopók, hanem teljesen jó megbízhatóságot tanúsítók, hogy szabadító (védő, pártfogó) Istenünk tanítását mindenben ékesítsék. 11. Mert megjelent Isten kegyelme (kharisz: kedvesség, jóakarat), mely megmentést hordoz minden embernek 12. [arra] nevelve minket, hogy megtagadjuk az istentelenséget és a világi vágyakat, józanul, igazságosan, és istenfélő módon éljünk a mostani korban, 13. várva a boldog reményt és Isten nagysága (v. a nagy Isten) dicsőségének megjelenését, és megmentőnket [a] felkent Jahósuát, 14. aki átadta magát értünk, hogy kiváltson minden törvénytelenségből és megtisztítson magának egy saját (tulajdon) népet, jó tettek rajongóját. 15. Ezeket szóld és buzdíts és dorgálj teljes tekintéllyel! Senki téged meg ne vessen!

3. Fejezet

1. Emlékeztesd őket, hogy a fejedelemségeknek, hatalmasságoknak magukat alávessék engedelmességre, minden jó cselekedetre készek legyenek, 2. senkit se káromoljanak, harcoktól (viszálytól) mentesek, elnézőek legyenek, teljes szelídséget tanúsítók minden ember iránt. 3. Mert egykor mi is esztelenek, tévelygők, vágyaknak és különféle gyönyöröknek rabszolgái voltunk, rosszaságban és irigységben vezettük életünk, utálatosak, egymást gyűlölők [voltunk]. 4. De amikor szabadító (védő, pártfogó) Istenünk jósága és emberszeretete megjelent, 5. nem az igazságosság tetteiből, amit mi tettünk, hanem az Ő irgalma szerint megmentett minket az újraszületés és a szent szellem megújítása által, 6. amelyet gazdagon öntött ki ránk a mi szabadítónk [a] Jahósua Felkent által, 7. hogy az Ő kedvessége (kharisz: kegyelme, jóakarata) révén igazzá legyünk nyilvánítva az örök élet reménysége szerint. 8. Hiteles a beszéd, és ezeket illetően kívánom, hogy alaposan megerősítsd, hogy igyekezzenek jó tettekkel elöl járni, akik Istennek bizalmasai (hívei). Ezek jó dolgok és hasznosak az embereknek. 9. De az ostoba kutakodásokat (vitatkozást), a nemzettségtáblákat, a viszályt és a törvénnyel kapcsolatos harcokat kerüld, mert haszontalanok és hiábavalók. 10. Pártos (eretnek, felekezet, iskola követője) embert az első és második intés után utasítsd el, 11. tudva, hogy az ilyen kifordult és vétkezik, önmagát ítéli el.

12. Amikor elküldöm majd Artemászt hozzád vagy Tühikoszt, igyekezz eljönni hozzám Nikopoliszba, mert úgy döntöttem ott telelek. 13. Zénászt a törvénytudót és Apollóst serényen küldd előre, hogy semmi se hiányozzon nekik. 14. Tanulják meg a mieink is, hogy jó tettekkel járjanak elöl a sürgető szükségekre, hogy ne legyenek gyümölcstelenek. 15. Üdvözölnek téged a velem levők mindannyian. Köszöntsd a minket szeretőket hűséggel. Az elfogadottság (kegyelem) mindannyiótokkal!