1. Fejezet
1. Sokszor és sokféle módon szólt az Isten régen az atyáknak a prófétákban, 2. ezekben a végső napokban szólt nekünk egy fiúban, akit mindenek örökösévé rendelt, aki által a korszakokat is elkészítette. 3. Aki dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása lévén az Ő hatalmának szavával mindeneket hordoz, a vétkektől való megtisztulást elvégezve a Nagyság jobbjára ült a magasságban, 4. annyival jobb lett az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt tőlük. 5. Mert melyik angyalnak (hírnöknek) mondta valamikor az angyalok közül: „Fiam vagy te, ma szültelek téged”, és ismét: „Én leszek neki Atyja, és ő lesz nekem Fiam”? 6. Amikor pedig ismét bevezeti az elsőszülöttet a lakott földre, így szól: „És boruljanak le neki mind az Isten angyalai!”. 7. És az angyalokat illetően így szól: „Aki angyalait szelekké teszi, és papi szolgáit tűznek lángjává”. 8. A Fiúhoz pedig: „A te trónod az Isten [a korszak] a korszak[á]ra, és királyságának (másik szövegváltozatban: királyságodnak) botja az egyenesség botja. 9. Szeretted az igazságosságot és gyűlölted a törvénytelenséget. Ezért kent fel téged az Isten, a te Istened, ujjongás olajával, jobban, mint társaidat”. 10. És „Te kezdetekben, , megalapoztad a földet, és kezeid munkái az egek. 11. Azok el fognak pusztulni, te pedig megmaradsz. És mindenek, mint ruha el fognak öregedni, 12. és mint köpenyt össze fogod göngyölni őket, és mint ruha le fognak cseréltetni. Te pedig ugyanaz vagy és éveid nem fognak elfogyni”. 13. Az angyalok közül pedig melyiknek mondta valaha: „Ülj jobbomra, amíg teszem ellenségeidet lábaid zsámolyává”? 14. Nemde mindnyájan papi szolgáló szellemek, akik felszolgálásra küldettek azokért, akiknek a szabadítást kell örökölniük?
2. Fejezet
1. Ezért kell nekünk sokkal inkább figyelni a hallottakra, nehogy elsodródjunk. 2. Mert ha az angyalok által mondott szó szilárd volt, és minden áthágás és engedetlenség elvette jogos fizetségét, 3. mi hogyan fogunk megmenekülni, ha nem törődünk ilyen nagy szabadítással, amely az úr általi beszéddel vette kezdetét, a hallgatók által számunkra megerősíttetett, 4. velük együtt tanúskodott az Isten jelekkel is és csodákkal és különféle erőkkel és szent szellemének szétosztásaival az Ő akarata szerint? 5. Mert nem angyaloknak vetette alá az eljövendő földkerekséget, amelyről beszélünk. 6. Tanúságot tett pedig valahol valaki mondva: „Mi az ember, hogy megemlékezel róla vagy az emberfia, hogy meglátogatod őt? 7. Egy kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel megkoszorúztad őt, [és kezed munkáihoz állítottad őt,] 8. mindent lábai alá vetettél.” Mert azzal, hogy mindeneket alávetett, semmit sem hagyott neki alávetetlenül. Most pedig még nem látjuk, hogy mindenek alávettetve lennének. 9. De azt látjuk, [hogy] aki az angyaloknál egy kevéssel kisebbé tétetett, Jahósua, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztelettel megkoszorúztatott, hogy az Isten jótetszésével mindenkiért megízlelje a halált. 10. Mert méltó volt, [hogy] akiért a mindenek és aki által a mindenek, a sok fiakat dicsőségre vezetőt, szabadításuk fővezérét szenvedések által vigye teljességre (beteljesedésre). 11. Mert a megszenteltek és a megszentelő egytől [vannak] mind. Amely oknál fogva nem szégyelli őket testvéreknek nevezni, 12. mondva: „Hírül adom a neved testvéreimnek, a gyülekezet közepette himnuszt fogok énekelni neked” 13. És ismét: „Én benne bizakodó leszek” és ismét „Íme én, és a gyermekek, akiket nekem adott az Isten”. 14. Mivel tehát a gyermekek közösségben vannak vér és test tekintetében, ő is hasonlóképpen részesedett az övékből, hogy a halál által hatástalanítsa a halál erejének birtokosát – ez a Rágalmazó – 15. és megszabadítsa azokat, akik a halál félelmével egész életükben rabszolgaság alávetettjei voltak. 16. Mert bizony nem angyalokat karolt fel, hanem Ábrahám magját karolta fel (ragadta meg). 17. Ez okból tartozott minden tekintetben a testvérekhez hasonlóvá tétetni, a nép vétkeinek kiengesztelésére. 18. Mert amiben szenvedett ő maga próbára tétetve, képes a próbára tetteknek segíteni.
3. Fejezet
1. Ez okból, szent testvérek, égfeletti hívás részesei, értsétek meg (figyelmesen szemlél) a mi egyetértésünk (együttes értelem/beszéd, hitvallás) küldöttjét és főpapját, Jahósuát, 2. a hűségeset ahhoz, Aki megalkotta őt, mint Mózes is az ő [egész] házában. 3. Mert ez Mózesnél nagyobb dicsőségre méltatott, amennyivel nagyobb tisztelete van a háznál az építőjének. 4. Mert minden ház valaki által készíttetik, de a mindeneket elkészítő, Isten [az]. 5. Mózes ugyan hű volt egész házában, mint készséges szolga az elbeszéltek tanúságára, 6. de a Felkent mint fiú [van] a háza fölött. Akinek háza mi vagyunk, ha a szólás bátorságát és az ígéret dicsekvését [mindvégig szilárdan] megtartjuk. 7. Ezért, amint a szent szellem mondja: „Ma, ha a hangját halljátok, 8. nehogy megkeményítsétek a szíveteket, mint a megkeseredéskor, a próbatétel napjaiban a pusztában, 9. ahol próbára tettek atyáitok próbatétellel, és látták tetteimet 10. negyven éven át. Ezért megundorodtam ettől a nemzedéktől és mondtam: Folyton tévelyegnek szívük szerint. Ők ugyanis nem ismerték meg útjaimat. 11. Amint megesküdtem haragomban: Bizony nem fognak bemenni nyugalmamba.” 12. Figyeljetek, testvérek, nehogy legyen valakiben köztetek hűtlenség gonosz szíve, az élő Istentől való eltávozásban, 13. hanem bátorítsátok egymást minden egyes nap, amíg „mának” neveztetik, hogy nehogy megkeményíttessen valaki közületek a vétek csábítása miatt. 14. Ugyanis a Felkent részestársai lettünk, ha a kezdeti alapot végig erősen megtartjuk 15. a mondásnak megfelelően: „Ma, ha a hangját halljátok, nehogy megkeményítsétek a szíveteket, mint a megkeseredéskor”. 16. Mert néhányan a hallgatók közül megkeseredtek. De nem mindnyájan, akik kijöttek Egyiptomból Mózes által. 17. Hanem kikre haragudott meg (v. undorodott) negyven éven át? Nemde akik vétkeztek, akiknek holtestei elhullottak a pusztában? 18. Kiknek esküdött meg ugyanis, hogy nem fognak bemenni a nyugalmába, ha nem az hűtleneknek (engedetlen)? 19. És látjuk, hogy nem tudtak bemenni a hűtlenség miatt.
4. Fejezet
1. Félelemmel legyünk tehát, nehogy – mivel hátravan az ígéret, hogy bemegyünk a nyugalmába – valaki közületek hiányt szenvedőnek (lemaradónak) látszon. 2. Mert nekünk is jó hír lett kihirdetve, éppúgy, mint azoknak, de nem használt a híradás szava (hallott szó) azoknak, mert nem kapcsolták össze hűséggel (hit, bizalom) a hallottakat. 3. Mert [mi] bemegyünk a nyugalomba, akik hűek vagyunk, ahogy megmondta: „Amint megesküdtem haragomban: Nem fognak bemenni a nyugalmamba”, habár munkái (művei) a kozmosz alapításától megtörténtek, 4. mert így beszélt valahol a hetedik [napról]: „És megnyugodott az Isten a hetedik napon minden munkáitól (műveitől)”, 5. és ebben ismét: „Bizony nem fognak bemenni nyugalmamba!”. 6. Mivel tehát hátravan, hogy egyesek bemenjenek abba, és azoknak, akiknek korábban jó hír lett hirdetve nem mentek be engedetlenség miatt, 7. ismét meghatároz valamely napot: egy „mát”, Dávid által szólva annyi idő után, amint előbb mondatott: „Ma, ha hangját meghalljátok, nehogy megkeményítsétek szíveteket!” 8. Mert ha őket Jahósua (Józsué) nyugalomban részesítette volna, nem szólt volna másikról ezen napok után. 9. Következésképpen, hátravan egy szombati nyugalom (szabbatizmosz: szombat ünneplése) az Isten népének. 10. Mert aki bemegy a nyugalmába, maga is megnyugodott munkáitól, ahogy az Isten a sajátjaitól. 11. Igyekezzünk tehát bemenni ebbe a nyugalomba, nehogy ugyanazon példa szerint valaki elessen az engedetlenség miatt. 12. Élő ugyanis az Isten beszéde és hatékony, és élesebb minden kétélű kardnál, és behatol a lélek és szellem, az ízületek és velő megoszlásáig, és a szív töprengéseinek és gondolatainak megítélője. 13. És nincs teremtmény, mely ne lenne nyilvánvaló előtte, mindenek ugyanis meztelenek és csupaszak az Ő szemeinek, aki felé van nekünk beszéd[ünk] (v. átvitt értelemben: aki felé van számadásunk).
14. Bírva tehát nagy főpapot, aki átment az egeken, Jahósuát az Isten Fiát, ragaszkodjunk a mi egyetértésünkhöz (együttes értelem/beszéd, hitvallás). 15. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne lenne képes részvéttel lenni a mi erőtlenségeinkkel, ugyanis hasonlóképpen próbára tétetett minden tekintetben, bűntől mentesen. 16. Járuljunk tehát bátorsággal a jóakarat (kegyelem) trónjához, hogy irgalmat és jótetszést (kegyelmet) nyerve kedvező segítségre találjunk.
5. Fejezet
1. Minden főpap ugyanis, emberek közül véve, az emberekért lett beiktatva az Isten felé, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a vétkekért, 2. [így] részvéttel tud lenni a tudatlanokkal és eltévelyedettekkel, mivel maga is körül van véve erőtlenséggel, 3. és ezért köteles, amint a népért, úgy önmagáért is áldozatot felvinni a vétkekért. 4. És senki sem magának veszi a tiszteletet, hanem az Isten által van elhívva, úgy amint Áron is. 5. Így a Felkent is nem magát dicsőítette meg mikor főpappá lett, hanem a hozzá [ekképpen] szólót: „Fiam vagy te, ma szültelek téged”. 6. Amint máshol is mondja: „Te pap vagy a korszakra (örökre) a Melkizedek rendje szerint”. 7. Aki a testének napjaiban könyörgéseket és esedezéseket vitt fel (áldozatként) erős kiáltásokkal és könnyekkel ahhoz, aki képes őt a halálból megmenteni, és meghallgatásra talált istenfélelme miatt. 8. Noha fiú, amiken keresztül ment (szenvedett) azok által megszokta az engedelmességet, 9. és örök szabadítás forrásaként bevégzetté lett mindazok számára, akik neki engedelmeskednek, 10. neveztetve az Istentől a Melkizedek rendje szerint való főpapnak. 11. Akiről nekünk sok beszédünk és nehezen magyarázható mondanivalónk [van], mivel lustává váltatok a hallásra. 12. Mert mostanra kötelesek lennétek tanítókká lenni, [de] ismét szükségetek van Isten beszédének némely kezdeti elemére tanítani titeket, és tejre szorulók lettetek, nem szilárd táplálékra. 13. Mert minden tejjel részesedő tapasztalatlan az igazságosság beszédében, mert csecsemő. 14. A szilárd étel pedig az értetteké, akiknek tapasztalt voltuk miatt gyakorlott érzékül van a jó és rossz megkülönböztetésére.
6. Fejezet
1. Ezért elhagyva a Felkent kezdeti beszédét teljességre törekszünk, nem a halott cselekedetekből való megtérés alapjait lerakva ismét, [továbbá] az Isten iránti hűségét, bemerítés tanítását, kezek rátevését, halottak feltámadását és örök ítéletét. 3. És ezt fogjuk tenni, ha az Isten engedi. 4. Mert lehetetlen, hogy az egyszer megvilágosítottak, akik az égi ajándékokat is megízlelték és a szent szellem részesévé váltak 5. és megízlelték Isten jó beszédének és az eljövendő korszaknak is az erőit, 6. és elbuktak, ismét megújuljanak a megtérésre, akik maguknak feszítik fel az Isten fiát és nyilvánosan megszégyenítik. 7. Mert a föld, amely beissza a rá érkező gyakori esőt, és megfelelő növényt terem azoknak, akik által műveltetik is, áldásban részesül az Istentől. 8. De amelyik töviseket és bogáncsokat hoz, [az] haszontalan (alkalmatlan, érvénytelen) és átokhoz közeli, amelynek eredménye megégettetésre [van]. 9. De felőletek, szeretettjeim, jobbakról és a megtartáshoz közelebbiekről vagyunk meggyőződve, ha így szólunk is. 10. Ugyanis nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkezne a tetteitekről és a szeretetről, amelyet mutattatok neve iránt, akik felszolgáltatok a szenteknek és [most is] felszolgáltok. 11. Kívánjuk pedig, hogy mindenki közületek végig ugyanazt az igyekezetet mutassa a remény teljes meggyőződése felé, 12. hogy nehogy lustákká váljatok, hanem az ígéreteket öröklőknek utánzóivá a hűség és türelem által. 13. Ábrahámnak ugyanis ígéretet tett az Isten, [és] mivelhogy senki nagyobbra nem esküdhetett, önmagára esküdött meg, 14. mondva: „Bizony megáldva meg foglak áldani téged, és megsokasítva meg foglak sokasítani téged”. 15. És így türelmesen várva megkapta az ígéretet. 16. Mert az emberek a nagyobbra esküsznek, és minden vita vége megerősítésül az eskü. 17. Aminél fogva az Isten sokkal inkább meg akarta mutatni az ígéret örököseinek végzésének változhatatlanságát, [így] esküvel kötelezte magát, 18. hogy kettő változhatatlan tény (dolog) által, amelyekben lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős bátorításunk legyen, nekünk, akik odamentünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reményt. 19. Amelyet, mint lelkünk szilárd, biztos és a függöny belsőbb részébe behatoló horgonyát birtokoljuk is, 20. ahová előfutárként értünk bement Jahósua, aki a Melkizedek rend szerint való főpap lett a korszakra (örökre).
7. Fejezet
1. Mert ez a Melkizedek, Szálem királya, a magasságos Isten papja, a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámnak elébe ment és megáldotta őt, 2. akinek mindenekből tizedet is osztott Ábrahám. Első magyarázat szerint Igazságosság Királya, másodszor pedig Szálem Királya, ami a Béke Királya, 3. apa nélküli, anya nélküli, nemzettségtábla nélküli, sem napjainak kezdete, sem életének vége, hasonlóvá tétetett ugyanis az Isten Fiához, pap marad mindörökre. 4. Figyeljétek meg tehát, hogy milyen nagy ez, akinek tizedet adott a zsákmányból Ábrahám, az ősatya (nemzetségfő). 5. És a Lévi fiai közül valóknak, akik elnyerték a papi tisztséget, parancsuk van tizedet fogadni a néptől a törvény szerint, ez az ő testvéreiktől van, ámbár ők is Ábrahám ágyékából származtak. 6. Aki pedig nem közülük származott (ti. Melkizedek) tizedet kapott Ábrahámtól, és az ígéretek birtokosát megáldotta. 7. Minden ellentmondás nélkül való pedig, hogy a kisebb a kiválóbb által áldatik meg. 8. És itt olyan emberek vesznek el tizedeket, akik meghalnak, ott pedig [olyan] akiről az a tanúság, hogy él. 9. És hogy úgy mondjam, Ábrahám által Lévi – aki tizedeket vesz – is tizedet adott, 10. mert még apja ágyékában volt, amikor eléje ment Melkizedek. 11. Ha tehát a teljesség (tökéletesség) a levita papság által volt, mert a nép alatta kapta a törvényeket, mi szükség még, hogy a Melkizedek rend szerint másik pap álljon fel, aki nem is Áron rendje szerint neveztetik? 12. Mert a papság áthelyeztetésével szükségszerűen a törvény (tan) áthelyezése is megtörténik. 13. Akiről ugyanis ezek mondatnak, más törzsnek része, amelyből senki sem foglalkozott az oltárral. 14. Mert nyilvánvaló, hogy Júdából támadt a mi urunk, amely törzs kapcsán papokról semmit sem szólt Mózes. 15. És még sokkal inkább nyilvánvaló, ha Melkizedek hasonlósága szerint támad más pap, 16. aki nem a törvény testi parancsa szerint lett, hanem az elpusztíthatatlan élet hatalma szerint, 17. tanúságot nyert ugyanis, hogy „Te pap vagy a korszakra (örökre) a Melkizedek rendje szerint” 18. Mert egyrészt a megelőző parancs hatályvesztése történik, annak erőtlensége és hasztalansága miatt, 19. a törvény ugyanis semmit (v. senkit) se tett beteljesedetté; másrészt jobb reménység bevezetése [jött], amely által közeledünk az Istenhez. 20. És [ez] nem eskü nélkül való, mert [azok] eskü nélkül váltak papokká, 21. de [ez] az esküvel való a hozzá [így] szóló által: „Megesküdött , és nem fogja megbánni: Te pap vagy a korszakra (örökre)”. 22. Mindezek alapján pedig jobb szövetségnek lett kezese Jahósua. 23. És akik papokká lettek, többen vannak, amiatt, hogy a halál meggátolta őket, hogy megmaradjanak. 24. De mivel ő megmarad örökre, változhatatlanul bírja a papságot. 25. Ez okból pedig képes megtartani a teljességre azokat, akik az Istenhez járulnak őáltala, aki mindenkor él, hogy közbenjárjon értük. 26. Mert ilyen főpap illett hozzánk, Istennek tetsző, ártatlan, makulátlan, a vétkezőktől elkülönített, és aki magasztosabb lett az egeknél. 27. Akinek nincs szüksége mindennapira, úgy mint a főpapok, hogy előbb saját vétkeikért áldozatokat ajánlanak, azután a népért. Mert ezt megtette egyszerre, mikor magát felajánlotta. 28. Mert a törvény embereket rendel főpapokká, akik erőtlenséggel rendelkeznek, de a törvény utáni eskü szava Fiút, a korszakra (örökre) tökéletessé (beteljesítetté) tettet.
8. Fejezet
1. Fő dolog pedig az elmondottak alapján, [hogy] olyan főpapunk van, aki a Felséges trónjának jobbja felől leült az egekben, 2. a szentélynek és valódi sátornak papi szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem ember. 3. Mert minden főpap ajándékokat és áldozatokat bemutatni rendeltetett. Ez okból szükséges, hogy legyen ennek is valamije, amit (áldozatként) felvisz. 4. Ha tehát a földön volna, pap sem volna, mert a törvény szerint már vannak áldozati ajándékokat bemutatók. 5. Ezek az égi dolgok mintájának és árnyékának szolgálnak, amint megmondatott Mózesnek, akinek el kellett készítenie a sátrat: „Mert nézd” mondja, „mindent a mintakép alapján fogsz csinálni, amely a hegyen lett megmutatva neked”. 6. Most pedig annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel kiválóbb szövetség közvetítője, amely kiválóbb ígéretek alapján köttetett. 7. Mert ha az az első feddhetetlen volt, nem kerestetett volna a második helye. 8. Mert megfeddve őket mondja: „Íme, napok jönnek, mondja , új szövetséget fogok kötni (beteljesíteni) Izrael házával és Júda házával, 9. nem a szövetség szerint, amelyet csináltam atyáikkal a napokban, amikor megfogtam kezüket, hogy kivezetem őket Egyiptom földjéből, mert ők nem tartottak ki a szövetségemben, én is mellőztem őket, mondja
. 10. Mert ez a szövetség, amelyet kötni fogok Izrael házával ama napok után, mondja
, adva törvényeimet elméjükbe, és szíveikre fogom felírni azokat, és Istenükké leszek nekik, és ők népemmé lesznek. 11. És egyáltalán nem tanítják majd egyik a társát és másik a testvérét, mondva: Ismerd meg az
-t, mert mind ismerni fognak engem kicsinytől a nagyig közülük. 12. Mert kegyelmes leszek jogtalanságaikkal, és vétkeikre egyáltalán nem fogok emlékezni többé”. 13. A mondásban: „újat” már öreggé tette az elsőt, ami pedig megöregedett és megvénült, közel van az enyészethez.
9. Fejezet
1.