1. Fejezet
1. Paulosz [a] Felkent Jahósua küldöttje az Isten akarata által és Timotheosz a testvér Isten gyülekezetének (eklessia) mely Korinthoszban van, minden szentekkel, akik egész Akhája [tartományában] vannak. 2. Elfogadottság (kharisz: jótetszés, kegyelem) és béke [legyen nektek] az Isten Atyánktól és urunktól Jahósua Felkenttől.
3. Áldott a mi urunk Jahósua Felkent Istene és Atyja, az irgalmasság és minden vigasztalás (bátorítás) Atyja, 4. aki a mi minden szorongattatásunkban megvigasztal minket, hogy képesek legyünk mi [is] vigasztalni minden szorongattatásban levőket azzal a vigasztalással, mellyel megvigasztaltattunk mi magunk az Isten által. 5. Mert amint gyarapodnak a Felkent [szerinti] szenvedések rajtunk, úgy gyarapodnak a Felkent által vigasztalásaink is. 6. De akár szorongattatunk, a ti vigasztalásotokért és megtartásotokért [van]. Akár vigasztaltatunk, a ti vigasztalásotokért [van], mely hatékony ugyanazon szenvedésekben való kitartásban, amelyeket mi is szenvedünk, 7. és a reményünk szilárd felőletek. Tudva, hogy amint a szenvedésenek részesei vagytok, úgy a vigasztalásé is. 8. Ugyanis nem akarjuk, hogy tudatlanok legyetek, testvérek, a szorongattatásunk felől, amely Ázsiában történt velünk, hogy mindent fölülmúlóan, erőnk felett megterheltettünk, úgyhogy életünk felől is kétségeink voltak. 9. Hanem magunk önmagunkban a halál ítéletét bírtuk, hogy ne legyünk magunkban bizakodók, hanem a halottakat feltámasztó Istenben. 10. Aki ilyen nagy halálból megszabadított minket és meg is fog szabadítani, Akiben reménykedünk, hogy a továbbiakban is meg fog szabadítani. 11. Segítségünkre vagytok ti is a könyörgésben értünk, hogy sokak személyétől a bennünk levő ajándék (khariszma) sokak által háláltassék meg. 12. Mert a mi dicsekvésünk ez: a lelkiismeretünk tanúsága, hogy szentségben (vagy: egyszerűség, egyenesség) és Isten tisztaságában (átlátszóság, őszinteség) – és nem testi bölcsességben, hanem Isten elfogadottságában (kharisz: jóakarat, jótetszés) – forgolódtunk a kozmoszban, leginkább pedig felétek. 13. Mert nem írunk nektek más dolgokat, mint amit olvastatok vagy ismertek is, remélem pedig, hogy végül meg fogjátok érteni, 14. amint részben meg is értettetek minket, hogy dicsekvésetek vagyunk, úgy ahogy ti is a miénk a mi urunk Jahósua napján. 15. És ezzel a bizalommal határoztam el korábban, hogy hozzátok megyek, hogy másodszori örömöt (kharisz) nyerjetek, 16. és hogy rajtatok keresztül menjek át Makedóniába, és Makedóniából újra hozzátok menjek és általatok elkísértessem Júdeába. 17. Tehát ezt elhatározva talán könnyelműen cselekedtem? Vagy amiket elhatározok, test szerint határozom el? Hogy nálam az „Igen igen” „Nem nem” is lenne? 18. De hűséges az Isten, hogy a mi beszédünk nálatok nem volt „Nem és Igen”. 19. Mert az Isten fia, a Felkent Jahósua, aki kihirdettetett köztetek általunk, általam és Szilvánosz és Timotheosz által, nem lett „Igen és Nem”, hanem az „Igen” benne lett meg. 20. Mert Isten valamennyi ígérete őbenne „Igen”. Ezért általa [szól/van] az „Amén” is, Istennek dicsőségére, általunk. 21. Aki pedig minket megerősít veletek a Felkentben, és aki fölken minket, Isten [az], 22. és Ő az, aki lepecsételt és adta a szellem foglalóját a mi szíveinkbe. 23. Én pedig Istent hívom segítségül tanúnak a saját lelkemre, hogy [azért] nem mentem el többé Korinthoszba, hogy kíméljelek titeket. 24. Nehogy uralkodjunk a ti hűségeteken (hit), hanem munkatársai vagyunk az örömötöknek (kharisz), mert a hűségre nézve megálltok.
2. Fejezet
1. Mert ezt ítéltem helyesnek magamban, hogy nem megyek ismét szomorúsággal hozzátok. 2. Ha ugyanis én megszomorítalak titeket, ki az, aki engem megörvendeztet, ha nem az, aki tőlem megszomorodott? 3. És azt a dolgot megírtam, hogy nehogy amikor elmegyek, szomorúságom legyen azok miatt, akiknek örülnöm kellene. Meg vagyok győződve mindannyótok felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké. 4. Mert sok gyötrődésből és szív szorongásából írtam nektek sok könnyön által, nem azért, hogy meg legyetek szomorítva, hanem hogy megismerjétek a szeretetet, mellyel különösen irántatok viseltetem. 5. Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy nehogy túlozzak, titeket mindannyiótokat. 6. Elegendő az ilyennek a többiek által ez a feddés. 7. Úgyhogy ellenkezőleg, adjatok kegyelmet (fogadjátok be) és vigasztaljátok, nehogy valahogyan a fölöttébb való szomorúság által elnyelessen az ilyen. 8. Ezért kérlek titeket, adjátok jelét nyilvánosan az iránta való szeretetnek. 9. Mert ezért is írtam meg [azt a dolgot], hogy megismerjem a kipróbáltságotokat, vajon mindenben engedelmesek vagytok-e. 10. Akinek pedig valamiben engedtek (megbocsát, kegyelmet ad), [annak] én is. Mert én is, amiben engedtem, ha valamiben engedtem, érettetek [tettem] a Felkent színe előtt, 11. hogy nehogy be legyünk csapva (kifosztva) a Szatanasz által, mert elgondolásai (szándékai) nem ismeretlenek számunkra. 12. Elmenve pedig Troászba a Felkent jó/győzelmi híre miatt, ajtó is nyílt nekem az úrban, 13. nincs megnyugvása szellememnek amiatt, hogy nem találtam Titoszt, a testvéremet, hanem tőlük elválva kimentem Makedóniába. 14. A minket győzelemre segítő Istennek pedig mindenkor hála a Felkentben, aki az ismeretének illatát ki is nyilvánítja általunk minden helyen. 15. Mert a Felkent jó illata vagyunk az Istenben azoknak, akik megtartatnak, és az elpusztulóknak, 16. akiknek ugyan halálból való illat halálra, de másoknak életből való illat életre. És ezekre ki alkalmas? 17. Mert nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten beszédét, hanem mint tisztaságból (őszinteség), hanem mint Istentől, Isten előtt szólunk a Felkentben.
3. Fejezet
1. Kezdjük el ismét önmagunkat ajánlani? Vagy csak nem tán szükségünk van, mint egyeseknek, ajánlólevelekre felétek vagy tőletek? 2. A levelünk ti vagytok, beíratva a szíveinkbe, ismert és olvasott minden ember által. 3. Mert nyilvánvaló, hogy a Felkent levele vagytok általunk felszolgálva, nem tintával fölírva, hanem az élő Isten szellemével, nem kövek tábláira, hanem hússzívek tábláira. 4. Ilyen bizalmunk van a Felkent által az Isten iránt. 5. Nem, hogy alkalmasak lennénk magunktól, mint valamit is önmagunktól valónak tulajdonítani, hanem az alkalmas voltunk az Istentől [van], 6. aki alkalmassá tett bennünket [hogy] új szövetség felszolgálóivá [legyünk], nem a betűé, hanem a szellemé, mert a betű öl, a szellem pedig élővé tesz. 7. De ha a halál felszolgálása, mely betűkkel kövekbe lett vésve dicsőségben [volt], úgy, hogy Izrael fiai nem voltak képesek Mózes arcára tekinteni arcának dicsősége miatt, mely múlandó [volt], 8. hogyne lenne a szellem felszolgálása inkább dicsőségben? 9. Mert ha az elmarasztaló ítélet felszolgálása dicsőség, sokkal inkább bővelkedik dicsőséggel az igazságosság felszolgálása. 10. Mert nem is dicsőíttetik az, aki meg volt dicsőítve, az ebben a részben levő rendkívüli dicsőség miatt. 11. Mert ha az, amelyik érvényét veszti dicsőség által [ment végbe], sokkal inkább az, amelyik megmarad, dicsőségben [van]. 12. Tehát ilyen reményünk lévén nagyobb bátorsággal járunk el, 12. és nem úgy, mint Mózes, aki leplet helyezett az arcára, azért, hogy az Izrael fiai nehogy a megszűnőnek végét megnézzék. 14. De érzéketlenné vált (megkeményedett) értelmük. Mert a mai napig ugyanaz a lepel a régi szövetség olvasásakor felfedetlenül maradt – mert a Felkentben szűnik meg – 15. hanem máig, amikor csak fölolvastatik Mózes, lepel van rendelve szívükre. 16. Amikor pedig megtér az Úrhoz, levétetik a lepel. 17. Az Úr pedig szellem. Ahol pedig az Úr szelleme, szabadság [van]. 18. Mi pedig mindannyian, akik fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét, ugyanazzá a képmássá változunk át dicsőségről dicsőségre, úgy, mint az Úr szellemétől.
4. Fejezet
1. Ezért, akik ezt a felszolgálást birtokoljuk, amint irgalmat nyertünk, nem lankadunk el, 2. hanem lemondtunk a gyalázat rejtett dolgairól, nem járva ravaszságban sem mint akik meghamisítják az Isten beszédét, hanem a valóság kinyilvánítása által ajánljuk magunkat minden ember lelkiismerete felé az Isten színe előtt. 3. Ha pedig el is van rejtve a mi jó/győzelmi hírünk, az elpusztulóknak van elrejtve, 4. akikben e korszak Istene megvakította a hűtlenek értelmét, hogy nehogy a Felkent dicsősége jó/győzelmi hírének világossága felragyogjon, aki az Isten kép(más)a. 5. Mert nem önmagunkat hirdetjük ki, hanem [a] Felkent Jahósua urat, önmagunkat pedig mint a ti rabszolgáitok Jahósuáért. 6. Mert az Isten [az], aki szólt: „A sötétségből fény ragyogjon fel”, aki megvilágította a szíveinkben az Isten dicsősége ismeretének világosságát a Felkent arcán. 7. Ez a kincsünk pedig cserépből való edényekben van, hogy a mindenen túláradó hatalom az Istené legyen és ne tőlünk. 8. Mindenekben szorongattatva, de nem összenyomva; bizonytalankodva, de nem kétségbe esve; 9. üldöztetve, de nem elhagyatva; (a földre) vetve, de nem elpusztítva; 10. mindenkor körülhordozva testünkben (alak) a Jahósua halott mivoltát, hogy a Jahósua élete is láthatóvá váljon a mi testünkben. 11. Ugyanis mi, az élők mindenkor átadatunk a halálra Jahósuáért, hogy a Jahósua élete is megnyilváníttassék a halandó (hús)testünkben. 12. Ezért hát a halál mibennünk működik, az élet pedig bennetek. 13. De a hűség (hit) ugyanazon szellemét birtokolva, a megírtak szerint: „Bíztam (hittem), azért beszéltem”, mi is bízunk, ezért is beszélünk, 14. tudva, hogy Aki feltámasztotta az [urat] Jahósuát, minket is Jahósuával fel fog támasztani és előállít veletek. 15. Mert mindenek értetek [vannak], hogy az elfogadottság (kharisz: jótetszés, kegyelem) sokasodva sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére. 16. Ezért nem csüggedünk, hanem ha a mi külső emberünk meg is romlik, de a belsőnk megújul napról napra. 17. Mert a pillanatnyi szorongattatás könnyű volta minden mértéket meghaladóan az örök dicsőség nagyságát valósítja meg számunkra, 18. nem a láthatókra ügyelve, hanem a nem láthatókra, mert a láhatók időlegesek, de a nem láthatók örökkévalók.
5. Fejezet
1. Tudjuk ugyanis, hogy ha a földi sátrunk háza megsemmisül, épületünk van az Istentől, nem kézzel készített, örökkévaló ház az egekből. 2. Mert ezért sóhajtozunk is, kívánjuk magunkra ölteni az égből való hajlékunkat, 3. ha ugyan felöltözve is mezteleneknek nem találtatunk. 4. Mert sátorban levőkként is sóhajtozunk megterhelve (elnehezedve), amiben nem akarunk levetkőzni, hanem felöltözködni, hogy elnyelessen a halandó az élet által. 5. Az ugyanerre minket felkészítő (végrehajt, kimunkál) pedig Isten, aki nekünk adta a szellem foglalóját. 6. Mi tehát mindenkor bizakodunk és tudjuk, hogy a (hús)testben otthon lakva, az úrtól távol (idegenben) lakunk, 7. mert hűség (hit, nemláthatókról való bizonyosság) által járunk, nem szemlélés által, 8. de bizalommal vagyunk és jónak ítéljük inkább eltávozni a testtől (alak) és otthon lenni az úrnál. 9. Ezért törekszünk is, akár otthon lakva akár távol, neki kedvesek lenni. 10. Mert nekünk mindannyiónknak nyilvánvalóvá kell válnunk a Felkent ítélőszéke előtt, hogy ki-ki hozza a test (alak) által, ami felé igyekezett, akár jó akár méltatlan (hitvány). 11. Ismerve tehát az Úr félelmét embereket győzünk meg, Istennek pedig nyilvánvalóak lettünk. Remélem pedig, hogy a ti lelkiismereteteknek is már nyilvánvalóvá váltunk. 12. Nem ajánljuk ismét magunkat nektek, hanem alkalmat adunk a dicsekvésre értünk, hogy legyen [valamitek] a külsőséggel és nem szív szerint dicsekvőkkel szemben. 13. Ha ugyanis magunkon kívül (extázisban) vagyunk, Istenért [van]. Akár észnél vagyunk, értetek [van]. 14. Mert a Felkent szeretete szorít minket. Azt ítélve, hogy egy meghalt mindenkiért, következésképpen a mindenek meghaltak. 15. És ő mindenkiért meghalt, hogy az élők többé ne maguknak éljenek, hanem az értük meghaltnak és föltámasztottnak. 16. Úgyhogy mi többé senkit nem ismerünk (hús)test alapján. Ha ismertük is (hús)test alapján [a] Felkentet, most többé nem ismerjük. 17. Úgyhogy ha valaki a Felkentben van, új teremtés. A kezdetiek (régiek) elmúltak, íme újak lettek. 18. A mindenek pedig Istentől [vannak], aki megbékéltetett minket önmagával [a] Felkent által és adta nekünk a megbékülés (ellenségből baráttá válás) felszolgálását, 19. minthogy Isten volt [a] Felkent által a kozmoszt önmagával megbékéltető, nem tulajdonítva (számon tartva) nekik az eleséseiket, és aki belénk helyezte a megbékülés beszédét. 20. Tehát [a] Felkentért követségben járunk, mint az Isten kívánalma (bátorítás, vigasztalás) általunk: A Felkentért kérünk, béküljetek meg az Istennel. 21. A vétket nem ismerőt értünk vétekké tette, hogy mi Isten igazságosságává váljunk őbenne.
6. Fejezet
1. [Mint] együtt munkálkodók pedig kérünk is, hogy ne hiábavalóan fogadjátok az Isten jótetszését (kharisz: kegyelem, elfogadottság). 2. Mondja ugyanis: „Kedvező időben meghallgattalak téged és a szabadulás napján megsegítettelek téged.” Íme, most van a kedvesen fogadott idő, és most a szabadulás (megtartás) napja. 3. Semmiféle megütközést nem adva semmiben, hogy ne legyen kigúnyolva a felszolgálás, 4. hanem mindenben magunkat, mint Isten felszolgálóit bizonyítva: sok állhatatosságban, szorongattatásokban, kényszerűségekben, ínségekben, 5. verésekben, börtönökben, zűrzavarokban, fáradozásokban, virrasztásokban, böjtölésekben, 6. tisztaságban, ismeretben, türelemben, kedvességben, szent szellemben, tettetés nélküli szeretetben, 7. igazság beszédében, Isten hatalmában. Az igazságosság jobb és balról való fegyverei által, 8. dicsőség és gyalázat által, becsmérlés és jó hírnév által. Mint csalók és igazak, 9. mint ismeretlenek és elismertek, mint meghaltak és íme élők, mint megfenyítettek de nem megöltek, 10. mint folyton szomorkodók de örvendezők, mint szegények de sokakat gazdagítók, mint semmit se birtoklók és mindent birtokukban tartók. 11. A mi szájunk megnyílt felétek, korinthusiak, a szívünk kiszélesedett. 12. Nem bennünk van szűk helyetek, hanem szűk hely van a ti szíveitekben. 13. De viszonzásképpen ugyanúgy – mint gyermekeknek mondom -szélesítsétek ki ti is [szíveteket]. 14. Ne legyetek felemás igát hordozók hűtlenekkel. Mert mi közössége van az igazságosságnak és a törvénytelenségnek, vagy mi közössége a fénynek a sötétség iránt? 15. Ugyan miféle megegyezése van a Felkentnek Beliar iránt vagy milyen része a hűségesnek a hűtlennel? 16. Vagy mi egyetértése Isten szentélyének a bálványokkal? Mert mi az élő Isten szentélye vagyunk. Amint mondta az Isten, hogy „Köztük fogok lakni és velük fogok járni, és Istenük leszek, és ők a népem lesznek. 17. Ezért menjetek ki közülük, és határolódjatok el, mondja , és tisztátalant ne érintsetek. És én is magamhoz foglak fogadni titeket. 18. És Atyátokká leszek nektek, és ti fiakká és leányokká lesztek nekem, mondja Mindenható.”
7. Fejezet
1. Tehát ezeket az ígéreteket bírva, szeretettek, tisztítsuk meg magunkat minden testi és szellemi beszennyezéstől, beteljesítve a szentséget az Isten félelmében. 2. Fogadjatok be minket! Senkivel se bántunk igaztalanul (károsítottunk meg), senkit se vittünk romlásba, senkit se használtunk ki (csaptunk be). 3. Nem azért mondom, hogy elítéljelek [titeket], előbb mondtam ugyanis, hogy szíveinkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk. 4. Nagy bátorságom van irántatok, sok dicsekvésem miattatok. Tele vagyok vigasztalással, túláradóan elteltem örömmel minden szorongattatásunk fölött. 5. Ugyanis amikor Makedóniába érkeztünk semmilyen megnyugvása nem volt testünknek, hanem mindenben szorongattatva [voltunk] – „kívül harcok, belül félelmek” – 6. hanem az alázatosakat vigasztaló Isten megvigasztalt minket Titosz megérkezésével. 7. De nem csak az ő megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel ő meg lett vigasztalva általatok, hírül hozva nekünk a ti vágyakozásotokat, a ti siránkozásotokat, a ti buzgóságotokat értem, úgyhogy én még inkább örvendeztem. 8. Mert ha meg is szomorítottalak titeket a levéllel, nem bánom. Ha bántam is (látom, hogy az a levél, ha kis időre is, megszomorított titeket) most örülök, nem, hogy megszomorodtatok, hanem hogy újragondolásra (megtérésre) szomorodtatok meg, mert Isten szerint szomorodtatok meg, mert semmiben se szenvedtetek kárt tőlünk. 10. Mert az Isten szerinti megszomorodás megbánhatatlan megtartásra való újragondolást (megtérést) hoz létre (munkál, okoz). A kozmosz szomorúsága pedig halált eredményez. 11. Mert íme, ez az Isten szerinti megszomorodásotok milyen nagy buzgalmat eredményezett nektek, sőt védekezést (apológia), sőt felháborodást, sőt félelmet, sőt vágyódást, sőt buzgóságot, sőt védelmezést (v. büntetést, bosszút). Mindenben bizonyítottátok magatokat, hogy ártatlanok vagytok ebben az ügyben. 12. Következésképpen, ha írtam is nektek, nem amiatt, aki igaztalanul cselekedett, sem amiatt, akivel igaztalanul cselekedtek, hanem hogy nyilvánvaló legyen rajtatok az értünk való igyekezetetek Isten színe előtt. 13. Ezért vigasztalódtunk meg. De a vigaszunk felett sokkal inkább örvendeztünk Titosz örömén, mert felüdült szelleme mindannyiótoktól. 14. Mert ha valamit dicsekedtem neki rólatok, nem szégyenültem meg, hanem mindazonáltal mindeneket igazsággal beszéltünk nektek, és így a dicsekvésünk Titosz előtt igazsággá lett. 15. És így az ő bensője sokkal inkább felétek van, megemlékezve mindnyájatok engedelmességére, amint félelemmel és reszketéssel fogadtátok őt. 16. Örülök, hogy mindenben bizalommal lehetek irántatok.
8. Fejezet
1. Tudtul adjuk pedig nektek, testvérek, az Istennek jóakaratát (kharisz), amely adatott Makedónia gyülekezeteiben (eklessia: népgyűlés, gyülekezet), 2. mert a szorongattatás sok megpróbáltatása között örömük bőséges, és szegénységük mélysége ellenére őszinte nagyvonalúságuk gazdagsága bővelkedett. 3. Mert tanúskodom, hogy erejük szerint, erejük felett is önszántukból 4. sok kérleléssel kérték tőlünk a szentek iránt való felszolgálás jóakaratát (kharisz) és közösségét – 5. és nem amint reméltük, hanem elsőként magukat adták az Úrnak és nekünk az Isten akarata által, 6. hogy mi kértük Titoszt, hogy amint korábban elkezdte, úgy végezze is be köztetek is ezt a jóakaratot (kharisz: itt adomány). 7. Ezért amint mindenben gyarapodtok, hűségben és beszédben és tudásban és minden buzgóságban és a tőlünk [megtapasztalt] köztetek levő szeretetben, úgy ebben a jóakaratban (kharisz) is bővelkedjetek. 8. Nem rendeletként mondom, hanem mások buzgósága által is megpróbálva a ti szeretetetek őszinteségét. 9. Ismeritek ugyanis a mi urunk Jahósua [Felkent] jóakaratát (kharisz), hogy gazdag lévén szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által gazdagok legyetek. 10. Tanácsot (véleményt) is adok ebben. Mert ez használ nektek, akik nem csak a cselekvést, hanem előző évtől az akarást is előbb elkezdtétek. 11. Most pedig a megcselekvést is bevégeztétek, úgyhogy amint az akarás készsége, úgy [legyen] a bevégzés is abból, amitek van. 12. Mert ha a készség megvan, [akkor] kedvesen fogadott aszerint amije van, nem aszerint amije nincs. 13. Mert nem, hogy a mások könnyebbsége nektek nyomorúság [legyen]. Hanem egyenlőség szerint 14. a mostani időben a ti bőségetek amazok szükségére, hogy amazok bőséges is a ti szükségetekre legyen, úgy, hogy egyenlőség legyen. 15. Amint megíratott: „Aki sokat [gyűjtött] nem gazdagodott, és aki keveset, nem lett kevesebbje”. 16. Hála pedig Istennek, aki ugyanazt a buzgalmat ajándékozta értetek Titosz szívébe, 17. mert a kérést elfogadta, buzgóbb lévén pedig önként kiment hozzátok. 18. Együtt küldtük pedig vele a testvért, akinek dicsérete (jó hírneve) van a győzelmi/jó hírben minden gyülekezetek által, 19. – nem csak pedig, hanem a gyülekezetek által kézfelemeléssel is kijelöltetett útitársunk [ő] a felszolgálásnak ebben a kegyelmében (kharisz), rajtunk keresztül az Úr dicsőségére [van] és irántunk készéget [bír] – 20. elkerülve azt, nehogy valaki minket gúnyoljon felszolgálásunk eme bősége miatt, 21. mert gondunk van a jó dolgokra, nem csak az Úr előtt hanem az emberek előtt is. 22. Együtt küldtük pedig velük a testvérünket, akinek buzgó voltát sokszor sok dologban megpróbáltuk, most pedig sokkal buzgóbb, sok bizalommal [van] irántatok. 23. Akár Titoszról [van szó, aki] társam és a ti munkatársatok, akár testvéreink, a gyülekezetek küldöttei (apostolok) ők, a Felkent dicsősége. 24. Mutassátok tehát meg szeretetetek és rólatok való dicsekvésünk jelét (bizonyságát) irántuk a gyülekezetek színe előtt.
9. Fejezet
1. A szentek iránt való felszolgálásról ugyanis nekem fölösleges írni nektek, 2. ismerem ugyanis a készségeteket, amellyel dicsekszem felőletek a makedónoknak, hogy tavaly óta készen áll, és a ti buzgóságotok magával ragadta a többieket. 3. Elküldtem pedig a testvért, hogy nehogy a mi dicsekvésünk felőletek üressé váljon ebben a dologban, hogy amint mondtam, készek vagytok, 4. nehogy valahogyan, ha eljönnek velem a makedónok és felkészületlenül találnak titeket megszégyenülnénk mi, hogy ne mondjuk ti, ebben a vállalkozásban. 5. Szükségesnek tartottam tehát megkérni a testvéreket, hogy menjenek előre hozzátok és készítsék elő az előre megígért nagylelkűségeteket, hogy az kész legyen úgy, mint nagylelkűség és nem, mint szűkkeblűség. 6. Ez [mondom] pedig [hogy], „aki szűken vet, szűken is fog aratni, és aki bőségesen (nagylelkűen) vet, bőségesen is fog aratni!” 7. Ki-ki, amint előre eltervezte a szívében, nem szomorúságból vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű ajándékozót szereti az Isten”. 8. Az Istennek ugyanis hatalma van minden jóakaratát (kharisz) bőséggel árasztani rátok, hogy mindenben mindenkor teljesen elégségeset bírva bővelkedjetek minden jó tettekben. Amint megíratott: „Szórt, adott a szegényeknek, az igazságossága megmarad örökre. 10. Ő az ugyanis aki magot ad a magvetőnek és juttatni fog kenyeret evésre és megsokasítja a magotokat és megnöveli majd az igazságosságotok gyümölcseit.” 11. Aki mindenben meggazdagít minden jószívűségre, amely általunk hálát eredményez az Istennek, 12. – mert ennek a papi szolgálatnak felszolgálása nem csak a szentek szükségletének pótlására van, hanem az Istennek való hálaadások sokasága által gyarapodás is – 13. eme felszolgálás kipróbáltsága által dicsőítve az Istent a Felkent győzelmi/jó híre iránti egyetértésetek engedelmességében, és irántuk való közösségetek jószívűségében és mindenekben, 14. ők az értetek való könyörgés által erősen vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok levő túláradó jóakarata által. 15. Hála az Istennek az ő kimondhatatlan ajándékáért!
10. Fejezet
1. Én magam pedig kérlek titeket a Felkent szelídsége és türelme által, aki személyesen ugyan alázatos (kicsiny, alacsony), de távol bátor vagyok irántatok. 2. Kérlek pedig titeket, hogy amikor jelen vagyok ne [kelljen] bátor legyek azzal a bizalommal, amellyel úgy vélem bátor lehetek némelyek felett, akik úgy számítanak minket, mint test szerint járókat. 3. Mert testben járva nem test szerint végzünk katonai szolgálatot 4. – mert harcászati fegyvereink nem testiek, hanem az Isten hatalmával bírók, erődítmények lerombolására – lerontva okoskodásokat (fontolgatásokat) 5. és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen felemeltetett (felfuvalkodott), és foglyul ejtve minden felfogást (gondolat, terv) a Felkent engedelmességére, 6. és készen állva megbüntetni minden engedetlenséget, mikor teljes lesz az engedelmességetek. 7. A szemetek elé nézzetek! Ha valaki bízik magát illetően, hogy a Felkenté, gondolja át azt ismét magára nézve, hogy amint ő a Felkenté, úgy mi is. 8. Ha ugyanis jobban dicsekednék hatalmunkat illetően, amelyet az úr adott épülésetekre és nem lerombolásotokra, nem lennék megszégyenítve, 9. hogy ne látszódjak úgy, mintha ijesztgetnélek titeket a levelek által. 10. Mert „A levelei nehezek és erősek, de testi megjelenése erőtlen és a beszéde semmibe vehető.” 11. Azt gondolja meg az ilyen, hogy amilyenek vagyunk a beszédben a levelek által távol lévén, olyanok is leszünk a cselekedetekben, amikor jelen vagyunk. 12. Mert nem merészeljük számítani vagy összevetni magunkat egyesekkel az önmagukat ajánlók közül. Mert ők önmagukat önmagukkal mérők és összevetők magukat magukkal nem értik meg (fogják fel). 13. Mi pedig nem fogunk mértéktelenül dicsekedni, hanem a mérőzsinór mértéke szerint, amelyet az Isten osztott nekünk mértékként, hogy elérjünk hozzátok is. 14. – Mert nem feszítjük túl magunkat, mintha nem érnénk el hozzátok, mert hozzátok is eljutottunk a Felkent győzelmi/jó hírével. – 15. Nem dicsekedve mértéktelenül mások fáradozásaival, hanem hűségetek (hit) növekedésének reménye van meg bennünk, [hogy az] a mérőzsinórunk szerint naggyá legyen bőségre. 16. Hogy hirdetve legyen a jó hír rajtatok túl [is], nem dicsekedve más mérőzsinórja szerint az elkészültekkel. 17. Aki dicsekszik az Úrban dicsekedjen! 18. Mert nem a magát ajánló az, aki kipróbált, hanem akit az Úr ajánl.
11. Fejezet
1. Bárcsak elviselnétek tőlem egy kevés ostobaságot. Hanem viseljetek is el engem! 2. Féltékeny vagyok rátok az Isten féltékenységével, mert eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak elő titeket a Felkentnek. 3. Félek pedig, nehogy valahogy, mint ahogy a kígyó megcsalta Évát az ő ravaszságával, megrontassék felfogásotok (gondolat, értelem) a Felkent iránti egyszerűségtől [és a tisztaságtól]. 4. Ha ugyanis, aki érkezik másik Jahósuát hirdet, akit nem hirdettünk, vagy más szellemet vesztek, amit nem vettetek, vagy más győzelmi/jó hírt, amit nem kaptatok, szépen eltűritek. 5. Mert úgy vélem semmilyen fogyatkozásom nincs ama legkiválóbb (rendkívüli) küldöttekhez (apostol) képest. 6. Ha pedig a beszédben járatlan [vagyok] is, de az ismeretben nem, hanem [ezt] mindenben nyilvánvalóvá tettük köztetek mindnyájatoknak. 7. Vagy [talán] vétkeztem, [mikor] magamat megalázottá tettem köztetek, hogy ti felemeltessetek, hogy az Isten győzelmi/jó hírét ajándékképpen kihirdettem? 8. Más gyülekezeteket kifosztottam zsoldot véve a ti kiszolgálásotokra, 9. és nálatok lévén is hiányt szenvedve nem voltam terhére senkinek. Mert a szükségemet pótolták a Makedóniából jövő testvérek. És magamat mindenben tehermentesen őriztem és őrizni fogom nektek. 10. A Felkent igazsága van bennem, hogy ez a dicsekvés nem lesz elhallgattatva irántam Akhája vidékén. 11. Miért? Mert nem szeretlek titeket? Az Isten tudja. 12. Amit pedig teszek tenni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat (okot) az alkalmat keresőktől, hogy amiben dicsekednek, [olyannak] találtassanak, mint ahogy mi is. 13. Mert az ilyenek hamis küldöttek (apostol), csaló munkások, akik átváltoztatják magukat a Felkent küldötteivé (apostol). 14. És nem is csoda, mert a Szatanasz maga is átváltozik a fény hírnökévé (angyal). 15. Nem nagy dolog tehát ha az ő felszolgálói átváltoznak, mint az igazságosság felszolgálói, akiknek vége a tetteik szerint lesz. 16. Ismét mondom, nehogy valaki engem ostobának véljen. Ha pedig mégis, mint ostobát is fogadjatok el engem, hogy én is egy kissé valamit dicsekedhessem. 17. Amit szólok, [most] nem az úr szerint mondom, hanem mintegy ostobaságban, a dicsekvésnek ezzel a merészségével. 18. Mivel sokan dicsekednek test szerint, [most] én is dicsekedni fogok. 19. Mert okosak lévén szívesen elviselitek az oktalanokat. 20. Mert elviselitek, ha valaki titeket szolgaságra vet (leigáz), ha valaki fölemészt, ha valaki elragad, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arcul ver titeket. 21. Szégyenetekre mondom, mint hogy mi erőtlenek voltunk. De amiben valaki merész – ostobán szólok – merészelek én is. 22. Héberek? Én is! Izraeliták? Én is! Ábrahám magva? Én is! 23. A Felkent felszolgálói? Esztelenként szólok: Én inkább! Fáradozásokban sokkal inkább, börtönökben sokkal inkább, verésekben mértéktelenül, halálos veszélyben gyakran. 24. Júdeaiaktól ötször kaptam negyvenet egy híján, háromszor megbotoztattam, egyszer megköveztettem, háromszor hajótörést szenvedtem, egy teljes napot a mélységben töltöttem. 26. Gyakori utazásokkal, folyók veszélyében, rablók veszélyében, veszélyekben fajtámtól, veszélyekben nemzetektől, veszélyekben városban, veszélyekben pusztaságban, veszélyekben tengerben, veszélyekben hamis testvérek között, 27. fáradozásban és bajlódásban, gyakori virrasztásokban, éhségben és szomjúságban, gyakori böjtökben, hidegben és meztelenségben. 28. A gyakori zaklatásaimat nem említve, a gyülekezetek minden gondját. 29. Ki beteg (erőtlen), és én nem vagyok beteg? Ki botránkozik meg és én nem pirulok (szó szerint: tűzben égek)? 30. Ha dicsekedni kell, a gyengeségeimmel fogok dicsekedni. 31. Az úr Jahósua Istene és Atyja tudja, az örökké áldott, hogy nem hazudok. 32. Damaszkuszban a király helytartója, Aretasz őriztette a várost, hogy a damaszkusziak elfogjanak engem, 33. és az ablakon keresztül egy kosárban eresztettem le a falon át és megmenekültem kezeitől.
12. Fejezet
1. Szükséges [volt] dicsekedni, de az nem használ, rátérek tehát a látomásokra és az Úr leleplezéseire. 2. Ismerek egy embert a Felkentben, tizennégy évvel ezelőtt – akár testben, nem tudom, akár testen kívül, nem tudom, az Isten tudja – az ilyen el lett ragadva a harmadik égig. 3. És tudom erről az emberről – akár testben akár testen kívül [nem tudom], az Isten tudja – 4. hogy elragadtatott a paradicsomba és hallott kimondhatatlan szavakat, amiket nem lehet embereknek elmondani. 5. Az ilyennel fogok dicsekedni, de magammal kapcsolatban nem fogok dicsekedni, hacsak nem az erőtlenségekkel. 6. Mert ha dicsekedni szeretnék, nem lennék ostoba, mert igazságot mondanék. De tartózkodok tőle, nehogy valaki velem kapcsolatban többet gondoljon, mint amilyennek lát engem vagy hall tőlem, 7. és a leleplezések túláradó volta miatt. Ezért, hogy nehogy elbízzam magam, tövis adatott nekem, a testnek, Szatanasz angyala, hogy engem ököllel verjen, hogy nehogy elbízzam magam. 8. Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzon el tőlem. 9. És mondta nekem: „Elég neked a jótetszésem (kharisz: jóakarat, kegyelem). Mert az erő az erőtlenségben válik teljessé.”. Legszívesebben tehát dicsekszem az erőtlenségekkel inkább, hogy sátrat verjen bennem a Felkent ereje. 10. Ezért kedvem lelem az erőtlenségekben, bántalmazásokban, szükségekben, üldözésekben és nyomorúságokban, a Felkentért. Mert amikor erőtlen vagyok, akkor erős vagyok. 11. Ostoba lettem. Ti kényszerítettetek engem. Ugyanis általatok én kellett volna, hogy ajánlva legyek. Mert semmivel nem vagyok hiányban ama legkiválóbb (rendkívüli) küldöttekhez (apostol) képest, ha semmi vagyok is. 12. A küldöttség (apostol) jelei beteljesültek közöttetek minden állhatatosságban, jelekben [is] és csodákban és erőkben. 13. Mert mi az, amiben hátrányt szenvedtetek a többi közösséggel szemben, hacsak nem abban, hogy én magam nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igaztalanságot. 14. Íme, harmadszor is készen állok elmenni hozzátok, és nem leszek terhetekre. Mert nem a tiéteket keresem, hanem titeket, ugyanis nem a gyermekek tartoznak a szülőknek kincset gyűjteni, hanem a szülők a gyermekeknek. 15. Én pedig szívesen fogok költeni és teljesen rááldoztatni a lelketekért. Mert ha én különösképpen szeretlek titeket, én kevésbé vagyok szeretve? 16. Legyen úgy, én nem terheltelek meg titeket, hanem ravasz lévén csellel fogtalak meg titeket. 17. Csak nem valaki által azok közül, akiket elküldtem hozzátok, rászedtelek titeket? 18. Megkértem Titoszt és vele küldtem a testvért. Csak nem rászedett titeket Titosz? Nem ugyanazzal a szellemmel jártunk? Nem ugyanazokon a nyomokon? 19. Régóta úgy vélekedtek már, hogy mi magyarázkodunk? Isten előtt a Felkentben beszélünk. De mindenek, szeretettek, a ti épülésetekre [legyenek], 20. mert félek, hogy nehogy mikor elmegyek, nem amilyennek szeretném foglak találni titeket, és én is olyannak találtatom számotokra, amilyet nem szeretnétek, nehogy valamiképpen viszály, féltékenység, indulatosságok, veszekedések, megszólások, rágalmazások, fölfuvalkodások, zavargások [legyenek]. 21. Nehogy amikor ismét elmegyek hozzátok megalázzon engem az én Istenem irántatok, és megsirassak sokakat a korábban vétkezők közül és nem a megtértek közül, a tisztátalanság és paráznaság és bujaság (kicsapongás) miatt, amit elkövettek.
13. Fejezet
1. Ez a harmadik utam hozzátok. Két vagy három tanú szájára megáll minden beszéd. 2. Előre mondtam és mondom, mint második ottlétemkor, és most távol lévén a korábban vétkezőknek és a többieknek mind, hogy ha ismételten elmegyek, nem leszek kíméletes, 3.mivel bizonyítékát keresitek a Felkent szavának bennem. Aki irántatok nem erőtlen, hanem hatalommal rendelkezik köztetek, 4. ugyanis megfeszíttetett gyöngeségből, de él Isten erejéből. Mert mi is erőtlenek vagyunk benne, de élni fogunk vele Isten erejéből [értetek]. 5. Magatokat tegyétek próbára, ha hűségben (hit) vagytok, magatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokat, hogy Jahósua Felkent bennetek (köztetek) [van]? Hacsak nem próbát nem állók (alkalmatlan) vagytok. 6. De remélem, hogy meg fogjátok ismerni, hogy mi nem vagyunk próbát nem állók. 7. De kérlelünk az Isten iránt titeket, hogy ne tegyetek semmi rosszat, nehogy mi próbaállóknak tűnjünk fel, hanem hogy ti a jót tegyétek, mi pedig mint próbát nem kiállók legyünk. 8. Mert nem tudunk az igazság ellen, hanem az igazságért [tenni]. 9. Mert örvendünk, amikor mi erőtlenek vagyunk, ti pedig erősek vagytok. Ezt is kérjük, a ti tökéletessé tételeteket. 10. Ezért ezeket írom távollétemben, hogy jelen lévén ne szigorúan cselekedjek a hatalom szerint, amit az Úr adott nekem, épülésre és nem rombolásra. 11. Egyébként testvérek, örüljetek, jussatok teljességre, bátorodjatok, ugyanarra törekedjetek, legyetek békében, és a szeretet és béke Istene veletek lesz. 12. Üdvözöljétek egymást szent csókkal. Üdvözölnek titeket a szentek mind. 13. Az úr Jahósua [Felkent] jótetszése (kharisz: elfogadottság, kegyelem) és az Isten szeretete és a szent szellem közössége mindannyiótokkal!