…..

5.6.32.1 De hosszú lenne végigmenni minden prófécián és a törvénnyel kapcsolatos dolgokon, hogy a rejtvényekben elmondottakat meghatározzuk. Mert szinte az egész Írás ezen a módon adja ki mondanivalóját. Úgy vélem, elegendő lehet annak, akinek értelme van, az adott pont bizonyítására néhány példa kiválasztása. 5.6.32.2 Mindjárt megadja az újban a rejtvényt az ősi hét fal körül, amelyek a hébereknél meg vannak említve; a bokáig érő ruhán levő felszereléssel, megmutatva rejtélyesen a különböző színű szimbólumokkal az égtől a földig tartó szövetséget (egyezséget). 5.6.32.3 A lepel és a függöny keverve volt jácinttal, lila maggal, és bisszussal, tehát így mondja el homályosan, hogy a természet alapelemei tartalmazzák az Isten kinyilatkoztatását. Mert a bíbor a vízből, a bisszus pedig a földből, a jácint is, mint sötét, hasonlít a levegőhöz, úgy, mint a mag a tűzhöz. (vö.: Jos. Ant. III.7.7)

5.6.33.1 A lepel és függöny közepében pedig, – oda a papoknak is megengedi, hogy bemenjenek -, tömjénező oltárt helyezett el jelként, e földön fekvő világ közepébe, amelyből a füstölő füstje felszáll. 5.6.33.2 És az a hely, amely köztes a belső függöny között, ahova egyedül a főpapnak volt megengedve, hogy a meghatározott napokon bemenjen, és az azt körülvevő külső rész – mely minden hébernek meg volt engedve –, azt mondják, az ég és a föld középső pontja. De mások szerint az értelmiek világa és az érzékelhetőek szimbóluma. 5.6.33.3 A lepel (fátyol) tehát a nép közül való hitetlenségének akadálya, az öt pillér előtt volt kifeszítve, visszatartva a környező térben tartózkodókat. (vö.: Jos. Ant. III.6.4) 5.6.33.4 Ezzel valóban, a legtitkosabb módon az öt kenyeret a Szabadító iránt megtörik és megsokasítják majd a hallgatók tömegének (vö.: Ján. 6:13). Mert nagy az a tömeg, amely ragaszkodik érzékelhető dolgokhoz, mintha csak azok lennének. 5.6.33.5 „Figyeld hát meg, jól megfontolva, – mondja Platón -, az avatatlanok közül senki nem hallgat.” Ilyenek azok, akik azt hiszik, hogy semmi más nem létezik, csak amit kézzel foghatnak; nem fogadják el ugyanis, mint a létezés részét, és a cselekedetek eredetének a teljes láthatatlant. 5.6.33.6 Ilyenek ugyanis azok, akik egyedül az öt érzékszervre támaszkodnak. De Isten megértése ebből a fajtából származó [ember] hallásának érthetetlen (szó szerint: járhatatlan).

5.6.34.1 Ezért mondja a fiút az Atya orcájának, mert az öt érzékszerv számára testet öltve megszületett, az atyai igének felfedő jellegzetessége [ez]. 5.6.34.2 „ha pedig szellem szerint élünk, járjunk is szellem szerint.” (Gal. 5:25) „hit által járunk, nem szemlélés által” (2Kor. 5:7) – ahogy a nemes apostol mondja. 5.6.34.3 A fátylon belül pedig a papi szolgálat rejtőzik és távol tartja a benne fáradozókat azoktól, akik kívül vannak. 5.6.34.4 Ismét, ott van a szentek szentjébe való bejárat függönye, négy oszlop van ott, az ősi szövetségek tetrádjának szent jelzése. (vö.: 2Móz.27:16; Jos. Ant. III.6.4) 5.6.34.5 Továbbá a négy betűs (τετράγραμμον) titkos név is, amelyet egyedül azokhoz csatoltak, akik számára a belső szentély (adytum) hozzáférhető volt, neveztetik pedig Jaúe-nak (Ἰαουε; kiejtésnél az „ου” v-nek is ejthető, lásd: Σιλουανός – Szilvánusz nevet), amit úgy értelmeznek: „aki van, és aki lesz” (ὁ ὢν καὶ ὁ ἐσόμενος) 5.6.34.6 Az Isten neve a görögök között is négy betűt tartalmaz. 5.6.34.7 Az úr pedig egyedül [az, aki] <főpapként> születve lép be az értelmi világba, szenvedések által a kimondhatatlan ismeretbe rejtetten vezet be, minden név fölé emelkedve, hang által fedi fel magát. 5.6.34.8 Igen, bizony a mécstartót a füstölő oltártól délre helyezték el, amely által a hét fényhordozó mozgását mutatják, melyek dél felé való fordulatokat végeznek. 5.6.34.9 Mert három ágat illesztettek (oltottak be) a mécstartó mindkét oldalába és azokon a mécsesek vannak, mivel a Nap is, mint a mécstartó, minden bolygó közepébe van rögzítve, mint valami isteni zenész, felette és alatta levőknek is fényt áraszt.

5.6.35.1 De az arany mécstartó egy másik rejtvényt is birtokol a Felkent jeleként, nem pusztán a forma szerint, hanem „sokféle módon és sokszor” (vö.: Zsid. 1:1) megvilágítja azokat, akik benne reménykedve hívők, és akik az először-alkotottak szolgálata által látnak. 5.6.35.2 Azt mondják ugyanis, hogy az Úr hét szeme „az a hét szellem, amely azon a rúdon nyugszik, amely Jesszai gyökeréből kivirágzik” (vö.: LXX: Ézs. 11:1). 5.6.35.3 A füstölő oltártól északra egy asztalt helyeztek el, amelyen „a kenyerek egymásmellé helyezése” volt; mert a legtáplálóbbak az északi szelek. 5.6.35.4 Ezek lennének pedig azok a bizonyos lakóhelyek (Ján. 14:2), melyek az egy testbe és egy gyűlésbe egyesült egyházak. 5.6.35.5 A szent ládáról feljegyzett dolgok is az észbeli világtól a sokaság számára elrejtettet és bezártat jelzik. 5.6.35.6 És igen, azok az aranyból levő szobrok, mindkettőnek hat-hat szárnya van, akár a két medvét jelölik, ahogy némelyek vélik, akár még inkább, a két félgömböt, a kerubok nevét ugyanis „sok tudás”-ként jelzi. 5.6.35.7 De a kettőnek együtt tizenkét szárnya van, és az állatöv körforgása által és az alapján az időt hordozza, nyilvánvalóvá téve az érzékelhető világot.

5.6.36.1 Úgy vélem ezekről is szól a tragédia, amikor a természetről beszélve mondja: „A fáradhatatlan időkörök teljesek örökké folyó áramlással, tovarepülve önmagát szüli meg, és az iker medvék, szárnyaik gyorsan vándorló mozdulataira, megőrzik az atlaszi sarkot.” 5.6.36.2 Az Atlasz pedig a szenvedésmentes rögzített éggömböt ábrázolja, vagy még inkább a mozdulatlan örökkévalóságot. 5.6.36.3 De azt hiszem inkább, hogy mivel a bárka, amely a héber Thebotha szóról neveztetik, más valamit jelez. Ezt pedig úgy értelmezik, hogy „egy helyett egy mindenhol”. Így tehát vagy a nyolcadik ég vagy az észbeli világrend, vagy akár Istenre vonatkozva teszi érthetővé, aki mindeneket átfogó, alaktalan és láthatatlan, de most halasszuk el ennek elmondását. 5.6.36.4 Mindazonáltal a nyugalmat jelenti, amely a dicsőítő szellemekkel van, amit a kerubok homályosan jeleznek. Mert aki megtiltotta a faragott kép készítését, Ő maga soha nem készített volna képet a szent dolgokhoz. Az égben egyáltalán nincs ilyen összetett dolog, és érzésekkel felruházott élőlény. De az arc a racionális lélek szimbóluma, a szárnyak pedig a jobb és bal oldali magasba emelt papi szolgálatok és hatalmak működései, a hang pedig hálás dicsőség szüntelen szemlélődésben.

5.6.37.1 Legyen elég, ha a titkos értelmezés eddig is előrehaladt. A főpap bokáig érő ruhája pedig az érzékelhető világ jelképe, a hét bolygót az öt kő és a két rubin képviseli, a Szaturnusz és a Hold miatt. Az előbbi déli, nedves, földszerű és nehéz; az utóbbi légnemű természetű. 5.6.37.2 Ezért Artemisz, akihez mondatott: Aerotomosz (aki vágja a levegőt), a levegőég pedig sötét. Együttműködnek ugyanis az isteni gondviselés szerint az itt alattunk elterülő dolgok előállításában azok, akiket a bolygók fölé állítottak, amit helyesen ábrázolnak a mellkason és vállakon, amelyek által a teremtő működés volt az első héten. A mellkas pedig a szívnek és a léleknek is lakóhelye. 5.6.37.3 Másképpen a kövek lehetnének a szabadulás különböző módjai (sajátosságai), némelyek a fölemelkedőkben, némely pedig a test alsó részét mentette meg. 5.6.37.4 A háromszázhatvan harang, amelyet bokáig érő köntösre függesztettek, az egy éves időt [jelenti], „az Úr elfogadható esztendeje”, amely hirdeti és oktatja a nagy Üdvözítő megjelenését.

5.6.37.5 Továbbá, az aranyból készült fejpánt (fejdísz, gyapjú) az úr királyi hatalmát felemelve hozza azt nyilvánosságra, mivel „az egyház feje” a Szabadító. (Ef. 5:23) 5.6.38.1 Ezért az azon [ti. a fejen] levő fejpánt (fejdísz) a legnagyobb uralom jele. Másképpen is hallottuk, amint megmondatott: „A Felkent feje a mi urunk, a Felkent Jahósua Istene és Atyja.” (1Kor. 11: 3; 2Kor. 11:31) 5.6.38.2 Igen, bizony ott volt a mellvért, az efódból (vállpánt), amely a munka jelképe, és az orákulumból (λογίον; vö.: Jos. Ant.III.7,5) – a közlést pedig ez homályosan elmondja – ami által az ég képmása is fennáll, ami az Ige által lett, így alá van vetve mindenek Fejének, a Felkentnek, amennyiben azonos és hasonló módon mozog. 5.6.38.3 A fényes smaragdkövek tehát az efódon (vállpánt) a napot és a holdat, a természet munkatársait jelzik. (Jos. Ant.III.7,7) 5.6.38.4 A kéz pedig, úgy vélem, a váll kezdete. A tizenkét kő pedig, négy sorban a mellen elrendezve, vázolja számunkra az állatöv körét, az év négy változása szerint. 5.6.38.5 Egyébként szükséges a törvényt és a prófétákat az úr feje alá helyezni, amik által mindkét szövetségben az igazakról van szó. Ha azt mondanánk, hogy az apostolok egyszerre próféták és igazak, jól mondanánk, „mivel egy és ugyanaz a szent szellem működik mindenben” (1Kor. 12:11) 5.6.38.6 Ahogy pedig az úr (a Felkent) az egész világ felett áll, annál inkább az észbelin túl, így a lemezre (Megjegyzés: főpap fejdíszén lévő arany lemez, ami a görögben szó szerint szirom) írt név is minden fejedelemség és hatalmasság felett méltattatott; írásba foglaltatott pedig az írott parancsolatokért és az érzékelhető megjelenésért (a paruszia eljövetelnek is fordítható) 5.6.38.7 Isten neve pedig megneveztetett. Mivel, amint látja az Atya jóságát, a Fiú munkálkodik, szabadító Istennek neveztetett, a teljes kezdetnek (ἀρχή), amely a láthatatlan Istentől először és a korszakok előtt lett [képmásként] kiábrázolva (ἀπεικόνισται), [és lenyomatként] alakított (τετύπωκεν) maga után minden létrejövőket.

5.6.39.1 Sőt mi-több, az orálulum (λογίον) bemutatja az Ige által kikiáltott és meghirdetett próféciát és az eljövő ítéletet, mivel ugyanaz az Ige prófétál, ítél és megkülönböztet mindeneket. 5.6.39.2 Azt mondják ugyanis, hogy az öltözet, a bokáig érő ruha megjövendölte a test szerint való szolgálatot (üdvrendet), amiért a világgal közelebbinek láttatta magát. 5.6.39.3 Ekkor a főpap valóban levetette a megszentelt alsóruhát, (a kozmoszt és a kozmoszban levő teremtményt Ő szentelte meg, beleegyezve, hogy amik lettek, jó dolgok) megfürdeti magát és másik alsóruhát vesz magára – hogy úgy mondjam, a szentek szentjét –, melyben belép a belső szentélybe. 5.6.39.4 Nekem úgy tűnik, ez által mutatja be a levitát és a megismerni képeset, mint más papok fejedelmét, (akik vízzel mosták meg magukat és az egyedüli hitet öltötték magukra, és csak saját lakóhelyüket várják), maga különbözteti meg az értelmieket az érzékiektől, a magasabb elveket kereső más papokat, akik igyekeznek az értelmi átjáróhoz, azokkal és többé már nem vízzel mosakodva, mint ahogy korábban megtisztítja beiktatásakor a levitai törzset, de a megismerni képeset már az Ige által [mossa]. (vö.: Ján.15:3)

5.6.40.1 Tiszta lett ugyanis egyrészt teljes szívében, másrészt jól helyreállítva, és a papon túli polgárjogot még inkább sokasítva egész a határig, szóban és a mindennapi életben is egészen tisztává lett, és felöltve magára a dicsőség fényességét, megkapva ennek a szellemi és beteljesedett férfinak a titkos örökségét: „amit szem nem látott, fül nem hallott, ember szívébe föl nem hatolt” (I.Kor. 2:9) fiúvá és baráttá válva (vö.: Ján.15:15), már szemtől szembe betölti szakadatlan elmélkedéssel [őt]. Mert nincs olyan, mint magának az Igenek a hallása, aki az Írás által teljesebb értelmet nyújt. Mert így van mondva: 5.6.40.2 „És vegye le a lenből való ruhát, amelyet felöltött, amikor bement a szent helyre; és tegye félre ott, és mossa meg testét vízzel a szent helyen, és vegye fel a ruháját.” (3Móz 16: 23-24) 5.6.40.3 Másképpen pedig, – úgy vélem – az úr leveszi magáról és fel is ölti magára azáltal, hogy leereszkedik az érzékelésbe; másképpen pedig az, aki általa hitt, leveszi magáról és felveszi magára, ahogy az apostol jelezte a megszentelt köntöst. 5.6.40.4 Innen, az úr képmása szerint van az, hogy a főpapokat a legméltóbb szent törzsből választják, a királyi tisztségre és a prófétának választottakat pedig felkenték.

5.7.41.1 Amiért is az egyiptomiak nem mondták el a náluk levő titkokat a velük társalgóknak, sem nem árultál el az isteni dolgok ismeretét a közönségeseknek, hanem csak akit a trónra szándékoztak juttatni és azoknak a papoknak, akiket táplálkozásuk, oktatásuk és származásuk alapján a legértékesebbnek ítéltek. Hasonlóak tehát a héber homályos beszédek elrejtés tekintetében az egyiptomiaké is.

…….