…..
VI. Fejezet
5.6.32.1 De hosszú lenne végigmenni minden prófécián és a törvénnyel kapcsolatos dolgokon, hogy a rejtvényekben elmondottakat meghatározzuk. Mert szinte az egész Írás ezen a módon adja ki mondanivalóját. Úgy vélem, elegendő lehet annak, akinek értelme van, az adott pont bizonyítására néhány példa kiválasztása. 5.6.32.2 Mindjárt megadja az újban a rejtvényt az ősi hét fal körül, amelyek a hébereknél meg vannak említve; a bokáig érő ruhán levő felszereléssel, megmutatva rejtélyesen a különböző színű szimbólumokkal az égtől a földig tartó szövetséget (egyezséget). 5.6.32.3 A lepel és a függöny keverve volt jácinttal, lila maggal, és bisszussal, tehát így mondja el homályosan, hogy a természet alapelemei tartalmazzák az Isten kinyilatkoztatását. Mert a bíbor a vízből, a bisszus pedig a földből, a jácint is, mint sötét, hasonlít a levegőhöz, úgy, mint a mag a tűzhöz. (vö.: Jos. Ant. III.7.7)
5.6.33.1 A lepel és függöny közepében pedig, – oda a papoknak is megengedi, hogy bemenjenek -, tömjénező oltárt helyezett el jelként, e földön fekvő világ közepébe, amelyből a füstölő füstje felszáll. 5.6.33.2 És az a hely, amely köztes a belső függöny között, ahova egyedül a főpapnak volt megengedve, hogy a meghatározott napokon bemenjen, és az azt körülvevő külső rész – mely minden hébernek meg volt engedve –, azt mondják, az ég és a föld középső pontja. De mások szerint az értelmiek világa és az érzékelhetőek szimbóluma. 5.6.33.3 A lepel (fátyol) tehát a nép közül való hitetlenségének akadálya, az öt pillér előtt volt kifeszítve, visszatartva a környező térben tartózkodókat. (vö.: Jos. Ant. III.6.4) 5.6.33.4 Ezzel valóban, a legtitkosabb módon az öt kenyeret a Szabadító iránt megtörik és megsokasítják majd a hallgatók tömegének (vö.: Ján. 6:13). Mert nagy az a tömeg, amely ragaszkodik érzékelhető dolgokhoz, mintha csak azok lennének. 5.6.33.5 „Figyeld hát meg, jól megfontolva, – mondja Platón -, az avatatlanok közül senki nem hallgat.” Ilyenek azok, akik azt hiszik, hogy semmi más nem létezik, csak amit kézzel foghatnak; nem fogadják el ugyanis, mint a létezés részét, és a cselekedetek eredetének a teljes láthatatlant. 5.6.33.6 Ilyenek ugyanis azok, akik egyedül az öt érzékszervre támaszkodnak. De Isten megértése ebből a fajtából származó [ember] hallásának érthetetlen (szó szerint: járhatatlan).
5.6.34.1 Ezért mondja a fiút az Atya orcájának, mert az öt érzékszerv számára testet öltve megszületett, az atyai igének felfedő jellegzetessége [ez]. 5.6.34.2 „ha pedig szellem szerint élünk, járjunk is szellem szerint.” (Gal. 5:25) „hit által járunk, nem szemlélés által” (2Kor. 5:7) – ahogy a nemes apostol mondja. 5.6.34.3 A fátylon belül pedig a papi szolgálat rejtőzik és távol tartja a benne fáradozókat azoktól, akik kívül vannak. 5.6.34.4 Ismét, ott van a szentek szentjébe való bejárat függönye, négy oszlop van ott, az ősi szövetségek tetrádjának szent jelzése. (vö.: 2Móz.27:16; Jos. Ant. III.6.4) 5.6.34.5 Továbbá a négy betűs (τετράγραμμον) titkos név is, amelyet egyedül azokhoz csatoltak, akik számára a belső szentély (adytum) hozzáférhető volt, neveztetik pedig Jaúe-nak (Ἰαουε; kiejtésnél az „ου” v-nek is ejthető, lásd: Σιλουανός – Szilvánusz nevet), amit úgy értelmeznek: „aki van, és aki lesz” (ὁ ὢν καὶ ὁ ἐσόμενος) 5.6.34.6 Az Isten neve a görögök között is négy betűt tartalmaz. 5.6.34.7 Az úr pedig egyedül [az, aki] <főpapként> születve lép be az értelmi világba, szenvedések által a kimondhatatlan ismeretbe rejtetten vezet be, minden név fölé emelkedve, hang által fedi fel magát. 5.6.34.8 Igen, bizony a mécstartót a füstölő oltártól délre helyezték el, amely által a hét fényhordozó mozgását mutatják, melyek dél felé való fordulatokat végeznek. 5.6.34.9 Mert három ágat illesztettek (oltottak be) a mécstartó mindkét oldalába és azokon a mécsesek vannak, mivel a Nap is, mint a mécstartó, minden bolygó közepébe van rögzítve, mint valami isteni zenész, felette és alatta levőknek is fényt áraszt.
5.6.35.1 De az arany mécstartó egy másik rejtvényt is birtokol a Felkent jeleként, nem pusztán a forma szerint, hanem „sokféle módon és sokszor” (vö.: Zsid. 1:1) megvilágítja azokat, akik benne reménykedve hívők, és akik az először-alkotottak szolgálata által látnak. 5.6.35.2 Azt mondják ugyanis, hogy az Úr hét szeme „az a hét szellem, amely azon a rúdon nyugszik, amely Jesszai gyökeréből kivirágzik” (vö.: LXX: Ézs. 11:1). 5.6.35.3 A füstölő oltártól északra egy asztalt helyeztek el, amelyen „a kenyerek egymásmellé helyezése” volt; mert a legtáplálóbbak az északi szelek. 5.6.35.4 Ezek lennének pedig azok a bizonyos lakóhelyek (Ján. 14:2), melyek az egy testbe és egy gyűlésbe egyesült egyházak. 5.6.35.5 A szent ládáról feljegyzett dolgok is az észbeli világtól a sokaság számára elrejtettet és bezártat jelzik. 5.6.35.6 És igen, azok az aranyból levő szobrok, mindkettőnek hat-hat szárnya van, akár a két medvét jelölik, ahogy némelyek vélik, akár még inkább, a két félgömböt, a kerubok nevét ugyanis „sok tudás”-ként jelzi. 5.6.35.7 De a kettőnek együtt tizenkét szárnya van, és az állatöv körforgása által és az alapján az időt hordozza, nyilvánvalóvá téve az érzékelhető világot.
5.6.36.1 Úgy vélem ezekről is szól a tragédia, amikor a természetről beszélve mondja: „A fáradhatatlan időkörök teljesek örökké folyó áramlással, tovarepülve önmagát szüli meg, és az iker medvék, szárnyaik gyorsan vándorló mozdulataira, megőrzik az atlaszi sarkot.” 5.6.36.2 Az Atlasz pedig a szenvedésmentes rögzített éggömböt ábrázolja, vagy még inkább a mozdulatlan örökkévalóságot. 5.6.36.3 De azt hiszem inkább, hogy mivel a bárka, amely a héber Thebotha szóról neveztetik, más valamit jelez. Ezt pedig úgy értelmezik, hogy „egy helyett egy mindenhol”. Így tehát vagy a nyolcadik ég vagy az észbeli világrend, vagy akár Istenre vonatkozva teszi érthetővé, aki mindeneket átfogó, alaktalan és láthatatlan, de most halasszuk el ennek elmondását. 5.6.36.4 Mindazonáltal a nyugalmat jelenti, amely a dicsőítő szellemekkel van, amit a kerubok homályosan jeleznek. Mert aki megtiltotta a faragott kép készítését, Ő maga soha nem készített volna képet a szent dolgokhoz. Az égben egyáltalán nincs ilyen összetett dolog, és érzésekkel felruházott élőlény. De az arc a racionális lélek szimbóluma, a szárnyak pedig a jobb és bal oldali magasba emelt papi szolgálatok és hatalmak működései, a hang pedig hálás dicsőség szüntelen szemlélődésben.
5.6.37.1 Legyen elég, ha a titkos értelmezés eddig is előrehaladt. A főpap bokáig érő ruhája pedig az érzékelhető világ jelképe, a hét bolygót az öt kő és a két rubin képviseli, a Szaturnusz és a Hold miatt. Az előbbi déli, nedves, földszerű és nehéz; az utóbbi légnemű természetű. 5.6.37.2 Ezért Artemisz, akihez mondatott: Aerotomosz (aki vágja a levegőt), a levegőég pedig sötét. Együttműködnek ugyanis az isteni gondviselés szerint az itt alattunk elterülő dolgok előállításában azok, akiket a bolygók fölé állítottak, amit helyesen ábrázolnak a mellkason és vállakon, amelyek által a teremtő működés volt az első héten. A mellkas pedig a szívnek és a léleknek is lakóhelye. 5.6.37.3 Másképpen a kövek lehetnének a szabadulás különböző módjai (sajátosságai), némelyek a fölemelkedőkben, némely pedig a test alsó részét mentette meg. 5.6.37.4 A háromszázhatvan harang, amelyet bokáig érő köntösre függesztettek, az egy éves időt [jelenti], „az Úr elfogadható esztendeje”, amely hirdeti és oktatja a nagy Üdvözítő megjelenését.
5.6.37.5 Továbbá, az aranyból készült fejpánt (fejdísz, gyapjú) az úr királyi hatalmát felemelve hozza azt nyilvánosságra, mivel „az egyház feje” a Szabadító. (Ef. 5:23) 5.6.38.1 Ezért az azon [ti. a fejen] levő fejpánt (fejdísz) a legnagyobb uralom jele. Másképpen is hallottuk, amint megmondatott: „A Felkent feje a mi urunk, a Felkent Jahósua Istene és Atyja.” (1Kor. 11: 3; 2Kor. 11:31) 5.6.38.2 Igen, bizony ott volt a mellvért, az efódból (vállpánt), amely a munka jelképe, és az orákulumból (λογίον; vö.: Jos. Ant.III.7,5) – a közlést pedig ez homályosan elmondja – ami által az ég képmása is fennáll, ami az Ige által lett, így alá van vetve mindenek Fejének, a Felkentnek, amennyiben azonos és hasonló módon mozog. 5.6.38.3 A fényes smaragdkövek tehát az efódon (vállpánt) a napot és a holdat, a természet munkatársait jelzik. (Jos. Ant.III.7,7) 5.6.38.4 A kéz pedig, úgy vélem, a váll kezdete. A tizenkét kő pedig, négy sorban a mellen elrendezve, vázolja számunkra az állatöv körét, az év négy változása szerint. 5.6.38.5 Egyébként szükséges a törvényt és a prófétákat az úr feje alá helyezni, amik által mindkét szövetségben az igazakról van szó. Ha azt mondanánk, hogy az apostolok egyszerre próféták és igazak, jól mondanánk, „mivel egy és ugyanaz a szent szellem működik mindenben” (1Kor. 12:11) 5.6.38.6 Ahogy pedig az úr (a Felkent) az egész világ felett áll, annál inkább az észbelin túl, így a lemezre (Megjegyzés: főpap fejdíszén lévő arany lemez, ami a görögben szó szerint szirom) írt név is minden fejedelemség és hatalmasság felett méltattatott; írásba foglaltatott pedig az írott parancsolatokért és az érzékelhető megjelenésért (a paruszia eljövetelnek is fordítható) 5.6.38.7 Isten neve pedig megneveztetett. Mivel, amint látja az Atya jóságát, a Fiú munkálkodik, szabadító Istennek neveztetett, a teljes kezdetnek (ἀρχή), amely a láthatatlan Istentől először és a korszakok előtt lett [képmásként] kiábrázolva (ἀπεικόνισται), [és lenyomatként] alakított (τετύπωκεν) maga után minden létrejövőket.
5.6.39.1 Sőt mi-több, az orálulum (λογίον) bemutatja az Ige által kikiáltott és meghirdetett próféciát és az eljövő ítéletet, mivel ugyanaz az Ige prófétál, ítél és megkülönböztet mindeneket. 5.6.39.2 Azt mondják ugyanis, hogy az öltözet, a bokáig érő ruha megjövendölte a test szerint való szolgálatot (üdvrendet), amiért a világgal közelebbinek láttatta magát. 5.6.39.3 Ekkor a főpap valóban levetette a megszentelt alsóruhát, (a kozmoszt és a kozmoszban levő teremtményt Ő szentelte meg, beleegyezve, hogy amik lettek, jó dolgok) megfürdeti magát és másik alsóruhát vesz magára – hogy úgy mondjam, a szentek szentjét –, melyben belép a belső szentélybe. 5.6.39.4 Nekem úgy tűnik, ez által mutatja be a levitát és a megismerni képeset, mint más papok fejedelmét, (akik vízzel mosták meg magukat és az egyedüli hitet öltötték magukra, és csak saját lakóhelyüket várják), maga különbözteti meg az értelmieket az érzékiektől, a magasabb elveket kereső más papokat, akik igyekeznek az értelmi átjáróhoz, azokkal és többé már nem vízzel mosakodva, mint ahogy korábban megtisztítja beiktatásakor a levitai törzset, de a megismerni képeset már az Ige által [mossa]. (vö.: Ján.15:3)
5.6.40.1 Tiszta lett ugyanis egyrészt teljes szívében, másrészt jól helyreállítva, és a papon túli polgárjogot még inkább sokasítva egész a határig, szóban és a mindennapi életben is egészen tisztává lett, és felöltve magára a dicsőség fényességét, megkapva ennek a szellemi és beteljesedett férfinak a titkos örökségét: „amit szem nem látott, fül nem hallott, ember szívébe föl nem hatolt” (I.Kor. 2:9) fiúvá és baráttá válva (vö.: Ján.15:15), már szemtől szembe betölti szakadatlan elmélkedéssel [őt]. Mert nincs olyan, mint magának az Igenek a hallása, aki az Írás által teljesebb értelmet nyújt. Mert így van mondva: 5.6.40.2 „És vegye le a lenből való ruhát, amelyet felöltött, amikor bement a szent helyre; és tegye félre ott, és mossa meg testét vízzel a szent helyen, és vegye fel a ruháját.” (3Móz 16: 23-24) 5.6.40.3 Másképpen pedig, – úgy vélem – az úr leveszi magáról és fel is ölti magára azáltal, hogy leereszkedik az érzékelésbe; másképpen pedig az, aki általa hitt, leveszi magáról és felveszi magára, ahogy az apostol jelezte a megszentelt köntöst. 5.6.40.4 Innen, az úr képmása szerint van az, hogy a főpapokat a legméltóbb szent törzsből választják, a királyi tisztségre és a prófétának választottakat pedig felkenték.
5.7.41.1 Amiért is az egyiptomiak nem mondták el a náluk levő titkokat a velük társalgóknak, sem nem árultál el az isteni dolgok ismeretét a közönségeseknek, hanem csak akit a trónra szándékoztak juttatni és azoknak a papoknak, akiket táplálkozásuk, oktatásuk és származásuk alapján a legértékesebbnek ítéltek. Hasonlóak tehát a héber homályos beszédek elrejtés tekintetében az egyiptomiaké is.
…….
X. Fejezet
5.10.60.1 Joggal mondja tehát isteni hangon az apostol: „kinyilatkozás által ismertetett meg velem a titok, amit föntebb röviden írtam, amit elolvasva képesek vagytok megérteni belátásomat a Felkent titkában, amely más generációkban nem ismertetett meg az emberek fiaival, ahogy most lelepleztetett szent apostolainak és prófétáinak.” (Ef. 3:3-6)
5.10.60.2 Mert van a teljesek (érettek) számára is valami tanulás, amiről a kolosszébelieknek írva mondja: „nem szűnünk meg értetek imádattal leborulni és kérni, hogy betöltessetek az Ő akaratának megismerésére nézve minden bölcsességgel és szellemi felfogással, méltóan járni az úrhoz teljes tetszésre, minden jó munkára gyümölcsöt teremve, és növekedve az Isten megismerése nézve, minden hatalomban megerősödve dicsőségének ereje szerint.” (Kol. 1:9-12) És ismét mondja: „az Isten elrendezése (oikonomia) szerint, amely értetek adatott nekem, betölteni az Isten beszédét, a korszakoktól és generációktól elrejtett titkot – amely most nyilvánvalóvá tétetett a szenteknek, akiknek az Isten tudtukra akarta adni, hogy mi e titok dicsőségének gazdagsága a nemzetek között.” (Kol. 1:25-28)
5.10.61.1 Tehát egyrészt ezek azok a titkok, amelyek az apostolok idejéig rejtve voltak, és ők adták át őket, ahogyan az Úrtól kapták, (de az régi szövetségben elrejtve), ami most kinyilatkoztatott a szenteknek. Másrészt pedig ott van „a titok dicsőségének gazdagsága a nemzetek között”, ami a Felkentbe vetett hit és reménység; amelyet egy másik helyen „alapnak” nevezett.
5.10.61.2 És ismét amilyen törekvéssel vágyott az ismeretet láthatóvá tenni, ott írja, hogy: „intve minden embert és tanítva minden embert minden bölcsességben, hogy elé állítsunk minden embert beteljesedettként (τέλειον) [a] Felkentben.” (Kol. 1:28)
5.10.61.3 Nem „minden embert” egyszerűen, különben senki sem lett volna hűtlen; sem nem [nevez] teljesnek minden hűségeset/hívőt [a] Felketben; hanem „minden embert” mond, mintha az „egész embernek” mondta volna, aki testben és lélekben megszenteltetett, mert mivel nem mindenkié az ismeret, kifejezetten hozzáteszi: 5.10.61.4 „szeretetben egybekötve és a megértés teljes meggyőződésének gazdagságára, az Isten titkának megismerésére, [ami a] Felkent, akiben vannak a bölcsesség és ismeret kincseinek minden elrejtett dolgai.” (Kol. 2:2-3) „Az imádságban állhatatosak legyetek, virrasztva abban hálaadással” (Kol. 4:2) 5.10.61.5 A hálaadás pedig nem csak lelki és szellemi javakra vonatkozik, hanem testi és a testi javak által is történik.
5.10.62.1 És még világosabban feltárja, hogy nem mindenkié az ismeret, ezzel kapcsolatban mondja: „imádkozva egyúttal miértünk is, hogy az Isten nyissa meg nekünk a beszéd ajtaját, hogy szóljuk a Felkent titkát, ami miatt meg is kötöztettem, hogy kinyilvánítsam azt, amint szükséges, hogy beszéljek.” (Kol. 4:3-4) 5.10.62.2 Mert a héberek között biztosan volt olyan, ami íratlanul volt átadva és „mert ez idő szerint már tanítóknak kellene lennetek” (Zsid. 5:12), mintha csak az régi (ó) szövetséggel együtt öregedve, „ismét szükségetek lenne, hogy Isten beszédének kezdő elemeire tanítson valaki benneteket, és tejre van szükségetek és nem szilárd eledelre. 5.10.62.3 Mert minden tejben részesedő tapasztalatlan az igazságosság beszédében, mert kiskorú” (Zsid. 5:12-13) rájuk bízva a legkorábbi tanulmányokat. 5.10.62.4 „De a teljeseknek (érettek) kemény eledel való, mint akik képességük folytán gyakorlottak érzékeket bírnak a jó és a rossz megkülönböztetésére. Ezért elhagyva a Felkent beszédének kezdetét, teljességre vitetünk.” (Zsid. 5:14-6:1)
5.10.63.1 Hanem Barnabás is, aki maga is együtt hirdetett az apostollal a pogányok szerinti szolgálatban mondja: „A legegyszerűbb beszédet írom nektek, hogy megérthessétek” 5.10.63.2 Aztán lent, a tudásra vonatkozó hagyománynak már tisztább nyomát előadva mondja: „„Mit mond a másik próféta Mózes ellenük? 5.10.63.3 Íme, ezt mondja JHVH az Isten. Menjetek be a jó földre, amelyről megesküdött JHVH az Isten, az Ábrahám Izsák és Jákób Istene, és osszátok el sorsolással azt, a tejjel és mézzel folyó földet – Mit mond az ismeret? Tanuljátok meg! 5.10.63.4 Reménykedjetek – mondja – abban, aki készül testben megnyilvánulni nektek, Jahósuában. Mert az ember a szenvedő föld; 5.10.63.5 Mert a föld színéből lett Ádám formáltatása. Mit mond tehát? „a jó földbe, a tejet és mézet folyó jó földbe”; áldott a mi Urunk, testvérek, aki bölcsességet és értelmet rendel hozzánk az ő elrejtettjeiből. 5.10.63.6 Mondja ugyanis a próféta: „Ki fogja megérteni az Úr példázatait, ha nem a bölcs és hozzáértő és aki szereti az ő Urát?”” (Barnabás. lev. 6:10) Különben csak kevesen értik meg ezeket a dolgokat. 5.10.63.7 Mert nem irigyelve mondja, megparancsolta az úr valamelyik evangéliumban: „Az én titkom nekem és házam fiainak.” Biztonságba teszi a választottságot és gondtalanná, hogy így a háznép, amelyet választott magának az irigység hatókörén felül legyen. 5.10.63.8 Mert akinek nincs meg a jó ismerete, az gonosz, „mert egy a jó, az Atya” (vö.: Mát. 19:16) De nem ismerni (tudatlannal lenni) az Atyát a halál, ellenben megismerni a romolhatatlan hatalom szerint örök élet. És romolhatatlanságban részesülni annyi, mint részt venni az isteni természetben, a pusztulást pedig az Isten ismeretétől való elpártolás okozza. 5.10.64.1 Ismét a próféta: „És neked fogom adni a sötétbe rejtett kincseket, az elrejtett láthatatlanokat kinyitom majd neked, hogy megtudjad, hogy én vagyok JHVH az Isten” (Ézs. 45:3) 5.10.64.2 Ezekhez hasonlóan Dávid zsoltározza: „Mert íme, szeretted az igazságot, a rejtetteket és bölcsességed titkait nyilvánvalóvá tetted nekem” (LXX: Zsolt 50:8)
5.10.64.3 „nappal ugyanis a nappalnak hirdeti a szót”, amint világosan meg van írva: „éjszaka az éjszakának tudást hirdet”, amely titkosan fátyol mögé van rejtve; „és nincsenek szavak sem beszédek, amelyek ne hallatnák hangjukat” (Zsolt. 19:3-4) Az Istennek, aki ezt mondja: „Tán cselekszik valaki titkosan, 5.10.64.4 és nem fogom látni őt?” (vö.: Jer. 23:24) Ezért a rejtett dolgokat feltáró tanítás világosságnak neveztetett, mivel csak a tanító fedi fel a láda fedelét, ezzel ellentétesen mondják: „Zeuszt a jó dolgok korsóját bezárja, de a rosszakét kinyitja” 5.10.64.5 „tudom hogy”, mondja az apostol, „hozzátok menve a Felkent teljes áldásával fogok menni” (Róm. 15:29) megjelölve a szellemi ajándékot és tudásra vonatkozó hagyományt, amelyet jelenlétükben vágyik átadni nekik, (mert nem levél által, mint amilyeneket ez is jelez) „a Felkent teljességének” neveztetve, 5.10.64.6 „a titok leleplezése alapján, amelyre az örök idők során hallgatás borult, de most föltűnt a prófétai írások által is az örök Isten rendelete alapján a hűség (hit) engedelmességére minden nemzet iránt való megismertetésre” (Róm. 16:26) Vagyis azok a nemzetekből valók, akik hiszik, hogy [ő] van. De ezekből is keveseknek mutatkozik meg, hogy mik azok a dolgok, amelyeket a titok tartalmaz.
5.10.65.1 Helyesen érzékeli tehát Platón a Levelekben Istenről szólva ezeket is: „amit kell hát neked jelezned” mondja, „rejtvények által jelezd, hogy ha az írás valamilyen véletlen folytán levélre kerülne, 5.10.65.2 akár tengeren, akár szárazföldön, aki olvassa, nehogy megismerje.” Mert a világmindenség Istene, aki minden hang, minden felfogás, minden gondolat fölött áll, soha nem kötelezheti el magát az írás mellett, aki még saját hatalmával is kifejezhetetlen. 5.10.65.3 Még ezt is megmutatta Platón, mondva: „Ezekre ügyelve tehát óvatosan cselekedj, nehogy egyszer meggondold magad a jelenlegi dolgok miatt, méltatlan módon kiesve. Mert a legnagyobb biztosíték nem az írás, hanem a tanulás; mert teljesen lehetetlen, hogy ami meg van írva, az ki ne essen.”
5.10.65.4 Ehhez hasonló (szó szerint: ennek nővére) az, amit a szent apostol, Pál mond, megőrizve azt a prófétai és valóban ősi elrejtést, amelyből a jó rendeleteket a görögök származtatták: 5.10.65.5 „Bölcsességet pedig a tökéletesek között beszélünk, de nem ennek a korszaknak, sem e korszak megszűnő fejedelmeinek bölcsességét. Hanem Isteni bölcsességet titkos [tanításban], az elrejtettet” (1Kor. 2:6-7) 5.10.66.1 Majd az istenfélelmet alapul véve, szavainak a sokaság számára való közzétételével kapcsolatban tanítja, ott, hogy „én is, testvérek, nem tudtam úgy beszélni nektek, mint szellemieknek, hanem mint testieknek, mint kisdedeknek [a] Felkentben. Tejet adtam nektek inni, nem (szilárd) ételt, ugyanis még nem bírnátok el. De [még] most sem bírjátok, ugyanis még testiek vagytok.” (1Kor. 3:1-3)
5.10.66.2 Ha tehát az apostolnál megmondatott, hogy a „tej” a kisdedeké, a „szilárd eledel” pedig az értettek tápláléka, akkor a tejen a kezdeti tanítást (katekézis) fogja érteni – mintegy a lélek első táplálékát. A szilárd eledel pedig a misztikus szemlélődés; mert ezek az Ige húsai és vére, vagyis az isteni erő és lényeg felfogása (érzékelése). 5.10.66.3 „Ízleljetek és lássátok, hogy jóságos az Úr” (Zsolt. 34:8. Megjegyzés: a Χριστός és χρηστός: krisztos/khrésztosz nyelvi hasonlóságát előszeretettel használták fel az ókeresztény írók, mint pl. Jusztinosz is) mondja. Mert így adja át önmagát az ilyen eledelben részesedő szellemibb embereknek, amikor a lélek már csak önmagát tálálja az igazságszerető Platón szerint. 5.10.66.4 Mert az isteni lényeg ismerete az isteni szó (ige) étele és itala. Ezért Platón is azt mondja az Állam második könyvében: „Akik nem kocát áldoznak, hanem valami nagy és nehéz áldozatot” – Isten iránti tiszteletben kell érdeklődniük. 5.10.66.5 Az apostol pedig ezt írja: „a mi pászkánk, a Felkent leöletett” (1Kor. 5:7) mint valóban áldozat, mint Isten fia, aki értünk szenteltetett.
5.11.67.1 Az Istennek szentel áldozat pedig a testtől és ennek szenvedélyeitől való rendíthetetlen elkülönülés (elválás). Ez az igazi istenfélelem. 5.11.67.2 És vajon nem helyesen nevezi Szókratész a filozófiát a halál gyakorlatának? Mert aki nem használja a látványt a töprengésre, és nem merít semmit más érzékeléseiből, hanem tiszta értelemmel társalog a dolgokról, az az igazi filozófiát követi. 5.11.67.3 Ez tehát a Püthagorasz által előírt ötéves csend fontossága, amelyet belső körének rendelt, hogy az érzékelhetőktől elfordulva, pusztán az értelemmel szemléljék az istenit. A görögök legősibbje ezt a filozófiát Mózestől merítette.