„Amikor a korai idők eretnekei látták e világnak kettős arculatát, nevezetesen a jó és a rossz befolyását a dolgokra, két isten létezését feltételezték. Az egyik a jó dolgokat cselekvő isten, a másik a rosszakat tevő isten volna. Mert azt mondták, lehetetlen az, hogy a jó és a rossz egyazon végső okból következzék. Ezt a hazug felfogást megsemmisítendő mondta Tórájában az egy igaz Isten (Deut. 32:39): „Lássátok most, hogy én, én vagyok az Isten és nincs más rajtam kívül, én éltetek és én hozok halált…” … és íme lásd, az isteni Tóra és az igaz prófécia igazolják az Egységbe vetett hitet, és megcáfolják, megsemmisítik azok érveit, akik egynél több istent hisznek. Az emberi értelem is alátámasztja az igaz, egy Istenbe vetett hitet, minden többszemélyesítés, osztódás, átváltoztatással szemben… Így van ez azokkal szemben is, akik azt hiszik, hogy az egy az három és a három az egy, melyek egyidőben különfélék és önmaguktól is eltérnek. Ezeknek a hite hazug és ellent mond az emberi értelemnek. Így van ez azzal a hitükkel is, hogy a Teremtő istenségből és testiségből van összeállítva… mert ha összeállított, akkor szükségszerűen az összeállító isten, és minden ami összeállított, az összeállító részéről teremtődött és akkor hasonló a testi teremtményekhez. Akkor viszont jogos a többszemélyesítés, osztódás, átváltoztatás, de ez nem lehet Isten, mert az Istenhez nincs hasonló… és nem elképzelhető az Istenről, hogy összeállítsa vagy megtestesítse magát, mint ahogy az is elképzelhetetlen, hogy képes lenne teremteni egy másik Istent olyant mint ő maga, vagy akár hasonlót magához… Ez a lehetetlenség a tudósok számára nyilvánvaló, még a hitetlen filozófusok is bizonyítják Isten egységét és minden többszemélyesítést, osztódást, vagy átváltozást távolállónak tartanak tőle… De így találjuk az evangéliumok íróinak szavaiban is, ahol jónéhány dolog tagadj a hármasságot. Néhány példa: Máté 12:32-ben az áll, hogy „aki az emberfia (Jézus) ellen szól annak a bűne megbocsáttatik, de aki a szent Szellem ellen szól annak nem bocsáttatik meg sem ezen a világon sem az eljövendőben … és ugyanez található Márkusnál, 3:28-29-ben, valamint Lukács 12:19. mondatában. Íme, e helyeken ők is világosan igazolják, hogy a szent Szellem és a Fiú nem egyek. Íme, a három nem lehet egy, mert Jézus emberfia és nem az Isten, szemben azzal, amit tévhitükben állítanak a keresztények. Tudják ezt jól a bölcsek, ahogy Márkus 13:32-ben olvashatjuk, hogy „arról a napról és arról az óráról senki sem tud, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya” És íme ez a mondat is igazolja, hogy a Fiú és az Atya nem egy (azon a módon, ahogy ők vélik, hogy egy mindentudó Istenség), mert a Fiú nem tudja azt, amit az Atya tud. Ugyanez a hely azt is bizonyítja, hogy nincs más Isten, mert a jövőt csak az Atya ismeri. A fentiekhez hasonlóan nem találhatunk olyan helyet az evangéliumokban, ahol világosan kifejtett tanítás lett volna a háromságról, amelyet a keresztények hisznek. Olyan helyet sem találunk, ahol Jézus magára azt mondta volna, hogy ő az Isten. De azt találjuk, hogy ő maga az istenséget, az erőt, a végtelen lehetőséget az Atyához kapcsolja és saját magát csak az Atya küldöttjének nevezi. Ahogy ez írva van Máté 10:40-ben: „Aki titeket befogad, az befogad engem, és aki befogad engem befogadja őt, aki küldött engem.” Magáról pedig azt mondja, hogy ember, ahogy az János 8:40-ben van: „és most ti meg akarjátok ölni azt a férfit, aki igazságot mond nektek…”. Ugyanígy nyilatkozik erről Pál a Rómaiakhoz írt levél 5:15. mondatában: „az ember Jézus Krisztus érdeméből sugárzott másoknak …” Sok más helyen is azt mondja magáról, hogy ő ember fia (Mát. 20:18, 20:18, stb.) Ez a kérdés jól megérthető abból az imából, amelyre Jézus tanított tanítványait, amelyet az ő nyelvükön Pater Nosternek hívnak és amely meg van írva Máté 6. fejezetében. Ez pedig nem a háromsághoz van intézve, hanem az egy Atyához, aki az egek Istene, íme: „Atyánk az egekben…stb.” … Láthatod, hogy nem magához intézett imára tanított, mert ő lenne a Fiú (isten) a ti szavaitok szerint, és nem a szent Szellemhez, csak és kizárólag az egyedüli Atyához az egekben…” (Jichák Troky; 1533-1594)