Most arról az eretnekségről szeretnék írni, amely Jehovah’s Witnesses (hibásan: „Jehova” tanúi) önelnevezéssel bíró felekezet (szervezet) talált ki, amely szerint a Felkent láthatatlanul jön el a második eljövetelekor, pusztán az eseményekből fogják az emberek megérteni, hogy itt van. Ez a tanítás antikrisztusi, mert a Felkent szerepét és dicsőségét akarja csökkenteni, pusztán az oknál fogva, mert e felekezet valamilyen saccolt és előre hirdetett eljövetelre vonatkozó hamis próféciájával 1914-ben befürdött és jött a kimagyarázás, és a bibliai helyek hozzáigazítása az új doktrínához.

Miért káros ez a tan? Egyrészt, mert teljes mértékben szembe megy az Írással és az apostoli tanítással, másrészt mert végeredményben a Fiút, eljövetelének módján keresztül tagadja, dicsőségét kisebbíti, így az Isten Fiának valódi üdvtörténeti szerepét vonja kétségbe, elködösítve azt. Aki tagadja a Fiú, Felkent (Messiah) voltát, valójában az Isten, az Atya sincs meg abban és a „hazug” és „antikrisztus” jelzővel illethető János apostol szerint:

1Jn 2,22 Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy a Jahósua a Felkent (Messiás)? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút.

1Jn 2,23 Senkiben nincs meg az Atya, aki tagadja a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan.

Mi van megírva a Felkent dicsőséges második eljöveteléről?

Kezdjük azzal, ami már az apostolok és első közösségek számára is „az Írások” néven illettek, azaz Mózes és Isten prófétáinak könyveit, amit manapság ószövetségnek neveznek, de jóval több könyvet is tartalmazott a mai rabbinikus (farizeusi) kánonba sorolt könyveknél.

Első ide vonatkozó prófécia. „Látom, de nem most, látom, de nem közelről. Csillag tűnik fel Jákob (törzséből), jogar sarjad Izraelből. Bezúzza Moáb halántékát, s Szet fiainak koponyáját. Edom idegen birtok lesz és Szeir meghódított ország. Izrael kiterjeszti hatalmát. Jákob uralkodik ellenségein, elpusztítja az Arból menekülőket.” (IV. Móz. 24:17)

Bálám (Bileám) a pogány jós Istentől kapott próféciája Bálákot, a moábita királyt megcsúfolta, és mindazokat is, akik nézvén néznek, de nem látnak, mert valami láthatatlant várnak, amikor már Bálám is látta őt, nem közelről, hanem távolról. A prófétai kijelentés képe egyértelműen az a jelenség, amit kizárólag láthatósága és fénye alapján azonosítunk, mert, ha egy csillag nem látható, akkor az a biblia célját nem töltötte be: „Legyenek világító testek az ég boltozatán, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. És legyenek világítókul az ég boltozatán, hogy világítsanak a földre. És úgy lett. Teremtette tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.” Ezt pedig, félreérthetetlenül megerősíti magával kapcsolatban a mi urunk az Apokaliszis könyvében: „Én, Jahósua, elküldtem angyalomat, hogy az egyházakban tanúsítsa ezeket: Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.” (Jel. 22:16)

Nézzünk most egy másik próféta hogyan beszél róla: „Íme, elküldöm majd angyalom (hírnököm) és felügyelni fogja előttem az utat, és hirtelen fog elérkezni saját templomába JHVH, akit ti kerestek, és a szövetség angyala (követ, hírnök), akit ti akartok. Íme, jön, mondja JHVH a Mindenható. 2. És ki viseli el bevonulása napját? Vagy ki fog [tudni] szembenézni látványával? (Héberben is RAAH megjelenés, látvány) Mivel maga megy be, mint kohó tüze és mint a mosók lúgja. És leül majd olvasztva és tisztítva, mint ezüstöt és mint aranyat. És meg fogja tisztítani Lévi fiait és kiönti majd őket, mint az aranyat és mint az ezüstöt.” (Mal. 3.1-4. LXX szerint)

Bizonyára a próféta semmit nem szólna látványáról – még ha ez elviselhetetlen is lesz egyeseknek – ha egyáltalán nem lenne láthatóvá, vagy nem lenne látványa, mert teljességgel láthatatlanul maradna. Azok pedig, akiket tisztává tesz, Lévi fiai, a papok, mint a megtérő és helyreállított Izrael részei, szükségszerűen el fogják viselni látványát, ha meg akarnak tisztulni.

A folytatásban pedig a Megváltónk ezt mondja az Örökkévaló nevében: „és gyors tanú leszek a mágiát űzők ellen, a házasságtörők ellen és azok ellen, akik hazugságban esküdnek nevemre és a béres fizetségét elrabolók ellen és az özvegyet elnyomók és az árvákat ököllel verők és akik elfordítják a prozelita ítéletét” (Mal. 3:5) – Ugye a tanú az, akivel szembesíteni szokták az elkövetőt, tehát szemtől szembe rábizonyítja vétkét, és ez alapján ítélik el a vádlottat. Mindazok, akik gonoszok (*mint az Antikrisztus, akit szájának leheletével fog megölni), a tanúkhoz hasonlóan megtapasztalják urunk dicsőséges megjelenését, vesztükre. „A tanúk keze legyen első rajta, hogy megölettessék, … Így tisztítsd ki magad közül a gonoszt.” (V Móz. 17:7) Ugyanezt a képet maga az úr is használja példázatában a kecskék és juhok szétválasztásánál: „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek elé minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja…. Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre! Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom…” stb. Ugyanezt a tanúskodást hirdeti meg a gonoszokkal szemben, akiket szembesít magával (ő képviseli a szenteket is, mint Feje az egyháznak, mint testnek), majd elítéli őket. A korai egyház azt tanította, hogy míg első eljövetele mintegy titokban, nem nyilvánosan történt, a második dicsőségben, angyalok testőrségében, és mindenki számára hirtelen (mint a villám) és láthatóan fog bekövetkezni és ez által a gonoszok közvetlenül is szembesülnek azzal, akit nem vártak, és akiknek szentjeit a földön megölték.

*Az Antikrisztusnak, mint a bűn emberének, vagy mint a Dániel említette kis szarvnak közvetlen elpusztítása is a Felkent eljövetelének fényessége által történik. „Akkor majd lelepleztetik a törvénytelen, akit az úr Jahósua meg fog ölni szájának leheletével, és megsemmisít majd eljövetele föltűnésével. (ἐπιφάνεια-epifaneia)” (Thess 2:8) – A görög szó, amit itt használ, jelentését tekintve: megjelenés, megmutatkozás, feltűnés. A görög epifainó (G2014) igéből képzett főnév, aminek jelentése: 1) láttat, mutat 2) passzív alak: megmutatkozik, megjelenik, feltűnik, felragyog (égitest). Némely fordítás itt az „eljövetele fényessége” fordítást is használja, utalva a csillag próféciákra, és hogy a csillagokra használja a görög epifainó igét. Pl.: Apcsel. 27:20 Mikor pedig több napon át sem a nap, sem a csillagok nem látszódtak (epifainó: nem ragyogtak fel). Nem mellesleg ezt a képet használja Bálám is a próféciájában, amire már utaltunk. Az Istentelen elpusztítását Pál szintén az ószövetségi próféták alapján mondja, ami szinkronban van kijelentésével: „És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik. Akin megnyugoszik JHVH szelleme … igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a Hitetlent.” (Ézs. 11:1-4) Erről a feddőzésről szól Júdás (Jahuda) apostol is Énok próféta könyve alapján: „Ezekről is prófétált pedig Énok, aki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondva: íme, eljött az Úr az ő sok ezer szentjével, hogy ítéletet tartson mindenek felett, és *megdorgálni mind az istenteleneket, minden istentelen tettükért, amelyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért (durva szóért), amelyet az istentelen bűnösök szóltak ellene” (Júd.1:14-15) *ἐλέγχω: 1. fölfed, föltár; 2. megdorgál, rendre utasít; 3. megszégyenít. Mint itt is látható, a Felkent aktív résztvevője lesz az istentelenek bűneinek feltárásában, rábizonyításában, szavaikat és tetteiket illetően, ahogy ezt leginkább az Antikrisztussal fogja megtenni, aki szintén károlmásokat szólt a Mindenható és szentjei ellen: „Káromlásra nyitotta száját Isten ellen, és káromolta nevét, hajlékát és a menny lakóit.” (Jel. 13:6) „Mialatt a szarvakat szemlélém, ímé, másik kicsiny szarv növekedék ki azok között, és három az elébbi szarvak közül kiszakasztaték ő előtte, és ímé, emberszemekhez hasonló szemek valának ebben a szarvban, és nagyokat szóló száj.” (Dán. 7:8)

A korai egyház a Prédikátor könyvének 12. fejezetéből való szakaszt az Emberfia lejöveteleként való próféciára értelmezte, amiben van egy szakasz, ami egyezik Máté tanúságával: 12:5 καί γε ἀπὸ ὕψους ὄψονται, καὶ θάμβοι ἐν τῇ ὁδῷ· καὶ ἀνθήσῃ τὸ ἀμύγδαλον, – Azaz: És a magasból meglátják majd, és ámuló félelem az úton. És virágzik a mandula, stb. Ezzel egyezik: „és meglátják majd (ὄψονται) az ember fiát eljőve az ég felhőin sok hatalommal és dicsőséggel.” (Mát. 24:30). Mint látható a görög nyelvű Máté ugyanazzal az igével fejezi ki, mint az LXX szerinti Prédikátor ugyanazt az eseményt, az az a pogányok számára megjelenő Bíró látványát, amire ámuló félelem lesz a reakciójuk.

A héber 72. LXX szerint 71. zsoltár szavait is a Felkent uralmára és eljövetelére értelmezték az ókeresztények, olvassuk el az ide vonatkozó részt: LXX szerint: 6.-11 És leszáll majd, mint eső a gyapjúra, és [mint] csöpögő cseppek a földre. És igazságosság fog sarjadni napjaiban és a béke sokasága, amíg a hold elmúlik. És a tengertől tengerig fog uralkodni és a folyótól a lakott föld határáig. Őelőtte fognak leborulni az Etiópok, és ellenségei a port nyalják majd. Tarzisz királyai és a szigetek ajándékokat visznek majd oda, Arábia királyai, és Sába ajándékokat visznek majd. 11. És elé borulnak majd le mind a királyok, minden nemzetek szolgálnak majd neki.” – A Messiás leszállása után a királyok és népek képviselőinek leborulása és hódolata mind azt mutatják, hogy egy valósan megtapasztalható urat fognak látni, nem csupán egy fantom vagy események alapján fognak meghódolni és ez a földön fog történni, ahogy Dániel a látomásban látta a hegyet, ami az egész földet betöltötte: „Az a kő pedig, amely ledöntötte a szobrot (világi birodalom), nagy heggyé változott, és elfoglalta az egész földet.” (Dán. 2:35) és ugyanez igaz Izraelre is, aki akkor fog megtérni, mikor a Megváltó eljön (Róm. 11:26), most nézzük, hogy ők hogyan fognak reagálni minderre: „Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés szellemét. Rátekintenek majd arra, akit átszúrtak, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak.” (Zak. 12:9-11.) Ezzel szinkronban beszél a mi urunk Lukács szerint „Íme, elhagyottá lesz a ti házatok. De mondom nektek, nem láttok addig engem, míg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki YHWH nevében jön!” (Luk. 13:35). Ebben a szakaszban a görögben az ὁράω – igét használja, ami egyértelműen a látást jelent, amit szükségszerűen csak akkor fog megtapasztalni Izrael, amikor már tudja mondani, hogy „Áldott, aki YHWH nevében jön”, szemben a korábbi állapotukkal, mikor a „mást” azaz az Antikrisztust befogadták: „Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtok el engem. Majd ha más jön a maga nevében, azt elfogadjátok.” (Ján. 5:43) Ugyanezt hirdeti János is az Apokalipszisben: “Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége” (Jel 1:7).

A fentivel kapcsolatos prófécia még, a Felkent belépése a jeruzsálemi helyreállított szentélybe, amelyről Ezékiel próféta is részletesen beszélt: „Látták a te bevonulásodat, oh Elohim! Az én Hatalmasságom, királyom bevonulását a szentélybe.” (Zsolt. 68:25) Ezzel szinkronban beszél Ezékiel annak a Templomnak leírásában egy kapuról, amit nem zárnak azért, mert ott ment be a mi királyunk és urunk, a Felkent (aki JHVH-t képviseli, az ö nevében jött) „És monda nékem JHVH: Ez a kapu be lesz zárva, meg nem nyílik és senki rajta be nem megy, mert JHVH, az Izráel Istene ment be rajta, azért be lesz zárva.” (Ez 44,2) – (Izrael Istenének látható megjelenése: 2Móz. 24:10) Mindezek egyértelműen látható, megtapasztalható megjelenései lesznek a Felkentnek, noha tudjuk, hogy szellemi létező lévén nem lesz mindig látható, ahogy az angyalok sem jelennek meg folyamatosan és láthatóan a fizikai világban (ami persze nem zárja ki az időleges megjelenésüket), és ez úgyszintén igaz a Feltámadott úrra, és a feltámadott szentekre, hogy ebben az állapotban lesznek: – „Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.” (Mt 22,30) „És álmot láta Jákob: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon.” (1Móz 28,12) Továbbá szintén az úr eljöveteli állapotokra utalva: „És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyilt eget, és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára” (Jn 1,52)

Ez úton arra az érvelésre is szeretnék reagálni, hogy csak és kizárólag a feltámadottak láthatják meg az Urat, mert csak szellemi testben látható, míg a fizikai testben létezőknek ez nem lehetséges. Nos, hatalmasat tévednek az így okoskodók, mivel maga a feltámadás utáni események mutatják meg, hogy a feltámadott urat mind angyalok, mind emberek is látták (holott már szellemi testben volt), egy időben, ráadásul, hogy semmiképpen ne tévedjünk, itt erősíti meg a Felkent, hogy ugyanezen a módon jön vissza, tehát ugyanúgy lehetséges lesz az ő meglátása, ahogy egy időben a tanítványok és az angyalok is látták a Feltámadott úr égbe való felemeltetését: „Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől. Amint merőn nézték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két férfi termett mellettük fehér ruhába öltözve. Ezt mondták nekik: „Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jahósua, aki tőletek az égbe vétetett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment. Erre az Olajfákról elnevezett hegyről, amely Jeruzsálemtől egy szombatnapi járásra van, visszatértek Jeruzsálembe.” (Apostolok cselekedetei 1:9-12) Milyen prófécia egyezik ezzel? Nos, Zakariásnál olvashatunk az Olajfák hegyének színteréről: „Megveti majd lábát azon a napon az Olajfák hegyén, amely Jeruzsálemtől keletre van. Az Olajfák hegye pedig középen kettéhasad; kelet-nyugati irányban egy igen nagy völgy támad, mert a hegy egyik fele északra, a másik fele délre mozdul el.” (Zakariás. 14:4) LXX szerint: „És odaállnak majd lábai azon a napon az Olajfák Hegyére Jeruzsálemmel szemben napkeletről.” Ez tehát több pontos is meg van erősítve az Írásban: „Ez a Jahósua, aki tőletek az égbe vétetett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment, erre visszatértek az Olajfákról elnevezett hegyről” (Apcsel. 1.). Ezen túl több bibliai példa is bizonyítja, hogy a szellemi test a földön is láthatóvá válhat, anélkül hogy fizikai testet vennének fel az így létezők. Ilyen volt az Ábrahámmal találkozó három angyal, akik Sodoma elpusztítása miatt érkeztek, és akik még ettek is Ábrahámmal (vagy a Manoahhal, Gedeonnal találkozó angyal stb.), de a fenti példa is elég lenne, hogy a Feltámadott úr mennybe vitelét az Olajfák hegyén mind hústestben élők, mind angyalok együtt látták (és ígéret szerint ugyanígy jön vissza).

(János 14:19) alapozott érvelés cáfolata: – „Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok.” – Olvastam olyan érvelést ezen eretnekség berkein belül, ahol a „világ többé nem lát engem” kijelentést felhasználják, mint érvet, hogy a Felkent soha többé nem lesz látható a világban. Ezt is szeretném cáfolni, mivel a Felkent nem azt állítja, hogy a világ soha többé nem lát, hanem hogy a világ nem lát többé, azaz megfeszítik és feltámad, és hiába keresik majd a zsidók, mert nem lesz megtalálható. Nyilvánvalóan a saját koráról beszél, és nem az örökkévalóságról. Ha ez „soha többé nem látnak” értelemben szerepelne, akkor bajosan azt kellene hinnünk, hogy ez a tanítványokra is igaz, ugyanis, ugyanitt Jánosnál az úr a tanítványok kapcsán is megállapít egy hasonló kijelentést: „Gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a zsidóknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom.” (Ján. 13:33) – Nos, a fenti értelmezést követve azt is feltételezhetnénk, hogy a Felkent és a tanítványok soha többé nem találkozhatnak, mert mint megállapítja oda nem jöhetnek, ahova ő megy. Ahogy örökérvényűnek feltételezik „a világ többé nem lát engem” kifejezést miért nem tartják örökérvényűnek azt, hogy „ahova én megyek, ti oda nem jöhettek” kijelentést, noha tudható, pl. Páltól, hogy a szentek feltámadnak és elragadtatnak az úrral való találkozásra a levegőégben: „Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk.” –: „ahova én megyek, oda ti nem jöhettek”. Ezt a két kijelentést is szembe állíthatnánk egymással. Ez történik, amikor valaki, a kontextusától függetlenül kiragad egy kijelentést, mert csak azért veszi elő, mert egy előre legyártott elképzelésbe ez félreértelmezetten látszólag beleillik.

További érvek. A Felkent ígérete az úr vacsoráján.

Halála előtt ígéretet tett az apostoloknak: „Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten királyságában.” (Mk. 14:25) – Mint ez a próféták írásaiból tudható, a Felkent eljövetelkor a világon egy helyreállítás fog bekövetkezni, ahogy ezt Péter is kijelenti pünkösd (hetek ünnepe) napján: „Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, a mikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva.” (Csel. 3:21). Kik ezek a próféták? Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, a tizenkét kis próféta, Mózes és a többiek, akik prófétáltak az ezer éves királyságról, amikor Isten a földet és Izraelt is helyreállítja. A helyreállítás jeleként, és az ígéretek megerősítésére szól így Isten Fia az apostoloknak, hogy azon a napon fog új bort inni a tanítványokkal, amikor eljön. A földről ugyanis elvétetik élete, de ez az elvétetés és az égbe való befogadása csak addig történik, míg el nem jön és minden szem meg nem látja (még azoké is, akik általszegezték!), és míg új bort nem iszik a tanítványaival (Ez nem csupán képes beszéd, mert mint tudható, feltámadott testben is lehetséges enni és inni, a Felkent úr ugyanis evett a tanítványaival, akikkel az emmauszi úton találkozott: „És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá. És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.” Ahogy ezt az angyalok is megtették: „Megjelenék pedig ő néki az úr a Mamré tölgyesében, és ő űl vala a sátor ajtajában, a hő napon. És felemelé az ő szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll ő előtte. ….. Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, a mint szólál. És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát. …. És vőn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített vala, és eléjök tevé: és ő mellettök áll vala a fa alatt, azok pedig evének.” (I. Móz. 18:1-8). Az a kifejezés, amit a héberekhez írt levélben olvashatunk, szintén megerősíti, hogy a Felkent nem a mennyből, ahol most van, az Atya jobbjáról fogja uralni a világot, hanem Isten ismét behozza őt a világba, mint hogy már egyszer ez megtörtént: „Mikor pedig ismét bevezeti az elsőszülöttet a lakott földre, így szól: „Boruljanak mind lába elé Istennek angyalai.” (Héb. levél Csia fordítás szerint. A palin szó ismét-et jelent)

Mát. 24:23 Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Felkent vagy amott – ne higgyétek el! Mert hamis felkentek és hamis próféták támadnak majd, nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, a választottakat is. Íme, előre megmondtam nektek. Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van – ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban van – ne higgyétek el! Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is.

Azt kell mondanunk, hogy a hamis messiások megjelenése lokális, azaz valaki pl. kihívja az embereket a pusztába, és Messiásnak kiáltja ki magát (ilyen volt a zsidó vezető: Bar Kohba), ez úgymond a külső hamis messiás. A másik lehetőség, hogy belső szobában, tehát az imádságunk helyszínén, ami rejtett, hozzánk nagyon közel jön és úgymond a bensőnet veszi célba. „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged.” – Ez tehát az olyan tanításokra utal, hogy magadban, a bensődben, lelkedben kell megtalálnod a messiást, nincs külső megváltós stb. lásd ezotéria. Vagy utalás lehet az láthatatlan messiásra is, hiszen aki nem látható, arra elmondható ugyanaz, hogy csak a bensőnkben tapasztaljuk eljövetelét. Az egyik lokális, helyi a másik belső szobába hív. Ezzel szembe helyezi a villámlás képét, ami ellátszik kelettől nyugatig, ami mindenki számára nyilvánvalóan látható, feltűnő és hangos jelenség. Tehát se nem láthatatlanul az emberek bensejébe, a benső szobában, se pedig egy helyhez kötve lokálisan, a pusztában, hanem a villámláshoz hasonlóan hirtelen, amit mindenki természetesen módon meglát. Ha láthatatlan maradna, ez a második lehetőséget merítené ki, mert az emberek nem tapasztalnák meg az urat, csak valami változást a világban, aminek a forrásáról nem lennének bizonyosak. Ezért úgymond szükséges a Felkentnek láthatatlan helyett dicsőséges és mindenki által látható eljövetele, hogy mindenki megtapasztalja azt, hogy ami történik, annak a forrása Jahósua, a Felkent, a Megfeszített. Pál ezt így fejezi ki: „Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Felkent ítélőszéke elé. Mert meg van írva: Élek én, mond az úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja.” továbbá: „hogy Jahósua nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jahósua Felkent Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Fil. 2:10) Ezzel szinkronban urunk, Máté szerinti emlékeztető írásban így szól: „Azonnal pedig azon napok szorongattatása után a Nap elsötétedik majd, és a Hold nem fogja adni fényességét, és a csillagok lehullanak majd az égről, és az egek erői megrendíttetnek. És akkor föltűnik majd az ember fiának a jele az égben, és akkor mellüket verik majd a föld néptörzsei mind, és meglátják majd az ember fiát eljőve az ég felhőin sok hatalommal és dicsőséggel. És elküldi majd angyalait nagy harsonával (sófárral), és összegyűjtik majd választottait a négy irányból, az egek egyik határától a másikig.” (Mát. 24:29.) Egyértelműen meglátást ír, nem láthatatlanságot, bármennyit is bűvészkednek a nyelvtannal JT felekezet szócsövei.

Továbbá:

Márk. 9:1-10 Ezután így folytatta: »Bizony, mondom nektek: vannak egyesek az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják, hogy eljön az Isten országa hatalommal. Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, őket külön fölvitte egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük. A ruhái fényesek lettek és ragyogó fehérek, mint a hó, ahogy semmiféle ruhafestő a földön nem tudná megfehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés Mózessel; Jézussal beszélgettek. Ekkor megszólalt Péter, és azt mondta Jézusnak: »Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.« Nem is tudta, mit mond, mert teljesen meg voltak rettenve. Erre felhő szállt alá, beborította őket, és a felhőből szózat hallatszott: »Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok«. Mire körülnéztek, már senki mást nem láttak a közelükben, csak Jézust egymagát. Amikor jöttek lefelé a hegyről, meghagyta nekik, hogy amiket láttak, senkinek el ne beszéljék mindaddig, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból. Ők a dolgot magukban is tartották, de egymás között arról tanakodtak, hogy mit jelent az: ‘feltámad a halálból’.

I. Pét. 1:16-20 Mert nem tudálékosan kiagyalt meséket követve adtuk tudtotokra a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését (máshol eljövetelének fordítják), hanem mint akik szemtanúi voltunk az ő nagyságának. Mikor ugyanis az Atyaistentől tiszteletet és dicsőséget nyert, ez a szózat hangzott hozzá a magasztos dicsőségből: »Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik!« Mi hallottuk ezt az égből jövő szózatot, amikor vele voltunk a szent hegyen. És súlyos prófétai beszéd birtokában vagyunk, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg a nap fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem kél szívetekben. Mindenekelőtt azt kell megértenetek, hogy az Írás egyetlen prófétai beszéde sem egyéni értelmezés dolga. Mert sohasem emberi akaratból származott a prófétai beszéd, hanem Isten szent emberei a szent szellemtől sugalmazva szóltak.

A hat nap után (ez mintája a hetedik évezrednek) való esemény, amiről Péter is említést tesz, mint tanú, hogy nem mesterkélt meséket követve ismerték meg Jahósua hatalmát és megjelenését, ez egyértelmű utalás, előkép az eljövendő és megjelenő hatalomra és eljövetelre. A hegyen emberi szemmel látható volt az úr dicsőséges megjelenése, sőt mi több Illésé és Mózesé is, és egyáltalán nem volt láthatatlan a még testben levő apostoloknak a hatalom és dicsőség, amit a Felkent előre megmutatott. Az eljövendő esemény ennek előképe, amikor is az Ember fiának dicsősége valóban nyilvánvaló, azaz láthatóvá válik, és nem lesz senkinek effelől kétsége, hogy itt van, eljött és uralkodik-e, mert az Atya az ítéletet és az uralmat teljesen neki adta, mint Felkent királynak és papnak a Melkizedek rendje szerint, aki szintén látható módon a földön volt Jeruzsálem papja és királya, nem pedig a mennyei régiókban/ból láthatatlanul, tudniillik a menny királyi uralmát képviselte a földön. Az, hogy a „mi Atyánk”-ban azt kérjük, hogy „jöjjön el a te királyságod”, azaz az mennyek királyi uralma, szintén azt jelenti, hogy a mennyei rend jöjjön el a földre, és valósuljanak meg a próféták által megírt ígéretei az Istennek. Pl. Ezek:

„Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében: Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! … Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait. Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt. Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái! Szolgáljátok YaHWeH-t félelemmel, és örüljetek reszketéssel. Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!” (Zsolt. 2)

„Ezt mondja, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jahósua!”

Maranatha!