Ebben a bejegyzésben egy példát fogok felhozni a kereszténység korai időszakát kutatók számára, ahol az Újszövetség az LXX olvasatot idézi, amely jelentősen eltér a Maszoréta olvasattól, pontosabban ahol az LXX szövegének olvasata szükséges az Újtestamentum megértéséhez.
Ez a szöveg a Septuaginta legelején szerepel, Mózes első könyvében (1:2), amely így szól: ἡ δὲ γῆ ἦν ἀόρατος καὶ ἀκατασκεύαστος, καὶ σκότος ἐπάνω τῆς ἀβύσσου, καὶ πνεῦμα Θεοῦ ἐπεφέρετο ἐπάνω τοῦ ὕδατος.
Sok érdekesség van ebben a szakaszban, de jelenleg csak a föld (ἡ γῆ) leírására fogunk összpontosítani, mint amely „nem látható” (ἀόρατος) volt. Ennek a párja: ἀκατασκεύαστος, amely az jelenti, hogy a föld még üres, abban az értelemben, hogy nincsen berendezve, nincsenek rajta élő dolgok, vagy hogy nem strukturált, kaotikus. Ez hű tanúja a héber tohu wabohu kifejezésnek. Ehhez talán hűségesebb szövegtanú az Aquila féle: κένωμα καὶ οὐθέν, vagy a Symmachus féle ἀργὸν καὶ ἀδιάκριτον.
Most pedig nézzünk néhány példát az LXX olvasatának használatára:
Josephus
Josephus a Régiségek 1.27 – ben magyarázza el a föld láthatatlanságát, melynek oka a mélységes sötétség (σκότος), amely befedezi a Földet. Ezt a sötétséget a mozgó szél/szellem fújta, amikor az Isten fényt parancsolt, amely által a föld láthatóvá vált. Josephus értelmezése párhuzamos az ősi teremtésmítoszokkal (pl. föníciai, egyiptomi), melyek elbeszélik az első napfelkeltét, amit kísért az ősi halmok megjelenése, amelyet korábban vizes káosz fedett be.
Philón
Másfelől, Alexandriai Philón a Föld láthatatlanságát a platóni irányba vitte, talán szerette volna összhangba hozni az LXX fordítójával. Az In De opificio mundi (a világ szerkezetéről) 29. fejezetében felolvassa a Teremtés könyvének 1:2 részét, úgy mint a világ teremtésének modelljét, nem pedig magát a Földet. Ez azt jelenti, hogy szerinte a Teremtés 1:1-5 írja le a világ teremtését láthatatlan formákban, amely csak a hívő értelem számára felfogható.
Zsidók/Héberekhez írt levél
Úgy tűnik, hogy a Héberekhez írt levél 11:3 része is függ az LXX olvasatától: πίστει νοοῦμεν κατηρτίσθαι τοὺς αἰῶνας ῥήματι θεοῦ, εἰς τὸ μὴ ἐκ φαινομένων τὸ βλεπόμενον γεγονέναι (Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.) A Író szerint ez az igazság csak a hívő értelem számára érzékelhető. Nem pontosan a Teremtés 1:2 nyelvét használja, de a gondolat hasonló. Így tehát a láthatók nem azokból álltak elő amik láthatóak (τὰ φαινόμενα, platóni terminológia).
József és Asenát
A 12:2 részben Asenát így imádkozik: Κύριε ὁ θεὸς τῶν αἰώνων . . . ὁ ἐξενέγκας τὰ ἀόρατα εἰς τὸ φῶς, ὁ ποιήσας τὰ πάντα καὶ φανερώσας τὰ ἀφανῆ. (Korok Ura és Istene … Aki világosságra hoztad a láthatatlant, Aki létrehoztál minden dolgot és láthatóvá tetted a láthatatlant) Úgy tűnik, hogy a József és Asenát is függ az LXX olvasatától és összekapcsolódik Philón teremtés értelmezésével, úgy mint (metafizikai) a láthatatlanból, és Joshephus értelmezésével, aki hangsúlyozta a fénynek, mint elemnek a bevezetését, amely lehetővé teszi a láthatóságot.
Forrás:
http://danielstreett.wordpress.com/2011/09/18/creatio-ex-invisibili-lxx-texts-of-note-2/