Általános tapasztalat, hogy a Felkent Jahósuának a hegyi beszédben elhangzott tanítását (Mát 7:1; Luk. 6:37) olyan esetekre vonatkoztatják a modern kereszténységen belül, amire egyáltalán nem vonatkoztatható, és ami ellentétes az Írás más helyein elhangzó kijelentésekkel, sőt még a józan ésszel is. Gondolok itt arra, hogy egyenesen arra használják ezt a mondást, hogy nekünk semmilyen témáról, semmilyen csoportról nem szabad véleményt alkotni, még olyanról se, amiről maga Isten beszéde nyilvánvalóan elítélően beszél, bűnösnek, bűnnek mond. Nekik is „meg kell bocsátanunk”, „nem szabad róluk semmi kritikát megfogalmaznunk”. Ezt a téves értelmezést védekezésként is láttam már használni, azaz „ha mi valamiben vétkezünk, ezt te nehogy megemlítsd, felhozd, (ne ints minket), mert az úr azt mondta: Ne ítélj!”. Ez olyan, mintha a bűnösök a bűnt ezzel akarnák kivédeni, a figyelmeztetést elkerülni, ahelyett, hogy elgondolkodnának és megtérnének. Még a Felkent tanítását is képesek ilyen kiforgatott módon felhasználni a maguk védelmére. Ezt a témát szeretném kicsit jobban boncolgatni, feltárni az Írás kijelentéseinek fényében (Zsolt 119:105).

Kezdjük azzal, hogy mire NEM vonatkozhat ez a tanítás. Amiről egyértelmű bibliai kijelentések vannak, azokat máris kihúzhatjuk, mint téves értelmezések, hiszen az Írás más helyeken egyértelműen beszél arról, hogy „jó, ha ezt tesszük”, akkor nem mondhat ellent az Írás önmagának, sem Isten beszéde nem beszélhet kétféleképpen. Vizsgáljuk tehát meg, mire nem vonatkozhat, és majd utána tértjük rá, hogy miről is lehet akkor szó voltaképpen.

1. Nem vonatkozhat az igaz ítéletalkotására az Isten beszéde alapján, hogy mi helyes, és mi nem. Mi igaz, és mi hamis.

Ezt nagyon könnyű belátni, könnyű megérteni. Isten eleve elvárja, hogy ismerjük meg akaratát, törvényét, beszédeit (igéjét), és aszerint járjunk. Ismerjük meg, mi az, ami nem tetszik neki, és mi az, ami igen. Ehhez bizony meg kell ítélnünk, hogy mi a jó és mi a rossz, méghozzá nem is csak felületesen. Ha ezt nem tesszük, akkor mi magunk is csapdába eshetünk, vagy vakokként olyan vak vezéreket követünk, akik maguk is a gödörbe visznek minket.

Egy példa arra, hogy a Felkent elvárja, hogy alkossunk igaz ítéletet egy ügyben, a Szombat kapcsán merült fel, ahol a szombat lényegét csak látszat alapján ítélték meg a farizeusok, és így ítélték rossznak, törvénytelennek a Felkent gyógyítását. Viszont, amit a Mester elvár, nem az, hogy „ne ítéljük meg” mi jó és mi rossz, hanem hogy ne látszat szerint ítéljünk, azaz ne legyünk felületestek, nézzünk jobban a dolgok mélyére:

János 7:23-24 „Ha körülmetélhető az ember szombaton, hogy a Mózes törvénye meg ne romoljon; én rám haragusztok-é, hogy egy embert egészen meggyógyítottam szombaton? Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!”

A következő eset, szintén a farizeusokhoz köthető, akik a törvényből a könnyebb dolgokat megtartották, de a nehezebbeket nem. A nehezebbek között elsőként szerepel az „ítélet” is, amit nem szabad elhagynunk. Ebből az is kiderül, hogy a törvénynek a része az ítéletalkotás, és ugye a törvény az, ami meghatározza, mi a vétek és mi nem, mi jó nekünk, és mi nem. A Felkent első helyre teszi az ítéletet, amit a törvényből meg kell tartanunk:

Mát. 23:22. 23. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok amik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni. 24. Vak vezérek, a kik megszűritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek.

A következő esetben a jelenlegi idők megítéléséről beszél, amit magunktól is meg kell ítélnünk, tehát nem hagyhatjuk el az ítéletalkotást, hiszen maga a Felkent kér akkor számon bennünket, hogy ezt miért nem tettük meg:

Luk. 12:54. Monda pedig a sokaságnak is: Mikor látjátok, hogy napnyugotról felhő támad, azonnal ezt mondjátok: Záporeső jő; és úgy lesz. 55. És mikor halljátok fúni a déli szelet, ezt mondjátok: Hőség lesz; és úgy lesz. 56. Képmutatók, az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni; erről az időről pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni? 57. És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, mi az igaz?”

Talán ezt az egy dolgot még idetenném, hogy az érettség egyik feltétele is az, hogy valaki képes legyen megkülönböztetni a jót a rossztól:

Zsid 5,14 Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint a kiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.

2. Nem vonatkozhat arra, hogy amit Isten bűnnek mond vagy akikről (csoportról, vagy egyénről) kijelenti, hogy bűnösök, azokat mi is annak mondjuk, egyetértve Istennel már kijelentett beszédével.

Egyesek lelki alkata hajlamos arra, hogy még az Istennél is kegyelmesebbnek bizonyuljon, és ilyen módon lázadjon az Isteni rend ellen. Erről az esetről sem lehet szó, hiszen számtalan esetben olvashatjuk, hogy a Felkent követői bizony bűnösnek mondták a bűnösöket, és nyíltan (nyilvánosan) kimondták – Mesterükhöz hasonlóan – a vétküket. Erre egy közvetlen példa, az első vértanú szájából hangzik el, a héber nép vezetői ellen, mielőtt őt megkövezték:

Apcsel. 7:51. Keménynyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképen. 52. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek; 53. Kik a törvényt angyalok rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg. 54. Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködnek és fogaikat csikorgatják vala ő ellene.”

Nos, eléggé egyértelmű, hogy a „ne ítélj” nem lehet általánosan minden helyzetre fennálló tanítása a Felkentnek, ha az Isten által igazolt vértanú éppen ezen, bűnt megítélő szavai miatt kövezték meg igazságtalanul, ami ígéret is a Felkent tanításában: „Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd;” (Ján. 15:20) De még felhozhatnánk, hogy a számtalan prófétát ilyesmik miatt ölték meg, egészen bemerítő Jánosig, akit szintén azért halt meg, mert meg mert feddni egy vétkezőt, még ha történetesen egy király is volt (Heródest) az illető. Ezen az úton kell tehát nekünk is örvendeznünk, úgyszintén követve a Felkent tanítását, miszerint: „Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, akik előttetek voltak.” (Mát. 5:10-12.)

Ha nem ítéljük – a fenti próféták útját követve – bűnösnek a bűnöst, akkor bizony semmiféle ilyen konfliktusunk nem fog adódni, a világ sem fog minket háborgatni.

De nézzük, hogy pl. a bálványimádók, vagy a bálványimádat megítélése helyes-e (kimondani egy csoportról, hogy ők bálványimádók). A római levélben Pál hosszan beszél, és mint kiderül, a görög filozófia elégtelen volta kapcsán elmondja, hogy bizony, megismerték a teremtett dolgokból Istent, de nem mint Isten imádták, hanem felcserélték a Teremtőt a teremtényre. Az Isten előtt ez helytelen, és büntetést von(t) maga után:

Róm. 1:8. Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. 19. Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennük; mert az Isten megjelentette nékik: 20. Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek. 21. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett. 22. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; 23. És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. 24. Annakokáért adta is őket az Isten szívük kívánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék; 25. Mint a kik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtő helyett, aki mind örökké áldott.

Nos, nem úgy tűnik, mintha Pál apostol hallgatna a világi bölcsek büntetéséről, és alkalmazta volna a „ne ítélj” modern kereszténység által tévesen használt értelmezését, hogy erről nem beszél, ezt a csoportot nem ítéli vétkesnek. Nézzünk még egy esetet (a teljesség igénye nélkül), ahol Pál a saját népének vezetőiről nyilatkozik:

1Thess 2:14. Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Felkent Jahósuában, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a zsidóktól, 15. Akik megölték az úr Jahósuát is és a saját prófétáikat, és minket is üldöznek, és az Istennek nem tetszenek, és minden embernek ellenségei; 16. Akik megtiltják nékünk, hogy a pogányoknak ne prédikáljunk hogy üdvözüljenek; hogy mindenkor betöltsék bűneiket; de végre utólérte őket az Isten haragja.

Gondolom, senki nem gondolja úgy, hogy Pál apostol nem ismerte volna eléggé a Felkent tanítását és itt kicsit megfeledkezett volna róla. Nyilvánvalóan nem, hanem azok értik félre Jahósuát, akik szerint a fenti eset ennek ellentmondana, ha ma mondaná valamely keresztény.

Az apostoltól még számtalan ilyen ítéletet fel lehetne hozni, amely mind-mind alátámasztja azt, hogy ő is gyakorolta az igaz ítéletet, és nem csak általánosságban nevezett bűnösöknek egy-egy csoportot, hanem akár még személyesen is megnevezte a bajkeverőket, amitől, vagy akiktől jobb távol maradni:

Fil. 3:8. Mert sokan járnak másképen, kik felől sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a Felkent keresztjének ellenségei; 19. Kiknek végök veszedelem, kiknek Istenök az ő hasok, és a kiknek dicsőségök az ő gyalázatukban van, kik mindig a földiekkel törődnek.”

Tim. 3:2. De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni a Felkent Jahósuában, üldöztetni fognak. 13. A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén. 14. De te maradj meg azokban, a miket tanultál és a mik reád bízattak, tudván kitől tanultad,

Tim. 2: 16. A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek. 17. És az ő beszédük mint a rákfekély terjed; közülük való Himenéus és Filétus. 18. Akik az igazság mellől eltévelyedtek, azt mondván, hogy a feltámadás már megtörtént, és feldúlják némelyeknek a hitét. 19. Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri JHVH az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki a Felkent nevét vallja. 20. Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. 21. Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas.

2Kor. 11: 12. De a mit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől; hogy a mivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak abban, mint mi is. 13. Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Felkent apostolaivá változtatják át magukat. 14. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. 15. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen.

     stb. stb.

3. Egyáltalán nem vonatkozhat arra, hogy a bűnös ezzel védje magát, mikor megintik.

Talán a föntiek is eléggé meggyőzően bizonyították, hogy sem az ítéletalkotás, sem az igazaknak a bűnösökről való ítélete, se annak kimondása nincs tiltva az írásban, hanem éppen ellenkezőleg. Az intésekkor, figyelmeztetésekkor, vagy egyszerűen a tanulság kedvéért meg vannak említve a vétkezők és bűneik. Még olyan esetekben is, amelyek nálunk magasabb rendű, mennyei lények lázadását, bukását rögzíti:

2Pét. 1. Valának pedig hamis próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, a ki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak. 2. És sokan fogják követni azoknak romlottságát; a kik miatt az igazság útja káromoltatni fog. 3. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek; kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad. 4. Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség lánczaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre;”

Ha ez így van, azok, akkor az, aki éppen tevőlegesen benne van valamely bűnben, és intve van vagy figyelmeztetve, végképp nem hivatkozhat arra, hogy ez a beszéd vele szemben „nem jogost.” Sőt, inkább, ha nincs megintve, az van számonkérve, aki az intést elmulasztotta. (persze, ha Isten által dolga az illetőnek inteni, ugyanis nem mindenkinek dolga minden) Isten ugyanis azt is számonkéri, aki, ha inthette volna a bűnöst, akkor a bűnösnek lett volna lehetősége a megtérésre. Ez általában a próféták feladata volt a Felkent eljövetele előtt, csakhogy mint ahogy olvassuk, ezen a téren Isten gyülekezete is hasonló cipőben jár:

Ez 33,8 Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg.

Péld 27,5 Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.

3Móz 19,17 Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét.

stb. Nyilvánvaló az is, hogy Isten egyháza intette a bűnösöket, és senki szájában nem lett volna jogos, ha az intés esetén éppen a Felkentre hivatkozik.

2Tim 4,2 Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.

Tit 2,15 Ezeket szóljad, és ints és feddj teljes méltósággal; senki téged meg ne vessen.

---

Nos, nem szeretném túl hosszúra nyújtani a bejegyzést, még nagyon sok helyet fel lehetne hozni az Írásból arra, hogy mire nem vonatkozhat, és miért is hibás felhozni az igaz ítéletalkotásra, feddésre, tanításra azt, hogy ne is említsük: mi helyes, mi nem, akár esetről, akár csoportokról, vagy egyénekről van szó. Mint látható ez utóbbi inkább a dolgunk, mint hogy nem dolgunk. De akkor térjünk rá, hogy akkor mit jelent ez a tanítás. Egy tanítást úgy lehet jobban megérteni, ha a szövegkörnyezetbe helyezve értelmezzük és nem ragadunk ki egy mondatot, függetlenül a szöveg többi részéről, hanem annak összefüggésében értelmezzük. Nos, itt is így járjunk el. Nézzük meg a szövegkörnyezetet. Két helyen található ez a szakasz, és kiemelném belőle azt, amit fontosnak tartok:

Mát. 7:1. Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. 2. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. 3. Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre? 4. Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? 5. Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!

Lukács. 6:37. Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik; 38. Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a mellyel ti mértek. 39. Példabeszédet is monda nékik: Vajon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem mindketten a verembe esnek-é? 40. Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere. 41. Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre? 42. Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, holott te a te szemedben lévő gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van. 43. Nem jó fa az, a mely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, a mely jó gyümölcsöt terem. 44. Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szőlőt. 45. A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.

És, hogy Pálról se feledkezzünk meg, aki nyilván ismerte ezt a tanítást:

Róm. 2: 1.  Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, a ki ítélsz: mert a miben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, aki ítélsz. 2. Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, a kik ilyeneket cselekesznek. 3. Vagy azt gondolod, óh ember, aki megítéled azokat, akik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét? 4. Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít? 5. De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára. 6. Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: 7. Azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel; 8. Azoknak pedig, akik versengők és akik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal. 9. Nyomorúság és ínség minden gonoszt cselekedő ember lelkének, zsidónak először meg görögnek; 10. Dicsőség pedig, tisztesség és békesség minden jót cselekedőnek, zsidónak először meg görögnek: 11. Mert nincsen Isten előtt személyválogatás.

A legtömörebb talán Máté evangéliuma, amiből meg lehet érteni, miről van szó. Egyszerűen a prioritásról, hogy az ítéletet hol kezdje az ember. Ne kifelé, hanem Önmagán! Talán így lehetne legtömörebben összefoglalni. Bővebben kifejtve, még a világban is visszás az, ha valaki, aki mondjuk sikkasztott 100 milliót, és fülön akarná csípni a tyúktolvajt, aki a betevő falat miatt lopott. Aki kihagyja önmagát az ítéletből, az ilyen aránytévesztésbe fog esni. Erre mondja, hogy „Ne ítélj” mert te magadra fog visszahullani, ha igazságtalanságodban nem látod, hogy te sokkal inkább benne vagy abban, amiben másban hibát látsz! Aki viszont önmagát megítélte, hozzáfoghat, hogy másnak is SEGÍTSEN bajában, még úgy is ha valakit rettentéssel kell a bűntől eltávolítani! (Jak.1:23) Tehát igaz ítélettel! Szó sincs arról, hogy magára kell hagyni a másikat, hogy hallgatni kellene, de arról már igen, hogy ezt a „segítséget” valójában önmagunkon kell elkezdenünk, amikor magunkba szállunk. Vajon vak vezethet világtalant? EZ azt jelenti: Vajon, aki magát nem ítélte meg, mást segíthet az ítéletével? Aki főbenjáró bűnökben tobzódik, talán majd erkölcsi mintapélda lehet azok számára, akiket vezetni akar? Nemde így mindketten beesnek a verembe? A tanítvány nem lehet különb mesterénél – Azaz, aki mást ítéletével vezetni óhajt, magánál jobbá nem teheti: ha teljessé lesz a tanítvány, csak olyan lehet mint ő maga, mint a mestere.

Itt kezdődik a „ne ítélj”, valójában az ítéletnél: hogy önmagunkat ítéljük meg, és térjünk meg, és csak utána lesz hozzá alapunk, hogy mást is ítéljünk (és ítéletünkkel segítsünk, azaz nem lehet romboló célja, mint a rágalmazásnak!) Magyarul a „ne” arra vonatkozik, aki csak és kizárólag kifelé, másokfelé akarja gyakorolni az ítéletet képmutató módon. Aki csak mást ítél, az képmutató. A szövegkörnyezet, és minden magyarázat is erre utal: „aki megítéled azokat, akik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét?” – Magyarul, fogd csak be a szád addig, amíg te is ugyanabban a cipőben jársz, hiszen semmi alapod erre, ha meg nem térsz. Ne ítélj, mert te is ítélet alá esel! Ez viszont semmiképpen nem tartja vissza azt, aki Isten ítéletével egyetértve kijelentheti: „Nyomorúság és ínség minden gonoszt cselekedő ember lelkének, zsidónak először meg görögnek; Dicsőség pedig, tisztesség és békesség minden jót cselekedőnek, zsidónak először meg görögnek!” – Tehát Isten ítéletét minden igaz embernek helyeselni kell, és aszerint ítélnie, de addig, míg magát nem ítéli meg, az ő szájába nem való Isten ítélete sem:

Zsoltárok 50:16. A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet? 17. Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet! 18. Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velük. 19. A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző. 20. Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod. 21. Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddlek téged, és elédbe sorozom azokat.

Záró gondolat pedig, hogy még az Isten által megadott való rend, istentisztelet gyakorlása sem ér semmit az igaz ítélet nélkül:

 Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazságosság, mint a bővizű (folyton ömlő) patak.

 Ámós 5:21-24.

„És ezért mondja az úr: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéljenek meg; mert amilyen ítélettel ítéltek, megítéltettek.” (Mát. 7:1-2.) [Ennek jelentése] bizonyára nem az, hogy nem találhatunk hibát a bűnösökben, sem az, hogy egyet kellene értenünk azokkal, akik gonoszat művelnek; hanem hogy ne mondjunk igazságtalan ítéletet Isten tervéről, amennyiben ő maga rendelkezett mindarról, hogy az igazságosságnak megfelelő módon minden dolog jóra forduljon.” – Iréneusz Eretnekek Ellen 4. Könyv XXX.3.