Athéni Athenagoras
„[…] ugyanígy érzékeljük más erőknek létezését is, amik az anyag körül és az anyag által gyakorolnak hatalmat, egyet pedig különösen [érzékelünk ezek közül], amelyik Istennel szemben ellenséges. Nem, mintha bármi is igazán ellenszegülhetne Istennek, mint a viszály a barátságnak Empedoklész szerint, vagy az éjszaka a nappalnak a csillagok megjelenése és eltűnése szerint; mert ha bármi is Istennel szembe állítaná magát, megszűnne létezni, a felépítése elpusztulna Isten erejétől és hatalmától, hanem [ez említett erő] az Isten jóságával, azaz az Istenben lévő jósággal ellenséges. Istenhez pedig szükségszerűen hozzátartozik a jósága. […]
Ezeket is Isten alkotta, épp úgy, ahogy a többi angyal is az Ő alkotása, és rájuk bízta az anyag feletti irányítást és az anyag [különféle] alakjait. Mert ez az angyalok tisztsége, Isten gondviselését gyakorolják azon dolgok fölött, amiket megalkotott és elrendelt, hogy Istené legyen az egyetemes és általános gondviselés a teljesség fölött. […]
Ahogy az embereknek szabad választást adott az erény és a bűn között, ugyanúgy az angyaloknak is. Megfigyelhető, hogy egyesek ezek közül szabad választás szerint megmaradtak olyannak, amilyennek Isten alkotta őket, folytatván azokat a dolgokat, amire Isten megalkotta, és amik fölé helyezte őket; mások pedig meggyalázták mind a természetük alkotmányát, mind a rájuk bízott kormányzást is. Nevezetesen ez az anyagnak és különféle alakjainak uralkodója [ti. az Ellenség], és mások azok közül, akik ez az első boltozat köré lettek helyezve, (tudhatod, hogy semmit sem mondunk tanúk nélkül, hanem a próféták által kijelentett dolgokat erősítjük meg); ezek tisztátalan szerelembe estek az [emberi] szüzek iránt, és leigázta őket a hús, hanyaggá és gonosszá váltak a rájuk bízott dolgok irányításával. Ezektől a szüzek szeretőitől nemződtek tehát azok, akiket óriásoknak hívnak. És ha valamit szóltak a költők is az óriásokról, ne lepődj meg ezen: a világi bölcsesség úgy különbözik az égitől, mint az igazság a megtévesztéstől. Az egyik az égi, a másik földi; és valóban, az anyag fejedelme szerint: „Tudjuk, hogy gyakran szólunk igazságnak tűnő hazugságokat.” […]
Ezek az angyalok pedig leestek az égből, és a levegőben és a földön járnak, többé már nem képesek az égi dolgokhoz emelkedni, az óriások szellemei pedig azok a démonok, akik a világ körül járnak. A démonok a természetükhöz hasonló tetteket hajtanak végre, a [bukott] angyalok pedig az étvágyukhoz hasonlóakat, amiket kielégítettek [az emberek lányai által]. Az anyag fejedelme pedig, abból kiindulva, ami kitudódott, fennhatóságot és vezetést gyakorol a jó ellen, ami az Istenben van:
„Gyakorta jutott eszembe ez a nyugtalan gondolat: Vajon ez véletlen, vagy az emberek kis ügyein uralkodó Istenség a remény és az igazságosság ellenére száműzetésbe vet egyeseket, megfosztva őket az élet összes útjától, míg mások továbbra is élvezik a gazdagságot.” [Euripidész] […]
Azok, akik a bálványokhoz csábítják az embereket, az előbb említett démonok, akik sóvárognak az áldozatoknak vérére, és nyaldossák azt; az istenek viszont, akik a sokaságnak tetszésére vannak, emberek voltak, ahogy a történelmükből megtanulható. És az, hogy a démonok azok, akik nevükben fellépnek, a cselekedeteiknek természetéből bebizonyosodik. Mert néhányan kiherélnek, mint Rhea; mások megsebesítenek és levágnak, mint Artemisz; a bika istennő az idegeneket küldi a halálba. Mellőzöm azokat, akik késekkel és csontkorbácsokkal szaggatnak, és nem próbálom leírni a démonok összes fajtáját. Nem része ugyanis Istennek, hogy természetellenes dolgokra bújtson fel. […]
Mi gyakorolja hát ezeknek a szobroknak az eleven erejét [ha ezek csak bronzból és kőből vannak?] Először is az [emberi] szellem ésszerűtlen és abszurd megmozdulása bizonyos véleményekre különféle képeket eredményez időről időre: egyeseket az anyagból vesznek, másokat maguk alakítanak és hoznak létre; ez pedig különösen akkor történik az [emberi] szellemmel, amikor földi szellemet fogyaszt, és keveredik azzal, és nem az égi dolgokra, és azok Teremtőjére néz, hanem lefelé a földi dolgokra, teljes mértékben a földre, ahogy már csupán hús és vér, és nem egy tiszta szellem. Ezek az ésszerűtlen és abszurd megmozdulásai a szellemnek pedig üres látomásokat szülnek az elmében, ami által [az elme] őrülten a bálványokra beállítottá válik. Amikor egy lágy és érzékeny lélek, akinek nincs ismerete, vagy tapasztalata az egészséges tanításokról, és járatlan az igazság szemlélésében, és nem veszi komolyan (elgondolkodva, elmélkedően) figyelmébe a mindenség Atyját és Alkotóját, és hamis vélekedések lesznek tetszésére magával kapcsolatban, akkor a démonok, akik az anyag körül szálldosnak, és áldozati illatokra sóvárognak, és az áldozatok vérére, és mindig készen állnak, hogy eltévelyedésbe vezessék az embert; kihasználják ezeket a megtévesztő képzelgéseit a sokaságnak, és birtokba veszik gondolkodásukat, és üres látomásokat juttatnak elméjükbe, mintha azok a bálványoktól és a szobroktól jönnének.”