„Legyetek ügyes pénzváltók, akik egyes pénzeket visszautasítanak, a jót viszont megtartják!”

„Legyetek ügyes [= rátermett, jó] pénzváltók!”

Ez egy szóban fennmaradt Krisztus mondás, azaz logion. Ezt a rövid szóképet különösen szerette az ősegyház. Nem kevesebb, mint 37 idézetben és 20 utalásban találkozunk vele, többek között Órigenész, Alexandriai Kelemen, Jeromos, Cassianus műveiben. Hogy mégis feledésbe merült, annak az az oka, hogy olyan foglalkozásról szól, amelyet a modern nyugat ebben a formában nem ismer.

Jahósua szívesen fogalmazza meg a maga üdvözítői feladatát bizonyos foglalkozások képével (pásztor, orvos, építőmester), s így a tanítványok feladatát és a feladat ellátásának módját is (aratómunkások: Mt 9,37; pásztorok: Mt 10,6; 18,12-14); halászok: Mk 1,17; intézők: Mt 16,19a; 13,52, bírák: Mt 18,18; 16,19b [az oldás és kötés a bírák hatalma]; kereskedők: Mt 13,45). Ebbe a sorba tartozik a pénzváltó is. A trapedzitész az evangéliumokban csak egyszer kerül elõ, Máté 25,27-ben. A pénzváltó itt bankárt jelent. Erre utalna a mondás is? „Legyetek jó bankárok! Kamatoztassátok, amit rátok bíztak!” Nem. Az ősegyház egybehangzó felfogása más volt. Kiderül ez az Alexandriai Kelemen által megőrzött variánsból is: „Legyetek ügyes pénzváltók, akik egyes [pénzeket] visszautasítanak, a jót viszont megtartják!”Az összehasonlítás alapja (tertium comparationis) tehát az érmék megkülönböztetése, a valódi és használatban lévők megkülönböztetése a hamisítottaktól és használaton (érvényen) kívül helyezettektől. A jeruzsálemi piaci életet kell elevenen magunk elé képzelnünk: a világ minden tájáról áradnak a zarándokok, akik a legkülönfélébb pénzekkel fizetnek; a templomtéren, a pogányok udvarában folyik a pénzváltás, ott ülnek asztalaik mögött a pénzváltók (vö. Mk 11,15; Mt 21,12; Jn 2,14-15).

Mármost mi az „ügyes”, tapasztalt pénzváltó ismertetőjegye? Az éles tekintet. Minden numizmatikus tudja, milyen nehéz meghatározni az átlagos antik érméket, amelyek gyakran a felismerhetetlenségig elkoptak. A tapasztalt pénzváltó elsõ pillantásra felismeri, milyen pénzérmével van dolga, rögtön látja, ha azt már kivonták a forgalomból, vagy éppen meghamisították. Hamis pénzt nem fogad el, nem engedi becsapni magát. (Vö. 1Thessz 5,21-22: az itt szereplő eidosz = „fajta, minőség” szó jól igazolható jelentésváltozata a „pénz[érem]fajta”, így Pál itt valószínűleg a szóban forgó jézusi agraphont használta fel!). Milyen alkalommal mondhatta Jézus ezt az igét? Nyomatékosan elõre megmondta: hamis próféták jönnek majd az ő nevében, nagy jeleket mutatnak, csodás dolgokat tesznek, a tömeg ünnepelni fogja őket, és csak kevesen látnak majd át rajtuk (vö. Mk 13,6.21-22). Ha a kísértésnek ez az órája eljön, akkor lép érvénybe: Legyetek szellemileg józanok! Ne hagyjátok, hogy megtévesszenek titeket! Utasítsatok el mindent, ami nem az én szellememből ered! Tanuljátok el a pénzváltóktól az éles tekintetet, amely rögtön felismeri a hamisat! Legyetek ügyes pénzváltók!


 „Mi mások lennének a pénzérmék, mint isteni szavak, melyek a Nagy Király bevésett képmását viselik, amelyet olyan szakértő pénzváltók figyelnek, akik képesek megkülönböztetni egymástól a hiteleseket és ama hamisakat, amelyek hiteleset utánozzák, ügyelve Jézus ekként szóló parancsára: „Legyetek szakértő pénzváltók” Tehát mindenkinek hozzá kell járulnia az egyház építéséhez, azt hozva a szellemi kincstárba, amit tud, Isten tiszteletére és a közösség javára!”

Forrás: Órigenész – János ev. kommentár. 19. könyv. VII.44. Kommentár: A kanonikus szövegben nem szereplő Jézus logion, amelyet Órigenész a Máté-kommentárban is idéz, mégpedig ugyanúgy összekapcsolva a 1Thess. 5, 21-22. verssel.


„Különben Krisztus is és az apostola is azt parancsolta meg nekünk, hogy legyünk jó pénzváltók, mindent vizsgáljunk meg és a jót tartsuk meg” – Szókratész egyháztörténete III. Könyv. 16. Vanyó 247. o.


„Aki befogadja, akit én küldök, engem fogad be, aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem” Ján. 13.20 … Ennek alapján az ellenkező esetek is megérthetők. Aki ugyanis befogadja azt, akit a gonosz fia küld, az az Antikrisztust fogadja be. Aki pedig befogadja a gonosz fiát, és elfogadja az Antikrisztus igazságnak álcázott, és hamis módon igazságosságnak hirdetett szavát, az magát a gonoszt fogadja be. Járjunk el ezért a derék pénzváltók módján, és próba alá vetve fogadjuk el az igazak szolgálóját és vessük el a hamisakét. (Órigenész – János evangéliuma kommentár 559. o.)


Jeruzsálemi Kürillosz: „Tudd megkülönböztetni a tanítások ültetvényeit! Légy jó pénzváltó: „ami jó azt tartsd meg, mindenféle rossztól tartózkodj!” (1Thess 5,21-22) Ókeresztény írók 19. 112. o.


Alexandriai Kelemen, Stromateisz II. könyv IV. Fejezet: „Új szemmel, új füllel, új szívvel, amivel látni és hallani lehet, fel kell fognia az Úr tanítványának a hite és megértése által, akik beszélnek, hallanak és cselekszenek szellemi módon. Mert van valódi pénz, és más, ami hamis; ami nem kevésbé megtéveszti a szakmabelieket, hogy nem a pénzváltókat; akik azáltal tudják, hogy megtanulták, hogyan kell elválasztani és megkülönböztetni a hamis bélyegzőt az eredetitől. Így tehát a pénzváltó csak annyit mond a képzetlennek, hogy az érme hamis. De ennek okát csak a bankár tanítványa ismeri, és az, aki erre a titokra ki lett képezve.”