A bizonyítvány kiállítva

Azt hiszem, ez történet megmutatja a különbséget az V. századi elpártolás, a világi hatalommal paráználkodó kereszténység és a Krisztus életmódját nem csak szájával követő I. századi hívők között. Ez az az eset, amikor egy pogány is megelőzi az ilyen „keresztényeket” az Isten országában.

„Élt Alexandriában egy Hüpatia nevű nő. Theón filozófus lánya volt, de olyan magas műveltséggel rendelkezett, hogy túlszárnyalta filozófus kortársait. A Pótinosztól származó platóni iskola nyomdokaiba lépett, és az összes filozófiai tudományokat fejtegette tanítványainak. Ezért aztán hozzá csődültek mindenhonnan azok, akik a filozófiával akartak foglalkozni. Műveltségéből fakadó tisztes tekintélye miatt előfordult, hogy személyesen elment az elöljárókhoz is, de szerényen, és semmiféle szégyent nem jelentett, ha férfiak körében tartózkodott. Mindnyájan még inkább tisztelték és csodálták ugyanis bámulatos mértékletessége miatt.

Épp emiatt támadt akkor irigység. Mivel egyre gyakrabban beszélgetett akkor Oresztésszel (római Alexandriaba helyezett világi elöljáró), emiatt emelte ellene az egyház népe, hogy állítólag ő nem engedi, hogy Oresztész barátságot kössön a püspökökkel. Összebeszélt tehát néhány heves vérmérsékletű ember, akiket egy bizonyos Péter felolvasó vezetett, és kikémlelték a nőt, amint éppen valahonnan hazajött. Kiráncigálták a hordszékből, magukkal hurcolták a Kaisariosz nevű templomba, lehúzták a ruháját, és szavazás után megölték. Darabokra szaggatták, tagjait a Kinarónnak nevezett helyre vitték, és ott elégették. Ez nem kis szégyenére vált Kürüllosznak és az alexandriai egyháznak. Hiszen teljesen idegen a Krisztus tanait vallóktól a gyilkosság, a harc és ehhez hasonlók. Ez Kürüllosz püspökségének negyedik évében történt, Honorius tizedik és Theodosius hatodik konzulsága idején, március hónapban, böjtben.”

Forrás: Szókratész egyhaztörtenete VII. 15. 431-432o.