Az Írásban, az apostoli tanításban és a prófétáknál is, de magánál Isten Fiánál is jó pár helyen van említve a téma (pl. amikor a szadduceusok vitatták a test feltámadását). Hitünk egyik alaptanításáról, mondhatni kezdetleges tanításáról van szó (Zsid.6.1-2), és a Krisztus, az Isten Felkentje mellett ez volt az, amit még Pál az athéniaknak hirdetett az Areopaguson, amit nem tudtak befogadni a sztoikus filozófusok (Csel. 17:18;32).

Pál első körben arról beszélt, hogy Isten a világot egy férfiú által fogja igazságban megítélni, akit erre rendelt, bizonyítva őt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból. Pál apostol a korintusiak első levelében a feltámadást tagadók számára kifejti, hogy ha Krisztus nem támadott volna fel, a hitünk hiábavaló lenne, mert ha csak ebben az életben reménykedünk, nyomorultabbak vagyunk minden embernél. De ő első zsengeként feltámadott, pontosabban az Isten feltámasztotta, nem hagyta őt a Seolban, azaz a halálban. Ezzel egyúttal mintát is adott, hogy hogyan fog ez megtörténni (a Felkent eljövetelekor), hiszen azt mondja az Írás, hogy ő „elsőszülött a halottak közül”, márpedig ha van elsőszülött, ez azt jelenti, hogy követik őt a többi szülöttek, az ő mintájára, hogy mindenben ő legyen az első. Krisztus tehát, amikor feltámadt, látható formában a tanítványaival együtt volt, tanította őket, velük evett, megmutatta nekik, hogy nem pusztán szellem, de nem volt mindig velük együtt, hanem csak amikor szükséges volt. Ennek mintájára lesz a szentek első, azaz jobb feltámadása, amire Pál apostol mondja, hogy igyekszik elérni, és bárcsak elérne a halottak feltámadására (maga felől még levele írásakor sem volt biztos, hogy eléri, lásd Fil. levél 3. fejezetében; vö.: Luk. 20:35)

Ez a feltámadott test továbbá alkalmas volt arra is, hogy az Isten elé járuljon, és a jobbjára üljön, ahogy a mi testünk is alkalmassá válik majd rá, hogy az Istent meglássuk. Pál beszél arról, hogy van lelki (pszihikosz) test, és van szellemi (pneumatikosz) test, az első a mi esetünkben az, amiben most élünk, a második pedig az, amiben Krisztus is feltámadt, és amiben mi is feltámadunk az örök életre az ő eljövetelekor. Ezt a testet romolhatatlannak, halhatatlannak, és öröknek nevezi az Írás. Tehát a feltámadott test, mint Krisztus esetében is, alkalmas lesz az Isten, az Atya szemlélésére, dicsőségének befogadására. Ez az ígérete a hívőknek, hogy abban a testben láthatják meg az Istent, amit a Megváltó feltámaszt ama napon, ahogy Jób is vallást tesz róla, ezt mondva: „mert tudom, hogy Megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről; és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet; én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!” (KNB fordítás Jób. 19:25-27) És Ézsaiás úgyszintén mondja: „Életre kelnek majd halottaid, holttestük feltámad. Ébredjetek és ujjongjatok, akik a porban laktok! Mert világosság harmata a te harmatod, és a föld újjászüli az árnyakat.” (Ézs. 26.19) – Mindez nagy örömhír számunkra, hiszen a Krisztusban való hit által a halál fájdalmát, gyászát nem úgy vesszük, mint a pogányok, akiknek nincs reménységük, hanem úgy, mint akik bizonyosak benne (a hit bizonyosság a nem láthatóról), hogy életük Istennél van letéve, és reménykedhetünk, hogy a Krisztus királyságában ismét együtt leszünk, egy testben. A Krisztus teste ugyanis az Egyház, amit teljes egészében, szeplőtlenül, mint menyasszonyt fog bemutatni Atyjának az ő eljövetelekor. Ebbe beletartoznak a már elhunyt szentek, és mindazok, akik eljövetelekor még élnek, akik együtt, egy szempillantás alatt változnak el az úr Krisztus fogadására, a levegőégben való találkozásra. (1Thessz. 4:13-18 I. Kor. 15:51)

Fontos talán még megemlíteni, hogy az Írás a feltámadást az ítélettel is összeköti, tehát mindenek ítélete, jutalma vagy örök büntetése is akkor válik majd nyilvánvalóvá. Ahogy Pál is mondja: „Reménységem lévén az Istenben, hogy amit ezek maguk is várnak, lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak.” (Csel.24:14) vagy, ahogy Dániel szól róla: „Abban az időben megszabadul népedből mindenki, aki be van írva a könyvbe. Akkor azok közül, akik a föld porában alszanak, sokan felébrednek: némelyek örök életre, mások pedig, hogy örök gyalázatot lássanak.” (KNB. ford. Dán. 12:1-3) Tehát ilyen értelemben az Isten nyilvánosságra hozza azokat, amik most még rejtettek, ahogy Pál is mondja: „Némely embereknek a bűnei nyilvánvalók, előttük mennek az ítéletre; némelyeket pedig hátul követnek is.” (I. Tim. 5:24)

Az igazak jutalma az, hogy a jobb feltámadás részesei lesznek, a Krisztus eljövetelekor vele együtt fognak uralkodni a földön (Jel. 5:10), mint papok, és oda mennek ahova a Bárányka megy. (Jel. 14:4) Nem csak úgy, mint most, hogy a szent szellem vezetése szerint élnek, hanem közvetlenül részesei lesznek a királyságnak az ezer év idején, ahol maga a Krisztus lesz a király, aki vasvesszővel pásztorolja a nemzeteket. (Jel. 19:15)

Ez a jobb (vagy becsesebb) feltámadás, ami miatt némely ószövetségi szentek is vértanúhalált haltak, hogy örököljék azt (Zsid. 11:35). Továbbá az atyáknak (Ábrahám, Izsák és Jákob) Isten megígérte, hogy öröklik a földet (I.Móz. 17:8), ami viszont életük folyamán nem teljesült, mindvégig jövevények lévén, és amennyiben Isten szavatartó (márpedig az!), ez csak az feltámadásukkor, az ezer év idején teljesülhet a Krisztus második eljövetelekor. Tehát az, hogy letelepednek a királyságban, és még sokan velük együtt, az az ígéret földjén fog beteljesedni (Luk. 13:29), az új földön, amiről Ézsaiás beszél: 65 17.-25 „Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem emlittetnek, még csak észbe sem jutnak, hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, a melyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vígassággá teremtem, és az ő népét örömmé. És vigadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött, és nem hallatik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava! Nem lesz ott többé csupán néhány napot ért gyermek, sem vén ember, a ki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendős korában hal meg és a bűnös száz esztendős korában átkoztatik meg. Házakat építnek és bennök lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét.” Mindez az eljövendő ezer éves, messiási korszakban valósul meg. Akik viszont ebbe az ítéleti periódusba nem esnek bele, és nem lesz részük még a gonoszok elsőszülötteinek elvetésében sem (mint pl. a fenevad, a hamis próféta, és akik felveszik a fenevad bélyegét), azok az általános, azaz második feltámadáskor támadnak fel az ezer év végén, és a nagy fehér trón ítéletekor állnak Isten elé, és ítéletük cselekedetek szerint lesz.

Mindezekről a korai egyház sokkal bőségesebben tanított, mint amit én röviden, összefoglalásként írtam. Ehhez a témához talán egy eléggé célzott írás Iréneusz V. könyve az eretnekek ellen, amit azok ellen írt, akik tagadták azt, hogy a test részesedne az üdvösségben (gnosztikus gondolkodás!), és ennek kapcsán fejti ki a korai krisztusi tanítást a feltámadásról, és az eljövendő korszakról a Krisztus második, dicsőséges eljövetelekor. Itt olvasható:
http://churchofgod.hu/content.php?act=irenaeus-AH5

Egy másik bogbejegyzés az alábbi helyen olvasható, ami a feltámadás témájával foglalkozik, és amit jónak tartok (aki el szeretne mélyedni a témában, annak ajánlom elhunyt testvérem, Joe Taiwo írását): http://logosz.blogspot.hu/2009/05/halottak-feltamadasa.html