Egy kis előzményt is betettem, milyen tetteket vitt végbe előtte Nero, miután bekövetkezett a tragédia:
(35.) Nero többször elment ennek a játékaira, de még gyönyörköd és közben sem tartózkodott a bűnös tettektől. Hiszen épp ezekben a napokban kényszerül meghalni Torquatus Silanus, amiért a Iunius-nemzetség hírességén felül az isteni Augustust is szépapjának mondhatta. Parancsot kaptak a vádlók: vessék a szemére, hogy ajándékozásban tékozló, s egyetlen reménye, hogy a helyzet megváltozik, sőt egyes felszabadítottjait a levelezés, a beadványok és pénzügyek intézőinek nevezi, a legfőbb államigazgatás megnevezéseivel és e hivatalokra gondolva. Ezután a legbizalmasabb felszabadítottakat bilincsbe verik, s elhurcolják; mikor az
ítélet már várható volt, Torquatus felvágja karján az ereket; s elkövetkezik Nero szokásos szónoklata: bár vétkes volt és joggal nem bízott védekezésében, mégis életben maradhatott volna, ha bírájának kegyességét megvárja.
…..
(37.) El akarván hitetni, hogy sehol sem olyan kellemes neki, nyilvános helyeken rendezett lakomákat, s az egész várost mint a maga házát használta. Legfényűzőbb és leghírhedtebb az a Tigellinus rendezte ünnepség volt, amelyet példaként fogok ismertetni, hogy ne kelljen többször ugyanerről a tékozlásról szólnom. Tehát Agrippa taván ácsoltatott egy tutajt, amelyen a vendégség lefolyt, s amely más hajóktól vontatva haladt. A hajók arannyal és elefántcsonttal voltak díszítve, s evezősökként fiú szeretők helyezkedtek el rajta, életkor és a gyönyörűségek ismerete szerint. Távoli földekről hozatott madarakat és vadakat, még az Oceanusból is tengeri szörnyeket. A tó partján előkelő asszonyokkal teli bordélyházak sorakoztak, a másik oldalon meztelen szajhákat, szemérmetlen taglejtéseket és mozdulatokat lehetett látni; és mikor besötétedett, az egész ottani erdő s a környező házak hangosak voltak a zenétől, és fényektől csillogtak. Nero minden megengedett és meg nem engedett módon bemocskolta magát, semmi gyalázatot el nem hagyott, hogy még züllöttebbnek mutatkozzék, legfeljebb azt, hogy néhány nappal később e kéjelgéssel fertőzött csürhe egyik tagjával (a neve Pythagoras volt) ünnepélyes szertartások közepette házasságot kötött. Ráadták a császárra a menyasszonyi leplet; voltak házassági tanúk, hozomány és nászágy és menyegzői fáklyák, s végezetül mindent láthattak, amit még nőnél is az éjszaka fed el.
(38.) Következik a csapás, véletlenül-e vagy a princeps alattomosságából, megállapíthatatlan (mert mind a kettőt szerzők hagyományozták), de súlyosabb és szörnyűbb mindannál, ami csak ezzel a várossal pusztító tűzvészek során megesett. A cirkusznak azon a részén lobbant fel, amely a Palatinus- és a Caelius-heggyel érintkezik: a bódék sorában, amelyekben lángot tápláló áru volt felhalmozva, egyszerre kezdődött a tűz és máris erőre kapva és a széltől szítva, a cirkuszt egész hosszában magával sodorta, mert sem tűzfalakkal körülvett paloták, sem falakkal övezett templomok vagy egyéb akadályok nem voltak közben. Rohamával a tűzvész először a sík területeket száguldottá végig, majd magasra felcsapott és ismét az alacsonyabban fekvő részeket pusztítva, a baj gyorsaságával megelőzte az orvoslást, mivel a város szűk s ide-oda kanyargó utcáival és szabálytalan házsoraival ki volt neki szolgáltatva – már amilyen a régi Róma volt.
….. hosszasa a tűzvény leírás következik 367-368 oldal.
Ennek vége felé:
De sem emberi segítségre, sem a princeps ajándékainak vagy az istenek engesztelésének hatására nem akart eltávozni az a gyalázatos hiedelem, hogy parancsra tört ki a tűzvész. Ezért a híresztelés elhallgattatása végett Nero másokat tett meg bűnösnek, és a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta azokat, akiket a sokaság bűneik miatt gyűlölt és Christianusoknak nevezett. Christust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette, de az egyelőre elfojtott vészes babonaság újból előtört, nemcsak Iudaeában, e métely szülőhazájában, hanem a városban is, ahová mindenünnen minden szörnyű és szégyenletes dolog összefolyik, s hívekre talál. Így hát először azokat fogdosták össze, akik ezt megvallották, majd az ő vallomásuk alapján hatalmas sokaságra nem is annyira a gyújtogatás vádját, mint inkább az emberi nem gyűlöletét bizonyították rá. És kivégzésüket még csúfsággal is tetézték, hogy vadállatok bőrébe burkoltan kutyák marcangolásától pusztuljanak, vagy keresztre feszítve, és mikor bealkonyodott, meggyújtva éjszakai világításul lángoljanak. Nero a kertjeit ajánlotta fel e látványosság céljába, és cirkuszi játékokat rendezett, amelyen kocsisruhában a nép közé vegyült, vagy kocsira szállott. Ebből, bár bűnösök voltak és a legsúlyosabb büntetést is megérdemelték, szánalom támadt, mivel nem a közjó érdekében, hanem egy ember kegyetlensége miatt kellett pusztulniuk.
http://mek.oszk.hu/04300/04353/04353.pdf
„”64. július 18-án éjjel kezdődött a hatalmas római tűzvész, mely állítólag hat napon át tombolt a Tiberis-parti metropolisban, és az épületek java részét felemésztette. A közvélemény és a későbbi történetírók többsége a katasztrófáért utóbb Nero császárt (ur. 54-68) kiáltotta ki felelősnek, míg az uralkodó a Rómában virágzó keresztény közösség üldözésére használta fel a tragédiát.””
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/64_julius_18_a_nagy_romai_tuzvesz_kezdete