22. Zsoltár LXX szerinti fordításban (és 92.,17.)

21. (héberben 22.) Zsoltár – az LXX szerint, saját fordításom

1. A vég idejére, hajnali segítségért. Zsoltár Dávidnak.

2. Isten, én Istenem, figyelj rám! Miért hagytál el engem? Eleséseim szavai távol vannak szabadításomtól.

3. Istenem, kiáltozok nappal, és nem hallgatsz meg, éjszaka is és nem akarsz megérteni engem!

4. Pedig te a szentek között laksz, Izrael dicséretei között.

5. Te benned reméltek atyáink, bíztak, és Te kihúztad őket a bajból.

6. Tehozzád kiáltottak föl és megmentettek, tebenned reméltek és nem szégyenültek meg.

7. De én féreg vagyok és nem ember, ember szégyene és a nép megvetése.

8. Mindnyájan az engem szemlélők kigúnyoltak engem, szóltak ajkukkal, fejüket mozgatták.

9. Az Úrban remélt, mentse meg őt! Szabadítsa meg őt, mert őt óhajtotta!

10. Mert Te vagy, aki kivontál az anyaméhből, anyám emlőitől Te vagy reményem!

11. Terád támaszkodtam az anyaméhtől, anyám méhétől Istenem vagy Te!

12. Ne távozz el éntőlem, mert közel a nyomorúság, mert nincs segítő.

13. Sok jószág zárt körül, kövér bikák vettek körül engem.

14. Fölnyitották rám szájukat, mint ragadozó és ordító oroszlán.

15. Kiontattam, mint víz, és csontjaim szétszórattak, szívem, mint a méhviasz olvadozó bensőm közepén.

16. Erőm kiszáríttatott, mint cserépedény (osztrakon), és nyelvem torkomhoz tapadt, a halál porába vezettél le engem.

17. Mert sok kutya vett körül, és a gonoszok zsinagógája gyűrt le engem, átdöfték kezemet és lábamat.

18. Megszámoltam minden csontomat, ők pedig figyeltek és bámultak engem.

19. Szétosztották ruháimat maguk közt, és köntösömre sorsot vetettek.

20. Te pedig Uram, ne távolítsd el segítségemet, törődj oltalmammal!

21. Mentsd meg lelkemet a kardtól, és a kutya kezéből egyetlenemet!

22. Szabadíts meg az oroszlán szájából, és alázatosomat az egyszarvúak szarvától!

23. Elbeszélem majd nevedet testvéreimnek, a gyülekezet közepette himnusszal dicsőítelek téged.

24. Urat félők, dicsérjétek őt, Jákób minden magva, dicsőítsétek őt, féljétek őt Izrael összes utóda!

25. Mert nem nézte le és nem utálta meg a szegény könyörgését, sem nem fordította el arcát tőlem, és hozzá való kiáltásomat meghallgatta.

26. Tetőled van dicséretem a nagy gyülekezetben, fogadalmaimat meg fogom adni az őt félők előtt.

27. Esznek majd a szegények és jóllaknak, és az őt keresők dicsérni fogják az Urat. Szíveik élni fognak örökkön örökké.

28. Megemlékeznek és visszatérnek az Úrhoz a föld minden végei, és leborulnak majd előtted a pogányok minden családjai.

29. Mert az Úré a királyi uralom és ő uralkodik a nemzeteken.

30. Ettek és leborultak mindnyájan a föld kövérjei, őelőtte előrebuknak majd mindnyájan a földbe leszállók. És az én lelkem neki él!

31. És utódom szolgálni fog neki. Hirdeti majd az Úrnak az eljövendő nemzedék.

32. És hírül adják majd igazságát a születendő népnek, mert az Úr cselekedett.


92. Zsoltár, – LXX szerint

A Kyriost Isten négybetűs héber nevére, a Theost Istenre fordítottam. A héber forrásnál Elohim szerepel. (A Legmagasabbnál pedig Elyon.) – Cserfalusi Pál

1 Éneknek zsoltára, a szombatnak napjára
2 Jó hálákat adni JHVH-nak, és dicséreteket énekelni a nevednek, Legmagasabb!
3 Hírül adni kora reggel a te irgalmadat, és a te igazságodat éjszakánként.
4 Tízhúros hárfával, énekkel, citerával.
5 Mert megörvendeztettél engem, JHVH, a megtett dolgaidban, és a te kezednek munkáiban ujjongok majd.
6 Milyen hatalmasnak bizonyulnak a te tetteid, ó JHVH!
7 Rendkívül mélyítettek a te gondolataid.
8 Az ostoba férfi nem fogja megismerni, és az értelmetlen ember nem fogja felfogni ezeket:
9 [A te tervedben] felsarjadnak a bűnösök, mint a fű, és kihajtanak mind a törvénytelenséget munkálók, [de csak azért,] hogy kiírtsák őket a korszakok korszakáig.
10 Te pedig örökre a Legmagasabb vagy, JHVH.
11 Mert íme, a te ellenségeid elvesznek majd, és szétszóratnak majd mindnyájan a törvénytelenséget munkálók.
12 És fölmagasztaltatik majd, mint az egyszarvúé az én szarvam, és az én öreg korom bőséges lesz olajjal.
13 És meglátták szemeim az ellenségeimet, és hallja majd a fülem az ellenem fellázadt gonosztevőket.
14 [De] az igazságos ember virágzik majd, mint a pálma, és megsokasíttatik majd, mint a Libanoni cédrus,
15 JHVH házában vannak elültetve, az Isten udvarában fognak majd kivirágozni.
16 Továbbá bőséggel sokasíttatnak meg az öreg korban, és vigadók lesznek, hogy hírül adják, hogy JHVH, az én Istenem igazságos, és nincs őbenne gonoszság.


17. (18.) Zsoltár LXX, kiegészítve a héber szövegforrás magyarul „Isten”-re, vagy „ÚR”-ra fordított neveivel. (Cserfalusi Pál)

1 A végre. JHVH szolgájától, Dávidtól. Amiket szólt JHVH-nak, ennek a dalnak szavait, azon a napon, amin JHVH megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és Saul kezéből: 2 és azt mondta: Szeretni foglak téged, JHVH, én erőm.

3 JHVH az én szilárdságom, és menedékem, és megmentőm, [az] én Istenem (Héber: El), én segítőm. Várni fogok őrá. Védelmezőm és megmenekülésem szarva, pártfogóm. 4 Dicsérve fogom szólítani JHVH-t, és meg fog szabadítani az ellenségeimtől. 5 Körülvettek engem a halál fájdalmai, és a törvénytelenség patakjai megzavartak engem. 6 A hádész fájdalmai körülzártak engem, megelőztek engem a halálnak csapdái. 7 És az összeszorításomban segítségül hívtam JHVH-t, és felkiáltottam Istenemhez (H: Elohim). Meghallotta hangomat szent templomából, és kiáltásom be fog menni az ő füleibe. 8 És megrendíttetett, reszketeg lett a föld, és a hegyek alapjai megrendíttettek és megremegtek, mert megharagudott rájuk az Isten (A héber nem említ Istent) 9 Fölment a füst az ő haragjával és a tűz az ő arcától felgyulladt, a parazsak felgyulladtak tőle. 10 És lehajtotta az eget, és leszállt, és félhomály alatt az ő lábai. 11 És föllépett a kerubokra és repíttetett, repíttetett a szelek szárnyain. 12 És sötétséget helyezett az ő rejtekhelyéül, maga köré [vette] a sátorát. Sötétbe burkolt víz volt a levegőég felhőiben. 13. A ragyogó fényességtől színe előtt a felhők áthaladtak, jégeső és tűz parazsa. 14 És mennydörgött az égből JHVH és a Legmagasabb (H: Elyon) a hangját adta. 15 És elküldte a nyilakat és szétszórta őket, és a villámlásokat megsokasította, és teljesen felkavarta őket. 16 És meglátszottak a vizek forrásai, és láthatóvá lettek téve a lakott föld alapjai, a te dorgálásodtól, JHVH, haragodnak szellemének széllökésétől. 17 Elküldött a magasságból és felvett engem, magához vett a sok vizekből. 18 Kiragad majd engem az erős ellenségeim közül és az engem gyűlölők közül, mert megerősíttettek fölöttem. 19 Közel jöttek a nyomorúságom napján, és JHVH lett az én támogatásom 20 és kivezetett engem szabad térre, megszabadít majd engem, mert akart [engem]. 21 És megfizet majd JHVH az én igazságosságom szerint és a kezeim tisztasága szerint megfizet majd nekem. 22 Mert megőriztem JHVH útjait és nem [tértem el] istentelenül az én Istenemtől. (H: Elohim) 23 Mert az ő összes ítélete előttem van, és az ő megigazításától (megigazítás útja, igazságos követelmény, jogrend) én nem távoztam el. 24 És szeplőtlen leszek ővele és őrködök majd a törvénytelenségemen. 25 És megfizet majd nekem JHVH az igazságosságom szerint és a kezeim tisztasága szerint az ő szemei előtt. 26 A szenttel meg leszel szentelve, és az ártatlan férfival ártatlan leszel, 27 és a kiválasztottal te is kiválasztott leszel, és a görbével te is elfordult leszel. 28 Mert az alázatos népet megmented majd, és a gőgösök szemeit megalázod majd. 29 Mert megvilágosítod majd a mécsesemet, JHVH, én Istenem (H: Elohim), megvilágosítod majd a sötétségemet. 30 Mert tebenned megszabadulok majd a próbatételtől, és az én Istenemmel (H: Elohim) átlépem majd a falat. 31 Az én Istenem (H: El), szeplőtlen az ő útja, JHVH mondásai tűzben próbáltattak meg, mindenkinek védelmezője, akik őbenne reménykednek. 32 Mert kicsoda Isten (H: Eloah) JHVH-n kívül? És kicsoda Isten (H: kőszikla) JHVH-n, a mi Istenünkön (H: Elohim) kívül? 33 JHVH övez fel engem hatalommal, és [ő] tette feddhetetlenné az utamat. 34 Jó irányba tereli lábaimat, mint a szarvasét és magas helyre (magasztosra) állít föl engem. 35 Kezeimet tanítja a harcra és rézből való íjakat helyezett karjaimra. 36 És adtad nekem a megszabadulásom védelmét és a te jobbod felkarolt engem, és fenyítésed újra egyenessé tett engem a végre. És fenyítésed meg fog tanítani engem. 37 Szélessé tetted lépéseimet alattam, és nem gyengülök el a lábnyomaimban. 38 Utána megyek az ellenségeimnek és megragadom majd őket és nem fordulok vissza, amíg megszűnnek. 39 Összenyomom őket és nem képesek megállni, elesnek majd lábaim alatt. 40 És felöveztél engem hatalommal a harcra, mindenkit, aki felkelt ellenem, alám kötözted. 41 És az ellenségeimet átadtad nekem menekülésre (hátra, vissza), és az engem gyűlölőket kiírtottad. 42 Fölkiáltottak JHVH-hoz és nem volt megmentő, nem hallgatta meg őket. 43 És őröld meg őket, [és tedd olyanná őket,] mint a port a szél színében, mint az utak sarát, törd össze őket. 44 Megszabadítasz majd a nép viszálykodásaitól, nemzetek fejévé teszel engem. Nép, amit nem ismertem, szolgál nekem. 45 [Ez a nép] a fül hallására engedelmeskedett nekem, [de] az idegenek hazudoztak nekem. 46 Az idegen fiai elöregedtek és lebénultak az ő ösvényeik miatt (ösvényeiktől) 47 Él JHVH és áldott az én Istenem (H: kőszikla) és fel lesz magasztalva az én szabadításom Istene (H: Elohim) 48. JHVH odaadta nekem a bosszúállást és alám vetette a népeket. 49 Megmentőm az ellenségeimtől, a haragosaimtól, az ellenem fellázadtaktól. Felmagasztalsz majd engem, az igazságtalan férfitól megszabadítasz majd engem. 50 Emiatt dicsőítést teszek majd neked a nemzetek között, JHVH, és nevednek énekelni fogok. 51 [Isten] megsokasítja a király megszabadításait, és irgalmasan cselekszik Dáviddal, az ő felkentjével, és az ő magjával a korszakig.


71. (héb. 72.) Zsoltár Salamoné – LXX szerint fordítva

Ó Isten, add ítéleted a királynak, és igazságosságodat a Király Fiának! 2. Hogy igazságosságban ítélje néped, és szegényeidet ítélettel.

3. Emeljenek fel békét a hegyek és dombok népednek, igazságosságban. 4. A nép szegényeit fogja ítélni és a rászorulók fiait megmenti majd és megalázza majd a Rágalmazót (hamis vádlót). 5. És együtt fog maradni a Nappal, és a Hold előtt nemzedékről nemzedékre.

6. És leszáll majd, mint eső a gyapjúra, és [mint] csöpögő cseppek a földre. 7. És igazságosság fog sarjadni napjaiban és a béke sokasága, amíg a hold elmúlik. 8. És a tengertől tengerig fog uralkodni és a folyótól a lakott föld határáig.

9. Őelőtte fognak leborulni az Etiópok, és ellenségei a port nyalják majd. 10. Tarzisz királyai és a szigetek ajándékokat visznek majd oda, Arábia királyai, és Sába ajándékokat visznek majd. 11. És elé borulnak majd le mind a királyok, minden nemzetek szolgálnak majd neki.

12. Mert megszabadította a szegényt a Hatalmas kezéből, és a rászorulót, akinek nem volt segítő. 13. Kímélni fogja a szegényt és rászorulót, és a rászoruló lelkét megszabadítja majd. 14. Az uzsorából és igazságtalanságból megváltja majd lelküket, és nevük (héb. vérük) becses őelőtte.

15. És él majd, és adatni fog neki Arábia aranyából, és imádkoznak majd miatta mindenkor, egész nap áldják majd őt. 16. Támasz (ellátás) lesz a földön a hegyek tetejéig. Libanont felülmúlja gyümölcse, és kivirágzik majd a városból, mint a föld füve. 17. Legyen áldva neve a korszakokba, a nap előtt marad (tart) neve. És megáldatnak majd benne a föld összes néptörzsei, minden nemzetek boldognak mondják majd őt.

18. Áldott JHVH az Isten, Izrael Istene, aki egyedül tesz csodálatos tetteket, 19. és áldott dicsőségének neve örökre és örökkön örökké, és töltessék be dicsőségével az egész a föld. Történjék! Történjék!

20. Véget értek Dávidnak, Jesszáj fiának himnuszai.


Zsolt 103. (héb. 104.) Dávidé – LXX szerint

1. Áldjad, lelkem, a Létezőt. JHVH, Istenem, felmagasztaltattál nagyon, dicséretet és szépséget öltöttél magadra 2. fényt, mint ruhát viselve, kifeszítve az eget, mint sátorfüggönyt. 3. Aki vizekkel fedi be felsőtermeit, aki a felhőket [mint] lábnyomát helyezi rá, aki a szelek szárnyain jár. 4. Aki küldötteit (angyalait) szelekké teszi, és papi szolgáit lángoló tűzzé. 5. Megalapoztad a Földet rendíthetetlen voltában, nem fog meginogni örökkön örökké. 6. A mélység (abüsszosz) mint ruha az ő palástja, a hegyeken megállnak majd a vizek. 7. Szemrehányásodtól elfutnak majd, mennydörgő hangodtól félni fognak. 8. Hegyek emelkednek fel és síkságok szállnak le helyükre, amit megalapoztál nekik. 9. Határt helyeztél, amit nem fognak elhagyni, sem nem fognak visszafordulni, hogy befedjék a földet. 10. Aki elküldi a forrásokat a völgyekben, a hegyek között vizek járnak át. 11. Inni fognak a mező minden vadállatai, vadszamarak fognak várakozni szomjúságukban. 12. Az ég madarai lakoznak majd azokon, a sziklák között fognak hangot adni. 13. Aki megöntözi a hegyeket felsőtermeiből, munkáid gyümölcséből jóllakik majd a föld. 14. Aki füvet sarjaszt a háziállatoknak, és zöldet az emberek szolgálatára a földből kenyeret hozni elő. 15. És bor örvendezteti az ember szívét, olajjal teszi jókedvűvé az arcot, és a kenyér erősíti az ember szívét. 16. Jóllakatnak majd a síkság fái, a Libanon cédrusai, amelyeket ültetett. 17. Oda verebek raknak majd fészket, a gólyáknak az otthon vezeti őket. 18. A magas hegyek a szarvasoknak, a kőszikla a nyulaknak menedék. 19. Holdat alkotott az időkre, és a Nap ismerte nyugtát. 20. Sötétséget rendeltél és éjszaka lett, amelyben a bozót minden vadállata át fog járni, 21. oroszlánkölykök üvöltve ragadoznak, és Istentől keresik eledelüket. 22. Fölkelt a nap, és összegyűjtettek, és tanyáikra fektetnek majd. 23. Az ember kimegy majd munkájára, és jövedelméért estig. 24. Mennyire felmagasztaltattak tetteid, JHVH! Mindeneket bölcsességben alkottál, betöltetik javaiddal a föld. 25. Ez a tenger, a nagy és tágas, ott csúszómászók, akiknek nincs száma, kis élőlények a nagyokkal. 26. Amott hajók utaznak keresztül, eme Sárkány (héb. Leviathán), akit formáltál, hogy megcsúfold őt (játszadozni vele). 27. Mindenek rád várakoznak, hogy megadd eledelüket alkalmas időre. 28. Adsz nekik, összeszedik, megnyitod pedig kezed és együttesen telnek el jóságoddal. 29. De [amikor] elfordítod arcod, megzavarodnak. Eltávolítod szellemüket, és megszűnnek, és a porba fognak visszafordulni. 30. Elküldöd szellemed, (újá) fognak teremtetni, és megújítod majd a föld színét. 31. Legyen JHVH dicsősége örökre, vigadozik majd JHVH művein. 32. Aki rátekint a földre és remegővé teszi azt, aki megérinti a hegyeket és füstölnek. 33. Had énekeljek dicséretet életemben JHVH-nak, hangszeres dicséretet zengek majd Istenemnek, amíg létezek. 34. Váljon kedvessé neki társalgásom, én pedig vigadozom majd JHVH-ban. 35. Bárcsak kivesznének a bűnösök a földből és a törvénytelenek, úgyhogy nem lennének ők. Áldjad, lelkem, a Létezőt! (JHVH-t)


18. (19.) Zsoltár

A végre. Dávid zsoltára.
Az egek elbeszélik az Isten dicsőségét, kezeinek munkáját pedig hírül adja a szilárdság.
A nappal a nappalnak hirdeti fennhangon a szót, és az éjszaka hírül adja az éjszakának az ismeretet.
Nem olyan szó, sem olyan beszéd, a melynek hangja ne lenne hallható:
A föld egészére kiment a hangjuk, és a lakott föld határaiig az ő beszédeik.

A Napba helyezte az ő sátrát. És ő, mint vőlegény, kijőve a lakodalmas hálószobájából, ujjong* majd, mint gigász, hogy futja az ő útját. Az ég határától a kijövetele, és a vég(cél)ja az ég határáig, és nincs senki, aki elrejthetné a melegét.

JHVH törvénye hibátlan, visszafordítja a lelkeket. JHVH tanúsága hűséges, bölccsé teszi a kiskorúakat.
JHVH jogrendjei egyenesek, megörvendeztetik a szívet. JHVH parancsa messze fénylő, megvilágosítja a szemeket.
JHVH félelme tiszta, a korszakok korszakáig állandó. JHVH ítéletei igazak, összességükben (teljességükben) indokoltak. Kívánatosabbak az aranynál és a sok drágakőnél, és édesebbek a méznél, a színméznél.

A te szolgád tiszteletben tartja azokat, ugyanis megőrzésükben sok a jutalom. Ki fogja belátni (okulni) a bűnöket? A titkosaimtól tisztíts meg engem! És a máshoz tartozótól kíméld meg a te szolgád, hogy ne gyakoroljanak hatalmat! Akkor hibátlan leszek, és megtisztulok majd a nagy bűnöktől, és szájamnak mondásai és szívemnek törődése folyamatosan jótetszésedre lesz [szemeid] előtt, JHVH, segítőm és szabadítóm.

* ujszov.hu szóértelmezése: Jellegzetes szentírási szó, amely azt az egész embert átfogó, teljes örömöt írja le, amelyet Isten üdvtette vált ki.


LXX alapján az Első zsoltár.
(küriosz YHWH-ra visszahelyettesítve):
1. Boldog a férfi, aki nem járt az istentelenek tanácsában*,
és aki nem állt meg a bűnösök útján,
és aki a pestisesek katedrájára nem ült le,
2. Hanem vágya** YHWH törvényében,
és törvényén elmélkedik nappal és éjjel.
3. És lesz, mint fa, melyet a vizek kijáratai mellé ültettek,
gyümölcsét megadja majd idejében,
és levele nem fog elszáradni.
És minden, amit tenne, kivirágzik majd***.
4. Nem így az istentelenek, nem így,
hanem mint a por, amit elsodor a szél a föld színéről.
5. Ezért nem állnak majd föl az istentelenek az ítéletben,
sem a bűnösök az igazak határozatában*.
Mert ismeri YHWH az igazak útját,
de az istentelenek útja megsemmisül.
*βουλή (búlé) – döntés, határozat, végzés, akarat, szándék, tanács
**θέλημα (theléma) – akarat, vágy, óhaj, öröm, gyönyörűség
***κατευοδόω – boldogul, virágzik, jólétet hoz/teremt/ad