„”Ezért elhagyva a Felkent kezdeti beszédét, jussunk tökéletességre, nehogy ismét a holt tettekből való megtérésnek alapjait rakjuk le, és az Istenben való hitet, a bemerítés tanítását (mely) kezek rátevése is, halottak feltámadását és az örök ítéletet. És ezt megtesszük, ha az Isten megengedi.”” (Héberekhez írt levél 6.1-3)

Úgy tartja a mondás, hogy „a kályhától kell elindulni” és ez a mondás a Felkent Jahósua  hitének tanítására is igaz. Vagy más példázattal szólva: Nem lehet házat úgy építeni, ha nem az alapoknál kezdjük az építkezést. Tehát arra a kérdésre, hogy a világ mit halljon először a Felkent követőitől, véleményem szerint eléggé pontos választ kell adni, ami nem bármi, ami Isten kijelentéseiben, az Írásokban található. Hanem a hit alaptanításai, amelyekről a Héberekhez írt levél írója is említést tett, amit később már nem kell újra és újra lerakni, tanítani azoknak, akik már élik a Felkentben való életet. Emellett fontos, hogy az alaptanítások egyúttal azt is elválasztják ami ettől eltér, ami tévtanítás vagy más evangélium (örömhír), amit mások, a tévtanítók hirdetnek. Hasznos belátni ezen felül, hogy melyek azok az ismeretek, amiknek inkább már csak az alapokra ráépítve veszi hasznát az, aki hallja. Az ilyen tanítások, amelyek csak ráépülnek az alapokra, amik csak később fontosak, a világ számára elsőre értelmetlenek és hiábavalóak, olyan értelemben, hogy ezt nekik még értelmetlen és hasztalan szólni, tanítani, mert ezek csak hitből-hitbe, Isten szellemét megkapva lesznek érthetőek (I.Kor. 2:14; Róm. 1:17) és építőek. Most az alapokról szeretnék a következőkben írni.

Mit hirdettek az apostolok a pogányoknak, a görögöknek?

Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni Pál apostol athéni beszédét (Apostolok cselekedetei.17:18-32), amit most nem idéznék annak terjedelme miatt, hanem a lényegét próbálom összefoglalni.

Az első és legfontosabb, hogy a népek (pogányok) alapvetően nem ismerik az igaz és egyetlen Istent, JHWH-t (ejtsd Jáhuá-nak), az örökké Létezőt, hanem a különböző hamis kultuszok által eltértek Teremtőjüktől, amit Pál a tudatlanságuk számlájára ír. A megtérés lehetőségét tárja eléjük, hogy hagyják el a bálványokat, istenség-kultuszokat, és térjenek ahhoz a Teremtőhöz, Aki nem lakik kézzel csinált templomokban, és Akiről nem lehet szobrokat készíteni (ezt Isten maga parancsolta a Sínai-hegyen, tehát ugyanazt az Istent hirdeti, akit a héberek is Istenüknek vallanak), és aki nincs távol az emberektől, hiszen egy vérből teremtette a népeket, és meghatározta lakhelyüket, és jó dolgokkal ajándékozta meg őket. Röviden összefoglalva tehát az elsődleges üzenet, hogy forduljanak el a pogány kultuszoktól és térjenek az egy igaz Isten imádatához, parancsolataihoz, amit Ő a törvényében, tanításában a hébereknek kinyilatkoztatott. Ez gyakorlatilag megegyezik azzal az üzenettel, amit a héberekhez írt levél „halott tettekből való megtérésnek és Istenben való hit”-nek nevez meg. Érdekesség, hogy még csak nem is Jahósua kereszthalálával, Isten szeretetével, kegyelemmel, és a bűnök bocsánatával kezdi (hogy Isten hogyan rendezi a bűn kérdést), mint a modern kereszténység prédikátorai  teszik, hanem pusztán azzal, hogy térjenek meg a vétkes életmódból, és ismerjék meg az igaz Istent. Ez az Isten az Ő törvényében (Tóra, tan) határozta meg mi a helyes életmód és vallásosság, és mi nem az, és az ehhez való odafordulás az első.

Mindezek indoklásképpen pedig hirdeti nekik egész világ eljövendő ítélet napját, egy férfiú által, akit Jahósának hívnak, aki által Isten ezt véghez fogja vinni, és a testi feltámadást. Tehát csak indoklásában mondja el, hogy van egy bizonyos férfi, az Isten Felkentje (Messiás), aki által Isten az egész világot megítéli, és jönni fog az ítélet nap, és a halottak feltámadása. Őt az Isten ennek igazolására feltámasztotta a halálból, ami bizonyítja, hogy Istennek szándéka van az emberiséggel és az nincs elhagyva. Nos, valahol ezen a ponton a filozófusok félbeszakították Pált, és ezt a témát jobban nem fejtette ki. Egy további alaptanításra, a bemerítkezésre Jahósua nevében, és a vétkek bocsánatára már ezért nem került sor. Viszont ismét beazonosíthatjuk a héber levélből, hogy itt mint alaptanítás, a halottak feltámadása és az örök ítélet bizony meg lett említve, és Jahósua messiási szerepe is ebben. Egy alaptanítás van tehát, ami itt nem hangzott el, a bemerítkezés Jahósua nevében, azaz, hogy Isten Jahósua halálának érdeméért elengedi a korábbi vétkeket annak, aki ezt a tisztulást elfogadja, hisz, és ez által megpecsételi, hogy az Isten igaz.

Mit hirdettek az apostolok a hébereknek, zsidóknak?

Ennek legjobb példáját az Apostolok cselekedetei 13:13-43. részében találjuk, aminek megint csak a lényegét szeretném összefoglalni.

A héberek és prozeliták számára nem volt kérdés, hogy az az Isten, Aki atyáiknak megjelent, és Aki kivezette őket Egyiptomból, és Aki bírákat, majd királyokat adott nekik, az az egyedüli igaz Isten, JHWH, Akinek törvénye, beszéde örökké érvényes. Az sem volt újdonság, hogy Isten Dávidnak megígérte a tőle származó Szabadítót, a Messiást, akit ők maguk is vártak. A végső ítéletnapban és a feltámadásban is hittek, és hogy ez a Messiás megjelenésekor valósul meg. Egyedül az hiányzott, hogy az a férfi, akit vezetőik elvetettek, és akit Pilátus kivégeztetett, és akit Isten feltámasztott, ő, Jahósua az a Messiás, akit vártak. Továbbá, hogy a megtérés (ami esetükben Istenhez való visszatérést jelent), és a vétkek bocsánata Jahósuának, mint tökéletes áldozatnak a halála által valósul meg, és a megigazult (istenfélő) élet is csak ezen az úton lehetséges:

„Azért legyen néktek tudtotokra, testvéreim, férfiak, hogy ez által hirdettetik nektek a vétkek bocsánata: És mindenekből, amikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, aki hisz, megigazul.”

Ez a szabadítás elsősorban nekik lett hirdetve, mert ők az atyák és próféták utódai, ők kapták a Felkentről (messiah) szóló ígéretet, övék az elsőség, ahogy Pál máshol mondja: „Nem szégyellem ugyanis az örömhírt, hiszen Isten szabadítást hozó ereje minden hívőnek: először a zsidónak, azután a görögnek.” (Róma. 1.16).

Összefoglalva tehát, az alaptanítások közül számukra csak annak a történelmi Jahósua-nak az Isten által megígért Messiás voltát kellett elfogadni, akiről hallhattak a híradásokból a nép között (Pál ezt bizonyította nekik az Írásokból), és hogy az ő halála általa van a bűnök bocsánata, és feltámadása által a megigazulás, amelyet az ő nevébe való bemerítkezéssel pecsételhetnek meg, amely kezek rátevése is.

A héberek és prozeliták a kezek rátevésének szerepéről is hallhattak már az Írásokból, hiszen Mózes így hatalmazta fel Jahósuát (Józsuét), hogy az Isten által felkent vezető legyen (4Mózes 27.18-23). Ennek megfelelően ahhoz, hogy valaki Isten királyságának a fia legyen, szintén a kezek rátétele szükséges (az a személy cselekszi, aki a hitet továbbadja), ami által Isten szellemének ajándékát is veszi az, aki hisz Jahósuában. Ennek fontosságát egy másik eset támasztja alá, ami az Apcsel. 19.5-6. található, ahol egyes tanítványok csak János bemerítéséig ismerték Isten útját, és nem vettek szent szellemet, mert még nem voltak Jahósua nevére bemerítkezve (úgyszintén ezt támasztja alá az Apcsel. 14.14-17 rész is). Mondhatni azt is, hogy János tanítványai számára az alaptanítások közül már csak az hiányzott, hogy bemerítkezzenek, és a kezek rátétele által vegyék Isten ajándékát, minden más alaptanítással (pl. megtéréssel, és hogy János után jön a Felkent) tisztában voltak. Az elöljárók számára viszont az az intés van ezzel kapcsolatban, hogy ezt ne hamarkodják el (I.Tim. 5:22).

Összefoglalás

Egy pár gondolattal kifejteném a fentiek alapján, hogy mit lenne jó, ha alaptanításként mindenképpen hallana az, aki mai napság Isten útja felől kívülállóként érdeklődik. Nagyon fontos, hogy Isten egyedülisége, egyetlensége elhangozzon, és hogy ez az Isten ugyanaz, aki a Törvény könyvében megadta elvárását az általa választott népnek, Izraelnek, és ez nem változott. És ez az Isten nem azonos a modern kereszténység vélekedése szerinti szentháromsággal, vagy egyéb pogány filozófiai istenképzetekkel, hanem ugyanaz, mint amit a zsidók is vallanak Istenről. Isten, az Örökkévaló egy, és a Messiásából is egy van (I. Kor. 8:6). A Messiás pedig semmilyen formában nem azonos az ő Istenével és Atyjával, aki elküldte, és aki felkente őt, és aki úrrá tette. A mai korban talán ez a legnagyobb tévedés, hamis tanítás, ami elválaszt. Pál apostol idejében más volt a helyzet, akkor még nem létezett ugyanis ez a hamis tanítás, ami később az egész világra elterjedt, számára a pogány istenkultuszoktól való elszakadás volt az elsődleges. Persze lényegében, burkolt formában ez ma is létezik.

A következő alaptanítás, nyilvánvalóan, hogy ez az Isten, JHWH, a Teremtő, nem hagyta el az emberiséget, a népeket, és megadta a megtérés lehetőségét, zsidónak először, és görögnek (azaz más nemzetből valónak). A megtérés életmódbeli változást jelent, a bűnöktől való eltávolodást, elszakadást, az igaz Istennek és az Ő törvényének megismerését, megélését, Istenhez való fordulást. A bűnről sincs alapvetően pontos fogalma az embernek addig, amíg nem ismeri Isten parancsolatait, elvárását, ami meghatározza mi a bűn, és mi nem az. Ezt tanulnia kell, ebben a megtérés után is növekedik a hithű.

A megtérést, az Istennél való tiszta lelkiismeret keresését egy jelképes cselekedettel tudja az ember elpecsételni. Ez pedig a víz alá való merülés (nem leöntés, hanem bemerítkezés), amely cselekedettel kifejezi az ember, hogy szót fogad, engedelmes lesz Istennek, JHWH-nak, elhagyja a vétkeket, parancsolatait, törvényét cselekedni fogja, és Istenfélő életet szándékozik élni a Felkent tanítása szerint. A víz a vétkek halálba adását jelképezi, a vízből való feljövetel pedig az új életre való feltámadást, igazságosságban való járást. A kezek rátevése által Isten az Ő szent szellemének ajándékát is megadja annak, aki hisz, ami ahhoz kell, hogy az ember felfoghassa Isten akaratát, prancsolatait, vezetését, és képessé váljon megtenni törvényét, szavát, és növekedhessen az Istentől való kegyelemben. A bemerítés Jahósua, Isten Felkentjének halálába, az ő nevében (Jahósua) történik, ugyanis egyedül őáltala bocsátotta meg Isten a bűnt, és tudja be az embert igaznak. Nincs más név, ami által lenne szabadítás. Az embernek saját igazsága, saját jó cselekedete nincs, semmit nem tud felmutatni az Isten előtt.

A hívők reménysége nem csak erre a 70-80 évre szól, hanem Isten a bűn miatt létrejött halált is eltörölte Jahósua feltámadása által, és ennek az egész emberiségre vonatkozó rendjét kijelentette a próféták és apostolok által. Az emberiség több aratáson, azaz testi feltámadáson megy majd keresztül, erről szól a következő alaptanítás. Első zsengeként feltámadnak a szentek a Felkent Jahósua visszajövetelekor, és azok vele élnek és uralkodnak majd ezer évig, emellett az örök életet is birtokolják már, nem lesz hatalma rajtuk a második, végleges halálnak. Az emberiség maradéka, akik nem jutottak még tökéletességre ebben a korban, a pogányok nagy része a második feltámadásban fog részt kapni, és ítéletükre ott kerül sor. Az Isten ítéletének napja valójában ezt az egész periódust jelenti, ami a Messiás visszajövetelével veszi kezdetét, amit örök ítéletnek mond az Írás, amikor minden embert Isten a Felkentje által megítél, mert az ítéletet egészen neki adta. Isten szándéka, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson, de mindenkit a maga rendjében, idejében hív el, és ajándékozza meg az ehhez szükséges dolgokkal. Minden embert a Felkent Jahósua hite által juttat el a tökéletes örök élet birtoklására, amikor Isten lesz minden mindenekben, és ami után Jahósua, a Felkent is visszaad minden hatalmat az Atyának, az örök Istennek, Akinek dicsőség és hála és tisztesség az örök korokon keresztül. Ámen!