„Van Mózesük és prófétáik; hallgassák azokat! Az pedig mondta: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, megtérnek! Ő pedig mondta néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.” – Luk. 16:29-31

A háromságtan elleni polémiáim sorozatát azzal a felismerésemmel folytatnám, hogy a logikusan felépített érvek mit sem használnak, ha valaki nem Mózes (a Tóra) és a próféták alapjáról indul el, és jut el a Messiáshoz, Jahosuához. Ha nem erre az alapra helyezkedik (nem erre hallgat), akkor szinte semmi nem győzi meg, még ha valaki a halálból támadna fel és cáfolná a több ezer éves hamis tanítást Istenről, az is eretnek lesz a szemében. Persze azt is hozzátenném, hogy Isten ad fület a hallásra, és semmi sem véletlen. A szentháromság jól felépített tan, viszont ha mélyebben megvizsgáljuk, csak látszólag támaszkodik az Írás kiragadott és félreértelmezett részeire, mélységeiben azonban pogány eredetű, amihez hasonlókat nem engedtek a tanításba beférkőzni a korai héber keresztények, apostoli utasításra. A pogányságnak a gyülekezetekbe való nagyszámú beáramlása, és a héber/zsidó (zsinagógai) gyökerektől való teljes elszakadás (és fejleménye: a törvényellenesség) a későbbi századokban már teret nyitott az Istenről való filozófiai alapokon nyugvó, gnosztikus eredetű spekulációknak, amiknek egyik végterméke a szentháromságtan.

Ebben a bejegyzésben szeretnék felhozni egy pár dolgot annak bizonyságául, hogy az apostoli tudomány (Tóra és próféták, Isten Fiának tóraértelmezése által) miért nem egyeztethető össze a misztikus háromságtannak a Szent Szellemre vonatkozó értelmezésével, miszerint: „a Szent Szellem az egy Isten három személyéből az egyik”.

Először is szeretnék rámutatni arra, hogy a „Szent Szellem” másik használatos megnevezése az Írásban Istennek a szelleme (Mát. 12:28), másképpen az Atya szelleme (Mát. 10:20), és mint ilyen, mutatja a relációt. A másik amire rámutatnék, hogy az ógörögben és a héberben szélnek is fordítható ez a szó (ruáh/pneuma), sőt az ógörög pneumát (szellem) egyenesen szélnek értelmes fordítani a Septuaginta (Hetvenes fordítás), és az apostoli iratok egyes helyein. (pl. ‘a szél (penuma) fúj, ahová akar’, János 3:8, de ez a héber ruah szóval is így van: I. Móz. 3:8 ‘szellős alkonyatkor’; I. Móz. 8:1 ‘és Isten szelet küldött a földre és lecsillapodtak a vizek’ stb.) Ha ezt a gondolatot folytatjuk, a szellem mibenlétének megértéséhez helyettesítsük be azokra a helyekre is a „szelet”, ahol Isten Szelleméről van szó (Isten szele, szent szél, korábbi nyelvújítás a szent szelletet, mint a szél fújásának eredményét javasolta, de ez nem lett a köznyelvben elfogadott). A levegő áramlása a szél, Istennek a „lehellete”, maradandó „kiáramlása” ehhez az anyagi megnyilvánuláshoz hasonló leginkább, (Csel. 2:2), a Szent Szélhez, ami által Isten munkája megnyilvánul a földön. (Pl. a prófétálás: Mk 12,36: ‘Hiszen Dávid maga mondotta a Szent Szellem által: Monda az JHWH az én Uramnak…’)

Az Írás állítja, hogy Isten nem test (hús), nem ember, hanem Szellem. (Ján. 4:24; Iz. 31:3)  Tehát Isten létezésének „alapeleme” is a szellem, de emellett Isten a testi létet a tőle kiáramlott „Szél” (Szellem) által irányítja, tarja a létben, így ad minden élőnek életet. (Zsolt. 104:30) Tehát Isten Szellem, és ami tőle kiáramlott az is szellem (Istent a szellemek Atyjának is nevezi az írás: Zsid. 12:9), amivel úgymond beavatkozik a testi/anyagi létbe, ez pedig az Ő szelleme. Emellett Isten leheletének produktuma az ember szelleme is, amit Isten a halálkor visszavon (visszatér Istenhez, Aki adta: Préd.12:9).

„Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én szellememmel! – azt mondja a Seregeknek Jahvéja.” (Zak. 4:6)

Talán már ennél az egyszerű kijelentésnél is megfogható a különbség aközött, amit a háromságtan állít, és a bibliai koncepció között. Isten személye, ÉN-je egy, egyes szám első személyben nyilatkozik, nem többes számban, hanem mint Seregek JHVH-ja, és ez az egy személy az ő szellemével viszi végbe akaratát, nem erővel, nem hatalommal. Nincs egy második személy („én”) az Istenben, mint Szent Szellem, aki jelentkezik, hogy én is itt vagyok, hanem Isten a saját szellemét/szelét eszközként használja a történelemben, a hívők életében, a prófétáknál stb. Ez a cselekvés pedig a levegő mozgásához, a szélhez hasonlít leginkább. Tehát az Isten szelleme eszköz, közvetítő csatorna arra, amit Isten a földön végbevisz, nem még egy személy/én az Istenben az „Atya” mellett. Isten maga az Atya, aki a szellemét használja, a Seregek Jahvéja, aki szellemével keni fel a prófétákat, ez által ad szót, ez által továbbítja isteni tulajdonságait (hatalom, erő, tanács, értelem stb). Sok esetben látjuk, hogy akiket a szellem betöltött, hatalmat kaptak, bírák, királyok, próféták, bölcsek lettek, vagy egyszerűen csak szólták Isten igazságát, továbbították szavait. (ebből nem mellékesen az is kiderül, hogy sohasem kapja meg valaki öncélúan Isten szellemét, hanem olyankor aktívan Isten akaratát viszi végbe az illető) Nagyon fontos megérteni, hogy Isten szellemének gyakorlatilag nincs saját akarata, Istentől külön elgondolása, hanem csak egy eszköz, csatorna az isteni akarat kezében, hiszen Isten nem anyagi létező, mi viszont azok vagyunk. Soha nem olvasunk az Írásokban olyat, minthogy a szellem, mint egy külön Isteni személy ezt akarta, de az Atya, mint egy másik isteni személy mást akar (lásd még az Isten Felkentjének is van saját akarata, hiszen ő mihozzánk és az angyalokhoz hasonló lény, lásd a Getsemáné kertben való imáját, ahol ez megnyilvánult: „ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint te” – Mát. 26:37.). Ehhez képest Isten szelleme teljesen más minőség, teljesen más, mint bármilyen más élőlény.

Ezen a ponton szót kell ejtenünk a leggyakrabban elhangzó érvről a háromság oldaláról, hogy akkor hogy lehet, hogy a Szent Szellemet meg lehet szomorítani, lehet ellene vétkezni, ami nem bocsáttatik meg, a Felkent azt állítja, hogy feltámadása után elküldi stb. Mindezek a fentiek ismeretében könnyen megérthetőek. Először is, van az írásban egy olyan, hogy képes beszéd és megszemélyesítés. Alapvetően személyiséggel nem rendelkező dolgokról is úgy beszél olykor az Írás, mintha személyek lennének, vagy személyekre jellemző tulajdonságokat vennének fel. A legelső ilyen megszemélyesítés magának Istennek a szájából hangzik el a gyilkos Káin felé, mégpedig, hogy Ábel vére kiált a földről Őhozzá. A vér nem képes kiáltani, nyilvánvaló és megérthető, hogy Isten ezt a megszemélyesítést képletes beszédként használja, hogy a gyilkosság Őelőtte való nyilvánvalóságának tényét hangsúlyozza. Ezen kívül még számtalan ilyen helyet találunk a prófétáknál (pl. Ézs. 24:23, Péld.3:13-15, 9:1; Jer.31:4,18; Jóel. 1:10). Tehát a bibliai gondolkodásmódba bőven belefér az olyan beszéd, amikor olyat is megszemélyesít, amik alapból nem személyek. Az Isten Szelleméhez leginkább közeli az Isten bölcsességének megszemélyesítése a Példabeszédekben.

És akkor hogyan lehet a szent szellem ellen vétkezni, ami nem bocsáttatik meg, de Isten vagy a Krisztus ellen való vétkek megbocsátatnak? Ezt szintén úgy érthetjük meg leginkább, ha tudjuk, mi a szellem. Isten közvetlenül dolgozik a földön a szelleme által, ezt látták a farizesok is, amikor a Felkent meggyógyította a betegeket, Isten ujjának nevezve a szellemet, ami által gyógyít. A farizeusok tehát közvetlenül Isten hatalmának látható megnyilvánulásával találkoztak a csodatételkor, mondhatni az Istent látták cselekvés közben, képletesen „Isten ujját”, és ezt mondták gonosztól valónak (Luk. 11:20). Ez nem hit, hanem valóságos látás. Tehát nem csak hit által fogták fel, hogy Isten létezik, és aki vétkezik, ellene is vétkezik, hanem közvetlenül mondtak ellene. Aki látja „Isten ujját”, és azt mondja gonosznak, annak vétke hasonló a Sátánhoz és a démonokhoz, akik közvetlenül tapasztalhatják Isten hatalmát, és úgy vétkeznek ellene. (lásd még: Zsid. 6:4-6 ahol szintén a közvetlen Istenélmény utáni elesésről, tapasztalatról beszél) Az ő vétkükre ugyanúgy nincs bocsánat, mint aki Isten munkáját közvetlenül tapasztalva mond ellent. Ezért lehet tehát különbséget tenni Isten Szelleme elleni vétek, és Isten elleni vétek között, holott valójában nincs különbség, mert aki az Isten szelleme ellen vétkezik, az Isten ellen vétkezik, de az előbbi súlyosabb, mert tartalmaz egy bizonyos közvetlenséget, megtapasztalást.

Lk 24,49 És ímé elküldöm reátok Atyám ígéretét; ti pedig addig üljetek a városában, mígnem felöltöztettek erővel a magasságból .. Ján. 15:26 Amikor pedig eljön a pártfogó, amit én küldök majd nektek az Atyától, az igazság szelleme, amely az Atyától jön ki, az tanúskodik majd énrólam.

Csel. 2:15-18. Mert nem részegek ezek, amint ti feltételezitek; hiszen a napnak harmadik órája van; Hanem ez az, ami megmondatott Jóel próféta által: És lesz az utolsó napokban, mondja az Isten, kitöltök (kiárasztok) majd szellememből minden testre: és prófétálni fognak fiaitok és lányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak majd, és véneitek álmokat álmodnak. És még (rab)szolgáimra és (rab)szolgálóimra is kitöltök (kiárasztok) azokban a napokban szellememből, és prófétálnak….

Csel 2,33 Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatva, és a megígért szent szellemet megkapva az Atyától, kitöltötte ezt, amit ti most láttok és hallotok.

Ján. 7.37 Az ünnep utolsó nagy napján pedig felállt Jahosua és kiáltott, mondva: Ha valaki szomjazik, jőjjön hozzám, és igyon. Aki hisz bennem, amint az írás mondta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig a szellemről mondta, amelyet szükséges volt, hogy a benne hívők vegyenek: mert még nem volt szent szellem; mivelhogy Jahosua még nem dicsőíttetett meg.

Amit rögtön észre lehet venni, hogy Jahosua úgy beszél a szellemről, mint amit ő küld, kijön az Atyától, pártfogó (paraklétosz), és mint ami addig mintha nem is lett volna a világban. Lehet-e ezt szó szerint úgy értelmezni, mintha Istentől az egyik személye, aki addig nem volt a világban most kijött, mint ígéret, amit az Atya megígért? Igaz lehet-e, hogy itt egyik Isteni személy küldi a másikat, a harmadik ígéreteként? Természetesen szó sincs  róla! Isten egy, a mindenek Atyja, és az Ő szelleméről van szó, ami már korábban is a világban volt, tehát csak képes beszédként lehet értelmezni annak „küldését”, vagy nincs értelme annak, hogy Isten prófétái az Isten szelleme által szóltak jóval a Messiás megdicsőülése előtt (ha akkor még nem volt elküldve). Nem arról van tehát szó, hogy egy addig a világban nem jelenlevő személy, most végre eljött, hanem, hogy Isten beteljesítette azt az ígéretét, hogy mindenek (nem csak egyes személyek, próféták) részesedhetnek a szelleméből, most már mindenki, aki hisz a Messiás halálában és feltámadásában és bemerítkezik, abban Isten fog dolgozni, Isten szellemét fogja megkapni ajándékképpen, „venni”, ahogyan azt addig csak egyes emberek kapták (próféták) Isten választása által. Erről, mint képről van szó, mintha eljönne egy valaki, aki addig nem volt, holott tudjuk, hogy Isten szelleme korábban is a világban volt, csak nem volt minden testre kiárasztva.

Apropó kiárasztás. Egy személyről, még ha mennyei lényről van is szó, soha nem beszél úgy az Írás, mint osztható anyagi dolgokról, mint olaj, szél, víz. stb. mint ami kiárad, mint egy folyam. A fenti példákban pedig éppen ezekkel a hasonlatokkal írja körül a szent szellem ígéretének beteljesülését: „mondja az Isten, kitöltök (kiárasztok) majd szellememből minden testre”. vagy „aki hisz bennem … élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig a szellemről mondta, amelyet szükséges volt, hogy a benne hívők vegyenek” vagy „megígért szent szellemet megkapva az Atyától, kitöltötte ezt„. A víz, szél, olaj, amit kitöltenek, amivel megkennek mind olyan hasonlat, amivel a szellem megközelíthető, amit az övéi megkapnak, és amit a világ nem fogad be, mert nem látja.

Úgyszintén látható, hogy a Jelenések könyvében az Isten égi tróntermének leírásakor a menóra, a hétágú mécses (amihez hasonlóan a földi szentélyben is állt egy lámpás) reprezentálja Isten hét szellemét. Nem egy élőlényre hasonlít (minden más a mennyben valamilyen élőlényként van ábrázolva, Bárány, vének, angyalok stb.), nem egy ‘valakire’, hanem egy ‘valamire’:

Jel 4,5 A trónból pedig villámlások és mennydörgések és zúgások jöttek ki. És hét tűzlámpás égett a trón előtt, amely az Istennek hét szelleme;

Jel 5,6 És láttam a trón és a négy élőlény között és a Vének között egy Bárányt állni, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme volt, ami az Istennek hét szelleme, amely elküldetett az egész földre.

Ugyanaz a hét szellem, ami lámpás az Isten trónja előtt (mint a jeruzsálemi templom menórája), egyúttal a Bárány hét szarva és szeme, amely „elküldetett” a földre. Isten szelleme tehát úgymond a Bárány kezébe van adva, pontosabban: a szarv a hatalom szimbóluma, a szemek pedig a látásé. Tehát a Felkent Jahosua mintegy birtokolja Isten hatalmát, szellemének potenciáját az Egyházon, az által, hogy megkapta azt az Istentől, és kitöltötte övéire; így megérthető ez a kijelentés:

Róm. 8:9. De ti nem vagytok testben, hanem szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek. Aki pedig nem birtokolja Krisztus szellemét, az nem az övé.

Mármint az, hogy hogyan mondhatja egyszer Isten szellemének, a következő mondatban pedig Krisztus szellemének ugyanazt. Nincs másról szó, csak Isten szelleméről, ami Krisztusé. Nem lehet szó tehát itt arról a szellemről, amit Krisztus a kereszten lehelt ki, ami őt éltette és amit visszakapott feltámadásakor, hanem az Isten szelleméről, amivel ő rendelkezik az Istentől való terv végrehajtásához.

Itt még megjegyezném, hogy az apostoli tudomány tud arról a párhuzamról, ami Isten szelleme és az ember szelleme között van, ami szintén azt mutatja, hogy a szentháromságos koncepció nem áll meg, ugyanis az emberben sincs úgymond több „személy” (vagyis az embernek nem egyik személye az ember szelleme, hanem az életadó része, amit Isten visszavon halála napján). Nem több (esetleg három) személy egységéből áll az ember, hanem Isten a leheletét a porba fújta és így lett élő lélekké, élőlénnyé. Istennek viszont nincs testi része, így a párhuzam csak Isten szelleme és az ember szelleme között áll fenn, és ahogy az ember egy, attól függetlenül, hogy van szelleme, úgy Istenben sincs több személy attól, hogy szelleme van:

Kor. 2:9 Hanem, amint megiratott: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szívébe nem hatolt be, amiket készített Isten az őt szeretőknek. Nekünk azonban az Isten kijelentette az szelleme által: mert a szellem mindeneket földerít, az Istennek mélységeit is. Mert kicsoda tudja az emberek közül az emberekét, ha nem az embernek szelleme, amely benne van? Azonképen az Istenét sem ismeri senki, csak az Isten szelleme. Mi pedig nem e világnak szellemét vettük, hanem az Istentől való szellemet; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk.

Végezetül a teljesség igénye nélkül idézem a Törvény egyes helyeit, ahol a héber ruah szó található, amit hol szellemnek, hol szélnek fordítanak a fordítók:

Gen. 1,2. És a föld puszta és kietlen volt és sötétség volt a mélység színe fölött; Isten szelleme pedig lebegett a vizek színe fölött.

Gen 6,3 És Jahve mondotta: „Ne maradjon szellemem az emberben örökké, mivel ő is csak hús, legyenek tehát napjai százhúsz év.”

Gen 6,17 És én íme hozom az özönvizet a földre, hogy elpusztítsak az ég alól minden testet, amelyben az élet szelleme van;

Gen 8,1 Ekkor megemlékezett Isten Nóéról és minden vadról és minden baromról, amely vele volt a bárkában; és Isten szelet (ruáh) küldött a földre és lecsillapodtak a vizek.

Gen 26,35 És lettek szellem keserűségévé Izsáknak és Rebekának.

Gen 41,8 Reggelre kelve, nyugtalankodott a szelleme,…

Gen 41,38 És szólt Fáraó szolgáihoz: „Találhatunk-e olyan embert, mint ez, egy embert, akiben Isten szelleme van?”

Gen 45,27 És elmondták neki József minden szavát, amit hozzájuk beszélt és mikor meglátta a szekereket, amelyeket József küldött, hogy őt elvigyék, akkor föléledt atyjuk Jákob szelleme.

Ex 6,9 És így beszélt Mózes Izráel fiaihoz, de ők nem hallgattak Mózesre a megtört szellem és nehéz rabszolgaság miatt.

Ex 10,13 És kinyújtotta Mózes botját Egyiptom országa fölé és az Örökkévaló indított keleti szelet (ruáh)

Ex 28,3 És te szólj mind a bölcs szívűekhez, akiket megtöltöttem a bölcsesség szellemével és azok készítsék Áron ruháit, hogy föl legyen szentelve és pappá legyen avatva nékem.

Ex 31,3 És eltöltöttem őt Isten szellemével, bölcsességgel, hozzáértéssel és tudással mindenféle munkára,

Ex 35,21 És jöttek mindazok, akiket erre indított a szívük és akiket áldozatkészségre bírt szellemük, elhozták a Örökkévaló ajándékát a találkozás sátrának munkájára és minden szolgálatának céljára és a szent ruhákra.

Ex 35,31 És eltöltötte őt isteni szellemmel, bölcsességgel, értelemmel és tudással minden munkára,

Num 5,14 és reászáll a féltékenység szelleme és féltékenykedik feleségére és az tisztátalanná lett; vagy ha reászáll a féltékenység szelleme és féltékenykedik feleségére és az nem lett tisztátalanná:

Num 11,17 És én leszállok és beszélek veled (Mózes), elveszek a szellemből, amely rajtad van és ő reájuk teszem, hogy viseljék veled együtt a nép terhét és ne vigyed te egyedül.

Num 11,25 És leszállt JHWH a felhőben és szólt hozzá és elvett a szellemből, amely rajta volt és ráadta a hetven férfiúra, a vénekre. És volt, hogy amidőn rajtuk nyugodott a szellem, akkor prófétáltak, de többé nem.

Num 11,29 És mondta neki Mózes: Féltékeny vagy te miattam? Bárha JHWH egész népe mind próféta volna, hogy az Örökkévaló rájuk adná szellemét!

Num 14,24 De szolgám, Káléb, mivel más szellem vezette és teljesen követett engem, őt elviszem az országba, ahová elment és az ő magzatja bírni fogja azt.

Num 16,22 És ők leborultak arcukra és mondták: Isten, minden test szellemének Istene! Vajjon, ha egy férfiú vétkezik, az egész községre haragszol?

Num 24,2 És Bileám fölemelte szemét és látta Izráelt amint lakik törzsei szerint és reászállott Isten szelleme.

Num 27,18 És mondta JHWH Mózesnek: Vedd magadhoz Józsuát, Nún fiát, a férfiút, akiben van a szellem, és tedd reá kezedet;

Deut 2,30 De Szihón, Hesbón királya, nem akart minket átbocsátani, mert megkeményítette szellemét JHWH, a te Istened és makaccsá tette szívét, hogy kezedbe adja őt, amint látod a mai napon.

Deut 34,9 És Józsua, Nún fia tele volt a bölcsesség szellemével; mert Mózes rátette kezét [– Megj.: a kezek rátevése, amit az apostoli levelek is említenek(!)] és hallgattak reá Izráel fiai és úgy cselekedtek, amint megparancsolta JHWH Mózesnek.

Bír. 3,10. Reája szállt az Örökkévaló szelleme, bírája lett Izraélnek és kivonult a harcra.

Bír. 6,34. JHWH szelleme pedig megszállta Gideónt; megfútta a harsonát és egybesereglett utána Abíézer.

Bír. 9,23. Ekkor küldött Isten gonosz szellemet Abímélekh és Sekhém urai közé, úgy hogy hűtlenek lettek Sekhém urai Abímélekhhez;

Bir. 13,25 És kezdte őt hajtani JHWH szelleme, Dán táborában, Czoreá és Estáól között.

Bír. 14,6. Akkor reászökött JHWH szelleme, és szétszakította, amint szétszakítanak egy gödölyét és semmi nem volt a kezében. De nem mondta el atyjának és anyjának azt, a mit cselekedett.

Bír. 14,19. Ekkor reá szökött az Örökkévaló szelleme, lement Askelónba, levert közülök harminc férfiút, elvette öltözeteiket és odaadta a váltó ruhákat a rejtvény megmondóinak. Föllobbant a haragja és fölment atyja házába.

Bír. 15:14,Ő eljutott Léchíig, akkor a. filiszteusok riadoztak elejébe; és reája szökött az Örökkévaló szelleme, s olyanok lettek a kötelek a karjain, mint a lenszálak, melyek elégtek tűzben, úgy hogy kötelékei leolvadtak kezeiről.

1 Sám 10,6 És rád jön JHWH szelleme és prófétálni fogsz velük; és átváltozol más emberré.

1 Sám. 10,6 Akkor az JHWH Szelleme reád fog szállani, és velük együtt prófétálni fogsz, és más emberré leszel.

1 Sám 16,13-14 Ekkor vette Sámuel az olajszarut és fölkente őt testvérei közepette; és jött JHWH szelleme Dávidra attól a naptól fogva. … 14. JHWH Szelleme pedig eltávozott Sáultól és gonosz szellem okozott neki bajt JHWH-tól.

1 Sám 16:23  Volt pedig, amikor rajta volt Istennek (gonosz) szelleme Saulon, vette Dávid a hárfát és játszott kezével; akkor megkönnyebbült Saul és jobban lett, és el-eltávozott tőle a gonosz szellem.

1 Sám 19:23 Elment tehát oda Nájótba, Rámában; és lett őrajta is Isten szelleme és egyre járva prófétált, míg el nem jutott Nájótba, Rámában. 24. Levetette ő is ruháit és prófétált ő is Sámuel előtt, és feküdt meztelenül azon egész nap és egész éjjel. Azért mondják: Hát Sául is a próféták között van?

2Sám. 23,2 JHWH Szelleme szólott énbennem, és az Ő beszéde az én nyelvem által.

2 Krón. 15,1-2 És Azáriást, az Obed fiát felindítá az Isten Szelleme: Aki Asa elé lépett, és monda: Hallgassatok meg engem…

Ugyanígy a prófétáktól is egy pár idézet:

Iz. 4:4. Ha majd lemosta JHWH Sión leányainak szennyét és Jeruzsálem vérét kitörölte közepéből, az ítélet szellemével és a kipusztítás szellemével,

Iz. 11:1. És ered majd vessző Jísaj törzsökéből és ág hajt ki gyökereiből. 2. És nyugszik rajta JHWH szelleme, a bölcsesség és értelem szelleme, a tanács és erő szelleme, a megismerés és istenfélelem szelleme.

Iz. 28:5. Azon a napon lesz az Örökkévaló, a Seregek Ura díszes koronájává és pompás koszorújává lesz népe maradékának; 6. meg a jog szellemévé annak, ki a jog székén ül és erővé azoknak, akik a kapuba térítik el a háborút.

Iz. 29:10. Mert kiöntötte rátok az Örökkévaló mély álom szellemét, lezárta szemeiteket, a, prófétákat és fejeiteket, a látókat betakarta.

Iz. 30:1. Oh a pártütő fiak, úgymond az Örökkévaló, hogy tanácsot tartanak, de nem tőlem valót, és szövetséget szőnek, de szellemem nélkül, azért hogy tetőzzék a vétket vétekkel

Iz. 31:3. Egyiptom pedig ember és nem Isten és lovaik hús és nem Szellem; és az Örökkévaló kinyújtja kezét, megbotlik a segítő és elesik a segített és együttesen mindnyájan elenyésznek.

Iz. 32:15. Mígnem kiömlik ránk a szellem a magasból és a puszta termőfölddé lesz és a termőföld erdőnek tekintetik.

Iz. 33:16. Kutassátok az Örökkévaló könyvéből és olvassátok, egy sem hiányzik azokból, egyik sincs másik nélkül, mert a szája, az rendelte és a szelleme, az gyűjtötte egybe.

Iz. 37:7. Íme én olyan szellemet adok belé, hogy hírt hallván visszatér országába; és elejtem őt kard által az országában.

Iz. 40:7. Elszáradt a fű, elhervadt a virág, mert az Örökkévaló Szelleme/szele fúj rá; valóban fű a nép.

Iz. 40:13. Ki határozta meg az Örökkévaló szellemét, ki a férfi, aki tanácsát tudatta vele?

Iz. 42:1. Íme az én szolgám, akit tartok, az én választottam, akit kedvel a lelkem. Ráadtam szellememet, hogy Törvényt vigyen szét a nemzeteknek.

Iz. 42:5. Így szól az Isten, az Örökkévaló, aki teremtette az egeket és kinyújtotta azokat, aki kiterítette a földet meg sarjadékait, aki leheletet adott a rajta levő népnek és szellemet a rajta járóknak:

Iz. 44:3 Mert vizet öntök szomjas földre és folyóvizeket a szárazra, szellememet öntöm magzatodra és áldásomat sarjadékaidra.

Iz. 48:16. Közeledjetek hozzám, halljátok ezt: kezdettől fogva nem titokban beszéltem; amióta van, ott vagyok én! És most az Úr, JHWH küldött engem és szellemét.

Iz. 59:19. És félni fogják nyugat felől az JHWH nevét és napkelet felől az ő dicsőségét, mert jön mint a szűk folyam, melyet az Örökkévaló szelleme/szele hajt.
… 21. Én pedig – ez a szövetségem velük, mondja JHWH: szellemem, mely rajtad van és szavaim, melyeket szádba tettem, nem mozdulnak el szádból és magzatod szájából és magzatod magzatjának szájából, mondja JHWH, mostantól fogva mindörökké.

Iz. 61:1. Az Úrnak, Jahvénak szelleme rajtam van, mivelhogy fölkent engem az Örökkévaló, hogy hírt hozzak az alázatosaknak, küldött engem, hogy bekötözzem a megtört szívűeket, hogy hirdessek foglyoknak szabadságot és megbilincselteknek kiszabadulást;

Iz. 63:10. De ők engedetlenkedtek és megszomorították szentséges szellemét és ellenséggé változott irántuk, ő harcolt ellenük. 11. Ekkor megemlékezett az őskor napjairól, Mózesről, a népe: Hol van, ki felvezette őket a tengerből nyája pásztorával, hol van, aki beletette szentséges szellemét? … 14. Mint állat, mely leszáll a síkságba, nyugodni viszi őt az Örökkévaló szelleme: úgy vezetted népedet, hogy szerezz magadnak dicsőséges nevet.

Jób. 33:4. Isten szelleme alkotott engem, s a mindenható lehelete éltet engem.

Jób. 34,14 Ha csak Önmagára volna gondja, életadó szellemét és leheletét magához vonná: Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.  

Zsolt. 104,29-30 Elrejted orcádat, megháborodnak; elveszed a leheletüket, kimúlnak és porrá lesznek újra. Kibocsátod a Te Szellemedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

Zsolt. 106,33 Mert megkeseríték az Ő Szellemét, És Mózes gondatlanul szólt ajkaival.

Zsolt. 139,7 Hová menjek a Te Szellemed elől és a Te orcád elől hova fussak?

Péld. 16,2 Minden útjai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de aki a szellemeket vizsgálja, JHWH az!

Péld. 25,28 Mint a megromlott és kerítés nélkül való város, olyan a férfi, aki nem tudja uralni az ő szellemét!  

Préd. 3,20 – 21 Mindegyik ugyanazon egy helyre megy; mindegyik a porból való, és mindegyik porrá lesz. Vajon kicsoda vette eszébe az ember szellemét, hogy felmegy-é; és az oktalan állat szellemét, hogy a föld alá megy-é?

Préd. 12,7 Mielőtt a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a szellem pedig megtérne Istenhez, aki adta azt.

Ez. 2,2. És szellem szállt belém, a mint beszélt hozzám; az lábaimra állított, és hallottam a hozzám beszélőt.

Ez. 2,12. Ekkor szellem vett föl engem és hallottam mögöttem nagy zajnak hangját: Áldva legyen az Örökkévaló dicsősége az ő helyéről!