„XXVI. 1. Harmadszor pedig; miután Krisztus a mennybe felment, a démonok egyes embereket arra indítottak, hogy magukat isteneknek mondják, akiket (ti. rómaiak) nemcsak nem üldöztök, hanem még tiszteltek is. Így Simont, aki szamariai volt, Gittón vidékéről származott, Claudius császár uralkodása alatt, a benne működő gonosz démonok által, mágikus erőben csodálatos dolgokat művelt, fővárosotokban (ti. Róma) istennek tartották, szobrát mint istenét tisztelték, és ez a szobor a Tiberis folyó két hídja között áll, ezzel a latin felirattal: SIMONI DEO SANCTO. Majdnem minden szamáriai, sőt néhány más nemzetből való is a legfőbb istenként imádta őt; egy bizonyos Helénát pedig, aki vándorlásaiban társa volt, annakelőtte pedig bordélyházi nő, úgy tisztelték, mint a tőle származó első „Elgondolást”. Ugyanígy Menandrosz, aki szintén szamáriai volt, Simon tanítványa, Kapparetai vidékéről származott, és ugyanazon démonok tartották hatalmukban, Antiochiai tartózkodása alatt – mint tudjuk – sokakat megtévesztett mágikus művészetével, azt állította, hogy ő követőivel halhatatlan;még ma is vannak, akik általa megtévesztve ezt vallják. 

Egy bizonyos pontuszi Markion, aki még ma is tanítja követőinek, hogy ismerjenek el egy, a Teremtőnél nagyobb Istent, a démonoktól megszállottan a legkülönfélébb népek közül sokakat káromlásba visz, hogy tagadják meg a mindenség teremtő Istenét, és ismerjenek el egy másik, nálánál nagyobb és hatalmasabb dolgokat művelő Istent. Ezeket mind, akik tanítványaik, keresztényeknek nevezik, valamiképpen úgy, mint a filozófusok között is mindet, noha nem egy véleményt vallanak, közösen a filozófia elnevezéssel jelölik. …. 8. Van birtokunkban egy összeállítás, mely az összes téves nézetet felsorakoztatja, ha látni akarjátok átadhatjuk nektek (*nem maradt fenn)….

XXVIII. 3. A kezdet kezdetén az emberi nemet ő értelmesnek, és azzal a képességgel felruházva teremtette meg, hogy az igazat válassza és a jót tegye, így egyetlen ember számára sem lehet kifogás Isten előtt; mert értelemmel felruházva és a dolgok megismerésére alkalmas képességgel születik. Mégis vannak, akik mindezeket nem fogadják el Istennel kapcsolatban (ti. az igaz tanítást), nemlétezését hirdetik gondolkodási formákban való jártasságuknak felhasználásával, vagy elfogadják létezését, de belemerülnek a gonoszságokba, vagy úgy vélik, hogy kőbe lehet őt zárni, vagy tanítják, hogy nincs erény és bűn, mert minden ember saját nézőpontjából ítél valamit jónak vagy rossznak, és mindez igen nagy istentelenség, az igazságtól távol áll.” – Jusztinosz I. apológia

Egy kis megjegyzés: Az utolsó bekezdést akár ma is mondhatta volna Jusztinusz, mert szinte ugyanaz az emberek nagy többségének hozzáállása: Vagy tagadják, hogy egyáltalán van Isten és felhasználják ehhez okosságukat, vagy elfogadják, de nem érdekli őket, belemerülnek a gonoszságba, vagy esetlen vallásosodnak, megadják ami Istennek „jár”… de nem keresik igazságát (csak egy bálvány nekik Isten), és sokan elvetik azt, hogy van Istennél mérce a jó és a rossz cselekedetekre, mert minden ember a saját nézőpontjából ítél valamit jónak vagy rossznak, ami igen nagy istentelenség.

„V. 1. Ha pedig valaki arra gondolna, hogy ha mi az Istent segítőnknek valljuk, mint állítjuk is, akkor ő nem engedné meg kínzásunkat és hogy igaztalanok uralkodjanak rajtunk, erre mi ezt a magyarázatot adjuk: 2. Isten, aki megalkotta az egész világot, a földi lényeket alávetette az embereknek, az ég elemeit pedig arra rendelte, hogy a gyümölcsök növekedését segítsék, mutassák az évszakok váltakozását, ezért isteni törvényt szabott nekik. Mindezeket, mint látjuk, az emberekért alkotta; az emberek és az ég alatti dolgok felett a gondviselést azokra az angyalokra bízta, kiket erre rendelt. 3. Az angyalok pedig megszegték ezt a rendet, asszonyokkal való szeretkezésben gyermekeket nemzettek és hoztak világra, s mi ezeket hívjuk démonoknak. 4. És hogy az emberi nemet mindezideig szolgaságban tartották, részint mágikus írásaikkal, részint megfélemlítéssel, vagy a rázúdított csapásokkal, részint ital-, étel- és véráldozatokkal, melyekre rászorultak attól fogva, hogy elmerültek az élvezetvágyban; az emberek között elhintették a gyilkosságokat, háborúskodást, házasságtöréseket, szégyenletes tetteket, meg mindenféle gonoszságot. 5. A költők és mítoszok lantosai nem ismervén ezeket az angyalokat és a tőlük született démonokat, akik fiúkat és lányokat gyaláztak meg városokban és a népek között, mert amit ők összeírtak (ti. a lantosok) azokat mint az istennek (Zeusznak), a neki tulajdonított fiaknak, vagy testvéreinek – Posszeidónnak és Plútónak -, meg ezek fiainak tetteiként mondták el. 6. Azzal a névvel illették őket, amint ezen angyalok közül ki-ki magának vagy gyermekeinek adott.”

Megjegyzés: Jusztinosz szerint a bálványimádás és az idegen istenek imádata a lázadó és földre jött angyalok és gyermekeik találmánya, és tulajdonképpen a képek által, és az idegen istenek által (mint a görög pantheon) magukat imádtatják. Továbbá ezek a démonok az emberiség ellenségei, és a gonoszságokra inspirálói és tanítói is egyúttal.