Beszélgetés a Galatákhoz írt levélről…

Beszélgetés során felvetődött egy olyan kérdés miszerint: “Mi értelme azt mondani, hogy Isten Szelleme vezet, amikor a törvényben ki van jelentve, hogy mit kell tenni?

Először azt fontos megérteni, hogy a törvény szellemi:
(Róm.7:14) “Tudjuk pedig, hogy a törvény szellemi, de én testi vagyok a bűn alá rekesztve”

A test ellenkezik a szellemivel, mindig a bűn hatalma alatt van, ezért a törvényt nem lehet emberi erővel, akaratból betölteni, csak az újjászületés által, Jézus Krisztus hite által:
Róm.8:3-4 “Amire ugyanis a törvény nem volt képes, mert a test erőtelenné vált, azt az Isten véghezvitte: elküldte tulajdon fiát a bűn miatt a bűn testének hasonlatosságában, hogy elítélje a testben levő bűnt, hogy a törvény beteljesedjék rajtunk, akik már nem test, hanem szellem szerint járunk.”

Nem tudom sem keresni, sem megérteni az Istent, sem cselekedni az Ő akaratát Szellem nélkül. Újabb kijelentésre, személyenkénti, egyenkénti kinyilatkoztatásra azonban nincs szükség, hanem a kezdettől megadott igazságot (törvényt) világosítja meg az Isten munkája bennünk. A már meglevőkhöz vezet el, vagy ha úgy tetszik, vezet vissza az Isten szelleme.
(1János 1:7) “nem új parancsolatot írok, hanem régi parancsolatot, amely előttetek volt kezdettől fogva, a régi parancsolat az ige, amely előttetek volt kezdettől fogva.”

A Szellem által kapok meghívást a megtérésre, az értelem megújítására, ahhoz kapcsolva az akarást és véghezvitelt, majd fokozatosan rámutat a törvény teljességére.

Mi az Új szövetség lényege?

Az Isten ígérete az Ő népének erre vonatkozóan a prófétáknál olvasható:
Jer.31-34 “Íme eljönnek a napok , azt mondja az Úr, és új szövetséget kötök az Izrael házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint amelyet az ő atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen kézen fogtam őket Egyiptom földjéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjük maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség amelyet e napok után az Izrael házával kötök, azt mondja az Úr:
Törvényemet az ő belsejükbe helyezem és az ő szívükbe írom be és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek és nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: ismerjétek meg JaHoVát (az Urat), mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűnüket és vétkeikről többé meg nem emlékezem.”

Azt tudjuk, hogy a testi választott nép, Izrael, ideiglenesen ki lett töretve az olajfából, és mi, a nemzetekből valók pedig be lettünk oltva. (Ők hitetlenségük miatt törettek ki, de mi sem maradhatunk meg ha nem maradunk meg a kegyességben. (Róm.11:19-22)) Azaz, az Isten – dicsőség az Ő nevének! – szövetséget kötött velünk, népének részévé tett, és a fenti ígéret szerint törvényét a szívünkbe írta.

Nézzük meg a Galata levél gondolatmenetét, mely sok kérdést szokott felvetni.

Gal.3:10 „Mert akik a törvény cselekedetei alatt vannak átok alatt vannak, minthogy meg van írva: átkozott mind, aki meg nem tartja hűségesen amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.”

Látjuk, hogy nem a törvénnyel van a baj, hiszen a következő versekben olvassuk, hogy aki cselekszi a törvényt, az él az által, vagyis a javára, életére van a törvény megtartása. Azonban az ember magától, bukott természete miatt, nem tudja tökéletesen megtartani a törvényt. Vagyis az Isteni követelménynek nem tud eleget tenni, megfelelni, még ha szeretné sem, “mert senki sem igazul meg a törvény cselekedeteiből”, vagyis nincs olyan ember, aki képes lenne ezt megtenni.
“A törvény által senki sem igazul meg az Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él” (Gal.:3:11)

Így tehát Isten nélkül mindenki, zsidó és pogány egyaránt, a törvény alatt, azaz átok alatt van, hiszen a törvény megszegése halálos ítéletet von maga után, ez maga az átok. A zsidó ember ismeri a törvényt, mégsem tudja megtartani, és a törvény által ítéltetik meg. A pogány nem ismeri a törvényt, és törvény nélkül el is vész. (Róm.2:12)

A törvény és az ígéret nem egymásnak ellentmondó vagy egymást helyettesítő opciók, hiszen a törvénynek nem az a célja ami az ígéreté, hogy megigazulást szerezzen, hanem hogy átok alá rekessze az egész emberiséget:
Róm.3:19 „Tudjuk, pedig, hogy amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak, hogy minden száj bedugassék, és az egész világ isten ítélete alá essék.”

Gal.3:22 „az Írás mindent bűn alá rekesztett,
… miért?…
hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek.”

Vagyis hogy Krisztusra vezessen, hogy őáltala, akit az Isten eleve megígért, menekítsen meg mindenkit az Ő kegyelméből!
Eféz. 2:8 „Mert kegyelemből tartattatok meg nem cselekedetekből, hogy senki se kérkedjék.”

Gal.3:24 “Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.”

A törvény megismerése, és az annak emberi erőből való engedelmeskedés kudarca által az ember felismeri, hogy szüksége van Isten kegyelmére, mert minden jó szándéka, erőfeszítése ellenére sem képes a megjobbulásra, megigazulásra. Erőfeszítése ellenére is csak azt látja, hogy gyarló és méltó a halálra. Ez a törvény célja! Azért adatott, hogy rámutasson a bűnökre, a Krisztus halála pedig a kegyelmet eredményezte.

Gal.2:21 “Nem törlöm el az Isten kegyelmét, mert ha törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.”
Tehát ha a törvény ismerete és az arra való emberi erőfeszítés elegendő lett volna, a mi Urunknak nem kellett volna meghalnia. Másrészről pedig úgyis igaz, hogy Krisztus hiába halt meg azon emberek számára akik a törvényt semmibe veszik.

A 4:1-3 versekben Pál azt mondja, hogy mi is, mikor kiskorúak voltunk, a „világ elemei” alá voltunk vetve. Mik ezek az elemek?

Tudjuk, hogy, bár a törvényt ismerte, mégis Izrael is a “világ elemeinek” szolgált, amiatt, hogy szellemük nem született újonnan (nekik is új szívre és új gondolkodásmódra, azaz megtérésre van szükségük), tehát a gonoszság rájuk is hatott, nem beszélve az eleve bukott állapotról. A törvény nem azonos a világ elemeivel! A „világ elemei” a világ ‘normál’, Isten ismerete nélküli működését, társadalmi felépítettségét jelenti, amely gonosz. Vagyis a „világ elemei alatt” lenni azonos az e világ istene szerinti uralomnak való alávetettséggel. Aki ilyen állapotban van, az szükségszerűen megszegi az Isten törvényzetét, így a törvény átka alatt van, röviden: törvény alatt.

Az Írások többször is megerősítik, hogy mindenki, az egész teremtés ebben a helyzetben van:
1Ján.5:19 “Az egész világ gonoszságban vesztegel”
Róm.8:20 “Az egész világ hiábavalóság alá rekesztetett, nem önként, hanem azért , aki az alá vetette.”
Róm.11:32 “Mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.”
Róm.8:19 “Az egész teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését…
János 3:36 “aki nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta”

Tehát, amíg valaki újjá nem születik, e világ elemei alá van vettetve. Az újjászületés pedig csakis a Felkent Jézus áldozata és feltámadása által lett lehetséges,
Gal.1:4 „aki adta önmagát a mi bűneinkért, hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból az Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint. Akinek dicsőség örökkön örökké!”

Ján.3:16 „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Gal.4:4-5 „Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az Ő fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.”

A Krisztus az egész világért lett odaadva: Mindenki számára érvényes az örök élet lehetősége, mindenki megváltásáért jött el az idők végén Jézus, és ez a ‘mindenki’ egyenlő a „törvény alatt levőkkel”. Másképpen fogalmazva: MINDENKI törvény alatt van (a törvény átka alatt), mert mindenki a világ elemeinek szolgál, amíg meg nem ismeri az Istent, sőt megismeri őt az Isten.

Maga Jézus Krisztus is törvény alatt lett, vagyis neki is szüksége volt az újjászületésre az Isten Szelleme által, amit meg is kapott a bemerítkezésekor, amikor az Örökkévalótól ilyen szózat jött hozzá: “Én fiam vagy te, ma szültelek téged.” (Luk. 2:22 a Bezae kódex, és a 2-3. századi egyházatyák tanúsága szerint, pl. Jusztinosz, Alexandriai Kelemen, Ireneusz, Órigenész, Methodiosz, továbbá a Zsidók evangéliuma, az Ebioniták evangéliuma és a Didaszkalia). Ugyanezt tanúsítja a Zsidó levél írója, aki a főpapi szolgálatra való megbízatással hozza összefüggésbe ezt a szózatot (mivel a bemerítkezés egyben a papi megtisztulás fürdője is volt Jézus számára, aki ezek után kezdte meg szolgálatát a Szellem által).

A Galata levélről fontos tudni, hogy nem egyetlen városban levő, egyazon gyülekezethez tartozó hívőknek szólt, hanem a Galácia tartományban található számos különböző gyülekezetnek, amelyek több szétszórt városban, településen éltek. Így jobban érthető, miért beszél többféle téves tanításról és gyakorlatról is egyszerre Pál.

Két különböző problémát ismerhetünk fel a Galatabelieknél.
1. Maguk a galaták valamelyest vagy teljesen vissza akartak térni a saját korábbi, pogány kultuszuk elemeihez.

Gal.4:9-10 „…miként tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló elemekhez, amelyeknek újból szolgálni akartok? Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket.”

A Galácia tartományában élők eleve pogány nemzetek, népek voltak, pogány szokásokkal. Az Isten megismerése után VISSZAtérniük csak egyfelé lehetett: a korábbi pogány szokásaikhoz. A felsorolt dolgok olyan szavakkal vannak leírva, amiket sosem használ a görög szentírás az Isten ünnepnapjainak megnevezésére. Az Örökkévaló rendjéhez tartozó napokat „szombat”, „szombatok”, „újholdak”, „ünnep” szavakkal írják le az evangéliumok és az apostoli levelek. Az itt használt kifejezések viszont pontosan lefedik az akkori hellén és egyéb környező hitvilágok kiemelt időszakainak megnevezéseit, mint amilyen a horoszkóp előrejelzése, a szerencsenapok, a különféle istenségeknek, vagy akár császároknak szentelt hónapok és évek. Akik ezeket akarják újból gyakorolni, azok visszatérnek a világ elemeinek szolgálatához, és ezáltal a törvény átka alá.

2. A másik probléma a körülmetélkedésből való hitetők tanítása volt. Valakik belopózkodtak közéjük a zsidóból lett keresztények közül, és azt sürgették, hogy metélkedjenek körül, és törvényt kötelezően A-Z-ig (farízeusi módon, ahogy Pál megtérése előtt ezt gyakorolta is Fil. 3:6) tartsák be, különben nem üdvözülhetnek.

Mindkettő a törvény alá menetelt szolgálja, azaz az átkot. Mindkettő lényege ugyanaz: megfelelés a szellemi hatalmaknak saját erőből, saját haszonra!

Minden olyan cselekedet, amit azért tesz valaki, hogy saját erejéből megigazuljon, átok alá viszi őt.

Gal.5:4 „Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek.”

Gal.5:18 „Ha azonban a szellemtől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.”

Ha az Isten körülmetélte a szívemet és törvényét a szívembe írta, akkor én teljes erőmből Istenemnek tartozom hálával és engedelmességgel.

Így tehát Pál apostollal egyetemben mi is mondhatjuk: nem vagyok a törvény alatt, noha nem vagyok az Isten törvénye nélkül!

Dicsőség, örökkön örökké áldás a mi megmentő Istenünknek a Jézus Krisztus által! Ámen