„Egy bizonyos Kerinthosz azt a tanítást terjesztette Ázsiában, miszerint a világot nem az első Isten alkotta, hanem egy különálló Hatalom, aki nagy távolságra van a minden dolog felett álló legfőbb Hatalomtól, s nem is ezt a mindenek felett álló Istent. Jézusról azt állította, hogy nem szűztől született – mert az számára lehetetlennek látszott -, hanem József és Mária fia volt, aki a többi emberhez hasonló módon fogantatott, s mindenkit fölülmúlt igazságával, okosságával és bölcsességével. A keresztelés után a Krisztus, a minden dolog fölött álló legfőbb Hatalomtól származik, galamb alakjában leszállt rá. S ekkor hirdette meg az ismeretlen Atyát és művelt csodákat. A legvégén azonban a Krisztus ismét elhagyta Jézust. Jézus szenvedett és feltámadt, a Krisztus azonban szenvedésre képtelen maradt, mert ő pneumatikus” (AH I 26,1)

Saját gondolat azt idézethez:

Az idézett rész ismerete azért fontos, mert János apostol, leveleiben és evangéliumában ez ellen a tanítás ellen szól, ezt antikrisztusi doktrínának tartja. Ezt a tant szaknyelven doketizmusnak hívják, amelynek első századi követői Simon mágus és Markion voltak. Tehát, ha tisztában akarunk lenni, föl akarjuk ismerni, hogy mit jelent az antikrisztusi tanítás, itt láthatjuk, hogy ez az, amelyik a Felkent Jahósuát két részre osztja: egy emberire, aki csak ember, meghalt, szenvedett stb., és egy isteni részre, ami képtelen a szenvedésre, halálra, szellemi (pneumatikus). Az Isteni (Krisztus) rész megszállta a földi (Jézus) részt, és így lett kettős. Feltűnő a hasonlóság a szentháromságot magyarázó kettős természetű Jézussal, amivel a szentháromság tan is magyarázza azt, hogy Jahósua hogyan imádkozhatott az Atyához, mint Istenéhez, és hogyan mégis Isten. Ugyanúgy kettős természetet tulajdonítanak Jahósuának (azon persze pártokra szakadva vitatkoznak, hogy ezek a természetek mennyire keverednek stb.) azok, akik így magyarázkodnak, és ezzel beleesnek az antikrisztusi tanítás látómezejébe.

Lássuk, hogy mely idézetek azok Jánosnál, amik az antikrisztusi doktrína ellen szólnak:

I. Jn. 4:2-3 “Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem Jahósuát testben megjelent Felkentnek vallja, az Istentől van; És valamely lélek nem vallja (*elválasztja) Jahósuát, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, a melyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már.

*Bizonyos szövegváltozatok szerint, ami még hangsúlyosabban kiemeli, miről van szó, a “nem vallja” helyett “elválasztja” szó szerepel a görögben. (Vulgata, Ireneaus 1739, Alexandriai Kelemen 1739, Origenész 1739, Lcf.)

Az első kiemelés Jánosnál Kerinthosz tanításának antitézise, miszerint maga Jahósua a testben megjelent Felkent, és aki nem vallja Jahósuát testben megjelent Felkentnek (vagy másként: Jahósuát magának a Felkentnek, és nem két külön részt), az az antikrisztus szelleme, erről ismerhető fel.

I. Jn. 5:5-6 “Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, a ki hiszi, hogy Jahósua az Isten Fia?! 6. Ez az, a ki víz és vér által jő vala, Jahósua a Felkent; nemcsak a vízzel, hanem a vízzel és a vérrel. És a Szellem az, a mely bizonyságot tesz, mert a Szellem az igazság.”

A folytatásban ugyanaz a gondolat tükröződik, mint Jahósuáról, az Isten Fiáról való bizonyságtétel. Jahósua maga a Felkent (nincs kettő, lásd Kerinthosz), aki víz és vér által jött. Ugyanúgy antitézisként állítható Kerinthosz tanításával, aki szerint a kettő, Jahósua és a Krisztus (Felkent), különböző dolgot jelöl.

II. Jn.1:7. Mert sok hitető jött e világra, a kik nem vallják a Jahósuát testben megjelent Felkentnek. Ez a hitető és az antikrisztus. 8. Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, amit munkáltunk, hanem teljes jutalmat nyerjünk. 9. A ki félrelép (tovább megy) és nem marad meg a Felkent tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Felkent tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. 10. Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek; 11. Mert aki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben.

Azon felül, hogy felismerjük, hogy mi az antikrisztus tanítása, és hogy ez továbblépés a Felkent tudományától, János tanácsa szerint el is kell határolódnunk az antikrisztusi tanokat hirdető embertől, azt sem házunkba befogadni, sem köszönteni nem szabad. További felismerhető jele az antikrisztusi tanítóknak, hogy nem maradnak meg az egészséges tudományt tanító szentek gyülekezetében, hanem tovább mennek, és saját “felekezetet” is alapíthatnak. Az utolsó idők jelei közé tartozik az antikrisztusok szaporodása, ami maga után vonja majd az egyetlen, fő-fő antikrisztus megjelenését:

I. Jn. 2:18. Fiacskáim, itt az utolsó óra; és a mint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt; a honnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra. 19. Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók…

A folytatásban újra előkerül ugyanaz az antitézis, miszerint Jahósua maga a Felkent, aki testben jelent meg. További tagadási pont az, amikor az Atyát, az Istent, és a Fiút, azaz Isten Fiát tagadja az antikrisztusi szellem (és ennek ellentéteként valami mást mond, mint például a modalizmus, vagy a  szentháromság).

 …21. Nem azért írtam néktek, mivel nem ismeritek az igazságot, hanem mivel ismeritek azt, és mivel semmi sincsen az igazságból, a mi hazugság. 22. Ki a hazug, ha nem az, a ki tagadja hogy a Jahósua a Felkent? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. 23. Senkiben nincs meg az Atya, a ki tagadja a Fiút. A ki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan. 24. A mit azért ti kezdettől hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha bennetek marad az, a mit kezdettől fogva hallottatok, ti is az Atyában és a Fiúban maradtok.

Mindabban kell az igaz hívőknek megmaradni, amit kezdettől fogva hallottak. Természetesen itt a kezdet alatt az apostoli tudomány értendő, ami a kezdet, amire alapozhatunk, és aminél nem szabad “tovább menni” olyan tetszetősnek tűnő tudományok felé, amelyek valami bölcsességnek látszanak ugyan, de csak a test hizlalására, büszkeségre, gőgösségre szolgálnak.