Ézsaiás. 42:1-4 Ímé, az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, Szellememet adtam Őreá, törvényt hirdet a népeknek. 2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. 3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. 4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
A felkent Jézus és Isten törvényeA modern kereszténység úgy tekint az Isten törvényére és a próféták írásaira, mint ami hatályát vesztette, amit félre lehet tenni, amit Krisztus betöltött, és ezért ránk nem vonatkozik. A törvény mondhatni vörös posztó a szemükben. Márpedig a bűn ismerete – az újonnan születés után is – a törvény által van, tehát a törvény határozza meg azt, hogy mi a vétek, nem pedig az ember saját szíve, vagy elhatározása. Aki vétkezik a törvényt is megszegi, mert a vétek a törvényszegés (I. Ján. 3:4), és aki az egész törvényt megtartja is, de vét egy parancsolat ellen, az egésznek megrontásában bűnös. (Jak. 2:10), és maga a Mester is azt tanította, hogy ne gondolja senki, hogy eltörölni jött a törvényt, vagy a prófétákat, hanem betölteni, mert míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta, vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik, és aki tanítja és betölti nagynak mondják az Isten királyságában, azzal szemben, aki csak tanítja, de nem tartja be. A farizeusok igazságát, – akik tanították, de maguk egy ujjal nem értek hozzá – messze felül kell szárnyalnia annak, aki a Felkentet követni akarja.
A követezőkben azt szeretném bizonyítani, hogy a Felkent tanításából, aminek nagy része a törvény még szigorúbb – szívből és lélekből, Isten szeretetéből – való betartásáról szól, sok elem nem új dolog volt, hanem nagyon is régi, mégpedig a Mózes által adatott törvény és Isten prófétái által tanítottak, amiket természetesen ugyanúgy Isten beszédei részét képezi, akár csak a Krisztus, vagy az apostolok tanításai. A modern kereszténység gondolkodásában mesterségesen van szétválasztva az új és az ószövetség a Bibliában található elválasztó lapnak (kép) és címnek megfelelően olyan értelemben, hogy ami ó könyveiben elhanyagolható, vagy egyenesen érvénytelen, holott az új szövetség ígérete – a törvény tekintetében – nem egy teljesen más törvény, hanem a réginek a szívből és Szellem által való cselekvése. (Jer. 31:31-33)
Tehát nézzük meg mik ezek a régi, de mégis új tanítások a Krisztus szájából:
1. A megbocsátásról
Luk 6:37 Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;
Sir 28,1-7 Aki bosszút áll, azon bosszút áll az Úr is, kemény számadást tart vele bűneiért. 2. Bocsáss meg a másik embernek, ha vétett, imádkozz, s neked is megbocsátják vétked. 3. Aki más emberre konokul haragszik, hogy keres Istennél gyógyulást magának? 4. Aki nem könyörül meg az embertársán, a saját bűneiért hogyan imádkozik? 5. Jóllehet csak ember, kitart a haragban – hát az ő bűneiért ki ad elégtételt? 6. Gondolj a végső dolgokra, hagyd a gyűlölködést, gondolj halálodra, s tartsd meg a parancsokat. 7. Gondolj a törvényre, ne gyűlöld embertársad, az Istennel kötött szövetségre, s nézd el a sértést.
2. Adni
Mt 5,42 A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.
Sir 29,1-3 Aki másnak kölcsön ad, irgalmat gyakorol, aki kezét nyújtja, megtartja a törvényt. 2. Adj kölcsön, ha rászorul, embertársadnak, és fizesd vissza idejében, hogyha magad kaptál. 3. Tartsd meg szavadat, légy megbízható, s amire szükséged lesz, mind megkapod.
3. A Gazdag kincse
Luk. 12:16. És monda nékik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje. 17. Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet. 18. És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat. 19. És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél! 20. Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek? 21. Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag
Sir 11,18-19 Gazdag lett a fösvény, mert gyötörte magát, pedig csak ennyi lesz a jutalma, nem több: 19. amely napon mondja: „Végre nyugalmam van, mostantól már csak javaimat élvezem”, nem tudja, még mennyi ideje van hátra, és mindent másra hagy, mert meg kell halnia.
4. Kincsek
Mát. 6:19. Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; 20. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. 21. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
Sir 29,9 A törvény kedvéért karold fel a szegényt, ne menjen el tőled soha üres kézzel. 10. Testvérre, barátra költsd inkább pénzedet, semmint a kő alatt megegye a rozsda. 11. Kincset a Fölséges törvénye szerint gyűjts, az minden aranynál többet használ neked. 12. Jótéteményeket gyűjts a kincsesházba, azok majd kimentenek a bajból téged, 13. s minden erős pajzsnál és nehéz lándzsánál jobban megharcolnak érted az ellenségeddel.
5. Házasság
Mt 5,28 Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.
Sir 9,3-9 Ne vesd szemedet csapodár asszonyra, nehogy a hálójába essél. 4. Hárfázó nővel ne ülj egy asztalhoz, nehogy foglyul ejtsen a művészetével. 5. Ne meregesd szemed a hajadonra, nehogy vele verjen meg (az Isten). 6. Ne add össze magad feslett nőszeméllyel, nehogy kiforgasson az örökségedből. 7. Ne nézelődj a városkapuk körül, elhagyott helyeken ne sokat lődörögj. 8. Takaros asszonytól fordítsd el az arcod, és ne nézegess szépséget, amely nem illet meg. Sokakat tönkretett már az asszonyi szépség, mert mint a láng, felgyújtja a vágyat. 9. Ne üldögélj együtt férjes asszonnyal, ne ülj megszédülten vele egy asztalhoz, mert hátha lángot vet a szíved, s belepusztulsz a szenvedélyedbe.
5. Gondok.
Mát. 6:31. Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? 32. Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
Sir 30,21 Ne add át egészen magad a gondoknak, töprengéseiddel ne okozd vesztedet. 22. Szívbeli öröm az ember élete, és a vidám kedély megtoldja napjait. 23. Kerüld a gondjaid, nyugtasd meg a szíved, s minden bosszúságot tarts távol magadtól. Sokat megöl a gond, a hasztalan bánat. 24. Az irigység és harag rövidíti az életet, a gond időnap előtt megöregít. 25. Vidám a szív és jókedvű az étkezésnél, és amit megeszik, javára is válik.
6. Izrael
Mát. 21:33. Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, aki szőlőt plántála, és azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. 34. Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét.
Ézs. 5:1 Hadd énekeljem el barátomnak szőlője iránti szerelme énekét. A barátomnak volt egy szőlőskertje, termékeny domboldalon. 2. Felásta földjét, a köveket kiszedte belőle, és nemes szőlőfajtákkal ültette be. A közepére tornyot épített, és sajtót is vágott benne. Aztán várta, hogy szőlőt teremjen, de csak vadszőlőt hozott. 3. Most hát Jeruzsálem lakói és ti, Júda férfiai: Tegyetek igazságot köztem és szőlőm között! 4. Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit nem tettem meg vele? Azt vártam, hogy szőlőt teremjen, hát miért hozott csak vadszőlőt? 5. Most azért tudtotokra adom, mit fogok tenni szőlőmmel: Lebontom sövényét, hadd legeljék le, lerombolom falát, hadd tapossák össze.
7. Alázat, per, ellenség, ima
Luk. 14:8. Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az, 9. És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.
Péld. 25:6. Ne tolakodjál a király színe elé, ne akard a nagyok helyét elfoglalni! 7.Jobban jársz, ha hívnak: „Gyere ide följebb!”, mint ha elküldenek az előkelőbb elől….
Luk 12:58. Mikor pedig a te ellenségeddel a fejedelem elé mégy, igyekezzél az úton megmenekedni tőle, hogy téged ne vonjon a bíró elé, és a bíró át ne adjon téged a poroszlónak és a poroszló a tömlöczbe ne vessen téged. 59. Mondom néked, hogy nem jősz ki onnét, mígnem megfizetsz mind az utolsó fillérig.
Péld. 25:7…Hogyha meg is látott valamit a szemed, 8 ne vidd elsietve a bíróság elé! Mert aztán végül is mit teszel majd akkor, ha az embertársad átkozva megcáfol? 9 Intézd el peredet embertársaddal, de közben ne fedd föl másnak a titkait.
Lk 6,35 Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal.
Péld 25: 21. Ha ellenséged éhes, adj neki kenyeret, hogyha meg szomjas, adjál neki vizet! 22. Így izzó parazsat gyűjtesz a fejére, és majd megfizeti neked az Úr.
III. Mózes 19:17-18 Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét. 18. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat.
II. Móz. 23:4. Ha előltalálod ellenséged eltévedt ökrét vagy szamarát: hajtsd vissza néki. 5. Ha látod, hogy annak a szamara, a ki téged gyűlöl, a teher alatt fekszik, vigyázz, rajta ne hagyd; oldd le azt ő vele együtt.
Mt 6:7 És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.
Sir. 7:14. Ne kérkedj szavaddal a vének gyűlésében, és ha imádkozol, ne szaporítsd a szót.
kedves ösztöke!
Az alábbi megjegyzést szeretném tenni (elsőre):
Jézus Krisztus és a törvény érvényessége
Most eltekintek attól a vitától, hogy Jézus felkent volt-e, mert ezt már elkezdtük az indexen. A törvény érvénytelenségére vonatkozólag:
„ „A törvény és a próféták [csak] Jánosig [voltak érvényben]. Attól kezdve Isten országa hirdettetik örömüzenetként , de [mégis] minden [törvénytudó] erőszakosan lép föl ellene. [Azt mondják ugyanis:] »Könnyebben múlik el az ég és a föld, mint hogy [csak] egy vonás [is] elvesszen a törvényből.«
Máté szövegösszefüggésében (11,12-13) még csak van értelme a próféták említésének (sőt, ott néhány kódex épp „a törvényt” hagyja ki, s joggal, mert az el-
őzményekben a „prófétáláson” van a hangsúly, ld. 1052. lábj.), az itteni szövegösszefüggésből („Törvény” kontra „Isten országa”) és Jézus egész nyilvános működésének tapasztalataiból azonban az következik, hogy „a próféták” itt csak egy szabványos fordulat alkotórészeiként (vö. Mt 7,12), tehát alaptalanul kerültek a szövegbe. Megerősítheti ezt, hogy „a próféták” sokszor maguk is küzdöttek „a törvény” ellen. Bár az evangélisták mindent megtettek annak érdekében, hogy összhangba hozzák Keresztelő Jánost és Jézust (ld. a János és Jézus c. tanulmányt a Függelékben), a valóságban ők két külön világot képviseltek. Ahogyan Jézus kezdettől fogva nem tűrte a „régi” és az „új” vegyítését (ld. Lk 5,36.37-38), ugyanúgy húz itt világos választóvonalat a mózesi törvény között, amely még meghatározta Jánost, az isteni büntetőítélet prófétáját is (vö. Mt 3,10.12; Lk 3,17), és Isten országának örömüzenete között, amelyet ő maga hirdetett.
Máté kifejezetten (11,12: „Keresztelő János napjaitól fogva…”), Lukács a szövegösszefüggés révén (azzal, hogy ide helyezi el a 17. és 18. versben foglalt mondásokat) akarja a Törvény „pontosításaként”, „betöltéseként” (ld. Mt 5,17-19)
beállítani Isten országának hirdetését. Csakhogy egyszerűen lehetetlen, hogy ugyanaz a Jézus, aki gondtalanul átlépett a szombattal, a rituális tisztasággal, a válással stb. kapcsolatos törvényeken (vö. Mk 2,15-17; 2,18-19a; 7,5-8.9-13.14-23;
10,2-9; Lk 145; 11,39-41; 19,5-7), annak érdekében, hogy Isten akaratát jobban teljesíthesse, egyúttal azt állította volna, hogy a Törvény szövegéből egy vonásnak sem szabad elvesznie. Ellenkezőleg: a Törvény „bőséges felülmúlását” jelölte meg az Isten országába belépés feltételeként (Mt 5,20; 5,21-22.23-24.27-28.33-37).
Máté 11,13 helyesen mondja (bár helytelen szövegösszefüggésben), hogy a Törvény és a próféták (csak) „prófétálták”, azaz egy bizonytalan jövőre vonatkozóan ígérték Isten országának örömét Izrael népének (vö. Lk 10,23-24). Jézus azonban következetesen képviselte, hogy általa „elérkezett”, „itt van”
Isten országa (ld. Mk 1,15; [10,14]; Mt 11,5; 12,28; Lk 4,19!; 11,20 – vö. Mk 22!) – s az embernek csak meg kell nyitnia a szívét, ki kell nyújtania érte a karját (vö. Lk 17,21b)
Az „örömüzenetként hirdettetik” fordítást illetően ld. 87. lábj. A kifejezés egészen pontos értelme itt: „…hirdettetik, mégpedig örömüzenetként”. A görög kai-t a következő lábjegyzetben említett értelmezési változatoknak megfelelően –
nyelvtanilag teljesen szabályosan – lehet „és”-nek is fordítani, meg „de”-nek is (vö. Mk 77; Lk 888). Az itteni szövegösszefüggésben a „de mégis” fejezi ki legjobban a „de” igazi értelmét (ld. 1057. lábj.).
Elvileg itt komolyan lehetne venni (vö. 935. lábj.) a „mindenki” értelmű „minden”-t (pász), s azt lehetne mondani, „mindenki erőszakot tett Isten országán”, például
a zelóták a maguk fizikai erő alkalmazásával (vö. Mk 580, 2a pont; Lk 806), a farizeusok gúnyolódásukkal (Lk 16,14), a tömeg határozatlanságával (Lk 7,31-34), a tanítványok értetlenségükkel (pl. Mk 8,17) – de a közvetlen szövegösszefüggés (Jézus és a Törvény konfliktusáról van szó!) és a tágabb tematikai összefüggés (vö.
Lk 11,52) miatt határozottan és igazolhatóan csak az írástudók illenek ide (esetleg
tágabban a „mértékadók”, tehát a Jézussal ellenséges farizeusok, szadduceusok, főpapok is).
A biadzeszthai igét visszaható értelemben is fel lehetne fogni (a kai-t ekkor „és”-ként kellene fordítani, a „minden” pedig azt jelentené: mindenki); a mondat értelme így az lenne, hogy „mindenki (csak) önmagán erőszakot véve” juthat be Isten országába, vagyis a mondanivaló ez esetben azonos lenne a 13,24-beli tanításával (ld. 844. lábj.).
A szövegösszefüggésbe és Jézus mondanivalójába azonban (ld. 1057. lábj., 1. bek.) az ige aktív értelmének alkalmazása illik bele, jelentése így: „erőszakosan lép fel” (latin: vim facere); a kai-t ekkor „de”-ként kell fordítani, a „minden” pedig a törvénytudókra vonatkozik. Megerősíti és egyértelművé teszi ezt az értelmezést a párhuzamos mátéi helyen (11,12) olvasható kiegészítés: kai biasztai harpadzuszin autén= „és erőszaktevők ragadják el azt [az emberektől]”. A teljes és világos szöveg tehát így hangzana: „…de [mégis] minden [törvénytudó] erőszakosan lép föl
ellene, és erőszaktevők ragadják el azt [az emberektől]”.
Bár Jézus „örömüzenetként”, azaz Isten ingyenes ajándékaként kínálta fel „Isten országát” (vö. Mk 580, 4. bek.), mégis azt tapasztalta (főleg Jeruzsálemben), hogy a „hozzáértők” (és a „mértékadók”) nem nyitottsággal közeledtek feléje, és nem tisztességes vitákban közölték ellenvetéseiket, hanem agresszíven léptek fel vele szemben: rágalmazással, hitelrontással (Mk 3,22), fenyegetésekkel (Lk 13,31), üldözéssel (Mk 316; Jn 11,53.57) és végül „dorongokkal” (Mk 14,58). S őt, ezek az erőszakosak a nyitottságot és lelkesedést tanúsító néptől is elragadták Isten országát: „Jaj nektek, törvénytudóknak, mert elvettétek a megismerés kulcsát: magatok nem mentetek be, a bemenni akarók elől pedig elálltátok az utat” (Lk 11,52; ld. 693-698. lábj.; vö. Mk 3,22: Mk 125).
De miből is fakadt a törvénytudók ellenállása Jézussal szemben? Egyrészt abból, hogy abszolutizálták a Törvényt, amit jól szemléltet az, hogy a korabeli spekulációk értelmében Isten először a mózesi törvényt teremtette meg, s önmag
át örökre ahhoz kötötte; a világot a Törvény kedvéért és a Törvény segítségével alkotta meg. Ennek a gondolkodásmódnak a figyelembevételével nagyon is érthet
ő Jézus ellenfeleinek álláspontja: „Könnyebben múlik el az ég és a föld, mint hogy egy vonás is elvesszen a Törvény [szövegéből]” (17. v.).
Másrészt a törvénytudók teológiájából. Éppen az volt a bajuk Jézussal, hogy ő örömüzenetként, ingyenes ajándékként kínálta fel Isten országát; nekik ugyanis az volt a meggyőződésük, hogy Isten országát a korrekt törvényteljesítéssel szerzett
érdemekkel kell megszolgálni (ld. Mk 10,15; Mk 580, 2. pont, 1-2. bek., de a 3. bek. figyelembevételével!). Ezért, nem pedig puszta gonoszságból tartották tévtanításnak Jézus felszabadító üzenetét. Tragikus volt a Törvény őreinek ellenállása Jézussal szemben, mert mindkét oldal, Jézus is, meg ők is a maguk Isten iránti, persze egészen ellentétesen értelmezett hűségük alapján cselekedtek. (Más
kérdés, hogyan vegyült ebbe a törvénytudók részéről tekintélyféltés, becsvágy, hatalomvágy, félelem és hasonlók.) Nem kevésbé tragikus azonban az a tény, hogy már Máté és Lukács is Jézusnak tulajdonította a Törvény szövegének abszolút voltáról szóló mondást, jóllehet oly gyakran számoltak be Jézusnak a Törvénnyel és a hagyománnyal szembeni szabadságáról!
-Azt mondják ugyanis- E kiegészítés elengedhetetlen betoldása mellett tartalmilag
az szól, hogy az 1051. lábjegyzetben jellemzett Jézus nem vallhatta azt, hogy „egy vonás sem veszhet el a Törvény szövegéből”, formailag pedig az, hogy sem az arámban, sem a görögben nem használtak központozást, így idézőjeleket sem, viszont Jézusnak nem egy mondása csak úgy érthető, illetve helyezhető el tanításának és magatartásának egészében, ha idézetként fogjuk fel (pl. Lk 7,27; 22,36 – vö. 262. lábj.!)
Mivel a görög világ számára nem mondott semmit az ióta mint a héber ábécé legkisebb betűje (Mt 5,18), Lukács a „szarvacska, horgocska, vesszőcske” szóval helyettesíti.
Jézus minden valószínűség szerint ezzel az írástudói felfogással állította szembe Mk 13,31-ben olvasható kijelentését: „Az ég és a föld elmúlik, az én szavaim
azonban nem múlnak el” (ld. Mk 812!)”
Ez az idézet, fordítás és kommentár Gromon András Lukács ev.-ból való.
Most én csak annyit fűzök hozzá, hogy mivel még az ószövetség szövegei is változnak, így alapvetően nem lehet igaz, hogy nem múlik el egy pont sem, hiszen ezt tényszerűen cáfolják a fennmaradt szövegek. folyt köv.
üdv
Tóth Ákos
Kedves Ákos!
Kérlek, ha lesz időd olvasd el a Dokumentumokban Ruf Tibor – Ószövetség és Tóra disszertációját. Ha ez sikerül, akkor térjünk vissza erre a témára. (mert a törvény szempontjából elég sok olyan érvet hoz, amit nehéz lesz cáfolni)
Üdv
Kedves Ösztöke!
Nem tudom miért kéne elolvasnom 300 oldalt, mikor egyrészt a cáfolat maga az előző hsz-em, ráadásul a szerző leszögezi , hogy nem a történeti Jézussal foglalkozik, hanem az újszövetség és tóra viszonyával, azaz a szemléletmódja determinálva van. Ráadásul, mint írja egyetlen szövegtestként kezeli az egész újszövetséget, ami már eleve hibás hozzáállás, főleg egy teológiai disszertációnál. Maga írja, hogy nem a történelmi hűséget rekonstruálja, hanem szövegek párbeszédeket, ha így állunk hozzá, már az elején lehet tudni, hogy igaza van a saját szemszögéből. Ráadásul a szerzői forrásai mikből merít, egyértelműen egy tóratisztelő Jézust állítanak a középpontba, persze lehet ilyet felvázolni, de mi értelme, ha nem igaz? Ugyanis akkor nem ölték volna meg. A Pállal való szembeállítás lehet érdekes, de ennek is az alapja, mintha Jézus törvénybetartó Pál meg törvénytelen volna, de a tanulmány ezt igyekszik feloldani. Aztán persze ő maga is tisztában van vele, hogy becsapja saját magát illetve hogy a hívő is történelmi ténynek veszi azt, ami nem az, hogy nehogy megtagadja a hitét. Nos, ez valós probléma, amit a Ruff Tibor nem problémának tekint, hanem helyesli ezt a hozzáállást. Mindazonáltal nekiállok elolvasni, de ha én elolvasom ezt a 300 oldalt, akkor neked az én fentebb írt megjegyzésemet is el kellene elolvasnod, hiszen nem valószínű, hogy a Ruff Tibor tanulmánya kitérne a Gromon András féle fordításra, vagy az abban körvonalazott „eredeti” jézusi tanra.
üdv
Tóth Ákos
Szia Áklos!
—-
Nézd, abban szinte minden Krisztusban hívő megegyezik, hogy történelemkritika alapon nem negligálja az újszövetség írásait (hanem hite hagyományaként kezeli, mint igazat, Isten beszédét), és mint ilyen, alapnak, egységes szövegnek tekinti. Ezért mondtam neked, hogy más koordináta rendszerben mozgunk, nem is juthatunk ugyanoda. Rúf ebben a koordináta rendszerben érvel Jézus törvénytartása mellett (mint ahogy az én blogbejegyzésemben is rámutat, hogy számtalan krisztusi kijelentés egyezik a próféták korábbi kijelentéseivel), és mint ahogy sakkot sem lehet játszani malom táblán és a sakk szabályai szerint, így mi nem tudunk „játszani”, csak imitálhatjuk. Viszont, – ha velem akarsz játszani -, én csak sakkot vagyok hajlandó játszani. De mondhatnám másképpen is. Egyes tudományok is axiómákra épülnek. És teljesen másfajta geometria jön ki, ha különböző axiómákra építik (euklédeszi, bolyai, attól függően, hogy a párhuzamosok a végtelenben metszik egymást vagy nem.), de az axiómákat választani szokták, nem pedig vitatni.
—-
Üdv
Kedves ösztöke!
Mivel az én koordináta rendszerem azonos volt a tiéddel, és mégis eljutottam ide, ahol most vagyok, ezért gondolom azt, hogy te is átláthatod úgy az igazságot mint én.
Inkább azt mondanám, hogy azonos excell táblánk van, majdnem azonos adatokkal (az enyémben mondjuk nincs benne a Sirák fia katolikus verziójú biblia mint a tiedben, de simán bele tudom venni, ha kell). A Ruff féle irat tömény szemfényvesztés, ha ilyeneket teszel meg a biblia mellé axiómának, nyilván nem juthatunk közös nevezőre. Természetesen értem mit közöl csak nem fogadom el.
Ehhez a bejegyzéshez még annyit tennék hozzá, hogy ismét ellentmondás található, ha a fenti idézetet Jézusra vonatkoztatod, ugyanis a nem kiált nem lármáz utcán nem beszél, Jézusra semmiképpen nem lehet beteljesült prófécia, mikor úton útfélen tanított, sőt a János ev. szerint pont hangosan kiabált.
üdv
Ákos
Kedves Ákos!
—
A téma itt nem a próféciák beteljesedése, hanem Jézus és a Tóra(Törvény), Próféták, Írások kapcsolata. A Sírák fia című könyv (pontosabban Jézus, Sírák fia) a héber gondolkodás része volt, i.e. II századi könyv (az más kérdés, hogy miért vették fel a katolikusok újra) az LXX-ben is benne volt, és Jézus korában ismert és használt írás. Eléggé erősen törvénytanító/tartó és bölcsességi jellegű. Ez a blogbejegyzés rámutat arra, hogy az evangéliumokban Jézus tanítása mennyire átfedésben van ennek a könyvnek a gondolkodásával, ami erősen a Tóra mellett foglal állást. Én erre Rúf nélkül jöttem rá. Rúf azok közé tartozik, akikre mondja Jézus, hogy tanítják a törvényt, de nem cselekszik, akár a farizeusok. Viszont a farizesuok tanításából is voltak olyanok, amiket Jézus nem vetett el. (lásd feltámadás, vagy a Templomi kultuszt sem ignorálta stb.) Úgyhogy szemfényvesztésnek csak azokat a részeit gondolom, ami saját magának is ellentmond. Így vagyok vele. Viszont ha gondolod, nézd végig Sírák fiát, és a felhozott idézeteket. Kíváncsi vagyok mivel magyarázod az átfedéseket. (ha a magyarázatod az, hogy minden esetet, ahol ilyen egyezés van az nem része Jézus tanításának, mert „későbbi bővítés”, stb. azzal megint eljutunk előrébb, mert én definiáltan Jézusénak tulajdonítom mindazt, amit a szövegkritika nem cáfol)
—-
Üdv:
ösztöke
Kedves ösztöke!
Jézusnak tulajdonított tanítás az evangéliumokban 99,9 %-ban ószövetségi tanítás megismétlése, mondhatni sok új nincsen benne.
Csak éppen másképpen van csoportosítva, ha észreveszed a fenti megbocsátásnál kimarad a bosszú, a templomi felolvasásnál kimarad a bosszú, tehát a szeretetet és humanitást hangsúlyozza, a törvénykezést meg azok a szerkesztők, akik nem tudták elképzelni azt, hogy a bűnösnek vélt alany büntetlen maradjon. A későbbi bővítés kimutatható, de maguk a szövegek szerkesztett munkák, az igehirdetések Jézus ajkára adva, sok esetben a törvényt szigorítják. Itt az a kérdés, hogy mit kezdesz, a törvény ellenes szövegekkel, akkor azok a bővítmények?
üdv
Ákos
Úgy vélem törvényellenes (azaz antinomista) tanítást nem lehet Jézusnál kimutatni (csak olyat, ami nem a kor farizeusi, rabbinikus szemlélete alapján értelmezi a törvényt, azaz a szóbeli, atyai hagyományt elveti, emberek parancsolatának tekinti az Istenével szemben) abban az esetben, ha alaposabban ismered a kor történetét, gondolkodását és nem a modern felfogással, kiragadással közelíted meg, sem pedig humanista előfeltételezéssel, koncepcióval. Jézusnál pedig nem hiányzik az Isten büntetéséről való tanítás, lásd a juhok és kecskék elválasztása példázatát, Lukácsnál az özvegyasszony-hamis bíró példázatát, a hegyi beszéd után jogos panaszos esetét, akinek az oltárt is ott kell hagynia, különben az utolsó fillérig megfizet a Bíró előtt, vagy a megbocsátásról való példázatot, ahol az Isten egy olyan királyként van említve, aki elengedi a tartozásokat, kivéve ha a gonosz szolga nem engedi el a másik szolgának tartozását, ez esetben ugyanis a Király bizony az utolsó fillérig megfizetteti a tartozást. Vagy a gyehennáról szóló tanítást, vagy azokról akik a kicsinyeket elbuktatják, jobb nekik ha meg sem születtek, vagy ha a tenger mélyére vetik őket stb stb. Jézus tehát nem a modernkori humanista gondolkodás visszavetített képe alapján kell szemlélni, hanem azokból amiket tanított (első rendben a példázatait, logionokat említeném)
Üdv
Még valami. A „bosszú” nem a mai gondolkodás szerint való haragos indulatot kell érteni, hanem az Isten jogos büntetését, vagy a bűn következményét, magyarul azt az adósságot, ami a vétkező okoz a másiknak. Márpedig Jézus is tanítja, hogy azoknak nincs bocsánat, akik maguk nem bocsátanak meg. Mi más kapnak akkor mint a jogos büntetést, ami bosszúnak nevez az írás. Márpedig ez ott áll feketén-fehére Jézus tanításában, ha nem is explicit módon:
—-
Mt 6,15 Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
Mk 11,26 Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
A kecskés szétválasztásnál, a hiteles rész ott végződik, hogy -És a király ezt feleli majd nekik:
»Ámen, mondom nektek, valahányszor [ezt] tettétek egynek a legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.«- tehát a hozzáfűzött ítéletes rész nem hiteles. És az eleje sem, ahol a szétválasztás szerepel. A kecskéket a juhokkal együtt legeltették, élettelen helyzetismeretet tulajdonítanak Jézus ismeretének. Mivel az Isten szeretete mindenkire egyaránt kiárad, bármiféle szétválogatás, vagy kiválasztás eleve hamis.